Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-14 / 266. szám
W62. november 14. 5 Szerda A siker jegyében! Merre fejlődjék Ma zárul megyénkben a szovjet filmhét. Néhány nap múlva — ahogyan ez már szokás — a megyei Moziüzemi Vállalat öszszegezi majd ennek a hétnek hivatalos eredményeit és jelentésben számol be felettes szerveinek. Van azonban egy másfajta — kizárólag erkölcsi — összegezés is, mely a lakosság köréből ered és már ma köztudott: bensőségesen szép, igaz, őszinte és emelkedett érzelmű kulturális eseménye volt megyénknek a szovjet filmhét. Osztatlanul mély érdeklődést váltott ki váró. son és falun minden moziszerető emberből, fiatalból és felnőttből, a tartalomban és kivitelben egya. ránt szépet, jót és művészit nyújtó szovjet filmalkotások kavalkádja. Nem a hivatalos papíré, hanem a közönség véleménye: — Az „Elmentem a Nap után” — bűbájos! — Az „Egy év 9 napja” — magas filmalkotói remeklés! — és így tovább, az egész megyében. Tótkomlóson az „Emberi sors”-ból, a film hatására, ankétot kíván a közönség, hogy még jobban magáévá tehes. se a történet mondanivalóját. A szovjet filmhét tehát megyénkben is a két nép, a magyar és a szovjet elszakíthatatlan barátságának újabb fegyverténye volt. H. R. 1*0 « * O »■* * *.*'0I+■* *-* +**#****• t: s mncuaunw Ne fogadj el édességet idegentől Ez az új angol filmalkotás művészi színvonalon és drámai erővel boncolgat egy érdekes, szomorú problémát, mely napjainkban sem hall még ki, ilt-ott felüti fejét. A fűm alkotói kitűnő eszközökkel oldják meg feladatukat, a moziban eltöltött másfél óra igazi élmény. Bemutatja a dobozi Dózsa mozi november 15—17-ig. a gyulai gimnázium Néhány évvel ezelőtt kezdődtek ej' az iskolareform munkálatai. Kimunkálásában részt vettek pedagógusok, szülők, szakemberek, üzemi munkások, egyszóval az ország közvéleményének nagy nyilvánossága előtt hallatta hangját mindenki, aki csak egy kicsit is érdeklődik az oktató-nevelő munka kérdései fránt. S ki ne érdeklődnék ebben az országban? A reform alapelvei — a kommupróbatétele, s mostanában folyik az új gimnáziumi tanterv vitája a középiskolák tantestületeiben szerte az országban. Október derekán kezdődtek meg mindenütt, s bár a tanterveiket nem holnap és nem holnapután vezetik be, hanem csak 1965-ben, a megfontolt tanácskozások egész során boncolgatják a fontos célkitűzések legjobb megvalósításának alkalmas lehetőségeit. kola előír, szocialista rendet építő társadalmunk maradéktalanul megkövetel. S ha már a gimnázium ennyire közel kerül a szakközépiskolához, vessük fel a következő kérdést: merre fejlődjék hát a gimnázium, pontosabban merre fejlődjék a gyulai gimnázium. A sokévi iskoláztatási tapasztalat tanulsága, s ez a jövőben sem igen módosul lényegesen: 5—6 osztály indul évenként az első évfolyamon. 1 legvalószínűbbet vegyük alapul. A 6 első osztályból három legyen gimnáziumi osztály, a másik három pedig szakközépiskolai osztály. Azért három, mert helyi adottságaink, lehetőségeink ezt ön. kéntelenül is így kínálják. A mezőgazdasági szakközépiskolai osztályról talán először. Azért, mert ilyen létesítését a megye ötéves kulturális terve ugyancsak előirányozza, megvalósítása nekünk is érdekünk. Gyula primőrtermesztése nemcsak gazdag hagyományokra tekinthet vissza, hanem táj jellegi sajátossággal is bir. Egy ilyen jellegű szákközépiskolai osztály szükséges volna, felsőfokú technikumot építhetnénk rá. Bgy másik osztály ipairi lehetne, méghozzá a kötőiparhoz kapcsolódhatnék. Ismerős a harisnyagyár fejlesztésének, bővítésének immáron nemcsak terve, hanem közeli megvalósításának bizonyossága is. A növekedés szakember szükséglettel jár, egy ilyen szakiskolai osztály sem lenne haszontalan. És végre a korszerű kereskedelem egyik bázisa Gyula. A növekvő idegenforgalom érdekében még színvonalasabbá kellene tennünk hamarosan. Könnyen megvalósíthatnánk mindezt, lépjünk bátran előre a kulturáltabb kereskedelem érdekében. A szakiskolai osztály megszervezésében óriási lehetőség