Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-31 / 305. szám

3 A g*|Tí£a»2sssütl oa*sz2Égfokliam nem a kapitalizmus útját akarják járni Kállai Gyula nyilatkozata a magyar kormányküldöttség afrikai útjáról „ZÖLD UTAT az ifjúsági lakásépítési akciónakl flz ifjúsági lakásépítési akció 99 Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke — a Magyar Távirati Iroda mun­katársának kérdéseire válaszolva — nyilatkozott a vezetésével Af­rika több országában járt kor­mányküldöttség útjáról. A magyar közvélemény nagy ér­deklődéssel kísérte a küldöttség útját; milyen alkalomból és mi­lyen céllal látogatott el a Magyar Népköztársaság kormányának kül. dötteége Afrikába? — A szocialista világrendszer kialakulása és erősödése után az imperializmus gyarmati rendsze­rének felbomlása gyakorolja a leg_ nagyobb hatást a világ fejlődésé­re. A szocialista világrendszer léte elősegítette az antiimperialista nemzeti felszabadító harcok sriko­rét, s így az utóbbi években a független államok sokasága kelet­kezett és lépett a nemzetközi po­litikai élet színterére. — A magyar nép és kormánya kezdettől fogva szolidáris volt az afrikai népek szabadságharcával. Hazánk és a független afrikai ál­lamok között jó viszony alakult ki. Látogatásunk alapvető célja az volt, hogy tovább erősítsük és szé­lesítsük hazánk és a független af­rikai államok barátságát, bővítsük politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainkat ebekkel az orszá­gokkal. Hogyan fogadták a magyar nép küldötteit az afrikai országokban? Küldöttségünket mindenütt igaz barátsággal üdvözölték, különösen vonatkozik ez azokra az afrikai ál­lamokra, amelyekkel kapcsolata­ink korábbi keletűek. Felemelő és megható érzés volt számunkra pél. dául az, hogy amikor utunk első állomásán, Guinea fővárosának, Conakrynaik repülőterén küldött­ségünk kilépett a repülőgépből, felcsendültek a magyar, majd a guineai himnusz hangjai. Éreztük, tudtuk, hogy — ha a hazától sok ezer km távolságra vagyunk is — jó barátok közé érkeztünk. — Ütünk során csaknem min­denütt találkoztunk régi ismerő­sökkel, olyan államférfiakkal, akik már jártak Magyarországon. Velük folytatott beszélgetéseink újabb meggyőző bizonyságát szol­gáltatták annak, milyen nagy je­lentősége van a személyes kapcso­latoknak, a népek közötti barátság erősítésében. Ghánában például ellátogattam a parlamentbe, s az ülésszak szünetében beszélgettem olyan képviselőkkel is, akik már jártak Magyarországon. Volt-e alkalma a küldöttségnek arra, hogy az ilyenkor szokásos zsúfolt hivatalos program ellenére találkozzék a nép tömegeivel is? — Minden ország vezetői lehe­tővé tették, hogy ellátogassunk ül­tetvényekre, üzemekbe, intézmé­nyekbe, s találkozzunk a városok és falvak népével. Kezet szoríthat­tunk a banánt és ananászt terme­lő parasztokkal, kikötőmunkások­kal, egyetemi hallgatókkal. — Feledhetetlen marad szá­munkra az afrikai népekkel való találkozásaink emléke. Guineában például, ahol kirándulást tettünk a fővárostól 120 kilométerre fekvő Forecariahba, tiszteletünkre és üd­vözlésünkre az útmenti falvakban a nép felsorakozott az országút két szélén, nemzeti énekeikkel és tán­caikkal köszöntötték a magyar küldöttséget. — A legtöbb meglátogatott ál­lam vezetőinek nézetei azonosak vagy hasonlóak a mi nézeteinkkel. A legtöbb helyen általános egyet­értés