Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-04 / 283. szám

1962. december 4. 5 Kedd Átalakítják - a művelődési otthont Méhkeréken az idén orvosi la­kást újítottak fel, rendbe hozták a sportpálya öltözőit, bővítették a járdákat a községfejlesztési alap­ból. Hétszázezer forint felújítási költségből megkezdték a községi művelődési otthon korszerű átala­kítását. A régi épületet bővítik, új öltözőket, s bejárati részt építenek hozzá, színpadát nagyobbítják. Jelenleg az aláfalazási munkákat végzik, s tavaszra lesz kész az új otthon. A községi tanács ötvenezer fo­rintért megvásárolt egy házat is. Ezt huszonötezer forint költség­gel egészség háznak alakítják át és rendezik be. Az egészségháztoan zöldkeresztes csecsemőgondozó és tanácsadó-szolgálat lesz, s benne kap lakást a védőnő is. Lakóhelyismeret és a technika Kezdhetném úgy is a mondani­valómat, hogy az egy békéscsabai fiatal kollégámnak írt levél akar lenni, örömmel láttam lelkesedé­sét a minap> mikor nálam járt, mint Békés megye múzeumi ügyeinek előadója. Megkért, hogy írjak arról, hogy milyen megér­­tőleg támogatta Dévaványa társa­dalma anyagilag az itteni honis­mereti szakkör ifjúsági pályáza­tát. Nos, ez valóban tény. Köszönet érte az önzetlen adakozóknak. Ügy érzem azonban, hogy az illetők er­kölcsi felfogásával nem lenne ösz­­szeegyeztethető az, hogy így, mint­egy házilag barkácsolt szellemi dicsőségtáblára pellengérezzem őket. Sokkal fontosabb ennél az a kö­telesség, amely tettükből háram-Évezredes leletek pusztulása Tótkomlós—Gyulamezőn A tótkomlósa Haladás Tsz 1961 tavaszán szónporos téglaégetés­­hez kezdett a gyulamezői határré­­szem, a Száraz-ér északi partjának (Tóth Pál-féle tanya) benyomuló félszigetén. Eddig több mint fél­millió téglát égettek ki, ami szép eredmény. A földet az égetéshez közvetlenül a Száraz-ér partjáról termelték ki, s a „rámolás” során mindenütt avult csontokba, fur­csa alakú edényekbe és kődara­bokba akadt a munkások ásója. Azonnal jelentették az esetet a tsz-nek, de az illetékesek nem ér­tesítették az orosházi múzeumot. Így a leletekről csak néhány nappal ezelőtt, véletlenül szerez­tünk tudomást. Kiszállásunkkor az agyagbánya területén fehérlő em­bercsontokat, edénycserepeket, fe­nőköveket, háló, nehezék és kézi­malomkő darabokat találtunk szerteszét. Megvizsgálásunk során kiderült, hogy a földkitermelés fiatalabb kőkori (Körös csoport), szidta és középkori település rétó­gáit, valamint szarmata-kori teme­tő sírjait (körülbelül 40 sír) rom­bolta szét. ge. A külföldi gyakorlatra küldött szakemberek száma is jelentősen emelkedett. Míg 1960-ban összesen 2067 len­gyel szakember utazott külföldi gyakorlatra vagy tudományos műszaki konzultációra, s ezekből 509 Csehszlovákiába, 394 az NDK- ba és 182 Magyarországra, 1961- ben az összesen kiutazó 3171 len­gyel szakember közül már 1061 utazott Csehszlovákiába, 960 az NDK-ból 647, Magyarországról Jelentősen megnövekedett az emlí­tett országokból Lengyelországba érkező szakemberek száma is 1961-ben Csehszlovákiából 562, az NDK-ból 647, Magyarországból 230 szakember utazott Lengyelor­szágba. Egyre nagyobb számban irányí­tanak külföldi gyakorlatra szak­embereket, technológusokat, labo­ratóriumvezetőket, vagyis