Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-10 / 263. szám
KHR, november 10. 5 Szombat „A valóság a legszentebb“ — ATS éves Arnold Zweigröl — Leon Garros keresi barátját Francia—szovjet koprodukdós filmet tűz műsorára november 8— 10-ig a gyomai Szabadság Mozi. Története röviden: hogyan keresi és találja meg szovjet barátját a Szovjetunióban egy francia háborús veterán. A film szép példája a háborúban szövődött, mély emberi barátságoknak. Három irányzat a szovjet filmművészetben — Patrick Bureau cikke a Lettres francaises-ből — Kurt Tucholsky, a nagy antifasiszta német író és közíró egyik legjobb ismerője volt Arnold Zweig írói (és emberi) pályakezdésének. Élete utolsó levelét is barátjának. címezte, és olyan művésznek nevezte Zweiget, aki „a látszólagos csend és nyugalom mögött is meglátja és meg tudja láttatni a vihar közeledését és kitörését.” Igen találó ez az egyszerű kép. Ez a nagy író már a majdnem negyven esztendeje írott — és a világsikert, világhírt biztosító — „Grisa őrmesterben” azzal jutott el a modem realista regény magaslataira, hogy a Vilmos császárt éltető német tisztek és tiszthelyettesek beszélgetéseiben, az imperialista háborúért még lelkesedő, becsapott katonák érzéseinek és gondolatainak ábrázolásában érzékeltetni tudja a „vilmosi Németország” elkerülhetetlen bukását. Nem ír le egyetlen forradalmi közhelyet sem, sőt a markáns jelenetek rajzától is idegenkedik. Ám az írástudás „rejtélyes” és „láthatatlan” eszközeivel enélkül is ki tudja fejezni félreérthetetlen hitvallását az elnyomásra és hazugságra épült társadalmi rendszerek feltartóztathatatlan pusztulásáról. A hitlerizmus javában tombolt, amikor az emigrációba kényszerült Arnold Zweig egy hamburgi újság egyik kis napi hírében felismerte „egy olyan történet magvát, amely a «-harmadik birodalom« látszólagos felívelésében megmutatkozó hanyatlást tükrözi.” A hír arról szólt, hogy „ismeretlen okokból öngyilkos lett egy hamburgi hentesmester, akit pedig kommunisták likvidálásában kifejtett hazafias érdemeiért maga a führer tüntetett ki.” 1937- ben jelent meg ez a hír, amely az emigráció magányában és elárultságában is nagy regényírásra ihlette Arnold Zweiget. Doktor Göbbels még legdiadalittasabb győzelmi jelentéseit zengte világgá, amikor a mű — „A wandsbeki bárd” — elkészült. A hóhérrá ziU-társ, Túlságosan veszélyes, különösen magára és a feleségére. Természetesen már most talpon van az egész kémelhárító szolgálat, hogy felkutassanak engem és elfogjanak. Nézzük csak meg az egésze^ a Gestapo és az Abwehr szemével. Mindenekelőtt azt mondják: az a másik illető Herbert Lángéval jött együtt, nála pakolt le. Miért? Bizonyosan azért, mert Ostburgban nincs lakása. — Ez igaz — bólintott Strecker. — Menjünk csak tovább. Herbert Lange, aki idegen igazolványokkal jött: halott. A vendég elment a házából. Nyomon követték egy darabon, de sikerült egérutat nyernie. Tehát itt van a lőtt hentes — a regényben úgy hívják: Albert Teetjem — esetében a német kisemberek száz és százezeréinek tragédiáját, egy nagy, országos mészárszék objektív segítését tudta vádló és mozgósító erővel — tömöríteni az író. Arnold Zweig már az első imperialista világháború hatására ismerte fel a világ-imperializmus gyűlöletes természetrajzát, és mint barátai, Tucholsky, Brecht, Heinrich Mann, ő is örömmel üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom „reménytől sugárzó kísérletét” ... De mint becsületes realista, és mint olyan művész, aki gyengeségeikkel egyetemben is szereti az embereket, társadalmi folyamatokról írva soha nem azt ábrázolta, amit ábrázolni szeretett volna, hanem ahogyan látta a folyamatot. „A valóság sokszor fájdalmasabbnak tűnik, mint amit egyáltalán el lehet viselni. Mégis a legszentebb. „Wemer Bertin, a „Verdun iskolájá”-nak főhőse, a modern regényhősök panteonjának ez a híressé vált alakja mondotta ezt, de mintha csak az író legszemélyesebb véleményét tolmácsolná . . i A 75 éves Arnold Zweig — háta mögött hatalmas művészi és emberi erőfeszítésekkel, s kételyek és kudarcok fáradságával — ma is rendszeresen dolgozik- Nemrégiben látott napvilágot „Verklungene tage” (Elcsendesült napok) című kisregénye, amelyben az első világháború