Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-10 / 263. szám
november M. 3 Szombat ötven százalékig komplex gépesítés Orosháza szövetkezeteiben rnrmt a városi tanács mezőgazdasági osztályán megtudtuk, Oros. háea hét termelőszövetkezetének gépparkja az idén összesen 52-re emelkedett. A Dózsa Tez-beri 12, az Oj Életben 9, a Szabadságban 7, a Békében 7, a Petőfiben 6, a Törekvésben 6, a Vörös Csillagban 5 saját traktor segíti a munkát. Ezek közül 39 univerzális, illetve eszközhordozó, a többi számtótraktoc. Az erőgépekhez a szükséges munkaeszközöket körülbelül 98 százalékban sikerűit biztosítani. A közös gazdaságokban összesen 11 saját tehergépkocsi könnyíti, gyorsítja a szállítást. Az idén a Dózsában, a Petőfiben és az Oj Életben korszerű javítóműhelyt létesítettek, s a jövő évben a többi termelőszövetkezet is megoldja a gép javítását és karbantartását. A jelenlegi állapot a komplex n agyü zemi gépesítés 50 százalék át éri eä. Tizenhét előadásból álló mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam a televízióban A televízióban november 14-én indul a mezőgazdasági szakmunkásképző előadássorozat. A hetenként megismétlődő egyórás adásban egyetemi tanárok, kutatók, mezőgazdasági szakemberek ismertetik a legújabb kísérletek, kutatások eredményeit, az országos tapasztalatokat, a nagyüzemi gazdálkodásban alkalmazott új módszereket. A 17 előadásból álló témakörben a mezőgazdaságban dolgozók útmutatót kapnak a legfontosabb növények ápolásáról, a kártevők elleni védekezésről, az öntözés lehetőségeinek kihasználásáról és a legelők javításáról. Mérnökök és gépész-szakemberek az áj gépek helyes kezeléséről, használatáról és karbantartásáról, valamint a balesetek megelőzéséről adnak szakszerű ismertetőt. Élve a televízió-adta lehetőséggel, az előadásokat oktatófilmekkel, fényképfelvételekkel, táblázatokkal és egyéb szemléltető eszközökkel egészítik ki. A televízió ezzel az adásával a technikumi hallgatókon kívül, a falusi mezőgazdasági tanfolyamok oktatóinak és résztvevőinek igyekszik segítséget nyújtani a to. vábbképzésben. Az első, november 14-i előadáson Dosonczi Pál földművelésügyi miniszter köszönti a tanfolyam „nézőit”. (MTI1) Százötven új tudományos eredmény í-erjedt el három év alatt az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben Mezőgazdasági termelésünk fejlődésében, a nagyüzemi gazdálkodás kialakulásában jelentős része van á tudományos munkának. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben az utóbbi három évben mintegy 150 új kutatási eredmény terjedt el: újonnan nemesített növényfajták, az eddigieknél gazdaságosabb és hatékonyabb trágyázást, növényvédelmi, öntözési, nagyüzemi állattartási és állategészségügyi módszerók. A kutatási eredmények gyorsabb és szélesebb körű gyakorlati realizálása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium kollégiuma most több fontos határozatot hozott. így átszervezik az egy évvel ezelőtt' kijelölt bemutató-gazdaságök hálózatát. Számukat a mostani csaknem 400-ról körülbelül a felére csökkentik; csak azok az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek tartanak ezentúl rendszeres szaktanácsadást és tapasztalatcserét, amelyeknek egész gazdálkodási színvonala és