a ter­meléssel közvetlen kapcsolatban álló szakembereket. Külföldi tar­tózkodásuk eredményei gyakran meghaladják a várakozást. A no*, wahutai Lenin Vasmű igen érté­kes tapasztalatokat szerzett ezen a téren. A lengyelországi Lenin Vasmű­ben már régóta befejeződött az építés szakasza és a vasmű im­már normálisan dolgozik. A Szov­jetunióval való szoros kapcsolata azonban továbbra is igen hasz- A lengyel szakemberek meg­— Micsoda érték ment tönkre! — sóhajtottunk. — Persze a talá­lók nem tudhatták, hogy az előke­rülő leletek Tótkomlós alig ismert történetéhez, ősrégi népek kultú­rájának és társadalmi viszonyának megismeréséhez nyújtottak volna értékes adatokat. Nem tudhatták azt sem, hogy vidékünk középkori településeit a zivataros századok olyan nyomtalanul elsöpörték, hogy a sokkal régebbi korok em­bereiről többet tudunk, mint a pár száz év előtti magyar falvak dol­gozó népének életéről. Pedig éppen ezért jelentősek azok a középkori leletek, amelyek ezen a kiemelkedő félszigeten elő­kerültek. A megmaradt cserepek­ből azonban csak annyit sikerült megállapítani, hogy a falu a XI— XII. században már fennállott, s pusztulása a török hódoltság (XV —XVI. század) következménye le­het. Írott emlék — tudomásunk szerint — nem őrizte meg a haj­dani falu nevét. Ifj. Olasz Ernő az orosházi múzeum munkatársa ismerkedtek a szovjet hengerdék munkájával és hasonló berende­zéseket létesítettek a Lenin Vas­műnél is, ami igen nagy ered­ményt hozott. Havi viszonylatban kb. 15 millió zlotyval emelkedett a termelés értéke a szovjet ta pasztalatok bevezetése alapján. E cikk keretében még a címeit sem lehet felsorolni azoknak a tu­dományos munkáknak, dokumen­tációknak, gyakorlati és konzultá­ciós témáknak, amelyek a len­gyel—szovjet tudományos együtt­működési bizottság munkájának tárgyát képezték az utóbbi idő­ben. Megemlítjük azonban, hogy lik ránk. Vájjon akad-e olyan if­júság, amely eleget tud tenni a társadalmi vállalásból adódó fel­adatoknak? Mert ez nem sablon­munka. S eleget hallottunk az ifjúság szellemi túlterheléséről is. Meg azt is igen hangoztatják, hogy a mai ifjúság annyira a technika gyermeke, hogy semmin sem csodálkozik, semmi sem ér­dekli a műszaki dolgokon kívül. Kedves fiatal barátom! Alig­hogy elmentél tőlem, meglátoga­tott egy úttörő-őrs. Röviden is­mertettem nekik a nálam össze­gyűlt régi tárgyak gyakorlati sze­repét. Aztán a gyűjteménynek községünkhöz való viszonyáról szólva, részleteket olvastam fel Bocskai Istvánnak abból a levelé­ből, amit 1606. március 15-én adott egy olyan felkelőjének, aki­nek ivadékai közül három ült a látogató őrs tagjai között. Majd az egyik kislány arról kérdezős­ködött, hogy milyenek voltak itt a viszonyok Bocskai idejében? Kezembe vettem egy bronz-serpe­nyőt. — íme, ebben a serpenyő­ben főztek akkor ősanyáitok. Mert a mai nagy edénygyárak helyén még akkor a pusztai szél süvített. Az ilyen látogatás is alkalom arra, hogy adatot szerezzünk if­júságunk lakóhelyismeretéről. Bi­zony megtörtént, hogy a látogató őrs fele nem tudta, hogy merre van a Tókert és a Bánomkert, Dé. vaványa két nagy kertje. Két év­vel ezelőtt egyik éppen akkor érettségizett látogatóm nagyanyja családi nevét nem tudta