Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-10 / 263. szám

U>62. november 10. 4 Szombat Nem javult a földműves szövetkezeteknél Megírtuk—elintézték a társadalmi tulajdon védelme — Egy tanácskozás tapasztalatai — Két nappal ezelőtt tanácskozás­ra jöttek össze a megye földmű­vesszövetkezeti vezetői, hogy mérlegre tegyék: mennyire jutot­tak előbbre az utóbbi két évben a társadalmi tulajdon védelmében. A beszámoló, s a hozzászólások alaposan és körültekintően ele­mezték az utóbbi két év ilyen irá­nyú tapasztalatait. Ha e tanácskozáson elhangzot­ta,kát egy kicsit elemezni akarjuk, akkor ott kell kezdem, hogy 1961- ben a földmű vesszövetk eze tek kis­kereskedelmi forgalma meghalad­ta az egymill'iárd forintot, 1959- hez viszonyítva ez 14 százalékos növekedést jelent. Ugyanakkor a megye fmsz-einek összbevétele az említett év végén 1,5 milliárd fo­rint volt. Ehhez tartozik az is, hogy 1961. év utolsó hónapjában aiz összáruikészlet 217 millió forint értéket képviselt. Mindez azt bizo­nyítja, hogy a megye földműves­szövetkezeti hálózata az utóbbi két évben tovább gyarapodott, gazdagodott. De amikor az fmsz­­ek fejlődését bizonygatjuk, máris jelentkeznek azok a fogyatékossá­gok, melyek néhol terebélyes ár­nyékot vetnek a fejlődésre. Az említett 217 millió forint ér­tékű árukészletet, mintegy három­ezer dolgozó kezeli. Ennyi dolgozó között — amint erre annyi példát említettek! e tanácskozáson — akadnak olyanok, akik szemrebbenés nélkül megkárosítják a társadalmat S most tekintsünk vissza az 1960/61-es évre és ez év első felé­re. Ma is fülünkbe cseng a más­­léi—két évvel ezelőtt megtartott hasonló tanácskozás beszámolója, s a hozzászólók szavai, akik arról beszélték, hogy a társadalmi tu­lajdon megkárosításának nagyob­bik felét a leltárhiányok teszik ki. A két nappal ezelőtt megtartott tanácskozáson változatlanul, sót még határozottabban jutott ez a vélemény kifejezésre. Vagyis úgy, hogy az utóbbi két évben a föld­művesszövetkezeteknél nemhogy előbbre jutottak volna a köztulaj­don védelmében, hanem bizonyos tekintetben visszaesés mutatkozik. 1960-ban a megye fmsz-einél egymillió 843 ezer forint leltárhi­ányt találtak az ellenőrző szervek. A felvett leltárak közül 1821 mu­tatott hiányt. S az említett évben 5—20 ezer forint közötti leltárhi­ányok száma 67, a 20—50 ezer fo­rintig kettő, 50 ezer forinton felü­li pedig egy volt. 1960-ban az öt­ezer forinton aluli hiányok száma volt több, míg 1961-ben a nagyobb összegű hiányok növekedtek. Ha a múlt évet vesszük figyelembe, bizonyos tekintetben néhány 100 ezer forinttal csökkent a leltárhi­ányok száma. Ez azonban megkö­zelítően sem kielégítő, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ta­valy a 20 és 50 ezer forintos hiá­nyok száma növekedett. Nem javult a helyzet e tekintetben ez év első felében sem, sőt romlott. Amíg tavaly az első félévben 589 egységnél talál­tak leltárhiányt, ez év első fél­évében már 604 boltnál volt ez tapasztalható. S amíg a múlt év első felében 573 ezer forint káro­sodás érte ilyen tekintetben a nép­gazdaságot, ez év hasonló idősza­kában ez 766 ezer forintra növe­kedett. Vagyis 33,7 százalékkal alakult kedvezőtlenebbül