felszereltsége alkalmas a táj adottságai mellett érvényesíthető korszerű, tudományos eredmények komplex bemutatására. Egy további intézkedés szerint a szakigazgatási szervek az eddiginél gondosabban mérik fel a kutatási eredmények alkalmazásának anyagi feltételeit. A gyakorlati szakemberek tájékoztatására ezentúl minden évben kiadják a gyakorlati alkalmazásra ajánlott legújabb kísérleti eredményék leírását. Az első, több mint száz témát ismertető kötetet már az idén megjelentetik. Medgyesegyházi Vas- és Faipari Ktsz a lakosság szolgálatában Telefon: 6. Elektromos háztartási kisgépek javítását és szerelését ám. porszívó, csavarógép, kefélőgép, mosógép és hűtőszekrény — gyorsan és pontosan vállaljuk. Vállaljuk vaskerítés, vaskapuk és új kerti bútorok készítését. Állandó rádió és televízió szervizszolgálat! Rádióját és televízióját szakszerűen és határidőre javítjuk meg. Keresse fel bizalommal szövetkezetünket! 567 Utazás a „semmibe” Beszámoló egy csabai expedíciónak a 21. hosszúsági és a 47. szélességi fok között végzett felderítő útjáról Nemrég Csabán járt egy ma-1 gyár. Huszonöt évi brazíliai kinttartózkodás után látogatott az .,ó-hazába”, amit bámulatosan újnak talált. Ez az ember, aki most tízezer kilométert utazott egyébként alig mozdul ki lakóhelyéről, Sao Paotoból. Még a szomszédos városkái. Sorocasbát sem ismeri. — Pedig érdekes hely, de lusta voltam felkerekedni miatta — vallotta be őszintén. Ennek a brazíliai magyarnak ebbeli magatartása elgondolkoztatott. Vajon nincsenek-e mifelénk is hasonlók, akik esetleg jóval otthonosabbak Pesten vagy máshol, mint saját megyéjükben, járásukban? Mivel a tisztesség is úgy követelte, először magunkkal kísérleteztünk. A szerkesztőségi asztalira terítettük az „egy a kétszázötvenezerhez” léptékű „Békés megye” feliratú térképet. Nyomban rácsapódtak a tekintetek és az ujjak: — Itt is voltunk, arra is jártunk, meg amarra is... Már-már úgy ígérkezett, hogy szűkebb hazánk legkisebb zugát is ismerjük, mikor egyikünk a térkép jobb felső sarkának a 21. hosszúsági és a 47. szélességi foka által befogott részén, egy kis karikára bökött: — Hát ez mi? A karika mellett apró, szedett betűkkel hamupipősködött a helységecske neve: Pázmán. Ott bizony még egyikünk sem járt. — Derítsük fel — ajánlotta valaki. Az expedíciót pillanatok alatt megszerveztük. A feltferitöcsoport egyetlen I járműve, egy szürke Warszawa, másnap reggel már el is indult az ismeretlen Pázmán leié. Utunk első állomása annak a járásnak a székhelye volt, amelyikben a helységecske feküdt. A presszóban dupla feketét hörpintettünk, hogy élénkítsük felfedező kedvünket. Eközben kis csapatunk legfürgébb tagja beugrott a járáshoz, némi útbaigazítás reményében. — Pázmán? Nincs ott; semmi. Menjenek inkább Cserepesre... Más expedíció talán visszafordult volna, ha felelős személyiségektől ilyen komor „bíztatást” hall, miniket azonban a kíváncsiság fájából faragtak. — Csak előre’ — ez lett a jelszavunk. Arra gondoltunk: ha valóban semmit sem lelünk, legfeljebb megírjuk a térképészeti intézetnek hogy legközelebb már ne pingálja a földabroszra Pázmánt. Füzesgyarmaton, melyen át a titokzatos cél felé vezet az út, egy ismerős tsz-könyvelő került elénk. Ö már olyasfélét sejdített, hogy