Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-04 / 283. szám
1982. december 4. 2 Kedd Külpolitikai jelentéseink Tito elnök átutazott Magyarországon Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és felesége, úton a Szovjetunió felé, vasárnap átutazott hazánkon. Kíséretükben volt Alekszander Rankovics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettese, Jovan Veszelinov, a Szerb Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöke, Ljupcso Arszov, a Macedón Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöke, Ivan Krajacsics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja és a Horvát Népköztársaság végrehajtó tanácsának elnökhelyettese, Borisz Krajger, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, valamint több más közéleti személyiség. Ugyancsak elkísérte útjára Tito elnököt A. M. Puzanov, a Szovjetunió belgrádi nagykövete. A vendégeket a kelebiai határállomáson az Elnöki Tanács és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében fogadóbizottság "'"lte, melynek tagjai voltak: Sándor, az Elnöki Tanács 'úja Frigyes külügyminiszrettes, Tóth Lajos vezérőr- 5 Gyémánt András, a Külisztérium protokoll osztávezetője. Jelen volt még Tepavac budapesti jugoagykövet és felesége, elnök, felesége és kísérete nattal folytatta útját Buí. Fogadására a Nyugati varon megjelent Dobi Ist- Elnöki Tanács elnöke és , Apró Antal, a kormány iyettese, Vass Istvánná, az mlés alelnöke, Péter János üniszter, Kossá István lés- és postaügyi rnmisz’is József, a Fővárosis Ta- i elnöke, V. I. Usztyfnov budapesti szovjet nagykövet, valamint a Minisztertanács és a Külügyminisztérium több vezető képviselője. Joszip Broz Tito Dobi Istvánnak kíséretében ellépett a tiszteletére felsorakozott díszszázad előtt, majd- a vendégek szállásukra hajtattak. • A jugoszláv' elnök és félesége tiszteletére vasárnap este Dobi István és felesége vacsorát adott. A vacsorán részt vett Kádár • János, a Minisztertanács elnöke és felesége, Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke, Incze Jenő, Kossá István■, Péter János, a kormány tagjai és Veres József, a Fővárosi Tanács VB elnöke. Ugyancsak részt vett a vacsorán A. M- Puzanov,. a Szovjetunió belgrádi; nagykövete, V. I. Usztyinov, a Szovjetunió budaoesti nagykövete és M. Tepavac, Jugoszlávia budapesti nagykövete. A szívélyes léekörű vacsorán Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és Kádár János, a forradalmi - munkás-oaraszt kormány elnöke pohárköszöntőt mondott. A pohárköszöntőkben kifejezésre jutott; hogy a mostani találkozó hozzájárul a két ország kapcsolatainak erősítéséhez és a béke ügyéhez. Ezután Tito elnök és felesége, valamint kíséretének tagjai vendéglátóik társaságában a Nyugati pályaudvarra hajtattak, és különvonattal folytatták útjukat a Szovjetunió felé. A jugoszláv vendégeket Csop határállomásig elkísérték a fogadó bizottság tagjai. (MTI) . . ....... . Jutalom — a nyári szorgalomért ri hónapokban több száz negyei középiskolás diák ; az ifjúsági táborok mun- A szorgalmas, lelkes fiakoricát címereztek Mező- és Felsőnyomáson, csaszítettek Karcag-pusztán. újukért a KISZ Központi a 2500 forittól 6 ezer fo-jedő pénzjutalomban részesítette iskoláikat. A sarkadi gimnázium hatezer, a szeghalmi és a gyomai gimnázium négyezerötszáz, a Békéscsabai Közgazdasági Technikum, az orosházi, battonyai és békési gimnázium 2500 — 2500 forint jutalmat kapott. Az iskolák ifjúsági szervezetei rádiót, televíziót, magnetofont vásárolnak az ajándék-pénzből. 