Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-04 / 259. szám

1982. november 4. 4 Vasárnap Történelmi visszapillantás Nagykamaráson, terített asztalnál 1938. szeptember 30-án az | Kát az ellenforradalmi korszak­iangol és francia miniszterelnök ban, csökkenő^ tendenciát fede­­itlerrel egyetemben aláírták a lüncheni egyezményt. Másnap hamberlain, a naiv öregúr letet­­: esernyőjét Londonban, remé­­yei magasra szárnyaltak az en­­edmény után: nem lesz háború, tolott éppen megkente Hitler sze­­erének tengelyét. Imrédy miniszterelnökségének tolsó heteiben, 1,939. január 13- n csatlakozott Magyarország hi­­atalosan is a német—olasz—ja­­án agresszív tömbhöz, az antiko­­íintern paktumhoz. A Szovjet­­nió-ellenes tengelypolitika szol­­.álatától hathatósabb német tá­­nógatást remélt ügye számára a nagyar uralkodó osztály. A szöv­et kormány figyelmeztette az alá­­rás előtt a moszkvai magyar kö­retet a barátságtalan lépés követ­­cezményeire. A magyar kormány 'álasza az volt, hogy a moszkvai nagyar követséget azonnal bezá­ratta. A diplomáciai kapcsolat, ímely csak néhány évvel azelőtt •pült ki, megszakadt a Szovjet inióval. Dolgát végezve, Imrédyt saját yardjával döfték le. A nyugtalan 5skutatóról kiderítették családja izraelita eredetét s a botrány elől menekült a kabinet. Teleki Pál miniszterelnök t939 februárjában, mint német .életteret” vette át az országot. Külügyminiszterével — gr. Csá­­kyval — 1939. április 18-án kény­telen Rómába utazni, hogy Mus­solinitól védelmet kérjenek a ma­gyar szuverenitás érdekében, s ga­ranciát arra, hogy ha Németország magába kebelezné Magyarorszá­got, Olaszország ezt ellenezni fog­ja. Németország 1939. szeptember elsején megtámadta Lengyelor­szágot, Anglia és Franciaország hadat üzentek. Kitört a II. világ­háború. Ekkor a Teleki-kormány a rendkívüli intézkedések egész sorát vezette be, amelyeket már hónapokkal azelőtt tervbe vett. Korlátozták az egyesülési és gyü­lekezési szabadságot, kiterjesztet­ték az intemálási rendelkezéseket, felfüggesztették a munkaidő-kor látozást, rögzítették a béreket. Bevezették a hadiüzemi rendszert, ami a kizsákmányolás militarista módszereit honosította meg. A hadivá nyilvánított üzemben 14— 70 éves korig minden munkás ka­tonai fegyelmi szabályzat alá tar­tozott. Az üzemben létesített kato­nai parancsnokságok kegyetlenül elnyomtak minden bérmozgalmat. A magyar falu szenvedései megsokasodtak 1939 ősze után. Ha figyelemmel kísérjük a Nagyka­maráson uralkodó bérviszonyo­zünk fel. A Földmívesek Lapja 1921-ben arról tudósít, hogy Habs­burg József bánkúti uradalmában tizenegyedén folyik az aratás. A Föld és Szabadság 1931. évi szá­ma szerint már csak minden ti­zenkettedik búzakereszt az aratóé, míg 1940-ben mindössze a tizen­­három-tizennegyed bérért veríté­­keznek. A kormány által életbe léptetett rendkívüli állapot fede­zete alatt a nagybirtokosok is fo­kozták a munkaerő-kizsákmányo­lást. Ennek beszédes bizonyítéka az Országos Levéltárban őrzött fo­lyamodvány, amelyet fáradt kéz­zel vetettek papírra 201 társuk nevében Tóth Károly, Balogh Já­nos és Orosz Mihály nagykama­­rási agrárproletárok: „Nagy méltóságú Belügyminisz­ter Úrnak! Kérelem. Nagykamarás község mezőgaz­dasági munkásai az alábbi kére­lemmel fordulnak Nagyméltósá­­godhoz. Ösmerve a mezőgazdasági mun­ka nehézségeit, az amúgy is ala­csony napszámbérek és a munka­­nélküliség teljesen kiélt. 