Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-29 / 303. szám

1962. december 29. 3 Szombat Csonttá fagyott szarvasbika A gyulai erdőkben lőtték ezt a szarvasbikát Mínusz 20 fokon csonttá fagyva várja sorsát a Békéscsabai Hűtőházban. soooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocoooooo Egyesülés előtt a békési fodrászoknál December 27-én, csütörtökön Kombájnokat és cséplőgépeket javítanak már a füzesgyarmati Aranykalász Tsz szerelői közgyűlést tartottak a Békési Fod­­í’ász Ktsz-ben. A ktsz dolgozói megtárgyalták a vezetőségnek azt a javaslatát, hogy egyesüljenek a megye más szolgáltató jellegű szövetkezeteivel. Perdi Béla elvtárs, a szövetke­zet elnöke beszámolójában ismer­tette az egyesülés előnyeit. Többek között arról beszélt, hogy a nem dolgozó létszám csökkenésével az TV közvetíti berendezés a magyar Ikaruszokban A keletnémet rádió és (televízió műszaki központja új típusú TV közvetítő berendezést tervezett. A televíziós adások ezáltal nem szo­rulnak többé ilyen téren nyugati importra. Az új technikai beren­dezéseket a magyar Ikarusz mű­vek autóbuszkocsijaiban szerelték fei. Ezeket a szavakat nem az adju­tánsra értette, hanem Adolf Hit­lernek adresszálta, akit ebben a percben Seifert mindenkinél job­ban, tiszta szívéből gyűlölt és megvetett. Az Önmagában tet­szelgő hangoskodó, ripacs, aki gondolkodás nélkül hallgat min­denféle jött-ment tanácsára, a katasztrófa szélére sodorta az or­szágot. Még néhány hét és mind­az, amit olyan hatalmas munka, a nemzet olyan mérhetetlen ál­dozata árán érték el, romba dől, porrá és hamuvá válik! Seifert odament az asztalhoz, kezébe vette a levelet, amelyet az imént olvasott. Ismét maga elé emelte, hogy jobban megnéz­ze. A legf ontosabb eseményekről szóló legújabb jelentéseket tar­talmazta a levél. Ez hozta ki a tábornokot a sodrából. Az állt a jelentésben, hogy a szovjet had­sereg csaknem a front teljes szé­lességében folytatta erőteljes tá­madásait, amelynek következté­ben fenyegetően megromlott a keleti front' katonai—politikai helyzete. Az oroszoknak sikerült úgy fordítaniuk a dolgot, hogy Románia, amely eddig Németor­szág oldalán harcolt, váratlanul hadat üzent saját eddigi pártfo­gójának és szövetségesének. Nem egészen egy hét alatt egy sor fon­tos várost, egyebek között a fő­várost és a nagy olajközpontot, Ploestit is elfoglalták az orosz csapatok. Különösen Ploesti el­vesztése érintette nagyon érzéke­nyen a németeket, mert az olaj­­szegénységben szenvedő Német­ország számára a legutóbbi idő­új szövetkezet háromszázezer fo­rintos megtakarítást ér el, majd szólt arról, hogy egy megyei jel­legű nagy szövetkezet jobban tud­ja szolgálni a lakosságot, hiszed a tervekben nagy szolgáltató-kom. binátok építése is szerepéi. Hang­súlyozta az elnök, hogy nincs ókuk aggodalomra azoknak, akik vala­miféle „csatlakozásról” beszél­nek. A békési és a többi szövetke­zetek nem csatlakoznak a csabai­akhoz, hanem egyenlő joggal egye­sülnék, A hozzászólásokban szó esett a kontár-kérdésről is. A tagok azt a meggyőződésüket fejezték ki, hogy az új, nagy tekintélyű szövetkezet erélyesebb harcot vív majd a szö­vetkezetét és az államot károsító kontárok éllen. A szövetkezet tagsága egyhan­gúlag elfogadta az egyesülésre vo­natkozó javaslatot és két vezetősé­gi tagot delegált az új szövetkezet intéző bizottságába, — kis — kig innen csörgedezett valami kevéske a gépkocsik & a tankok számára. Finnország kilépett a Szovjetunió elleni háborúból, Bulgária, a volt szövetséges pe­dig Németország ellen fordította a fegyvereit... Mindez annyira aggasztotta a tábornokot, hogy a nyugati, szin­te komédia számba menő had­színtérről érkezett kellemetlen híreket — amelyek szerint az amerikaiak és az angolok köny­­nyűszerrel, sétálva nyomulnak előre — már teljesen közömbö­sen fogadba. Mit számít az, hogy mi történik a nyugati fronton! A háború sorsa nem ott dől él! A tábornok dühösen dobbantott egyet a lábával. Csak ne lenné­nek az orosz csapatok Németor­szág határánál, majd