1 JELZŐTÁBLA FIGYELMEZTET! Leggyakoribb veszély gondatlanság! Vezesen óvatosan, de gyorsan kössön általános GépjárműbizfosífásH ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ 633 A Pravda a kongói helyzetről Moszkva (TASZSZ) A Pravda hétfői száma cikket közöl a kongói helyzetről. A cikkíró rámutat, hogy bár a Kongói Köztársaság függetlenségének kikiáltása óta több mint két év telt el, a kongói problémát máig sem oldották meg. A nyugati propaganda jelenleg széltében-hosszában népszerűsíti Kongó „íöderalizálásának” tervét, E terv lényege az, hogy az egységes köztársaságot részekre kell bontani, amelyek csak formálisan lennének a központi hatalom alárendeltjei. A katangai szeparatisták ezért cserébe kötelesek lennének megosztani Lé. opoldvüle-lel azt a hasznot, amelyet az Union Miniere vállalattól vágnak zsebre. E terv elfogadása a központi kormány teljes kapitulációját jelentené Csőmbe előtt. A lap ezután megjegyzéseket fűz a kongói parlament közelmúltban lezajlott vitájához, melynek során élesen bírálták a kormányt a hazafiak üldözése miatt. Megállapítja: a vitában felszólalók hangsúlyozták, hogy a Kongó függetlenségéért és egységéért harcoló hazafiak ellen foganatosított megtorló intézkedések egyedül az imperialista gyarmatosítóknak játszanak a kezére, azoknak, akik meg akarják gyengíteni a központi kormányt. (MTI) 1962. december 4., kedd. — 25 évvel ezelőtt, 1937. december 3-án Balatonszárszón elkövetett öngyilkosságával fejezte be küzdelmes életét József Attila, a proletariátus költője, Petőfi és Arany mellett a legnagyobb lírikusunk. Műveinek fő jelentősége az, hogy velük a munkásságot a szocializmusért vívott harcra szólította fel. Néhány jellemző verskötete: Nagyon fáj, Döntsd a tőkét, ne siránkozz, ^ Forradalmi versek. A Horthy-kor költősorsának megdöbbentő ábrá- József Attila zolása e versszaka: „S mondd, mit érlel annak a sorsa, ki költő s fél és így dalol; felesége a padlót mossa s ő másolás után lohol; neve, ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé, s élete, ha van élte még egy, a proletár utókoré!’* —185 évvel ezelőtt 1777-ben e napon halt meg ALEKSZANDR SZUMAROKOV orosz író; drámái és egyéb irodalmi művei jelentősek az orosz nemzeti színművészet és irodalmi nyelv fejlődése terén. • — 170 évvel ezelőtt, 1792. december 4-én halt meg PÉCZELY JÓZSEF író, a MINDENES GYŰJTEMÉNY c. folyóirat kiadója. Legmaradandóbbat a tanítómese gyűjteményével alkotott. A párttitkár és a fizika... tartású ember a párt f M titkár. Magas, vállas, ke\ rek arcú, közelebb áll a harminchoz, mint a negyvenhez. A hajában itt-ptt deres szál árulkodik az idő múlásáról. A neve: Széli Sándor, a kaszaperi Lenin Tsz pártszervezetének ügyét igazgatja. Ezernyi gondja, elintéznivalója van reggeltől napestig, mert hát a szövetkezet nem litánia, ahol mindenki egyet beszél. Az emberekkel való törődés különben is sok mászkálásba, intézkedésbe, türelembe kerül. Szava, tekintélye, tisztelete van a tagság körében. Ami a tekintélyt illeti, gyarapodásához hozzájárul egy manapság igen-igen „divatos” tény: a tanulás. Széli Sándor esténként a könyveket vallatja, a mértan, számtan, irodalom rejtélyeit bogozgatja — kissé megkésve, kissé fáradtan, eltörődötten, de szívós kitartással. A dolgozók iskolájának hetedik osztályába jár. Lehet, néhányan most elbiggyesztik a szájukat emígyen: hogy nem szégyenli magát párttitkár létére beülni az iskolapadba! Széli elvtárs nem szégyenlős, mégcsak nem is pirul el az ilyen gondolatra. Nem rejti véka alá, hogy az elemi iskolai tudományát egy kicsit bizony kirostálta fejéből az idő, menteni, hatványozni kell, ami menthető. De mesélje el