1939. év nagyritkán, ha kerül is, csak fia­tal 12—14 éves gyermekeket vesz­nek fel, az apa — mint család­­fenntartó — kénytelen az iskolá­ból ' a családját kikérni, hogy munkába menjen, mert hát éhen nem pusztulhat, 6 pedig, mint apa otthon hever. A királyi herceg (Habsburg Jó­zsef) bánkúti birtokán az intéző kijelenti, hogy csak másodrendű munkást alkalmaz, ember nem kell. Egész éven át sincs olyan mun­kalehetőség, amivel biztosítani tudnánk a legszükségesebbeket. Az ötödös kukorica, a tizenhárom­­tizennegyedén való aratás, két­­három heti cséplés, egy-két heti kukoricatörés és tovább semmi. Sürgős intézkedést kérünk a földmunkásság szomorú állapotá­nak megváltoztatására. Kelt Nagykamarás, 1940. május 8.” A belügyminiszterhez intézett folyamodvány útját folytatva a Földművelésügyi Minisztériumhoz került, ahol az 1940—62—127 735 aktaszámot kapta és némán süly­­lyedt el az akták világában. Huszonkét év múltán a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága most előveszi: Nagyka-Vll/H|l|Í|lAVb p*r***n*,*>*n****+*+****, WQkUJMCK «UOjOOQOOC* Ki tud Júliáról őszétől munka és kereseti lehető- j marás lelkes úttörői hívták meg a ség nem volt, most már kétségbe- folyamodványt aláiró veteráno­esésünkben Nagyméltóságodhoz fordulunk, mert ezek az állapotok tovább tarthatatlanok. Munka kát, hogy terített asztalnál ülje­nek tort e gyászos múlt felett. Dr. Viráffk Ferenc NOVEMBER 4. Békési Bástya: Carmen Jones. Bé­késcsabai Brigád: A pokol szolgálatá­ban. Békéscsabai Szabadság: Igazság a hazugságról. Békéscsabai Terv: A vi­lág minden aranya. Gyomai Szabad­ság: Méreg. Gyulai Erkel: Az elnök úr látogatása. Gyulai Petőfi: Lopott bol­dogság. Mezőkovácsházi Vörös Októ­ber: Aiki átmegy a faion. Orosházi Béke: Az elcserélt randevú. Orosházi Partizán: Aiki szelet vet. Sarfcadi Pe­tőfi: Kísértetkastédy Spessartban. Szarvasi Táncsics: Amíg holnap lesz. Szeghalmi Ady: Kereszteseik I., — Természetesen, — vont vál­lat fölényesen Becker. — Ez az illető javíthatatlan részeges. Megrögzött alkoholista. — Oh! — csodálkozott Toip. — Hallottam, az ilyenek igen erőszakosak — szólt félénken Frau Streiber. — Pontosan ez történt azon a szerencsétlen napon js — bólin­tott Beoker. — Nagyon pontosan határozta meg, nagyságos asszo­nyom. — S mi történt a továbbiak­ban? — tette fél az újabb kér­dést Torp. — A továbbiakban? — Becker — elhallgatott, egy pillanatra. — A következő történt: amikor Lange a piacra indult, a káplár kiszaladt az utcába és utána ki­áltott. Lange megfordult. A ven. dég arra kérte, hogy hozzon egy kicsivel több pálinkát. Ekkor for. dúlt ki a sarok mögül a teher­autó! ... Ismét csend lett, amelyet csak a szomszédasszony sóhajtásai törtek meg: Becker folytatta: — De még az sem minden. Tudja, mit csinált ez az ember, amikor a katonatársának a csont­jai törtek az öttonnás teherautó kerekei alatt? Azt gondolja ugye, hogy igyekezett megállítani vala­mi autót, hogy a kórházba szál-Mindvégig érdekfeszítő és izgalmas cselekményű a bolgár film­gyártás új alkotása. A film egy nyomozás hiteles történetével is­merteti meg a nézőt, szereplői a bolgár filmművészet fiatal, tehet­séges képviselői. A filmet a Battonyai Alkotmány mozi játssza no­vember 6-tói 7-ig. Űjabb modern Carmen film Carmine Gallone olasz rendezői a Carmen újabb modern változa­tát készíti ei. Carment Giovamna Ralli játssza. A filmen énekesnő egy kis római kabaréban és tor­reádor helyet^ egy híres motorver­senyző szerepel. Don Jósé, akinek szerepét Brigitte Bardot volt férje, lítsák Lange urat? Téved. Besza. ladt a lakásba, kiszedett minden értékes holmit előbb a saját bő­röndjéből, aztán Lange úréból és kalapot emelt. Ezeknél a szavaknál Lizel hír. télen fölugrott, hogy még a szé­ket is feldöntötte. Szemében ré­mület látszott. A szomszédasz­­szonyna támaszkodva betámolv­­gofct a hálószobába, ahol a bő­röndök voltak. Becker nyugalom­mal nézett utána. Míg Langet temették, a kémelhárítók alapo­san „előkészítették” az elhunyt lakását úgy, hogy a Sturmbann­führer tudta: Lizel üresen talál­ja majd a bőröndöket. Egy rövid női sikoly töltötte meg a lakást. Becker és Torp el­csodálkozott: a sikoly nem a há­lószabából hallatszott, ahol a bő­röndök voltak, hanem a kony­hából. Bejött az ebédlőbe a katona, s kezével intett a másik kettőnek: jöjjenek. A két kémelhárító fel­állt. A katona a konyhaajtóhoz vezette őket Becker és Torp a nyíláson át jól látta onnan, amint az aszsony