megmon­dani. Pedig minden reggel az fő­zött neki. Talán felesleges mon­danom, hogy a látogatókat érde­kelte Bocskai levele, holott az technikailag nem volt több egv gyenge szabványpapírra írt má­solatnál. Nem áll az, hogy a lakóhelyis­meret útjában áll a technikának! Sőt. A technika csak korszerűvé teszi a lakóhely ismerte*ést. Az a kevés fiatal, aki nálunk egv idő óta lakóhely vizsgálattal foglalko­zik, a technikai eszközöket is igénybe vette, mint fénvképész, filmes, autóvezető és gépíró. Bereczki Imre ez év első nyolc hónapja folyamán 184 dokumentációt kapott a len­gyel ipar a Szovjetuniótól és 113- at adott. 430 lengyel szakember utazott a Szovjetunióba gyakorlat­ra. A lengyel—szovjet bizottság mellett eredményesen dolgozott a lengyel—román, lengyel—bolgár és lengyel—magyar tudományos és műszaki együttműködési bizottság is; az utóbbi ugyan újabban meg­szűnt, mivel az 1962 februári ha­tározat értelmében a két ország hat fő reszortja közvetlen tudomá­nyos és műszaki együttműködésbe kezdett. A közvetlen együttműködés: újabb lépés előre Üjabb országokra terjed tehát ki a reszortok, tudományos intézetek, tervezőirodák és nagyüzemek köz­vetlen együttműködésének rend­szere, amely azelőtt csak Lengyel­­ország és Csehszlovákia, illetve Lengyelország és az NDK között volt használatos. Az együttműkö­désnek ez a formája még eredmé­nyesebb, mivel a gyakori és köz­vetlen kapcsolatok kiküszöbölik a közvetítő apparátus elbürokratizá­lódását és viszonylagosan alacso­nyabb hozzáértését a részletkérdé­sekhez. Az 1961-es adatok szerint a KGST-országok hasonló intézmé­nyeivel közvetlenül együttműkö­dő tudományos intézeteink, terve­zőirodák és nagyüzemeink szá­ma összesen 160 volt, ezek közül a Szovjetunióval 28, Csehszlovákiá­val 27, az NDK-val 51, Magyaror­szággal 43, Romániával 11 műkö­dött együtt. Minden jel arra mutat, hogy a KGST tagállamai közötti tudomá­nyos és műszaki együttműködés iránya: a közvetlen együttműködés kifejlesztése, a tervezési és kuta­tási tervek összehangolása, a foko­zott szakosítás és ezzel együtt a talaj előkészítése a .megfelelő nemzetközi szakosításhoz és mun­kamegosztáshoz a termelés terén. Megjelent: a Trybuna I.ikíu. ok­tóber 25-1 számában. Fordította: Murányi Bea. fünfliKAob A nagyváros örömei A tótkomlósi Dózsa mozi tűzte műsorára 1962. december 2-től 4-ig ezt az érdekes, a nagyvárosi élet fonákságait kitűnően jellemző és szatirizáló francia filmet. A film hőse egyszerű kisember, viszon­tagságai, kalandjai a kacagtatás mellett el is gondolkoztatják * nézőt. Öregek körei, pipázó tanyák Békés megyében Békés megyében a Hazafias Népfront olvasóköreiből átalakult termelőszövetkezeti klubokban, vagy a művelődési otthonokban 3gyre inkább gondoskodnak az idős emberek társaséletéről is. Azonkívül, hogy az öregek épp­úgy élvezhetik a klubélet öröme­it, mint a többi tagok — így pél­dául nézhetik a televíziót, vagy a fiatalok szórakozásait, s elvárják őket az ismeretterjesztő estekre, — több helyütt külön helyiséget is berendeztek részükre. A tót­komlósi községi művelődési ott­honban — főleg termelőszövetke­zeti — nyugdíjasok klubja nyílt ebben az évben, amelyben reggel­­öl estig mintegy huszonöt, sőt a zimankós téli napokban kétszer