a hely­zet, mint a tavalyi év hasonló idő­szakában. A tanácskozás résztvevői kutat­ták azokat az okokat, amelyek forrásai e nagyarányú és úgyszól­ván évről évre növekvő leltárhiá­nyoknak. S ha nem is tudtak a korábbi tanácskozásokhoz viszo­nyítva sok újat elmondani, újra és újra határozottan megismétel­ték azokat a szinte kézzel fogha­tó és szemmel látható hanyagságokat, melyek melegágyai a társadalmi tulajdon herdálásának. Egymás után tették szóvá, hogy a megye ímsz-boltjaiban sok helyen nem használják a pénztárgépeket, el­dobálják az ellenőrző-szalagokat. S ezzel máris adva van a lehető­ség a kisebb-nagyóbb arányú Megyei tanácskozás az új KRESZ-ről Békéscsabán Békéscsabán megyei tanácsko­zást rendeltek pénteken délelőtt az új közlekedésrendészeti rende­let életbe léptetésének előkészíté­sére. A városi tanácsháza gyűlés­termében tartott tanácskozáson Haraszti János rendőralezredes elvtárs beszámolója alapján a megyei, a járási, a városi és a községi tanácsok, a vasút, az au­tóközlekedési vállalatok, a közúti igazgatóság vezetői, illetékes szak­emberei a megyei rendőrkapi­tányság képviselőivel együtt meg­tárgyalták a tennivalókat. Már a tanácskozást megelőzően létrehoz­ták a megyei ideiglenes közleke­dési forgalom szervező bizottsá­got, amelynek mintájára most a járásokban is hasonló bizottságo­kat alakítanak. Ezek a bizottsá­gok kikérik majd a pártszerveze­tek, illetve a szakszervezetek és a Hazafias Népfront bizottságok vé­leményét is. A jelenlevők többek között el­határozták azt, hogy a megye ősz­­szes közlekedési útjelző tábláját felülvizsgálják, hogy megfelel­nek-e az új KRESZ előírásainak, s előterjesztéseket tesznek a me­gyei tanács illetékes osztályához, új jelzőtáblák készítésére és elhe­lyezésére. Kőműves-, ács-, lakatos-, bádogos-, asztalos-, festő-szakmunkásokat és segédmunkásokat felvesz a Békés megyei Tanács ÉPÍTŐIPARI ÉS TATAROZÓ VÁLLALAT, jelentkezni lehet a vállalat központjában, BÉ­KÉSCSABA, Kétegyházi u. 1921/2 alatt. 73530 károkozásra. Más helyeken, ahol pénztárgép nincs, nem tartják be a blokkolási szabályt, mely végső­soron a későbbi ellenőrzést teszi lehetetlenné. A számvitelben, az analitikus nyilvántartásban ha­sonló hibák tapasztalhatók még jelenleg is. Csak az említett két utóbbi tényezőből számos sikkasz­tásra derült fény. A tanácskozáson jelentős helyet kapott a vásárlók megkárosításával kapcsolatos kérdés. Az fmsz-ek belső és társadalmi ellenőrei már az idén is jó néhány boltvezetőt vagy eladót állítottak kész tények elé, amikor közvetlen árdrágítás­sal vagy éppen súlycsonkítással károsították meg a boltba betérő vásárlót. Igen sok esetben nem kérik az fmsz vezetői a munkába állítás előtt a működési és erkölcsi bizo­nyítványt. S esetenként olyan em­bereket is beállítanak felelős munkakörbe, akiket már koráb­ban leltárhiány miatt bocsátottak el az fmsz-től. De itt-ott a min­denáron való jóhiszeműség is fel­üti fejét. S ez úgy jut kifejezésre, hogy a szakmában járatlan em­bereket állítanak be, akik később — sokszor saját hibájukon kívül — kerülnek kellemetlen helyzet­be, leltárhiány miatt. A két nappal ezelőtti tanácsko­záson elhangzottakból csak