előtti Münchent, fiatal filológusoknak és művészeknek, a társadalmi és szellemi körülményeket feszélyezőnek érző miágát rajzolta meg. Mostanában emlékiratain dolgozik, a többek között nemzetközi Lenin-díjjál kitüntetett kiváló német író, aki — Tucholsky írta róla — „Thomas Mann és Heinrich Mann grádicsán indult el az irodalomba és az életbe”, aki a szó valóságos és jelképes értelmében is megkerülte a világot, hogy végül is hazataláljon. fejet a mellere hajtotta, s ujjait az asztalon táncoltatta. — Jó — mondta végül, miközben kiegyenesedett, s megigazította a nyakkendőjét. — Tegyük a következőt: maga véglegesen civillé változik. Ezt pedig — Aszker egyenruhájára mutatott — az egészet gyorsan elégíti a kályhában Frau Bertha. — De... — Felőle ne nyugtalankodjék. Ö a nácizmus iránti gyűlölet kiváló iskoláját járta ki: a koncentrációs tábort. És aztán, különben is a feleségem vagy mi az ördög... Egyszóval, Bertha tud magáról mindent. — Stalecker kiigazította magát: — helyesebben mindazt, amit én tudok... H vésztői művelődési otthon érdekes felhívása az ifjnsághoz A vésztői művelődési otthon egyike azoknak a megyében, ahol a község ifjúságának kuturális összefogását tervszerűen alakítják ki. Ennek érdekében a művelődési lehetőségek minden fokát, árnyalatát alkalmazzák az otthon éleiében. Bálák, vidám vetélkedők, humoros-estek váltják egymást kiegyensúlyozottan, politikai, szakmai, tudományos előadásokkal, nyelvtanfolyamokkal. Legutóbb arra kérték a község fiatalságát, hogy jelentkezzenek a művelődési otthon különböző csoportjaiba, így például az énekkarba, tánccsoportba, irodalmi szakkörbe, sakk-klubbá, helyesírási tanfolyamra, képzőművészeti szakkörre, német, orosz és eszperantó nyelvtanfolyamra, KlSZ-akadémiára és még sók más hasznos időtöltésre minél többen. A felnőttekről sem feledkeztek meg. Van szülők akadémiája, közgazdasági, kereskedelmi előadássorozat és hasonlók. Különlegessége a vésztői művelődési otthonnak a nyugdíjasok klubja. Az otthon igazgatója, Kiss József szerint, meglepően nagy az érdeklődés mind a fiatalság, mind a felnőttek részéről az otthon sokoldalú művelődési akciói, rendezvényei és csoportjai iránt. Ázsiai udvariasság Az ázsiai népek rendkívüli udvariassága szinte közmondásos. E messzemenő udvariasság érvényesült az egyik tokioi nagy bank igazgatójának felmondólevelében, amelyet egy tehetségtelen alkalmazottjához intézett: „Kedves barátom, tökéletesen tisztában vagyok vele, milyen súlyos megpröbálatást jelent számomra az az elhatározásom, hogy a jövőben le kell mondanom nagybecsű közreműködéséről. Mégis beletörődtem abba, hogy a jövő hónap elsejétől meghozom ezt az óriási áldozatot.” Aszíker megkönnyebbülten lélegzett fel. Végre kimondta Stalecker azt, amit várt tőle: felfedte magát. — De elkalandoztunk a témától — folytatta Otto. — Akkor tehát eldöntöttük: az egyenruhát elégetjük, maga pedig itt marad civilruhában. Én meg elmegyek megbeszélni, m; legyen az elvtárssal tovább. De egy feltétellel. Ha megígéri: semmi körülmények között nem hagyja el a házat, hogy ellenőrizze, nem telefonálok-e a Gestapónak. A pillanat komolysága ellenére Aszker nem tudott ellenállni, s elmosolyodott. — Megígérem — mondta. (Folytatjuk) Harmincéves, a Volgánál született, de családja Moszkvából származott. Költőkből, intellektuellekből álló család, amely festészettel és zenével is foglalkozott. Az ifjú Tarkovszkijjal készített interjú nemcsak fejlődésről ad fogalmat, hanem egyben megmutatja a különböző művészi áramlatokat, amelyek a szovjet filméletet ma felélénkítik és annak új erőt adnak. HOGYAN KERÜLT A FILMHEZ? Miután egy ideig a keleti kultúrák problémáját tanulmányoztam, két évig, mint munkás dolgoztam Szibériában geológiai kutatásoknál, ezután tértem vissza Moszkvába. Ott beiratkoztam a Film Intézetbe, Mihail Romm tanítványa lettem, és 1961-ben kaptam meg a diplomámat. Két rövidfilmet forgattam, mielőtt a Moszfilmnél hozzákezdtem az „Iván gyermekkora’’ forgatásához. MIT AKART ELSŐ FILMJÉBEN KIFEJEZNI? — Egész gyűlöletemet a háború iránt. A gyermekkort választottam, mert ez képezi a legerősebb ellentétet; a háborúval. Filmem, a háború és egy olyan gyermek érzései közötti ellentéten nyugszik, akinek