mutatkozott abban, hogy korunk legfontosabb kérdése a vi- i ág béke megőrzése, amelyet az imperialista hatalmak fenyeget­nek. Egyetértettünk abban, hogy a világ fejlődése és előrehaladása, valamint a béke fenntartása érde­kében halaszthatatlan feladat a gyarmati rendszer maradványai­nak mielőbbi teljes és végleges felszámolása. Több helyen elmon­dották nekünk, hogy az el nem kö­telezettség politikája, amelyet a nemzetközi életben követnek, nem jelent semlegességet a világ nagy kérdései iránt. Tárgyalásaink so­rán a nemzetközi életről kialakí­tott közös véleményünket közös nyilatkozat vagy közös sajtóköz­lemény formájában publikáltuk. Ezek szövege itthon is ismert már. — A fiatal afrikai államok többsége — bár érthető okokból elsősorban Afrika teljes felszaba­dulásának és egységének nagy, ma még megoldatlan kérdéseivel foglalkozik — nagy figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet ala­kulását és — nagyon helyesen— azt tartja, hogy Afrikának, e ha­talmas földrésznek, aktív szere­pet kell játszania a vitás nemzet­közi kérdéseknek a béke és a ha­ladás javára történő megoldásá­ban. Állandóan növekedik az afrikai államok szerepe a nemzetközi életben, a nemzetközi szerveze­tekben, főleg az Egyesült Nemze­tek Szervezetében. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Afrika hangjá­ra az egész világ figyel. Ez külö­nös jelentőséget ad az afrikai ve­zetőkkel folytatott politikai esz­mecserénknek és azoknak a közös nyilatkozatoknak és sajtóközle­ményeknek, amelyekben rögzítet­tük közös álláspontunkat a leg­fontosabb nemzetközi kérdések­ben. Hogyan segíti elő a kormány­küldöttség útja Magyarország és a meglátogatott országok közvet­len kapcsolatainak fejlődését? — Ami az országaink közötti kétoldalú kapcsolatokról folytatott tárgyalásainkat illeti, a megláto­gatott országok vezetői nagy örömmel üdvözölték ezeket. — Különösen jóleső érzés és nagy öröm volt számunkra azt hallani, hogy Guineában, Mali­ban és Ghánában, ahol az egyez­ményeink alapján különböző fog­lakozásé magyar szakemberek — vízkutató geológustól, és bauxit­­szakemberektől a labdarúgó-edző­ig — dolgoznak, mindenütt meg vannak elégedve munkájukkal. Sekou Touré úr szükségesnek tar­totta az államközi tárgyalásokon külön megemlíteni, hogy a ma­gyar szakértők munkájával na­gyon meg vannak elégedve. — Azokban az országokban, ahol eddig nem voltak egyezmé­nyeink, széles körű eszmecseré', folytattunk a gazdasági, kereske­delmi, tudományos és műszaki, kulturális együttműködés lehető­ségeiről. Ennek nyomán megfele­lő egyezményeket írtunk alá, il­letve parafáltunk Maliban, Daho­­meyben, Nigériában, Marokkó­ban és Algériában. A hazai közvélemény nagy ér­deklődéssel figyeli a fiatal afrikai államok társadalmi fejlődését; mi­lyen tapasztalatokat szerezték eb­ben a vonatkozásban? — Hét országban jártunk s tár­sadalmi viszonyaikban, politikai, gazdasági, kulturális fejlettségük színvonalában — a sok közös vo­nás mellett — olyan különbségek vannak, amelyek lehetetlenné te­szik, hogy általános érvénnyel egyszerre beszéljünk valamennyi ország ilyen természetű problé­mámról. — Mint minden országban ta­pasztalt tényt említhetjük meg, hogy a nemzeti függetlenség ki­vívása után mindenütt a belső po­litikai és társadalmi fejlődés, a gazdasági építőmunka, a kulturá­lis fejlődés, a