né­hány, még mindig jellemző fogya­tékosságról szóltunk. Azokról a milliókról, melyeket egyesek szemrebbenés nélkül elherdálnak. A tanácskozás légköréből érezni lehetett: most már határozott cse­lekvésre van szükség, mert nem mindegy, hogy már az elkövetke­ző hónapokban is miként alaikul a földművesszövetkezeteknél a köz­tulajdon védelme. Balkus Imre Szeptember 7-én „Bosszantó újí­tások” című írásunkban Lőrinczy Gyula gyulai olvasónk panaszát tettük közzé. Megírtuk, hogy Gyu_ Ián, a vasútállomáson az érvényes menetjeggyel rendelkező utasoktól peronjegyet kérnek. írásunkra a MÁV Szegedi Igazgatósága vála­szolt: „Gyula állomásfőnöksége, hogy az erősen megnövekcdetl utas­­forgalmat, baleset elkerülésével a pályaudvar} rend betartása mel­lett irányítsa, egy olyan kisegítő dolgozót állított be kapusként, akinek a fő feladata a peronjegy adása. Nevezett csak az érvényes jegy felmutatása, illetve peronjegy megváltása esetén engedte ki az utasokat a peronon kívülre. Utasítottuk Gyula állomásfőnökségét, hogy a jövőben olyan utastól, akinek érvényes jegye van, a peron­jegyet ne kérjék, illetve az utazó közönséggel szemben a jövőben tapintatosabban járjanak el.” A fürdőkád elosztásáról írtunk | lapunkban októberben. Mezőhe­gyesről a békatói lakosok pana­szát tolmácsoltuk az illetékesek felé, amikor szóvá tettük, hogy a békatói lakásokat — annak elle­nére, hogy már többször ígéretet kaptak —, még mindig nem látták el fürdőszoba-berendezéssel, sőt a legutóbb megrendelt fürdőkádakat is máshová irányították. Panaszo­sunk levelére a mezőhegyesi köz­ségi tanács vb-titkára válaszolt: „Az állami gazdaság ez évi fürdőszoba-berendezésekre fordít­ható keretét kimerítette. Az eddig megérkezett berendezésekből—, mivel azokat már korábban a Kór ház utcai új lakások beszerelésé­re igényelték —: ezeket a lakásokat látták el fürdőkádakkal. A Bélta­­tói lakások viszont jövőre kapnak fürdőszoba-berendezést.” Még három hónappal ezelőtt, július 29-én, a ,,Tollhegyen” rova­tunkban „Mi lehet a válasz” cím alatt írtunk a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz autószerelői illetve a részlegvezetőnek jogos kritika elől való elzárkózásáról. Cikkünkre a Kisipari Szövetkeze­tek Békés megyei Szövetsége vá­részlege felelőtelen munkájáról, llaszolt: „Minthogy a Békéscsabai Lakatos- és Gépjavító Ktsz-nél a lennálló szabálytalanságok feltárása végett vizsgálatot folytattunk, így a cikkben feltárt hiányosságra is kitértünk. A leírtak megfe­lelnek a valóságnak és a tények feltárása után Farkasvölgyi György autószerelő részlegvezető, valamint több más szövetkezeti dolgozó ellen fegyelmi eljárást indítottunk. Utasítottuk az illetéke­seket, hogy a jövőben a lakosság igényeit minél jobban elégítsék ki.” ..Volt film, nincs film” című írásunkban, október 26-án Gal­­góczi Zsigmondné dévaványa'j ol­vasónk panaszát közöltük. Gal­­góczi Zsigmondné panaszkodott hogy a megyei Moziüzemi Vállalat az ismeretterjesztő előadásokhoz nem biztosít filmet. Panaszára a Moziüzemi Vállalat vezetői vála­szoltak: 41 — Tudja-e azt, Torp, hogy Langet, akinél idegen névre szóló iratok voltak és azt a má­sikat az oroszok küldték? — Igen — suttogta