ő maga ennek a nekibuzdulásnak a történetét. A színhely: a pártbizottság irodája, este 9 óra. A füstös kis kályha jó meleget áraszt, bátorít a beszélgetésre ... — Hat évvel ezelőtt ráadtam a fejem, hogy belépjek a pártba, ötvenhétben, ötvennyolcban a téeszben fogatos voltam, kocsis, ötvenkilenc márciusában elküldték az elvtársak háromhónapos pártiskolára. Amikor hazajöttem, behívtak a járási pártbizottságra és azt mondták, hogy menjek haza dolgozni a téeszbe, amit éppen kell. Hazajöttem és dolgoztam tovább, mint fogatos. ötvenkilenc szeptemberében volt a pártvezetőség-választás, megválasztottak párttitkámak a Lenin-ben. Két évig voltam társadalmi munkában párttitkár, majd hatvanban lei jött a Központi Bizottság határozata, hogyanagy téeszékben függetlenítsék a párttitkárt. No, hatvanegy májusában engem is füg getlenítettek, rá öt hónapra meg elküldték egyéves mezőgazdasági pártiskolára Debrecenbe... Belemelegszünk a diskurzusba meg kell válni a bekecstől. A szók hátára teríti, aztán újra ide fordítja a szó rúdját. — Debrecenből hazajöttem most az idén, júliusban. Továbbra is a téesz-ben dolgozom, mint függetlenített párttitkár. Közel száz tagunk van — szúrja közbe csak úgy váratlanul, jóleső mosollyal. — No, az ősszel felkeresett Laukó elvtárs, az iskola pedagógusa azzal, hogy meg kell indítani a dolgozók esti iskoláját. Helyeseltem a dolgot. Aztán rájöttem, hogy nekem is hiányzik a hetedik, nyolcadik osztály, mert ugye, amikor jártam, csak hat osztály volt a plafon... Beiratkoztam, nekivágtam. Azt vallom, hogy aki funkcióban van, annak az életben szükség van a tanulásra. Igaz, hogy van két pártiskolám, de szükség van az alapra is, a biztos alapra. Én megértem ezt... — Hiányzott már? — Van, amikor hiányzók — rös telkedlk el egy kicsit a válaszon, meg a tényen. — Ma este ugye nem, nincs iskola. De holnap már nem tudok ott lenni, mert taggyűlésünk lesz. Ha mulasztok, megkérdem a kollégáktól: Bánfi Mihálytól vagy Halász Sándortól, hogy mi.van feladva. Feljegyzem, és tudok készülni. — Felelt már? — Persze, nem is egyszer. Az első felelet nagyon testhezálló volt: a növénytermesztésről kellett beszélni. Mértanból is feleltem. De nem szokták megmondani, hanyasra. Az biztos, hogy nem egyesre. Világgá is mennék... Majd december 20-án lesz a félév, akkor mondják meg az eredményeket. — Mit szól mindehhez az aszszony? Derül a „gyóntató” kérdésen. — Semmi kifogása sincs. Csak tudja, nagyon szereti a mozit, aztán az a kívánsága, hogy hébehóba hétköznap is menjek el vele, ne csak vasárnap... — A nagylánya szokott segíteni? — Marika sokat segít. Néha kell is. A magyar nyelvtan meg a fizika nagyon kacifántos. Ha nem értek valamit: gyere már, mondd már el ezt kislányom. Neki könynyű, tanulta már, tizenhatéves. Különben a téeszben dolgozik. — S a többiek hogy állnak az igyekezettel? — fordítom a kérdést az osztálytársakra. Kéznél van nála a válasz. — Az osztály zöme a téeszből jár. Tizenöten kezdtük a hetediket, most tizenhármán vagyunk. Ha nem „húznak el” senkit, végig is bírjuk ... Szép is lenne, ha nekem is azt vágnák fejemhez, hogy buzdítom a többieket, én meg kimaradok. Ha az ember valamit elkezd, akkor ne hátráljon meg, nem igaz? Felkerül a bekecs újra, mára elég volt a szóból. Kilépünk a kampós, hideg estébe. Csendes a falu. A párttitkár a kiskapuban megáll. — Még tanulgatok egy kicsit, aztán elteszem magam holnapra ... mondja ízesen ejtve a szavakat. — A fizika nehezen megy a fejembe. Nem lett volna muszáj kitalálni ... Jóízűen nevetünk, aztán elindul hazafelé kopogó léptekkel. Pallag Róbert