egész családját meggyilkolták. VITT-E SZEMÉLYES ÉLMÉNYEKET EBBE A FILMBE? — Nem, hiszen az utolsó háború idején még egészen fiatal voltam, De benyomásokat dolgoztam fel, hiszen egyikük sem tudja ezt a háborút soha elfelejteni. LEHET MONDANI, HOGY ÖN A SZOVJET FILM „ÜJ HULLÁMÁHOZ” TARTOZIK? — Lehetséges, de nem szeretem a sematikus definíciókat. TALÁN AKKOR INKÁBB MONDJA EL NEKÜNK, MIT JELENT AZ ÖN SZÁMÄRA A SZOVJET FILM, ÉS MELYEK a' JELLEMZŐ VONÁSAI, — Jelenleg a Szovjetunióban több párhuzamosan futó irányzat van. Például Geraszimov irányzata, amely mindenekelőtt az élet igazságát kutatja. Ez nem művészi fonna, sokkal inkább a Csehovtol származó dramaturgia átvitele filmre. Ennek az irányzatnak nagy a befolyása és erősen fejlődik. A másik két irányzat fiatalabb és számomra aktuálisabbnak tűnik. Eredetük a harmincas évekre nyúlik vissza. De csak a XX. pártkongresszus után tudtak szabadon kibontakozni. Itt a poétikus filmről van szó — mint pl a „Ballada a katonáról” és párhuzamot lehet mutatni Lamorisse Piros léggömbjével, ami azonban véleményem szerint erősebb. Azt hiszem, hogy én a poétikus filmek irányzatához tartozom, bár én nem a szűkre határolt fejlődésekre és a logikus következtetésekre törekszem, és megpróbálom hőseim cselek ed eíei neje módját nem megokolni. Az újabb irányzatok közül másodiknak nálunk a Szovjetunióban az „intellektuális filmet” értjük, amilyeneket Mihail Romm forgat. Bár egy ideig tanítványa voltam, nem tudok róla semmit mondani, mert a filmeknek ezt a fajtáját nem értem. Bizonyára minden művészet intelektuális, de véleményem szerint mindem művészetnek, különösen a filmnek, érzelmileg hangsúlyozottnak, emo. cionáltnak kell lennie, és szívhez kell szólnia. LÉTEZIK-E A SZOVJETUNIÓBAN FILMVÁLSÁG? — Egyáltalán nem. Minden előadásra elkelnek a jegyek, és még mindig kevés a mozink. Nincs nálunk válság, s ez nagyrészt azon alapszik, hogy a TV hatása más, mint a filmé, és kisebb jelentőségű. Talán azért, mert a televízió még nem ismerte fel eléggé a lehetőségeit. NOVEMBER 1«. Békési Bástya: Iván "yormekkora Békéscsabai Brigád: Utak és gondok. Békéscsabai Szabadság: Egy év kilenc napja. Békéscsabai Terv: Legenda a vonaton. Gyomai Szabadság: León Garros keresi a barátját. Gyulai Erkel: Megmentettem az életem. Gyulai Petőfi: Aki szelet vet. Mezökovácsházi Vörös Október: Az éjszakái vonat. Orosházi Béke: Angyalok földje. Orosházi Partizán: Elveszett paradicsom. Sarkadi Petőfi: A viharok bolygója. Szarvasi Táncsics: Túl fiatal a szerelemre. Szeghalmi Ady: Emberi sors. Antal Gábor — Ez valóban jó lenne, de hol? — Maga, ahogy sejtem, teljesen egyedül van, ugye? Aszker nem felelt. — Egyedül — ismételte magát Stalecker. — Ilyen körülmények között egyetlen megoldás látszik lehetségesnek. Itt kell maradnia. — Vállalkozik egy ilyen kockázatra? — kérdezte halkan Aszker. — De hiszen nincs más kiút a maga számára! Aszker ismét hallgatott. Gondolkozott. — Maradjon itt — folytatta Otto —, aztán pedig majd meglátjuk, hogyan legyünk tovább. — Nem lehet. Stalecker elvvárosban. (Számításba kell venni, hogy most minden Ostburgból kivezető utat gondosan lezártak.) Tudja, hogy keresik őt. Természetesen igyekszik elrejtőzni. De hol? Mindenekelőtt a barátainál, vagy Lange barátainál. — Tehát esetleg házkutatást is tarthatnak? — Minden lehetséges, Stalecker élvtárs. És akkor magúiénak, Frau Berthával alaposan meggyűlne a bajuk. S ráadásul a fasiszták szemszögéből nem tiszta a félesége múltja. — Magáról nem is beszél — mondta csendesen Otto. Aszker hallgatott. Stalecker mélyen a gondolataiba merült. Az asztal mellett ült, — És a leadóról* — Gondolja, hogy én magam vettem ki a felmosóvödörbal? Ezt ő csinálta! — mondta büszkén Stalecker. — Amíg én ültem szegény Herbert holtteste mellett, s igyekeztem nyugtatgatni Lizelt, meg aztán figyeltem a házban, nimes-e valami gyanús, addig Bertha a konyhában tevékenykedett. Amikor bejött sápadtan, de teljes nyugalommal az ai-eán, azonnal tudtam, hogy minden rendben van ... Most pedig hadd mondjak meg magának még egyet. Hogy könynyebbnek érezze a helyzetét Tudnia kell: az én házamban már voltak ehhez a mostanihoz hasonló szituációk. Egyszóval, nem maea itt az első
