Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-14 / 266. szám
1962. november 14. 4 Szerda Kötöttárugyári asszonyok gondjai és még valami Sok asszony dolgozik a Békéscsabai Kötöttárugyárban. Mindenkivel beszélni, azt hiszem, lehetetlenség lenne. Ezért csak egy műhelyrészben hallgattuk meg a véleményeket, amelyek azonban általánosak, a gondok, amelyekről beszéltünk, nemcsak az atlétahlokk vagy a pulóver-blokkban dolgozó asszonyoké, hanem rajtuk kívül még másoké is. Ötven asszony dolgozik az atléta-blokkban. Kezük fürgén húzza a gép alá a varmivalót, fel se pillantanának, nem is beszélnének semmiről, ha csak a szokásos kérdéseket tenném: hogy vannak? Milyen az élet a szocialista címert küzdő brigádban? — és egyebek. Valahol hallottam a városban beszélni és én mindjárt azt kérdeztem, hogy elégedettek-e a keresettel? Akkor azután megindult a szó, egymástól alig fértek a szavak. Panaszkodtak. Elmondom sorjában: Régebben 600 trikót varrt egy asszony naponként. Ezt a munkáját a vállalat mindenkinek tisztességgel értékelte, mert 48 forintot fizettek. Most már 38—10 forint a kereset és azért 600 helyett 800-at kell megvarrni. De ez sem biztos, mert nincs mindig munka és közöttük olyanok is vannak, akik családot tartanak el. A kérdések követték egymást, és hogy a szó már kijött, könnyebben beszéltek az okokról is. Nem meszsze tőlük dolgozik egy fiatalokból álló szocialista brigád, nagy részük iskolát végzett szakmunkás, ügyes kezű fiatalok, akik 80 forintot is megkeresték pulóver-varrás közben. Kiváló emberek, beszéltem velük is. Boldogok, hogy jól keres, nek, és azért is. mert a szocialista cím büszke tulajdonosai. Csakhogy a többiek, az atléta-blokkban, meg itt a pulóver-blokkban dolgozó váltó brigádjuk tagjai nem jó szemmel nézik őket. Ügy gondolják, miattuk lett magasabb a norma és könnyű nekik, fürge kezű fiatalok meg ügyesebbek is. A szocialista brigád tagjai azt mondj ják: naponta 3—4 fajta cikket isi gyártanak, tehát nehezebb a dolguk, mánt az átlátásoké. Igaz, hogy a másik műszak idősebb tagokból áll. Erről ők nem tehetnek, náluk a kollektíva is más. Így néz ki a helyzet és az igazságkeresés közben sok mindenre gondol az ember. De mielőtt e sorok írója a véleményét elmondaná, hallgassuk meg másokét is. Lévai elvtárs, az üzem főmérnöke úgy nyilatkozott, hogy bérügyi problémák mindig lesznek. Különösen náluk a kötöttárugyárban. Hiszen eddig élég sok hibát követtek el a normák megállapításában. Példának említette, hogy a ruhagyárban dolgozó asszonyok szívesebben jönnek ide dolgom!, mert itt lazábbak a követelmények, többet lehet keresni. Érthető ezek után, ha a gyár és a népgazdaság érdekeit figyelembe véve az üzem vezetősége normal izéin i akarja a béreket. A szocialista brigádról a főmérnök elismerően szólt. Fiatalok, itt képezték őket, el is várja, hogy jól dolgozzanak. Molnár József üb-titkár, akivel azelőtt beszéltem, mielőtt az asszonyokkal találkoztam volna, úgy tájékoztatott, hogy nincsenek különösebb bérügyi bajok, és a szocialista brigádok tekintélye is egy. értelmű. Ezek után természetes, hogy idesorol az eddig tőmondatokban elmondott hibák orvoslása is. így lehetne sommázni: helyesebb módszer a körültekintő, az emberek, a népgazdaság érdekeit is figyelembe vett bérezés. Az említett szocialista brigád esetében figyelembe kell venni azok ügyességét, rátermettségét, azután a lapra tenni a gyakorlatlanabb vagy idősebb munkások teljesítményét és a kettő középarányosa legyen a bér szintje. No, nem a jól ismert „kecske is jólakjon, a káposzta is megmaradjon” elvről van itt szó, hanem arról, hogy van igazság a panaszkodó asszonyok szavában és azok véleményét meghallgatni emberi dolog is meg kötelesség is. Siessen ide egy példa: amikor az atlétablokk egyik fiatal munkásasszonya panaszkodott, hogy az eddigi 1200 trikó helyett most 1600-at kell beszegnie, kísérőm, Jánosi Jánosáé termelési felelős azonnal intézkedett, igazat adva a panaszkodónak. Kérte, hogy a munkalapját vigye fel a termelési osztályra. Most nem azt akarom mondani ezzel, hogy bebizonyosodott a vezetők csaihatósága, hanem azt, hogy a panaszok néha orvoslásra szorulók. így