Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-20 / 297. szám

1962. december 80.

2

Csütörtök

Döntő az erkölcsi tanulság

kjemrég látott napvilágot a nincs olyan dolgozó, áld népi ül- mindig érdekelték, izgatták az

tÁraaHialmi KírÁC Q ff/tV rAl At-------------1____3M_ JL-L t'i ki'ím'trtTTÍ 4-nv\n«t>4n1n-társadalmi bíróságokról •zóló törvényerejű rendelet de máris érezhető az a kedvező hatás, amely a népi igazságszolgáltatási szervek felpezsdülésoben nyilvánul meg. Szélesebb jogok, még nagyobb demokratizmus, az ember nevelésének homloktérbe állítása — összefoglalásképpen ez jellemzi az új rendelkezést.

Érdemes sorra venni néhány ta_ pasztalatot a társadalmi bíróságok működésének a koréból, hogy a szocialista erkölcsi normák maradéktalan betartásának, az üzemek, vállalatok munkafegyelme megszilárdulásának a megtévedt ember nevelésének feladatát még jobban betölthessék. Tucatszámra alakulnak újjá e hetekben a társadalmi bíróságok. Az Orion-gyárban, ahol már évek óta működik a társadalmi bíróság, a napokban új választást tartottak, most már a törvényerejű rendelettel szabályozott keretek között. A rendelet ugyanis előírja — ellentétben a korábbi gyakorlattal, amikor kijelölték a tagakat —, hogy a társadalmi bíróság tagjait az egész üzemi kollektíva választja. A szakszervezeti bizottság javasolja a jelölteket, bár ez nem zárja ki, hogy bárki javaslatot tehessen jelöltekre a választási gyűlésen. Nos, az Orion-gyárban is tettek ilyen javaslatot a dolgozók, mégpedig olyan személyekre, akikről megfeledkezett a szakszervezeti bizottság: két népi ülnököt javasoltak

— a többieken kívül — a társadalmi bíróságba. A dolgozók kollektívája el is fogadta őket. Miért érdemes erről beszélni? Azért, mert a társadalmi bíróságok tagjai meg_ tévedt emberek sorsával foglalkoz. nakt amelyhez nem elégséges csupán a nagy élettapasztalat: természetes igazságérzet, hanem szükséges bizonyos alapvető „jogi” gyakorlat is, ha azt akarjuk, hogy a társadalmi bíróságok ítélkezései — mindenen túl — összhangban is álljanak a törvényes rendelkezésekkel. Miért nem küldenek akkor jogvégzett embereket a bíróságokba? — kérdezhetné valaki.

— Azok igazán ismerik a törvényt! Szó sincs erről, hiszen nem is ez a rendelet célja, hogy a társadalmi bíróságok pótolják az állami igazságszolgáltatási szerveket. Ellenkezőleg: a kisebb jelentőségű, a rendeletben körülhatárolt ügyekben ítélkezzenek azok, akik a legjobban ismerik a vádlottat, az elkövetés körülményeit, s természetes igazságérzetükre hallgatva, a nevelőcélzatot szem előtt tartva mondják ki ítéleteiket. Erre pedig a dolgozók soraiból választott társadalmi bírák a legalkalmasabbak. Mégis helyes, ha beválasztanak közéjük népi ülnököket, akik már bizonyos gyakorlatot szereztek az ilyen jellegű tevékenységben. Amennyiben az üzemben

nőkként is tevékenykedik, feltétlenül helyes, ha a társadalmi bíróságok tagjai bejárnak néhányszor a bíróságra, meghallgatnak tárgyalásokat, tanulmányoznak bi. zonyos alapvető rendelkezéseket, mint például a Munka Törvénykönyve, a népi ülnökök és társadalmi bírák feladatairól szóló útmutató rendeletek stb.

A hasznos tapasztalatok közé tartozik az is, hogy a rendelet megjelenése óta tartott társadalmi bírósági üléseken nyíltabbak a viták, nemcsak vádló szavak hangzanak el, hanem hangot kapnak azok is, akik mentő vagy enyhítő körülményeket tárnak fel a társadalmi bíróság és a hallgatóság előtt. Roppant fontos dolog ez, hiszen a társadalmi bíróság éppen arra hivatott, hogy az üzemi kollektíva véleményét tükrözve hozza meg döntéseit. Csak a hallgatóság aktív részvételével érvényesülhet igazán a teljes igazság, csak a munkatársak közreműködésével lehet elérni, hogy a társadalmi bírósági tárgyalás nevelő hatású legyen, ne csak a vádlottra, hanem minden részvevőre is.