megmutat­nák a németek a jenkiknek és a tommiknak, ennek a rágógu­min kérődző egész bandának, hogy mi az igaza háború! A másik jelentés a birodalom iparának helyzetét, a gépek, be­rendezések pusztulásának és az emberveszteségnek a mértékét analizálta. A rendelkezésre álló munkaerő és a ha-dra-foghatók számának csökkenése olyan mér­hetetlen volt, hogy alig hitt a je. lentés igazában. Hasonlóan ijesz­tő képet mutatott a tengeralatt­járók, csatahajók, repülőgépek, fegyverek és tankok pusztulásá­ról összeállított jelentés is. S mindebben az a legborzalma­sabb, hogy Németország vala­mennyi üzeme jóval kevesebb fegyvert ég lőszert gyárt jelen-Kováes elvtárssal, a füzesgyar­mati Aranykalász Termelőszövet­kezet párttitkárával lépkedünk a szövetkezet gépműhelye felé. Ott van nem messze a tsz központjá­hoz, bent a faluban. — Nem jó helyen van a mű­hely, mert rengeteg gép zúg, búg, zakatol itt nap mint nap, külö­nösen nyáron, kora hajnaltól ké­ső estig az emberek nyugalmát háborgatva. Ezért is, meg aztán ; azért is terveztük el, hogy kitele­pítjük a műhelyt, mert kicsi, kinőttük már. Pillanatnyilag több géppel rendelkezünk, mint a Fü­zesgyarmati Gépállomás. Mire mindezt elsorolta, már oda is értünk a gépműhelyhez, ahol a főgépész, Kovács István nem kis meglepetésünkre sorolni kezdte, hogy hány erő- és munkagép vár javításra. Nevezetesen két SZ— 100-as, hat DT, húsz gumikerekes Z etor és MTZ, tizenkét GS trak­tor, négy tehergépkocsi és három kombájn— Mikor ideért a felsorolással fél­beszakítottam, s úgy tettem, mint­ha nem jól értettem volna. Meg­ismételte, hogy igen, a füzesgyar­mati Aranykalász Termelőszövet­kezetnek három kombájnja is van. Tavaly tavasszal vásárolták a Be­rettyóújfalui Állami Gazdaság­tól, mint kiselejtezett, általuk már nem használhatókat. A szövetke­zet szerelői egykettőre rendbe­szedték, s már a nyáron 620 hold kalászost arattak, csépeltek a há­rom kombájnnal. A gépállomás mindössze két kombájnnal és két cséplőszekrénnyel segítette az ara­tást. így mondták: a gépállomás csak besegített. Semmi más mun­kagépet nem vettek igénybe a gépállomásról egész évben, s jö­vőre már az aratáshoz sem kérnek majd segítséget, ha megkapják az igényelt három SZK—3-as kom­bájnt. Pedig elég sok, összesen leg, mint amennyit az ellenség megsemmisített. Más szavakkal: a veszteséget nem tudják pótol­ni. A jelentések tartalma termé­szetesen nem mondott újat a tá­bornoknak. Minderről már ed­dig is tudott. Kivéve egyet: az ipar valóságos helyzetének állá­sát. Ezt mindig gondosan tit­kolták még az olyan magas rangú beavatottak elől is, mint Seifert. Ezúttal először fordult elő, hogy a jelentések összeállítói egy be­gyűjtötték minden fontosabb adatot, amelyből pontosan kivi­láglott az ország tényleges hely­zete. S Seifert alaposan elképedt az elé táruló siralmas helyzetein. Hová vezethet ez? — kérdezte magában a tábornok. A feleletet világosan látta: az összeomlás elkerül heteden. Kinyílt a szoba ajtaja, s az adjutáns jelent meg a küszöbön. — Mit akar? —> kérdezte Se­ifert? — Megérkezett Heine Upitz Gruppenführer. — Végre! — Seifert kiegyene­sedett. — Küldje be. Upitz néhány másodperc múl­va belépett a szobába, hangosán összecsapta a bokáját, s lendü­lettel emelte magasba a jobb kezét: — Heil Hitleri — Heil! — Seifert h nyagiP lendítette meg jobb rét. (Folytatjuk) 4150 hold őszi és tavaszi kalászos vár majd aratásra. Mikor megjegyeztem, hogy azért cséplőgépre még szükségük lesz, mosolyogva közölték, hogy cséplőgépjük is van kettő. Kiselej­tezett ócskavasként vásárolták meg, s az egyiket csupán heremagfej­­tésre használják, az idén is 350 mázsa lucemamagot csépeltek el vele. A másik cséplőgéppel a kombájnok által aratott búzát ros­tálták, tisztították a szérűn. A 40 különböző erőgéphez ter­mészetesen rendelkeznek megfe­lelő munkaeszközökkel is. Többek között 19 traktorekével, 7 gyűrűs­­hengerrel, 13 tárcsával, 7 fűka­szával, 7 disztillerrel. No és aztán itt már természetesen hangzik, hogy 5 elevátora, 