Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-29 / 303. szám

1962, december 29. 2 Szombat ROSSZ EG1ED11 L... Hideg szél borzolja a kora reggel hullott hóréteget. Kevesen mászkálnak az utcán. Már az ün nepre készül a város. Estére kí­gyóinak a karácsonyfáik fényei, meleg meghittséggel, szeretettel telnek meg az otthonok. Javában tart a sütés, főzés, díszítés, áld csak teheti, a jó melegbe húzódik. A cukrászda kong az üresség­től, csak nagy néha nyitja meg aj. táját valaki. Tíz órára jár, ga­lamb-ősz öreg csoszog be kíséret­tel, sakktáblát szorongat az egyik, vászonzacskóiból bábukat ömleszt a másik, összetolnak két asztalt, rá a táblát, bábukat, aztán kezdik a játszmát. Dudorásznak hozzá, kortyolgatják a feketét. Lassan be. melegszik a helyiség... Lány érkezik. Egyedül jön, csi­nosan öltözve, barna szemüveggel, kézitáskával. A tanácstalanság pillanatnyi zavarát leküzdve a pulthoz megy, egy duplát kér, az­tán leveti prémgalléros kabátját, s leül a box sarkába. Hosszú haja a vállára omlik, égőpiros kardi­gánja jól illik tengerkék szoknyá­jához. Rendezkedik a as táskában, cigarettás dobozt, gyufát rak az asztalra a feketés pohár mellé. Rá­gyújt. Gyakorlott mozdulattal, nem először csinálja biztosan. Mé. lyet szív, s a tükör felé fújja a füs­töt. Aztán kavargatja a kávét és bámészkodik. A függönyt nézi, a fal faburkolatát, a tükröt, s felreb. ben a tekintete, ha nyílik az ajtó. Odanéz, aztán újra a kávés po­hárra. Olykor pillantást vet a tás­kájára ,amit a sarokba tett maga mellé a saljával együtt Mintha várna valakit. Lopva né­zem mozdulatait, közben olvasok. Nem szemben ülök, teljesen oldalt a sarok-boxban, alig egy méterre tőle, s ha felpillantok, látnom kell öt. ’ Néha az órájára néz. Egy fél óra múlik el, de nem jön senki. Ez ide­gesíti — gondolom. A kávéból már alig van egy újjnyi, az is hideg, s íztelen. A második cigarettavég is belehull a hamutartóba. Ismeretlenek vagyunk egymás számára, de nem tudom már to­vább türtőztetni magamat. Zsong a helyiség, nem vernek visszhan­got a falak. — Ne haragudjon, de magáról meg lehetne mintázni a magá­nyosság szobrát. Valaki nagyon megfeledkezett talán? Feléin fordul. Azt hiszem, most néz át ide az asztalomhoz először. A hangjában és a tekintetében nincs semmi harag, de mintha le­hangolt lenne. — Nem várok senkit, csak be­ültem. A postára küldtek, hogy feladjam a lottó-szelvényeket. Megmelegszem egy kicsit. Az arcáról ítélve még nincs 19 éves. — Nem neheztel meg a kérdé­sért: mindig egyedül jár? Rzt vártam. hogv tiltakozzon. Meglep a fordulat. Nagyon nyílt és őszinte. — Többnyire egyedül. Barát­nőm volt, de már nincs. Ud­varlóm, társaságom sincs. — Nem rossz így árván? — Rossz, de mit csináljak — mondja csendesen, inkább a ká­vés pohárnak, mint nekem. Nyugtalanít a gondolat: sokan vannak egyedül, akik a saját kis világukba zárkóznak a fiatalok közül is. Vajon miért? Mi ennek a titka? Megpróbálom feltörni ezt a diót. Ez most jó alkalom. Talán kitárja lelkivilágát ez a fiatal lány. Ha egy kicsit szomorú az ember, hajlamosabb az őszinte vallomásra. Válaszol, mindig vá­laszol, s úgy érzi, hogy most ki­beszélheti magát egy idegennek. A nyáron érettségizett. Dolgozni ment technikusnak egy vállalati kirendeltséghez. Azt hitte, hogy szép jövő vár rá, sok apró, de mégis jelentős megbízatás és jó légkör a munkahelyen. Mindez álom maradt. Tűző napsütésben, sárban, fagyban a határt járták műszerekkel, rajztömbökkel, s mértek, számoltak, rajzoltak. Iro­dában aludtak matracon, vagy parasztházaknál elhanyagolt he­lyiségekben. Meleg ételt ritkán et­tek, könyvet, újságot elvétve tud­tak szerezni, moziba csak akkor jutott el, ha hazajött. Minden má­sodik héten. Baráti kört sohasem tudott kialakítani távol a világ za­jától. Belefásult a magányosság­ba. Rájött, hogy nem neki való mindez, ez a zord