annyi idős ember tölti idejét ol­vasással, beszélgetéssel és társas­játékkal. Békéscsabán a TIT klub­jában adtak helyet veteránoknak. A sarkadi Lenin Termelőszövet­kezet klubházában külön szobát bocsátottak az öregek rendelkezé­sére. Az ilyenkor már fűtött szo­bában kora délutántól estig za­vartalanul sakkoznak, kártyáznak, dominóznak, olvasnak, társalog­nak és kedvükre pipáznak az öregek. DECEMBER 4. Békési Bástya: Szurkolók a lesen. Bé­késcsabai Brigád: Julius Caesar. Bé­késcsabai Szabadság: Egy házasság története. Békéscsabai Terv: Utolsó vacsora. Gyomai Szabadság; Túl fiatal a szerelemre. Gyulai Erkel: Igazság a hazugságról. Gyulai Petőfi: A francia nő és a szerelem. Mezőkovácsházi Vö­rös Október A világ minden aranya. Orosházi Béke: Pillantás a hídról. (^eiiadhl fieripLkttűa Az értekezlet elnö­ke kilátástalan hang­súllyal fejezte be az ülést: — ... tehát kar­társak, miután a fel­sőbb szervektől a kért háromszázezer forintot az üzlet-át­építésre nem kaptuk meg és így az üzlet­­hálózat fejlesztéshez helyiséggel nem ren­delkezünk, a dolgo­zók esetleg felvethe­tik, hogy akkor mi, miért is vagyunk. Már pedig ezt el kell kerülnünk és éppen ezért javaslom, hogy saját kebelünkön be­lül alakítsuk meg a Boltok Áthelyezését Rendező Operatív Bi­zottságot, röviden BÁROB-ot és bizo­nyítsuk be. hogy a semmiből is lehet ve­rebet sodorni. Te­remtsünk nyüzsgő ke. reskedelmi életet il­letékességi terüle­tünkön! A csüggedt részt­vevők teljesen újjá­éledve helyeselték a \ csodálatos elgondo­­j lást, majd egyhangú lelkesedéssel megvá­lasztották az utolsó szalmaszálat, a BÁROB-ot. A BÁROB tagjai aztán éjt nappalt eggyétéve fáradha­tatlanul kuszálták az üzlethálózatot. Meg kell hagyni, hihetet­len munkát végeztek. A festékesboltot át­helyezték a cukrász­dába, a cukrászdát a Temetkezési Vállalat ravatalozójába, a ra­vatalozót a tejbolt­ba, a tejboltot a bor­pincébe, a borpincét a patikába, a patikát a zöldségesboltba, a zöldségesboltot pipe­reüzletbe és így to­vább. (Igaz, hogy az átköltözések, vala­mint a profilnak megfelelő átalakítá­sok nem kevés fo­rintba kerültek, de felújításra van keret bőven, csak új építé­sére nincs egy vas sem.) Az átszervezés az­tán annyira jól sike­rült, hogy egy helyi­ség üresen is maradt. Persze ez rögtön sze­met szúrt az BÁROB- nak és alapos nyo­mozás után megálla­pították, hogy téves váltóállítás követ-' keztében a vasbolt és élelmiszerüzlet egy helyiségbe költözök. A BÁROB nehéz helyzetbe került, mi­vel a költözködés lá­zában a vasbolt veze­tője és az élelmiszer­­üzlet pénztárosnője olthatatlan szerelem­re gyulladtak és egy ebédszünetben ösz­­szeházasodtak, de la­káshiány miatt nászt ülni még nem tud­tak. Ilyen előzmé­nyek után a BÁROB együttérző szívvel úgy határozott, hogy a fiatalok legalább nappal legyenek együtt és így azóta a papucs-szeget és a tarhonyát egy helyen árusítják. A fennma­radt helyiségben pe­dig idegenvezetőket képeznek ki kereske­delmi szerveink a vá­sárlóközönség eligazí­tására. A jó munka végez­tével a BÁROB tag­jai büszkeségtől da­gadó kebellel jelen­tették: A költözkö­dések és az átalakí­tások költségei alig haladták meg n fél­millió forintot. Ó. Kovács István

Next

/
Thumbnails
Contents