3 járvasilózója, 2 kendervágó kombájnja, 3 Rapid­­tox permeteaőgépje, 2 lucemapo­­rozója, 5 műtrágyaszórója és szá­mos vetőgépe is van a szövetkezet­nek. — Megtudják mind ezt javítaná a tavaszi munkák beálltáig? — kérdezzük Kovács Istvántól, mi­után megtudtuk, hogy mindössze tizen dolgoznak állandóan a mű­helyben. — Folyamatós nálunk a gépja­vítás — válaszolta. — Például az öt permetező-berendezés motor­jait és alkatrészeit mindjárt kija­vítottuk, rendbeszedtük, amint leálltak az öntözéssel. A többi erő- és munkagépeket beütemezés sze­rint javítjuk. Természetesen, ha valamely erőgép javítása sürgős­sé válik, akkor azt előbbre hoz­zuk. Gépeink egy részé ugyanis még szánt. Egyébként csak 250 hold cirokföld maradt szántatla­­nul, a többit már megforgattuk, s nem is akár hogyan, hanem föld­jeink nagy részét 45— 50 centiméter mélyen öntöttük meg a tavasziak alá. E beszélgetés után széjjelnéz­tünk a műhelyben, ismerkedtünk Az Országos Termelőszövet­kezeti Tanács Békés megyei Csoportja Dobozon tártotta idei utolsó ülését. Megvitatták töb­bek között a helyi Petőfi Ter­melőszövetkezet gazdálkodásá­ban elért eredményeket. A ko­rábbi években ez a szövetkezet a vezetés hiányosságai miatt a gyenge gazdaságok közé ke­rült. Egy év óta — pártunk márciusi határozata óta — aho­gyan Dobozon is megerősítet­ték a vezetést, s elindultak a szövetkezeti demokrácia meg­valósításának útján, a tavalyi 7 tanulókkal, mért azok is vannak itt, szám szerint tizenegyen. Ta­valy három szakmunkást szabadí­tottak fel, az idén újabb három lakatos és két kerékgyártó tanu­ló kap segédlevelet. Jó lehetősé­gük van arra, hogy alaposan el­sajátítsák a szakmát, hiszen az esztergályozástól kezdve a leg­egyszerűbb műveletig mindet)! meg kell itt csinálni. Jó a szak­ember-gárda is. Kovács István fő­gépész a sok évi gyakorlata mel­lett, hároméves fémipari szakis­kolai végzettséggel is rendelke­zik, s most a gépészeti technikum második évfolyamán tanul. A többiektől: Erdős Ferenc eszter­gályostól, Lázár János hegesztő­től, Marada Dezső, Nyilas Sándor és Daru József szerelőktől is lehet tanulni, hiszen jó részük valame­lyik nagyobb mezőgazdasági üzemből: gépállomásról, állami gazdaságból került ide. A látottak és hallottak után még maradt hátra egy kíváncsiskodó kérdés: milyen az alkatrész-ellátás? Felelet helyett Kovács Ferenc elv­társ, a párttitkár bevezetett az anyagraktárba, ahol éppen a zár­számadáshoz szükséges leltározást készítették. A leltározók elmond­ták, hogy bizony olyan 700 ezer forint körüli értéket kell számba venni. Van itt különböző pótalkatrész bőven, szinte nagyon is bőven. Ha valami hiányzik, ak­kor egy IFA gyártmányú furgon gépkocsival vagy Pestről, vagy Békéscsabáról szerzik be. Megyénk termelőszövetkezetei közül az egyik gyorsabban, a má­sik lassabban halad afelé, ahol már a füzesgyarmati Aranykalász Tsz tart: gazdasága teljes gépesí­tése felé. Jó ezt látni, annál is in­kább, mert a rengeteg erő- és munkagép beszerzésével párhuza­mosan sok-sok új gazdasági épület ie készült ebben a termelőszövet­kezetben, s most már alaposan meg van vetve a jövője, a jó jö­vedelem forrása. Kukk Imre forintról — állami dotáció nél­kül — 22—23 forintra növelték a közösből származó egy mun­kaegységre jutó jövedelmet. A tsz-tanács tagjai hosszasan be­szélgettek a szövetkezet veze­tőivel, tagjaival, hogy további munkájukhoz segítséget adja­nak. Jövőre a Petőfi Tsz hatá­rában száz öntöző szakmunkás dolgozik majd, s felületi és esőztető öntözéssel, jó talaj­munkával, növényápolással já­rulnak hozzá, hogy ez a szövet­kezet véglegesen kilépjen a gyengén gazdálkodók közül. A DÉLMAGYARORSZÁGI ÜVEG- ÉS PORCELÁN­­ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT Békéscsaba, 2. sz. lerakató értesíti vevőit, hogy 1963. január 2-től 18-ig leltározást hajt végre A leltár időtartama alatt az árukiszállítás szünetel. 81150 a szerelőkkel és a szakmunkas-Jövőre száz öntözi szakmunkás dolgozik majd a dobozi határban

Next

/
Thumbnails
Contents