Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
lW. december 2*. 7 mm Senki nem tud semmit m A reggeli lapok feltűnő helyen közölték Karel Bures fényképét. Nagy összegű vérdíjat tűztek ki a fejére. Vera, a menyasszonya sietve égeti el a kál jha tüzében a külföldre menekült vőlegénye leveleit és fényképeit. Munkájában azonban állandóan megzavarják. Először Martin és Petr rohannak be hozzá és izgatottan figyelmeztetik a veszélyre, majd Fritz Heinecke, az SA egyenruhába öltözött szudéta német kopog be a szobába, hogy megzsarolja volt bajtársa menyasszonyát.., így kezdődik a Senki nem tud semmit című csehsz1ovák Hím története, melyet december 20—26-ig a békéscsabai Brigád Mozi mutat be. As emberiesség forradalma Édes Az Édes élet a jelenkor egyik nagy dokumentuma, amely elég időtálló és hiteles ahhoz, hogy majd a kései utódok számára is eleven bizonyságtételül szolgáljon egy életforma hanyatlásáról és felbomlásáról. Amit Frederico Fel- Hni, a világhírű olasz rendező új művében „édes élet”-ként jelöl meg, nem más, mint a szépség, a szerelem, az emberi méltóság lesüllyedése, a legszebb emberi eszmények szégyenteljes romlása. Fellini a krónikás hangján szólal meg: igyekszik mindennel j Dietrich. — Jól kifogtam, hogy egy ilyen dögöt kell őriznem. Dietrich visszaült a kisszéikre, s rágyújtott. Akkor vette észre: újabb ájulás környékezi a foglyot. Sőt úgy látta, hogy habzani kezdett a szája, s egy keskeny vércsík folyt róla lefelé. Dietrich fogta a bögrét, s másodszor is elment vízért. Ezt is akarta Torp. Amikor ismét egyedül maradt, gyorsan folytatta a kötél kioldozását. Még egy utolsó nekirugaszkodás és kiszabadul a keze. Egyik kezében a vízzel telt bögrével, a másikban pedig a pisztollyal visszajött a kamrába Dietrich. Lassan lépkedett a fájós lábával. Gyors pillantást vetett a fogolyra: minden rendben van, ugyanúgy fekszik a földön, mint amikor kiment Dietrich — óvatosan, hogy ki ne öntse a vizet, — Torp fölé hajolt Most!... Torp két karja hirtelen a magasba lendült, elkapta Dietrich jobb kezét, melyben a pisztoly volt, s csavart egyet raj. ta. Éles fájás hasított Dietrich csuklójába. Hangos koppanással esett a földre a „Walter”. Torp, még mielőtt ellenfele felocsúdhatott volna, a padlóra teperte, felvette a pisztolyt, s a markolattal többször tarkón vágta Dietrichet. Zihálva, erőlködve oldotta meg a lábára csavart kötelet, majd naey nehezen felállt, s a zsibbadtságtól sántítva ment ki élet számot vetni, s mindenről számot adni, amit önmaga körül és minden bizonnyal önmagában is tapasztal, vádlóan, vívódva és kutatva valami vigasz, remény és valami kiút után, amelyet azonban az „édes életben” már nem talál meg. Dokumentum és krónika az Édes élet. De több is: kegyetlen ítélkezés. És mindenek felett művészet, amelyben a hűvös objektivitás és a megbélyegző szenvedély találkozik. (Bemutatja a békéscsabai Brigád Mozi december 27-től 31-ig.) a konyhába Azonnal nekiesett a vízcsapnak. Valósággal habzsolta a vizet, olyan szomjas volt. Aztán kikutatta a földön élettelenül elterülő Dietrichet. Talált nála néhány cigarettát, s rágyújtott. Az óra kilencet mutatott. Kint már sötét volt. Igyekezni kellett, — sok feladat várt még ma rá. Zsebébe dugta Dietrich pisztolyát, s kiment a lakásból. Torp nemsokára már a kihalt úttesten ment a város felé. • Éjjel tizenegy óra után néhány perccel egy személyautó állt meg nem messze attól az épülettő^ ahol Schubert lakik. Egy farkaskutya ugrott ki elsőnek utána pedig Torp és az Abwehr még másik három nyomozója. Lábujjhegyen járták körbe az épületet, hogy neszt ne keltsenek. Ketten megálltak az ablakok alatt, Torp és a harmadik Abwehr-tiszt pedig az ajtóhoz indult. Velük volt a kutya is. Torp álkulccsal próbálkozott kinyitni az ajtót, de nem sikerült. Nyilvánvalóan nemcsak kulccsal zárták be, hanem be is reteszelték. Torp