nép éLetszínvonala emelésének feladatai kerültek elő­térbe. E kérdések megoldása igen nehéz és bonyolult viszonyok kö­zepette megy végbe, mert a gyar­matosítók áldatlan és keserű örök­séget .hagytak hátra. Jellemző tény, hogy bár a gyarmatosítók évtizedekig szajkózták, hogy Ázsi­ában és Afrikában ők viselik a „fehér ember terhét”, ők terjesz­tik a kultúrát és a civilizációt, a függetlenné vált afrikai országok lakosságának túlnyomó többsége — az angol és francia gyarmatosí­tók „civilizátori” tevékenységé­nek következményeként — írástu­datlan. Ezekben az országokban égető a szakemberhiány. Nemcsak hogy orvosok, mérnökök, közgaz­dászok, pedagógusok, hanem ipa­ri és mezőgazdasági szakmunká­sok, szakképzett szülésznők és ápolónők is hiányoznak, mert a gyarmatosítók a helybeliek közül nem képeztek elegendő számban szakembereket, gyarmataik fel­­szabadulása után pedig saját szakembereik többségét kivonták ezekből az országokból. — Ütünk során meggyőződtünk arról, hogy a meglátogatott afri­kai országokban nagy erőfeszíté­seket tesznek azért, hogy meg­szervezzék országuk gazdasági életét, s ezt a tervgazdálkodás út­ján fejlesszék, bizonyos ipari bá­zist teremtsenek, szervezetté te­gyék a mezőgazdaság termelését, munkát adjanak a munkakeresők­nek, emeljék a nép életszínvona­lát és kultúráját, növeljék a szak­emberek számát. Az bizonyos, hogy ezeknek az országoknak többsége a kapitalizmust a gyar­mati rabság láncaiban ismerte meg, s így a kapitalizmus rendsze­réről a legrosszabb történelmi ta­pasztalatokkal rendelkezik. A leg­több országban a vezetők hangsú­lyozzák, hogy a fejlődés nem ka­pitalista útját akarják járni. — Kétségtelen, hogy ezek az or­szágok vonzódnak a szocializmus­hoz. Az is vitán felül álló, hogy a mai világhelyzetben, amikor léte­zik, s a fejlődés döntő tényezőjé­vé vált a szocialista világrend­szer megvan a reális lehetőség arra, hogy ezek az országok elke­rüljék a társadalmi fejlődés kapi­talista szakaszát. — Küldöttségünk tapasztalatai e téren arra utalnak, hogy a nem­zeti demokrácia államának meg­teremtése és erősítése a lehető legalkalmasabb eszköz arra, hogy a fiatal afrikai államok — a ka­pitalista kizsákmányolás szaka­szának elkerülésével — előrelen­­dítsók hazájuk társadalmi és gaz­dasági viszonyainak fejlődését és megközelítsék azt a fejlődési fo­kot, amit a politikai és társadalmi viszonyokban, az ipar, a mezőgaz­daság és kultúra területén a szó cializmus jelent. nem új dolog hazánkban. Baján és Kiskunhalason ifjúsági lakótelep épült az utóbbi két évben a fiata­lok társulása, összefogása, lelkes társadalmi munkája nyomán. A múlt év novemberében megyénk­ben is felmerült: nálunk lehetne-e hasonló akciót indítani? November 23-án tanácskozásra jöttek össze a megye, a három város párt-, ifjú­sági és gazdasági életének vezetői és határozottan leszögezték: meg­van a lehetőség az ifjúsági lakás­­építkezésre, támogatjuk az akciót, ha a fiatalok jelentkeznek. Az első megbeszélés óta csak­nem másfél hónap telt el. És mi történt azóta, ki, hogyan munkál­kodik az akció „zöld útjának” biz­tosításáért? ... A gyulai városi KISZ-bizottsóg titkárát, Takács Zoltánt kértük te­lefonhoz. — Nálunk alig múlik el nap, hogy ne kérdeznék a fiatalok: tu­dunk-e valami közelebbit a ter­vekről. A városi tanács már kije­lölte az ifjúsági lakótelep