A társadalmi bíróságok rendkívül sok tapasztalatot szerezhetnek munkájuk során arra vonatkozóan, melyek a gyenge pontjai üzemüknek, hol kell és lelhet a leginkább segíteni a munkafegyelem megszilárdításában, az erkölcsi normák betartásában, a társadalmi tulajdon védelmében. Nagyon hasznos lehet tehát, ha a társadalmi bíróságok — szerzett tapasztalataikról — időnként beszámolnak az egész gyár kollektívája előtt. Köztudott, hogy az embereket

úgynevezett bűnügyi tapasztalatok. Mutatja ezt például az is, hogy egy-egy társadalmi bírósági tárgyaláson annyian szeretnének részt venni, hogy sokan kiszorulnak a teremből. De igazolják ezt a nagyobb bűnügyek helyszíni tárgyalásai is. Fontos tehát, hogy elsősorban a hasznosítható tapasztalatok az egész gyári kollektíva közkincsévé legyenek.

Nem lehet lényegtelen tapasztalatnak tekinteni a társadalmi bíróságok munkájából azt sem, hogy a nevelés szempontjából milyen fontos az ügyek kiválasztásánál tanúsított gondosság. Komoly mérlegeléssel keli eldönteni, hogy kik és milyen ügyben kerüljenek a társadalmi bíróságok elé! Nem elégséges ehhez az, hogy a törvényerejű rendelet körülhatárolja a társadalmi bíróság által tárgyalható ügyek jellegét, disztingválni kel] ezen belül is. Mindenféle túlzás vagy liberális megítélés ebben a vonatkozásban csak árthat, olyan ügyeket érdemes a társadalmi bíróság elé vinni, amelyeknek erkölcsi tanulságai egyértelműen szolgálják az emberek nevelését. '

l^ondani sem kell, hogy a ta* * pasztalatok tárháza egyre gazdagabb a társadalmi bíróságoknál s hosszasan lehetne még sorolni belőlük. Tény azonban, hogy o legjobb iskolát mégis a folyamatos munka adja majd e fontos népi igazságszolgáltatási szerveknek. A keretek adottak, most már a társadalmi bíróságokon múlik a leginkább, hogy hasznos tartalommal meg is töltsék.

Szabó László

Joszip Broz Tito és Nyikita Hruscsov Kijevbe érkezett

Kijev (TASZSZ)

Joszip Broz Tito Jugoszlávia elnöke és Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke szerdán Moszkvából Kijevbe érkezett

A jugoszláv, szovjet és ukrán állami lobogókkal feldíszített pályaudvaron Ukrajna Kommunista Pártjának és kormányának vezetői fogadták a vendégeket.

A pályaudvaron Gyemjan Korotcsenko, Ukrajna Legfelsőbb Ta.

Rodriguez elutazott Moszkvából

Moszkva. (TASZSZ)

Rodriguez, a kubai egyesített forradalmi szerveretek országos vezetőségének tagja, a földreform intézet elnöke, a Moszkvában járt kubai kereskedelmi kormányküldöttség vezetője szerdán Prágába utazott. (MTI)

nácsa Elnökségének elnöke és Joszip Broz Tito elnök mondott beszédet. (MTI)

Ha azt kívánja, hogy az ünnepekre biztosan megkapják

karácsonyi postacsomagját,

legkésőbben

december 21-ig

adja postára. 700

— Schuberttel megállapodtunk, hogyha vége lesz ennek az egésznek... szóval, ha befejeződik a háború, megkeressük egymást — folytatta Aszker. — És magával hogyan találkozhatnék? Ügy szeretném bemutatni a barátaimnak, a családomnak Schubertét, Staleckert és magát, hogy mindannyian tudják...

Aszker nem fejezte be. Amikor a sapkájához nyűit, s kinézett az ablakon a gyárudvarra, elhült benne a vér. Krieger is észrevette, hogy megdermedt, összerezzent Aszker.

— Mi van ott? — kérdezte rosszat sejtve Krieger.

— Nézzen ide!

A napalm-bomba és a törvény

Folyik az ENSZ-ben az úgynevezett Angola-vita. Már alig akad olyan delegátus, aki ne ítélné el a portugálok hajmeresztő

terror-akcióit. És ekkor szólásra emelkedik Portugália küldötte. A delegátus érvelése sző szerint így hangzik: „Angolában a jogot és a törvényt mi tiszteletben tartjuk. Az országot csak kívülről veszélyeztetik egyes államok, amelyek be akarnak avatkozni az eseményekbe.” Hát ez ugyebár világos beszéd. Hogy a „törvények védelme” gyilkosságokkal és kivégzésekkel realizálódik, ez minden jel szerint alig zavarja a lisszaboni urak logikáját. Salazárék már régen eljutottak odáig, amit egy hivatalos konriinikében így lehetne röviden öszszefoglalni: Angolában minden a szokott, normális mederben folyik. A katonai hatóságok csak a napi rendes napalm-bombákat és a lángszórókat vetették be...