élet. Felmondott, mert új munkahelyet talált Itt a városban. Műszaki rajzoló lesz az új év első napjától. — Semmit sem várok, csak jó kollektívát, sok fiatalt. Remélem, hogy itt jó lesz. Jobb, mint a ha­tárban. Nem szeretem az egyedül­létet. Mondtam is anyukának, hogy az én életem most kezdődik január elején. Hévvel, tűzzel beszél, csak be­szél. Jó hallgatni. Bizakodás van a hangjában. Közösséget akar ta­lálni,amely befogadja, szereti, ne­veli. El akar járni a KlSZ-szerve­­zetbe és mindazt csinálni, amit a többiek. Le akarja hántaná a magányosság csont burkát... — Mindig szomorú volt? — kér. dezem. — Csak néhány éve... Feszültség remeg a levegőben. Biztatom, a vallomás azonban csak hosszú másodpercek után szü­letik meg. Lehajtja a fejét, remeg a keze, ahogy a cigarettáról leveri a hamut. — A szüleim elváltán élnék... Döbbenetes csend lesz, nem tu­dok szólni. — Nem is tudom, hogy miért mondtam ezt el magának. Meg­könnyebbültem. — Köszönöm, hogy őszinte volt. Most már megértem a magányos­ságát. De azért ne keseredjen el. Búcsúzóul megígéri, hogy csü­törtökön este eljön a kerületi KISZ-taggyűlésre. Először, hosszú hónapok után. Pallag Róbert Hruscsov Adenauernek intézett levelének visszhangja (MTI) A nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta Hrus­csov szovjet miniszterelnöknek Adenauer nyugatnémet kancellár­hoz intézett üzenetét. Különösen nagy figyelmet keltett az üzenet­nek az a része, amelyben a szovjet minisztertanács elnöke hangsú­lyozza, hogy a megszálló csapato­kat ENSZ alakulatokkal kell fel­váltani. BONN A DPA nyugatnémet hírügynök­ség a következő címmel kezdi a Hruscsov-levél ismertetését: „Hruscsov: ENSZ-zászlót Nyu­­gat-Berlinbe!” A szovjet kormányfő levelében indítványozza, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Nyugat-Ber­­linben vállaljon magára meghatá­rozott nemzetközi kötelezettsége­ket és funkciókat. A bonni kormány szóvivője kö­zölte, hogy Hruscsov üzenete csü­törtökön érkezett az NSZK kancellári hivatalába. Mint a DPA írja, „a szövetségi kormány még nem dolgozta ki a levéllel kapcso­latos álláspontját”. PÁRIZS Nagy figyelmet keltett 'Hrus­­csovnak a nyugatnémet kancellár­hoz intézett levele Franciaország­ban is. A helyi rádióállomások híradásaikban ismertették a szov­jet kormányfő üzenetének tartal­mát. Az AFP hírügynöíkség „gyorshír” jelzéssel számolt be a levélről. „A Német Szövetségi Köztársa­ságnak semmiféle joga nincs Nyu­gat-Beriinre” — az AFP Hruscsov e szavaival kezdd az üzenet tar­talmának ismertetését. BERLIN A Német Demokratikus Köztár­saság .rádió- és, televízióállomásai híradásaikban számol tali be Hrus­­csovnak Adenauerhez intézett le­veléről. Az ÁDN először az üze­net rövidített, majd pedig teljes változatát ismerteti. Mano^sz Glezosz első nyilvános szereplése szabadlábra helyezése után Athén: Az Akropolisz hőse részt vett az Egységes Demokrati­kus Baloldali Párt gyűlésén. (MTI Külföldi Képszolgálat) OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOUOOOOOOOOOOOOUOOOOOOOOOOÜOO Szegedi Kis István domborműve és a község szoborjelképe Békésen a Amerikai kölcsönnel hőerőmű épül az Egyesült Arab Köztársaságban Washington (Reuter, AP, AFP) Az Egyesült Államok nemzetkö­zi fejlesztési tanácsa bejelentette, hogy 30 600 000 dollár összegű kölcsönt nyújt az Egyesült Arab Köztársaságnak. Az összeget egy hőerőmű fel­építésére használják fel. Az erő­­mtí 1964-ben készül eL Az amerikai kölcsön 40 év alatt fizetendő vissza. (MTI) 81 Karlsluste új lakóit — termé­szetesen a legszigorúbb titoktar­tással és óvatossággal, körülte­kintéssel — Ádámtól Éváig leel­lenőrizték, több helyről szereztek be róluk információkat. De sem­mi gyanús dolgot nem tapasztal­tak körülöttük, úgyhogy hama­rosan abba is hagyták a Percev és a Ljulko utáni szaglászást. A csoport már jónéhány hónap óta kutatta