helyét a Török-zugban. Valószínű, hogy itt Gyulán földszintes, kétszobás, konyhás, fürdőszobás sorházakat építünk. Típustervünk van, de ezt átalakítjuk, hogy minél kevesebbe kerüljön a kivitelezés. Ha ez a terv kész lesz és a Megyei Tervező Irodából is megkapjuk a tervváz­latokat, körülbelül január 15-én, összehívjuk a jelentkezett fiatalo­kat és ők döntenek a típust illető­en. Azt hiszem, márciusban meg­kezdődhet nálunk az építkezés... Békéscsabán és Orosházán a vá­rosi KISZ-bizottságok hasonló kör­képet vázoltak. A megyeszékhe­lyen eddig csaknem félszáz ifjú házas jelentette be, hogy részt ki-' ván venni az akcióban. A békéscsabai Városi Tanács fő­mérnöke, Sipiczki János a követ­kezőket mondotta: A telek ki van jelölve és készül beépítési terve is. A Mokri utcá­ban kedvező lehetőségek vannak az ifjúsági lakások építésére. Ez a legmagasabb fekvésű terület, a víz oda van vezetve, a csatornahálózat kiépítése és a villamosítás az épít­kezéssel párhuzamosan történne. Jövőre különben itt a Mokri ut­cában az OTP segítségével 98 lakás is épül. Ha a beépítési terv el­készül, s megalakul az ifjúsági la­kásépítő közösség, márciusban meg lehet kezdeni az építkezést Annak idején lovemberben a Bm. Tervező Vállalat igazgatója, Körösfalvi Pál ígéretet tett: a ter_ vezők január közepére tervvázla­tokat készítenek az ifjúsági laká­sok építésére társadalmi munká­ban, költségkalkulációval együtt. Mi következett az Ígéret után? — Készülnek a tervvázlatok, ja­nuár közepén bemutathatjuk őket a fiataloknak. Azt választhatják, amelyik a legmegfelelőbb, mélyek megvalósítása a legkevesebbe ke­rül. Elgondolásom szerint a laká­sok — teljes komforttal — 120— 130 ezer forintba kerülnének. A társadalmi munka természetesen csökkentené a költségeket Az OTP megyei fiókjánál a kö­vetkezőket hallottuk: — Nemcsak terveket, pénzt is tudunk adni a lakásépítő közös­ségeknek. Az eddigi tervek szerint a lakások — kulcsátadással — 130 ezer forintba kerülnek. Ennek 25 százalékát kell lefizetni az építke­zés megkezdésekor. A befizetéshez is tudunk segítséget adni: öt évi törlesztésre maximum 15 ezer fo­rint kölcsönt adhatunk a fiatalok­nak. Gyulavári Pál elvtárs, a párt megyei bizottsága ipari osztályá­nak vezetője nem kételkedik az akció sikerében. — Ha a fiatalok lelkesedése, tár­sadalmi munkája elegendő lesz, akkor felépülnek az ifjúsági lakó­telepek. S nem 130—140 ezer fo­rintba kerülnek a lakások, hanem 110—120 ezer forintba, ha helyesen megszervezik a társadalmi mun­kát az építtetők, ha minden csa­ládtagot mozgósítanak. Szerintem azt a fiatalok döntsék el, hogy Bé­késcsabán a Mokri utcában vagy a Lencsési úton akamak-e építe­ni. A megyei KISZ-bizottságon ha­tározottan megígérték, hogy a há­rom város kiszistáit mozgósítják tavasztól őszig a társadalmi mun­kára. A fiatal házasok bizonyára örülnek ennek az akciónak s kí­vánságuk teljesüléséhez biztosítani kell a „zöld utat”. Pallag Róbert Értesítjük t. Ügyfeleinket, hogy 1963. január 2-től megyei fiókunkban az alábbiak szerint tartunk ügyfélszolgálatot (pénztári órákat): bármely takarékpénztári ügyben ~ naponta 8 h-tól 13 h-ig, takarékbetét-ügyekben naponta 8 h-tól 16.30 h-ig, szombaton 8 h-tól 12 h-ig. Országos Takarékpénztár Békés megyei fiókja Békéscsaba II., Szent István tér 3 x ■MIS Ml december IL

Next

/
Thumbnails
Contents