ekkor összenézett a társával, s öklével megverte az ajtót. Nem jött hang belülről. Torp mégegyszer bezörgetett, de az eredmény változatlan volt. A farkaskutya, — amelyet Torp kísérője eddig pórázon tartott, — hirtelen felugrott, s elugnt.ta magát. Torp me -értette: valaki van az ajtó mögött. A bőfcsnlkedők könyvtárnyi művet írtak már az emberiességről. A zúzmós karácsonyfát körbeülő burzsoázia is a szeretet ünnepének ürügyén ismét sokat beszél majd róla és újfent méltat, ni fogja rendszere szerinte mély humanizmusát, s mint annyiszor, ócsárolni fogja a szocialista társadalmat. Ma már aligha lepődik meg azonban bárki is eme kiáltó képmutatáson. Hiszen miért is riadna vissza a burzsoázia ekkora álnokságtól, amikor eleve bűnben, vérben és hazugságban fogantatott? Még klasszikus forradalmaiban is csak azért szólította maga mellé a dolgozó tömegeket, hogy biztosabb legyen saját győzelme, s aztán rútul becsapta őket: a kizsákmányolás egyik formáját egy másikkal, brutálisabbal és körmönfontabbal váltotta fel; úgy jöhetett csak létre, hogy előbb földönfutóvá kellett tennie a kisemberek millióit, hogy azok végül is bekényszerüljenek a tőke aranymai mába: a gyárba. Bármilyen sokféleképpen lehet vélekedni is az emberiességről, agy társadalom humanizmusának mégiscsak az a lényege: tud-e munkát adni mindenkinek, tagjai dolgozhatnak-e, hogy egyre jobban élhessenek? Nos, a kapitalizmus — bár fejlettebb társadalmat „szült”, mint amilyen az előző volt és többet fejlődött a társadalom, mint előtte évszázadok alatt, mégis a több mint másfél évszázados uralom alatt sem volt 'épes megoldani az emberiség legelemibb problémáit: máig sem 'udott- mindenkinek munkát adni; nem tudta kielégíteni az emberiség legelemibb szükségleteit ->z élelmezésben, a ruházkodásban, a lakáskultúrában, a műve'ődésben. Bezzeg telik az uralkodó oszily kényelmére és telik a málli-rdok formájában városokat, iskoá'kat, kórházaikat, élelemmel telt árházakat, ruhamilliókat fél■>mésztő fegyverkezésre! A több mint egy évtizede Amerikában élő, világhírű Nobel-dí•— Nyissa ki! — kiáltotta el magát Torp. — Nyissa ki, mert különben betörjük az ajtót A ház továbbra is néma maradt Ekkor nekidőltek az ajtónak. Ebben a pillanatban lövés hallatszott bentről. A golyó átfúrta a vastag deszkát, s Torp vállát súrolta. A tisztek, akik az ablak alatt álltak, betörték az ablaküveget, hogy úgy jussanak be a házba. De belülről redőny volt az ablakon. S a redőnyök mögül is lövések dördültek. Csak Schubert tartózkodott a házban. Két pisztollyal a kezében szaladgált a szobából az előszobába és vissza, hogy tűz alatt tartsa az ajtót is meg az ablakokat is. Kiváló fedezéke volt. s nem szűkölködött töltényben sem. Jó néhány töltött tár állt nála mindig tartalékban. Ennék ellenére tudta, hogy egérfogóba került. Innen már nincs menekvés. Az egyetlen, amit még tehet: a végsőkig kitart, hogy ne adja oda olcsón az életét, s minél több veszteséget okozzon támadóinak. — Adja meg magát! — kiáltott be Torp. — Dobja el a fegy. vert, s én garantálom magának az életben maradást. Válasz helyett újabb lövést adott le Schubert. Nyögés hallatszott kintről, s egy tompa puffanás. Valaki elterült a földön. (Folytatjuk) jas Szentgyörgyi Albert nemrégiben az amerikai tudósak New Yorkban tartott kongresszusán így ostorozta az embertelen kapitalista politikát: „Állandóan Isten nevét emlegetjük, de tagadjuk Isten létezését azzal, hogy csak a bombában hiszünk. Keresztényeknek tetetjük magunkat, de tömeges megsemmisítésről beszélünk, s halmozzuk a gabonát, míg mások éhen halnak. Ezrével áldozzuk fel más népek fiait, hogy kiegészítsük fegyvertárunkat, amely amúgy is nagyobb mindenkiénél. Szemérmetlenül garázdálkodunk a világűrben, mintha saját hátsó udvarunk volna és megfertőzzük a légkört, amely az emberiség közös tulajdona.” A burssoásría a