elintézni a dolgokat igazságtalanság lenne a vállalat vezetőivel szemben. Hiszen a címben jelzett „és még valami” idetartozik. Oldalakat lehetne írni a kötöttárugyár bajairól-gondjairól. Oldalakat, mert nagyok és orvoslásra szorulók. Nemrégiben a Népszabadság is részletesen írt a Békéscsabai Kötöttárugyár hibáiról, s bár a kötöttárugyáriak elfogultnak tartják a cikket, mégis a bajok megvannak, s azt ők maguk sem titkolják. Az üb-titkár véleménye szerint szervezetlenség és bizonyos értelmű kapkodás tapasztalható az üzemben. Ott jártamkor éppen azon keseregtek, hogy mi legyen a november 7-i ünnepséggel, mert a kultúrterem dugig van megrakva áruval. Ez egyébként az egyik legnagyobb baj, mindenütt dobozok, elszállításra váró holmik sorakoznak. Hasonlóan nyilatkozott Prisztávok Mátyás elvtárs is. Szerinte generális A Mezőhegyesi Állami Gazdaság faiskolájában három évvel ezelőtt kezdték meg a rózsanemesítést. A gazdaság a szolgálati lakásban lakó családoknak ingyen adott rózsatöveket, hegy szépítsék házuk hoz. Semmiképpen sem az. hogy a tavalyi 60 féle cikk helyett most ,120-at gyártsanak és az sem, hogy a MÖDEX és a hozzá hasonló vállalatok rendesnek nem mondható igényeit elégi tgessék ki. Évek óta több millió forintos kötbért húz maga után a vállalat. Amit egyszer tisztázni kellene, mert előbb-utóbb úgyis fizetni kell. Javítani kell a gyártást technológiát. Erre már megfelelő lépéséket tettek: ebben az évben alakult a termelési osztály, de nincs gyártáselőkészítés, ami nélkül a korszerű termelés szinte elképzelhetetlen. Lehetne sorolni, de a gyár ilyen problémáinak taglalása más alkalomra kívánkozik. Most azt ígérte a felsőbb szerv, hogy rövidesen több millió forintos beruházást kapnak. Hogy Ígéret marad vagy valóság lesz-e, azt nem tudják. (Hogy közelebb áll az ígéret, a valósághoz, mint az álomhoz, arról e sorok írója meggyőződött, mert néhány nappal ezelőtt Végh László könnyűipari miniszterhelyettes kijelentését vette arra vonatkozóan, hogy a Békéscsabai Kötöttárugyár jelentős beruházási összeget kap.) Ez a helyzet. És, hogy a kötöttárugyári asszonyok bajaival együtt említettük, az azért volt, mert a kettő akárhogy is vesszük, összefügg. Talán azért is, mert az üzem vezetői sok gondjuk között könnyebben feledkeznek meg a dolgozók bajairól, de öszszeíügg azért is, mert látniok kell az itteni asszonyoknak, hogy a stabilizálás folyamata, ha lassan is, elindult és a gondok végeredményben ennek a folyamatnak a végén fognak megoldódni. Csakhogy a dolgozók véleményére apellálni kellene, többet mint eddig. A főmérnök elvtárs ritkán jut le az üzemrészekbe. — Sok a dolga, az igaz — mondják az aszszonyok —, de azért mégis. A főmérnök és mások is, nemcsak az iparigazgatóság és a maguk erejéből oldják meg a nehézségeket, hanem a kötöttárugyári munkásasszonyökkal, - munkásokkal együtt. Talán ezért is mondta jogosan Veszelkáné, az egyik pártalapszervezet titkára, hogyha egy dolgozó hibát követ el, akkor kipellengérezik. De mi történik akkor, ha a vezetők hibáznak a dolgozókkal szemben? Egy biztos: minden következmény valamiből származik. S a Békéscsabai Kötöttárugyár dolgozói saját bajaikat a gyáréhoz számítják. Miért is ne tennék ezt? Kiss Máté táját. Csakhamar kedvet kaptak a nemesrózsák ültetésére a saját házban lakó gazdasági dolgozók, termelőszövetkezeti parasztok, gyári munkásók. Három év alatt hétezer rózsatövet ültettek el Mezőhegyesen. Méltán nevezik ezt a községet — ahova évente sok hazai és külföldi vendég jár — az Alföld nagy rózsakertjének. Kora tavasztól késő őszig alacsony és magas törzsű rózsafákon fehér, tűzpiros, bársonybordó, rózsaszínű és sárga rózsa illatozik. Ez év őszén újabb ezerötszáz rózsatövet ültetnek el Mezőhegyesen. A faiskolában fél hold földet vetettek be vadrózsa-maggal, a vadalanyokat a következő év őszén beoltják, hogy a megnövekedett igényeknek megfelelően minél több nemes rózsát adhassanak a virágkedvelő mezőhegyesáeknek. Kőműves-, ács-, lakatos-, bádogos-, asztalos-, festő-szakmunkásokat és segédmunkásokat felvesz a Békés megyei Tanács ÉPÍTŐIPARI ÉS TATAROZÓ VÁLLALAT, jelentkezni lehet a vállalat központjában, BÉKÉSCSABA, Kétegyházi u. 1921/2 alatt. 