S. E.

Bonni biciklista

Nyugat-Németországban a szövetségi gyűlés klubhelyiségében új játékot avatnak fel. Egy rögzített kerékpárról van szó, melyet lelkesen lehet taposni és nem mozdul a helyéről. A nyugatnémet honatyák szerint ez a játék nagyon jó és okos, hiszen mérhetetlenül erősíti a lábizmokat.

A játék elkészülte előtt már megkérdezték dr. Konrad Adenauert, a 86 éves kancellárt, hogy ki óhajtja-e majd próbálni. Adenauer igenlő választ adott.

Ilyenkor az ember önkéntelenül is következtetni kezd. Vajon miért akarja taposni a nem mozduló kerékpár pedálját az agg politikus? Frisseségét akarja megőrizni? Vagy megszokta azt, hogy tapos? Esetleg kétségbevont fiatalságát akarja bizonyítani? Avagy talán úgy érzi, egy olyan kerékpár, mely nem mozdul a helyéből, az az ő egyhelyben topogó hidegháborús politikájának szimbóluma?

(bur—)

A fekete folt

Még dél-afrikai vonatkozásban is meglepő hírrel találkoztunk. Egy 42 éves Fokváros-i lakostól megvonták hadikitüntetéseit és felemelt katonai nyugdíját, amit azért kapott, mert 1942-ben élete kockáztatásával megmentette a nyílt tengeren három fuldokló tengerész életét. A határozat indoklása pedig pofon egyszerű így kellett dönteni, mert az illetőről kiderült, hogy egyik ükapja néger volt. Ehhez természetesen még az is hozzátartozik, hogy a „fekete folt” kihatásaként az

Krieger kitekintett az ablakon. Egy polgári ruhás, kalapot viselő férfi közeledett az udvaron. Éppen most hagyta el az őrbódét, s az irodaépület felé tartott.

— Ki ez? — kérdezte Krieger.

— Az az illető, aki egyszer követett engem az utcán!... Nézze csak, egyepesen idejön.

— De az is lehet, hogy az igazgatóhoz, nem?

— Khümetz otthon van, én magam vittem haza egy órával ezelőtt. Miután az igazgatót nem találja a helyén, könnyen lehet, hogy ide jön be.

— Lehet — mondta elgondolkozva Krieger. — Mitévők legyünk? Maga már nem indulhat el, mert összetalálkozik vele az ajtóban vagy a folyosón... Megálljunk csak! — Krieger kinyitotta a szoba egyik mellékhelyiségébe vezető keskeny tapétaajtót. — Gyorsan, gyorsan ide!

Aszker belépett az ajtón, s egy szűk, deszkapolcokkal körberakott kis kamrafélében találta magát. A polcokon különböző dossziék voltak egymás tetején. Az ajtó becsukódott mögötte, s kattant a kulcs a zárban.

Néhány másodperc múlva kopogtak az irodavezető ajtaján.

— Tessék — szólt ki Krieger.

Torp lépett a szobába. Bólinegykori hősnek el kellett hagynia lakhelyét, átköltöztették á négernegyedbe.

Szerencsére az éber dél-afrikai hatóságok csak most állapították meg a hátborzongató tényállást, hogy az életmentőnek néger ősei is vannak. Ha még 1942-ben derül ki a valóság, lehet, hogy hoztak volna egy döntést: a mentési akció fekete folt miatt leállítva. A fuldoklók keressenek maguknak fajtiszta életmentőt.

S. E.

tott, leült, s az igazolványát mutatta.

— Mivel szolgálhatok? — kérdezte Krieger.

— Szabad kérdeznem, ugye, ön tagja a Nemzeti Szocialista Pártnak?

— Azonkívül még az SS-nek is tagja vagyok.

— Tudom. — Torp cigarettára gyújtott. — A műszerészei érdekelnének engem.

— Elég sokan vannak — ütötte el Krieger.

— Kezdjük Otto Staleckerrel.

— Nem látom egészen tisztán... mi érdekli önt közelebbről.

Aszker, aki minden szót hallott, megértette: Krieger ravaszul manőverezik, ki akarja szedni a fickóból, mit tud eddig az Abwehr Staleckerről.

Ismét kopogtak Krieger ajtaján. Az irodaszolga lépett be, a levelekkel.

— Szóljon, hogy ne zavarják most magát — mondta Torp.

Krieger bólintott.

— Most el vagyok foglalva, Lotte — mondta a lánynak. , — Amíg nem szólok, ne jönjjön be és senki mást se eresszenek be.

— Staleckerről minél többet szeretnék tudni. Mindent, amit csak el tud mondani róla — folytatta Torp, amikor az iroda-