Pázmán nem egészen a ,,senki földje”, hanem az Aranykalász Tsz része, azonban sietve hozzáfűzte, hogy értelmetlen dolog abba a lakatlanságba autózni. A falu szélén egy fejkendős fiatalasszonytól kértünk eligazítást. Ő volt az első, aki tájékoztatásával felvillanyozott bennünket. Tanyákról és emberejjről beszólt. AZ események most mól' gyorsabban követték egymást. Néhány kilométernyi út után újabb éligazxtokra bukkantunk, három fixára. Gyarmat felé poroszkáitak. Kéz. zel-lábbal magyarázták, merre tartsunk, hányszor kanyarodjunk. Valóban vannak arra tanyák, de rnég víztorony is! — újságolták. Gyorsan összegeztük a Füzesgyarmattól idáig hallottakat: szövetkezeti föld, tanyák víztorony... Mégsem a „semmi” világa az a Pázmán. Igaz, nehezen igazodtunk el a jobbra-balra ágazó dűlőutak úthálózatában. Egyszer egy szembe szekerező kucsmás ember ránk is nevetett a répalevelekkel púpozott kocsi tetejéről, mondván, hogy rossz az irány, majd ő megmutatja a jobbikat. Mikor Pázmán mifélesége felől faggattuk, s arról, hogy mi van ott, tömören csak annyit válaszolt, hogy; — marhák meg disznók. És hát azok is, akik gazdálják őket — kerekítette ki a dolgot. A régi felfedezők és világjárók izgalmával robogtunk tovább. Később velünk egyirányban baktató öregemberrel találkoztunk. Vállán félig teli zsák, kezében göcsörtös bot. — Hová kedves bátyánk? — fékeztünk le. — Pázmánra, fiaim. Összenéztünk: ez a mi emberünk! Pillanatok alatt magunk mellé ültettük. Az ottani csősz volt. Elemózsiáért járt Gyarmaton. Ment vissza szolgálatba. Meg_ tudtuk tőle, hogy a táj valamikor a Kárász uraság birodalma volt, ma pedig valóban az Aranykalász Tsz-é. Gróf-e vagy egyéb volt-e az a Kárász, arra már nem emlékezett. — No, én helyben volnék — mutatott kifelé vagy másfél kilométernyi robogás után a csősz egy mezei kunyhóra. — Maguk fiaim még átózzanak kicsit és ami épület, meg ember szembe kerül, az Pázmán, a maga teljességiben — kecmergett kifelé, a neki kényelmetlen ajtón. Expedíciónk tagjai meghatódva álltak a „nincs ott; semmi” földjén. A vállalkozás íme meghozta gyümölcsét! Előttünk Pázmán „alkatrészei”: jobbra egy öreg víztorony ácsorgott, balra hosszú és rozzant istálló hasalt. A farában, lánctalpas traktor körül, olajos arcú és kezű lények mozogtak. Amarrébb egy kisebb traktor hajtotta cséplőgépet szójabab-kazallal etettek. A háltérben, messze a pusztán, néhány tanya fehérlett. Expedíciónk vezetője kihúzva magát, Pázmánt, ünnepélyes szavakkal a inegye közvéleményének a birtokába vette. Ezután tüzetesen körülnéztünk. Gépkocsinktól nem messze, egy konda mellől, hozzánk hajszálra hasonló két lény bámulta földrajzi kutatócsoportunk tagjait. Fejük, kezük és két lábuk volt, akárcsak nekünk. Be is mutatkoztak, méghozzá emberi nyelven, sőt hibátlan magyarsággal. Egyiküket Szántó Sándornak, a másikat Petrucz Jánosnak hívják. Olyan 17—20 év körüli kondás-fiúk, 120 sertés vigyázói. Mikor megkérdeztük: tudják-e, hogy nem léteznek, udvariasan elmosolyodtak. Nyilván nem akarták éreztetni velünk, hogy bolondoknak tartanak. Mi is mosolyogtunk, mert mi sem akartuk mindjárt elhíresztelni, hogy a járás szíveközepében, felelős helyen bizonygatták Pázmán nemlétét, tehát az ő nemlétüket is. Az istállónál