Torp. — Ök szálltak le az ejtőernyővel. — Végre, hogy gondolkozik, Torp! A Sturmíührer felszisszent. — Mi az? Fáj nagyon? — kér­dezte Becker. — Pedig éppen ideje, hogy elmenjünk ahhoz a hisztérikához. — Az imént idiótának neve­zett, most meg együtt érez ve­lem. Pedig sakkal nagyobb ba­rom vagyok és reménytelenebb, mintsem megérdemeljem az együttérzést. Becker leült és rágyújtott. — Igaz. ami igaz, Torp — mondta Beoker —, saját kezével „A lehetőségekhez mérten a megyei TIT szerződésében kért filmeket biztosítjuk. Jellemző példaként említjük meg, hogy no­vember és december hónapra 12 film közvetített lekötését intéztük el a szolnoki MOKÉP-nél. Azt azonban kérjük, hogy ne csak játék­filmeket igényeljenek, hanem témába vágó kisfilmeket is. Jelen eset­ben kérjük Galgóczi Zsigmondnét, hogy mielőbb tárgyaljuk meg miként segíthetünk. Erre hamarabb is sor kerülhetett volna, ha pa­naszával hozzánk fordul, ugyanis csak a sajtó hasábjain tudtuk meg, hogy milyen problémákkal küzdenek Dévaványán.” dobta el magától a „Vaskereszt”­­et, az abersturmführeri rangot és könnyen lehetséges, hogy még más egyéb ráadást is. Torp bánatosan lehajtotta a fejét. — El kell fogni azt az ejtőer­nyőst — csapott az öklével az asztalra Becker. — Bármibe ke­rül is ez nekünk! Torp felemelte a kezét, mint­ha esküt fogadna. — Esküszöm, nem szabadul meg a kezem közül! — Azt hiszem — szólt hűvösen Becker —, hogy a\ „Zöldre” kell tennünk a legfőbb tétet. A főnök emellett van és gondolom, nem téved. Szóval: minden figyelmet a „Zöldre” kell fordítani. Ejtő­ernyősünk minden körülmények között kénytelen kapcsolatot ke­resni vele. Becker és Trop ezután kidol­gozták frau Lizel meglátogatá­sának pontos tervét. Az olvasó már ismeri, hogyan hajtották ezt végre. * Staleckerék este nyolc óra kö­rül értek haza. Aszker az ablak­ból látta, amint lassan közeled­tek az utcán. Otto jobbjával gyöngéden karomfogta az asz­­szonyt, a bal kezében pedig Ber­tha táskáját hozta. Aszker nem várta meg, míg csengetnek. Előre ajtót nyitott. Stalecker, amint beért, alig észrevehetően biccentett a fejé­vel Aszkerra. Az ebédnél — amelyből már vacsora lett —1 nem beszélget­tek. Frau Bertha később kiment a szobából, s a férfiak egyedül maradtak. Stalecker felállt, kinyitotta a díványon lévő táskát, s elővette belőle a rádióadót. — Köszönöm! — Aszker meg­szorította Otto kezét. Stalecker kivitte a rádióadót a szobából. — Minden eshetőségre számít­va ne felejtse el: a szeneskam­ránál dugtam el a leadót — mondta Aszkernak, amikor né­hány perc múlva visszajött. — Ott. a szeneskamra mellett áll a kutyaól. Abba tettem be, a szal­ma alá. — És van ott kutya? — Igen. Méghozzá félelmete­sen hamis. — No csak — Aszker elmoso­lyodott. Ezt ügyesen kigondolta. — De mit kell tennünk a to­vábbiakban? — kérdezte Otto. — Mik a tervei. Aszker nem válaszolt. Kissé halkabbra fogva a hangját, el­mondta, mj történt vele az ut­cán. Stalecker elgondolkozott. — Nagyon nehéz a helyzete. — Uyen körülmények között általában nem könnyű... — Mindenesetre — mondta határozottan StaleckeT — vala­hol, biztos helyen ki kellene vár­nia most egy kis időt. Mondjuk egy hetet.

Next

/
Thumbnails
Contents