rejlik. Hogy sokféle lesz így az iskonista szakemberképzés, az élet és az oktatás kapcsolatának elmélyítése, mindezek szilárd alapja a marxi—lenini világnézet megformálása — általános egyetértéssel találkoztak, az országgyűlés csak jogszerűen törvényesítette mindazt, amit a szocialista magyar társadalom már a reform-vita során szívébe fogadott, magáénak vallott, s megvalósítására hatalmas tömegeket mozgósított. így született meg az ^961. évi III. törvény, az új magyar oktatási törvény, amelyhez foghatót a magyar oktatástörténet még nem ismert. II törvény hosszú időre kijelölte oktatási rendszerünk fejlődésének útját, egyértelmű pontossággal fejezi ki mindazokat a közösségi és egyéni igényeket, követelményeket, amelyek a szocialista iskolarendszerrel szemben fennállnak. A törvény ezt így fejezi ki: ,,A szocializmus építése sokoldalúan művelt embert kíván (ez a társadalom, a közösség igénye az iskolával szemben), a jövő szocialista állampolgárai pedig joggal várnak az iskolától olyan nevelést, amelynek segítségével erejük és képességeik szerint részt vehetnek az alkotó munkában (ez pedig az egyén igénye az iskolával szemben).” Azóta a megvalósulás útjára lépett az új általános iskolai tanterv kidolgozásának gyakorlati A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szólva, az említett törvény meghatározza a középfokú oktatás intézményeit. Ezek a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a technikumok. A továbbiakban úgy tesz különbséget a középiskolák különböző típusai között, hogy a különbségeken kívül, a középiskolai közművelődés egysége is érvényesüljön. A gimnázium ezért olyan iskolatípus, amely „elmélyíti és bővíti az általános iskolában szerzett ismereteket; továbbfejleszti a tanulók műveltségét, szocialista világnézeti, erkölcsi, esztétikai és testi nevelését és valamely szakmában előképzést nyújt.” H gimnázium tehát általánosan művelő középiskola, amely az általános iskolára épül, a szakközépiskolák mellett foglal helyet és — miként a szákközépiskolák is — előkészít a továbbtanulásra. A szakközépiskoláktól azért sem idegen, -mert szakmai előképzést is nyújt. A törvény szellemének megfelelően a szakmai előképzés jellegénél fogva elsősorban és alapvetően hivatott arra, hogy elősegítse az oktató-nevelő munkának az élettel, a gyakorlattal, a termelőmunkával való szerves és szoros öszszekapcsolását, alkalmas és képes segíteni azoknak az erkölcsi tulajdonságoknak a megformálását, amelyeket a szocialista munkads-Bokodi vagy kőt hónapja emlékezetes eszmecserét folytatott a prédikátorral. A prófétista szektába tömörült hívőiknek ugyanis tilos volt mindennemű szeszesital fogyasztása. Bokodinak ezért tűnt fel, hogy Várhelyi József, a prédikátoruk, szőlőtermeléssel foglalkozik. Meg is kérdezte tőle: — Miért termel ön szőlőt, ha a borivás bűnnek számít? — Ja, kérem — hangzott a meglepő válasz —, a híveket kísérteni kell. Az üdvözítőt is megkísértette a sátán. A fiatal körzeti orvos azóta sem felejtette el ezt a beszélgetést. Szívébe sajdult és gyakran kedvét szegte a szellemi sötétség, amely lomhán terpesztette szét szárnyait a falu felett. Ma reggel aztán döntött. A postás levelet hozott, amelyben édesanyja tudatta vele, hogy ismét gyengélkedik. A hír nem lepte meg, hiszen évek óta beteg mér —, de most kapóra jött a levél. Ha erre hivatkozik, talán sikerül áthelyeztetnie magát. Mire végiggondolta a lehetőséget, már ott is ült az asztalnál. Töltőtolla sietve szántotta a hófehér papírlap hátát, aztán egy pillanatra megakadt. Bofcodi elgondolkodott. Sonkoly Péter arca villant elé. Komolyan aggasztotta az állapota. Harmadik napja betegen fekszik, őt pedig senki sem hívta. Azt is csak véletlenül tudta meg. hogy egyáltalán beteg. Tegnap délután a boltban hallott róla. Az írás abbamaradt. Valahogyan nem sikerült most erre összpontosítania a figyelmét. Felötlött benne a gondolat, hogy hívás nélkül is kimegy. Később azonban úgy határozott, hogy mégsem teszi. Alaposan lejáratná