másik két emberiéi, két tehenésszel ismerkedtünk össze: Jenses Jánossal és Szántó Imiével, a Sanyi bátyjával. Ök olyan 20—22 év körüliek. Ötven hizómarha van a gondjaikra bízva, az etetés-itatástól az almozásig, meg az egészségükre vigyázásig. Még három terelőkutya, varjak, pacsirták, meg néhány gyümölcsfa tartozik Pázmán közvetlen világba. A traktorok, meg a cséplő emberei csak alkalmiak, akik dolguk végeztével odébb állnak. Az igazi „telepesek” száma tehát négy. A szolgálati idő a két kondásnál 24—24, a tehenészeknél 48—48 óra váltás. Ez azt jelenti, hogy egyikük időnként bekerékpározhat, széké re zhet vagy gyalogolhat — ahogy éppen lehet —, egyszer-egyszer a községbe, a kulturáltságba. Mi a program odabent? Nem sok. Tisztálkodás, főtt étel, lefekvés. Néha mozi vagy, ha úgy adódik, bál, tánc, ivászat. Zor d időben persze nincs hazamenet, Olyankor a fiúk, az általuk gúnyosan szállodának nevezett, istálló mögötti résziben húzódnák meg. Véleményük róla tömör: „x-amacs hely”. Hát az. Takarmányraktár, meg emberól egyben. Repedezett, piszkos falak, omladozó búboskemence, szimpla ablakok, s némelyikükből hiányzik az üveg. Télen csak addig van meleg, míg ész nélkül fútenek. A falon képek, s naptár helyett rossz kötőfékek, viharvert viharlámpák. Asztal, szék sehol. Rendes mosdási, tisztálkodási lehetőségnek nyoma sincs. A fekhely egyetlen rozoga prices, kőkemény, mintha szigorított zárkás börtönraboknak szánták volna. — Ilyen a pázmáni „szálloda”, négy fiatalembernek szinte állandó lakhelye. Egykori béresek, urasági cselédek istáiióvégi vacka se volt sivárabb. A szövetkezet állattenyésztő brigadérosa, a fiúk szerint, rendszeresen kijár, persze a jószágok végett. A főállattenyésztő már ritkább holló, de őt is elsősorban az állatállomány érdekli. De vajon kit érdekelnek a pázmáni emberek? Pedig a füzesgyarmatí Aranykalász Tsz nem szegény, könnyen kibírná a „szála” emberibb környezetűvé alakítását. Nem is keiülne sokba. — Ha valamelyiküknek baja esnék — súlyos rosszallót, baleset —, akkor mi lenne? — kérdezzük. — Bekerékpároznánk Gyarmatra, segítségért. Rossz út esetén, csak úgy gyalogosan szaladnánk. Esetleg félülnénk az egyik sőrére, oszt azzal — mondják fanyar humorral. Nekünk meg eszünkbe jut, hogy nemrég országhatárokon át fogtak össze, egymást addig sosem ismert rádióamatőrök, hogy egy még ismeretlenebb francia gyermeknek magyal- gyógyszert közvetítsenek, élete megmentéséért. Milyen sokat éi- egy emberélet! Pázmánon négy is van belőle, rozoga egészségügyi biztonság közepette. Mikor a tanulásról, szakképzésről érdeklődtünk, a válasz: — Ha akarnak, szólnak... A 1sz-beii vagy a községi KISZ gondolt-e rájuk, érdeklődött valaha is a sorsuk felől? Nem, azok még egyszer sem, de ők azért be-benéznek hozzájuk, időtöltésből, télen. Ezek a pázmáníak keménykötésű gyerekek! Kézfogásuk erős, férfias. Tekintetük nyílt. Kár, nagy kár, hogy néhol nem tudnak létezésükről. Expedíciós-utunk befejeződött. Indulnánk vissza, de gépkocsink motorja dühösen mordul. Túl hirtelen adtuk a gázt. Még a tudatlan gép sem szereti, ha packáznak vele, ha semmibe veszik. Aztán minden rendbejön, s Pázmán gyorsan elmarad mögöttünk, de tudjuk, hogy már nem tűnhet el a semmibe többé. Huszár Rezső