szeretet ünnepén tudja legkevésbé feledetni múltját és jelenét, mert. rendszere ma is tengernyi szenvedés, szomorúság és megaláztatás okozója. A ma élő népek előtt azonban ott ragyog az emberiséget megváltó kommunizmus ötágú csillaga, amely korunkban, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korában, a kizsákmányolás nyomorából vezeti a népeket a teljes felszabadulás útjára. Magától értetődik, hogy a világon még nem volt politikai mozgalom, amely ne tűzte volna zászlajára az emberiesség jelszavát. A népek azonban csak korunkban aláihattak rá arra a mozgalomra, amely ezt az eszmét nemcsak jelszónak használja fel, hanem egyedül és következetesen meg is valósítja. A kommunista mozgalom, ez a világ több mint negyedrészén, több mint egymilliárd ember tevékeny részvételével sikeresen zajló szocialista forradolom. Az emberiesség forradalma is ea és mindenekelőtt ez. Minden az emberért történik benne, céljai őszinték, humánusak és a célok megvalósításának eszközei is tiszták és becsületesek. A szocialista forradalmát vivő munkásosztály soha meg nem tévesztette szövetségeseit, soha nem titkolja céljait. Azokat pedig nem osztályos társai kárára valósítja meg, hanem azokkal együttműködve, azok javára is; sem országon belül, sem országon kívül nincs szüksége arra, hogy céljait a dolgozó milliók, a népek százmilliói rovására valósítsa meg. A SKOcialisIn forradalomnak még a legnagyobb fordulatait is mély emberiesség hatja át A tőkés mezőgazdaságban is utat tör magának a nagyüzemi gazdálkodás. De ott ezt az átalakulást a kisgazdák tömeges tönkremenetele kíséri. A kapitalista mezőgazdaságban az zajlik le, amit Engels évtizedekkel ezelőtt előre látott: „A tőkés nagytermelés minden bizonnyal úgy gázol majd át a tehetetlen elavult kisüzemükön, mint a gyorsvonat a targoncán.” A mezőgazdaságban lezajló szocialista forradalom viszont a jólétet, a kultúrát, a gazdasági és politikai szabadságot hozza el a parasztságnak. De hagyjuk az általánosító érveléseket, elég, ha néhány pillantást vetünk kicsiny országunk szerény eredményeire és már akkor is igazolva látjuk a szocialista forradalom emberiességét. Hová tűnt el a 3 millió koldus országa? Ki emlékszik ma már arra, hogy a tüdővészt „morbus hungaricusnak” is nevezték? Elhiszi-e fiatal nemzedékünk, hogy alig 20 évvel ezelőtt ebben az országban diplomás emberek még havat lapátoltak; gyermekek ezrei éheztek azért, mert szüleik még inségmunkához sem jutottak, s hogy valami létbiztonságot jelentett, ha valaki a szegénységi bizonyítvány (vajon tudják-e mi ez?) birtokában népkonyhán étkezhetett? IVfé«; solí jogro«i lakásigényt kelj kielégíteni, de ma már senkinek sem kell kiskocsival elmenekítenie utolsó vackaikat is a végrehajtóval érkező háziúr elől: Csupán az 1957-től 1960-ig terjedő utolsó három év alatt több mint 700 ezer ember költözött új lakásba. A lakosság 94 százaléka társadalmilag biztosított; az OTP- ben 8,5 milliárd takarékbetétet őriznek: ott, ahol az. analfabétizmus demográfiai adat volt és 4—5 elemit végeztek el a gyermekek, a ránk következő évtizedben a középiskolai végzettség lesz az általánosan kötelező. És a munkásosztály mindezeket nem önmaga számára valósítja meg, hanem az egész dolgozó társadalom támogatásával, annak javára is. lln^itnUHnn a szocializmus minden egyes vívmányai is, a estvérországainkban is, az emberiességről szóló történelmi mű egy-egy fejezete, amelyet azonban alkotói nem foliánsok lapjaira rónak ékes betűvel, hanem megvalósítanak — az ember boldogulására. Katona István Egész évben biztos jövedelmet jelent baromíinevelés és a tojástermslés Kössön barom íme velési szerződést, mert a leszerződött baromfiért magasabb árat kap ÜGYFELEINKNEK KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BOLDOG ÜJ ESZTENDŐT KÍVÁN az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat 85612