a karlslustei rejtek­helyét. Most arra .kaptak utasí­tást, hogy alaposan tartsák szem­mel Seifert tábornokot, akinek az érkezése — több mint valószínű — kapcsolatban van a rejtek­hellyel. Az utasításban az is ben. ne volt, hogy csak figyeljenek, de semmi egyebet ne csinálja­nak. Várják meg, amíg Kerimov a városba megy. Aszker kedden érkezett Karls, lusteba. Addigra több fontos ese-Mladonyiczky Béla szobrász, a Békési Szegedi Kis István Gimná­zium tanára kódom borművet ké­szített az ősi középiskola névadó­járól. A békési gimnáziumot a ha­ladó gondolkodásáért üldözött Szegedi Kis István, korának egyik legnevesebb tudósa alapította, több mint 400 évvel ezelőtt. A domborművet az iskola fiúkollégi­umának falán helyezik el. A fiatal szobrász a Békési Köz­ségi Tanács és az Országos Kép­mény történt. Ljulko százados, aki a város telefonközpontjában dolgozott, kihallgatta Seifert és a közben szintén Karlslusteba ér­kező Upitz beszélgetését. A két magas rangú SS-vezető holnap­­utánra tervezett találkozója sok mindenre fényt deríthet. Aszker és társad az egész estét, s a teljes következő napot együtt töltötték, hogy alaposan megbe­széljék az akció tervét. * Seifert tábornok csütörtökön reggel telefonálni aláirt. Kastély­­beli szobájában felemelte a kagylót, s bosszúsan tapasztalta, hogy nem működik a telefon. Rossz volt a másik készülék is, amely közvetlenül a helyközi távbeszélő központhoz szólt. A kastély melletti bokrokban elrejtőző Percev őrnagy azt lát. ta, hogy egy gépkocsi halad ki a kapun. Az autó lefelé indult a dombról, s a városba vezető or­szágúira fordult. Percev, aki egy órával ezelőtt elvágta a kastély­ba vezető telefonvezetéket, bizo­nyos volt benne: a telefonköz­pontba megy a gépkocsi, szere­lőért. Ott pedig éppen Gottfried Wilhaus, vagyis Ljulko százados volt az ügyeletes műszerész... A kocsi hamarosan meghozta a kastélyba a telefonközpont em­berét. Valóban Ljulko volt az il­lető. Azt mondta a küldöncnek, hogy ilyen magas rangú vendég kérésének teljesítését nem en­gedheti át más, alacsonyabb be­osztású személynek, ezért maga jött, hogy megjavítsa az elrom­lott telefont. zőművészeö Alap megbízásából megmántázza a sok száz éves Bé­kés község szobor jelképét is. A csaknem 2,5 méter nagyságúira tervezett szobor egyik kezében ga­lambot tartó gyermekes anyát áb­rázol majd, az anyaság, a termé­kenység és a béke szimbóluma­ként. A mű vázlatát január végén mutatja be az ifjú művész. A szobrot Békés egyik főterén állít­ják fel. A műszerész ellenőrizte a szó. ba falán végighúzódó vezetéket, szétszedte mind a két telefont, s fél óráig matatott bennük. Végre -elkészült a munkával, s jelentet, te, hogy működik a telefon. A műszerész azonban nem volt teljesen megelégedve saját mun­kájával. Megmagyarázta a szám­­tartónak, hogy mind a két készü­lék nagyon régi, s egyáltalán nem megbízható. Estére ismét eljön majd és kicseréli őket. A műszerész elment. Kisvártatva az adjutáns je­lent meg a tábornok szobájában: — a legfrissebb postát hozta. Az Abwehr külön erre a célra mun­kába állított küldöncökkel tar­totta Berlinből a kapcsolatot Seiferttel. Seifert felnyitotta a viaszpe­cséttel lezárt borítékot, néhány percig unottan olvasta a papíro­kat, aztán eltolta őket maga elől. s felállt. Nyugtalannak lát­szott. Hátra tette a kezét, az uj­jait összekulcsolta, úgy járt fel­­alá a szobában. A puha. süppe­­dős szőnyeg, a mennyezettől a földig érő nehéz függönyök, a fa­lon körbefutó szövet, a párnázott ajtó felfogta lépteinek zaját. Az adjutáns azonban ennek ellenére meghallotta lépteit, benyitott, s kérdően nézett a főnökre. — Tűnjön el' Ki szóit magá­nak? — mordult rá Seifert. Az adjutáns gyorsan becsukta az ajtót. A tábornok mind idegesebben járt fel-alá a szobában. . —Idióta — mormogta. — Idió­ta, ostoba, üresfej ü!

Next

/
Thumbnails
Contents