73530 intézkedés szükséges a megoldas-1500 új rózsatővel gyarapszik a« Alföld nagy rózsakertje: Mezőhegyes Ader velocipédje. Foto: Művészetek és Mesterségek Múzeuma. Párizs. 1962. november 14., szerda. — 100 éves a kerékpár őse. A magas első kerekű, az első kerék közvetlen elfordításával kormányozható VELOCIPÉDET 1862-ben szerkesztette CLÉMENT ADER francia mechanikus. Ez a kerékpárforma — melynek meghajtása az első kerékre szerelt lábpedállal történt — egészen a századfordulóig uralkodó volt. — Öt évvel ezelőtt 1957. november 14-én ültek össze a szovjet fővárosban 12 szocialista ország kommunista és munkáspártjainak képviselői és tették közzé a békéért való küzdelem fontos dokumentumát, a MOSZKVAI NYILATKOZATOT. — 165 évvel ezelőtt, 1797. november 14-én született CHARLES LYELL (ejtsd: Lejjel) angol természettudós, aki 1832-ben megcáfolta Cuvier addigi, a Föld felületének kialakulására elfogadott „katasztrófa-elméletét”. Lyell bebizonyította, hogy a Föld múltjában is ugyanazok az erők működtek közre, mint a jelenben. Elmélete révén a modern földtan megalapítója lett. — Ma 75 éves ÁPRILY LAJOS költő. Müveit a formai tökéletesség mellett az impresszionisztikus természetábrázolás jellemzi (Láthatatlan írás, Ábel füstje). Jelentősek cizellált nyelvezetű Shelley, Ibsen, Puskin, Nyekraszov és Turgenyev fordításai. Ismét gyermeket ölt a második világháborúból visszamaradt gránát Halálos balesetet okozott Velence községben a háborúból visszamaradt gránát. Szakács István MÁV nyugdíjas, velencei lakos, az őrizetére bízott 9 éves Gurics Mártával sétálni ment a Vedencei-tó partjára. Az idős ember néhány lépéssel előre ment, mialatt a kislány a fűben egy gránátot talált és piszkálgatni kezdte. A gránát, felrobbant és mindkettőjüket súlyosan megsebesítette. A kislány a kórházban belehalt sérüléseibe. (MTI) VÁLASZÚTON írta: Túrán István Földszagot hozott a szél. Ügy suhant át a fehérre meszelt, parányi házaik között, mint maga az élet. Kitágult tőle . a tüdő, s feléledt még a félhalt is. Csak Sonkoly Péter nem éledt fél. Sápadt arcából kifutott minden vér, s elnehezült szempillákkal feküdt immár harmadik napja. Valami ismeretlen nyavalya gyötörte, senki sem tudta, mi baja lehet Igaz, régóta fájlalta már a gyomrát, de azt maga sem vette komolyan. Jól is néznénk ki, ha már egy kis gyomorfájástól megijedne az ember... Két nappal ezelőtt ágynak dőlt. Napsugár sem tévedt be a ..tisztaszoba” lefüggönyözött ablakán, s az utca zaja is kívül rekedt. A házbeliek lábujjhegyen jártak, s csak nagy ritkán nyitott be valaki a beteghez. Vizet vitték neki és felrázták a párnát a feje alatt. — Doktort kéne tán hívni — vélte a szomszéd Julis, akit kissé félnótásnak tartottak a faluban. — Még mit nem! — szörnyűlködött Sonkoly néni, mert négy gyermekét eltemette ugyan, de életének hatvan esztendeje alatt még nemigen volt dolga orvossal. — Biztosan elrontotta a gyomrát, ezért igazán kár volna idefárasztani a doktort. Elmúlik az magától. — Kis szünetet tartott, aztán hozzátette: — Hiszen ma is imádkoztak érte a gyülekezetben... Bokodi doktor egész nap kedvetlen volt. Betegei alaposan elcsodálkozhattak ezen, mert amióta idekerült, még egyszer sem látták ilyennek. Pedig annak már lassan három hónapja lesz. Öt viszont éppen ez kedvetlenítette el. Három hónapja helyezték ide, ebbe az isten háta mögötti faluba, ahol még mindig komoly konkurrenciát jelentettek a javasasszonyok — s hiába tette ki a lelkét, képtelen volt megbirkózni az előítéletekkel, a maradisággal. a múlttal. Már a második héten arra gondolt, hogy itthagyja az egészet. Szélmalomharcnak érezte minden tettét, tanácsai — kevés kivétellel — falra hányt borsóként peregtek le a falubeliekről. Fanatikus emberek közé került, annyi szent. Szorgalmasan túrták a földet, látástól vakulásig dolgoztak, de ezzel ki is merült minden igényük. Ha valaki megbetegedett közülük, húzta, ameddig birta, aztán vagy felgyógyult, vagy meghalt. A lelki táplálékot meg a vasárnapi imaórák jelentették, amikor is a falubeliek zöme fohászkodással és homályos értelmű bibliamagyaráaattal töltötte a délutánt.