a tekintélyét, ha azt látnák, hogy nincs elég betege — neki kell utána járnia. Ha súlyos lesz a baj, úgyis eljönnek érte... Ezen megirit fennakadt kissé. Miért várjon addig, amíg súlyos lesz? Minél később avatkozik be, annál nehezebb a segítség. Ideges mozdulattal kattintottá be műszertáskáját és kilépett a rendelő ajtaján. — Minek fáradt ide, doktor úr? — sopánkodott Sonkoly néni. — Nem olyan beteg az én fiam, hogy orvosra lenne szüksége. — Majd megnézem — mondta Bokodi és nagyon határozottan csengett a hangja. Hideg verejték ült a homlokára, amikor meglátta a viaszsárga, szobor arcú beteget. „Talán nem is él már...” — villant át rajta és balsejtelmektől gyötörten kereste Péter pulzusát. Amíg karórája foszforeszkáló számlapján a másodpercmutató fürge járását figyelte, egyre gondterhéltebbé vált az arca. A kármegállapítás viszonylag könnyű volt. A beteg a gyomrát fájlalta, minden ok megvan tehát, hogy gyomorfekélyre gyanakodjon amely átszakíthatott egy vastagabb eret, s az most tartósan vérzik. A halottsápadt arc és a pulzus elégtelensége is ezt igazolta. —• Transzfúzió — mondta min tégy önmagának. — Tessék? — riadt fel az öregasszony. — Azonnal ki kell hívni a mentőket — magyarázta kapkodva Bokodi. — Ügy látom, vérátömlesztésre van szükség. Vérátömlesztésre? — csapta össze a kezét Sonkoly néni. — Isten őrizz! Az én fiam ugyan nem kap mástól vért! — Miért? — nézett rá tágra nyitott szemmel az orvos. — A vér és a lélek egy! — kulcsolta össze kezét az öregasszony. — Aki a vérhez nyúl, megöli a lelket. — A leket? tört ki Bokodiból a kétségbeesett kiáltás. — Magának most ez a fontos, nem a fia élete? — Mindnyájan isten kezében vagyunk. Ö már határozott a sorsunk felől. Bokodi azt hitte, rosszul hall. — De értse meg — kiáltott Sonkolynéra — nem tehetünk mást! A fiát csak vérátömlesztés mentheti meg. — Én pedig nem engedek semmiféle vérátömlesztést! — Sonkolyné arca most olyan volt, mint egy bibliai prófétáé. A fiam lelki üdvét nem hagyom bántani! Bokodi ordítani szeretett volna. Feltépte az ajtót és kirohant a fényözönt sugárzó tavaszi ég alá. ... Kifulladva állt meg a posta előtt. Néhány másodpercig tétovázott, majd gépiesen lenyomta a kilincset. — Kérem, kapcsolja a mentőket! — lépett az ablakhoz. — Nagyon sürgő®!... A félig megírt papírlap ott hevert az asztalán. Ügy. ahogyan délelőtt otthagyta. Kapkodva szedte a levegőt és fátyolos szemmel futotta át a kusza sorokat. Egy pillanatig lüktető halántékára szorította hűvös tenyerét, aztán lassú mozdulatokkal apró darabokra tépte a papírost. la, ez természetes. Hogy problémák egész sora vetődik fel, azzal is tisztában vagyunk. Hiszen éppen elég probléma adódik abból is, hogy az új tanterv élesebb különbséget tesz az eddigi humán- és reál-tagozat között, mert a jövő természettudományi, illetve a társadalomtudományi tagozata nagymértékben különbözik egymástól. S akkor már igazán nem jelent nagyon sok fáradságot mellé még háromféle szakiskolai osztály. Mindegyikben közös a középiskolai közművelődési törzsanyag, a szakmai ismeretek megalapozásához pedig megtalálhatjuk a megfelelő szakembereket itt helyben is. A szakközépiskolai osztályok megvalósításával sokféle érdeklődést elégíthetnénk ki, a törvény szellemének szereznénk érvényt, ha a gyulai ifjú társadalom a képességeinek és adottságainak megfelelően vehetné ki részét az alkotómunkából. Az sem közömbös, hogy belátható időn belül ennyiféle szakközépiskola — épülethiányában sem — nyílhatnék Gyulán. A gimnázium lassan valósággá érő tervezett bővítése hosszú időre megoldaná az elhelyezési nehézségeket is. S még egyet. Gyuláról éppen úgy, mint a többi kisvárosból nagy az elvándorlás. Egy kapocs lenne a fenti elképzelés ahhoz, hogy még szorosabban idekössük vele if jainkat a városhoz, s az már csak nyilvánvaló: azok tudnak a legtöbbet tenni érte, akik szívükön viselik gondjait, s nem érzik tehernek nehézségeit, s ha egyszer szívük szándéka szerint teszünk valamit, az ám a lendítő erő. —er—