a felmosóvödör fölé hajolt, — Üres! Üres, Frau Streütoer! — kiáltott Lizel rémülten. — Üres kedvesem, mert én magam ürítettem ki ma reggel. — felelte a szomszédasszony. — És ... semmit sem talált benne? Frau Streiber aggodalommal nézett Lizelre. — Egy kis dobozt!. .. Egy kis fekete dobozt nem talált benne? — suttogta Lizel. — A vödörben? — pislogott értelmetlenül Frau Streiber. — Igen! — Lizel hevesen bó­lintott. — Egy dobozka volt ott. Herbert úgy őrizte. Azt mondta, hogy sok érték van benne. — Miért dobták akkor ebbe a vödörbe? — Elrejtettük, Frau Streiber, érti elrejtettük és nem beledob­tuk. Herbert csinálta. Megma­gyarázta: ha tolvajok törnek a lakásba, mindenütt kutatni íog-Jacques Charrier játssza, fiatal rendőrfelügyelö, aki elárulja hiva_ tását a szerelméért. Ez már a ne­gyedik film, amely Marimée híres navellájából készül. Az előző ren­dezők: Feyder, Christam, Jacque és legutóbb Otto Preminger (Car­men Jones). nak, de eszükbe sem Jut, hogy a felmosóvödört is megnézzék. — És ki tudta, hogy a doboz a vödörben van? — Herbert... és Krause: — Elvetemült gazember! — mondta Frau Streiber, s nyoma­tékül megvetően kihúzta magát. Lizel sírni kezdett. Frau Strei­ber együttérzően átölelte. Becker megérintette Torp vál­lát. A nyomozók visszaosontak az ebédlőbe. Néhány másodperc múlva visszament a két asszony is. — Tiszt úr, — mondta a szom­szédasszony — igaza volt. Frau Langet valóban kirabolták. Me­rem állítani, hogy Krause volt az. Kiadta magát Herbert barát­jának. Imádkozni fogok, hogy kézrekerítsék a tolvajt, és példá­san megbüntessék. — Ez a mi törekvésünk is, — felölte mézesmázosan Becker. — Miután elkövette a lopást, elrej­tőzött valahol. De hol? Kérjük, Frau Lange, segítsen nekünk ebben. Nem emlékszik rá, mi­lyen nevet és címet mondott? Mit mondott, mi a szándéka, mi­vel akar foglalkozni? ... — Nem tudom ... Semmit sem tudok róla, hiszen olyan rövid ideig volt nálunk. — No és a férje? Krause el­mondhatta neki a terveit. Her­bert semmit sem mondott magá­nak róla? — Semmit... — Gondolkozzék csak... — erőszakolta Becker. — Képtelen vagyok! — Lizel fájdalmat mutatva dörzsölte a homlokát. — Itt mintha szét akarna hasadni. Semmire sem emlékszem... — Frau L^nge, — kapcsolódott a beszlégetesbe Torp. — Ez az alak visszajöhet. Remélem, nem marad egyedül a lakásban? Szükséges lenne, hogy valaki azonnal értesíteni tudjon ben­nünket. — Hát hogyne, hogyne! — szántott végig a kezével a leve­gőben Frau Streiber. — Én éj­jel-nappal Itt leszek szegény­kémmel. Mindent megcsinálok, legyenek csak nyugodtak. — ön tegnap is Frau Langeval volt? — kérdezte Torp. — Természetesen. — Egész nap? —- Igen. —. És:.. magán kívül senki más nem volt itt? Az ismerősök közül senki sem tartotta szüksé­gesnek, hogy részvétét nyilvá­nítsa az özvegynek? — Miért gondolja ezt, tiszt őr? Egész idő alatt egymásnak adták a kilincset az emberek. — No, és tegnap délután szin­tén voltak itt látogatók? Az öregasszony bólintott. — Igen. Vagy tízen is. — Kicsodák közelebbről? — Nem ismerek őket. — No, és ön, Frau Lange? Lizel vállat rántott. Becker és Trop összenéztek. Felálltak. — Búcsúzunk, Frau Lange, — mondta Becker. — Még eljövünk majd. A kémelhárítók kimentek S beültek a ház előtt várakozó autóba. — Nos, — szólalt meg Becker lekicsinylőén nézve Torpra, — most mondjon véleményt! Torp jelentőségteljesen elmo­solyodott. — Hisz éppen ez az, amit mondtam:,mindig többet ér el az ember, ha nem ajtóstól rohan a házba, ha finoman csinálja a dolgokat... Ha rendes körülmé­nyek között hallgatjuk ki, nem sokat tudunk meg. Igaz, Torp? Zárkózott, indulatos lett volna, az egész kihallgatás egy fabatkát sem ért volna. — A legfontosabbat azonban még így sem sikerült kideríteni. Nem tudjuk, hol rejtőzik ez az ember. — Ellenben sikerült tudomást szerezni arról a vödörbe rejtett dobozról. Egy doboz! Mi lehetett benne, Torp? — Rögtön arra gondoltam, hogy robbanóanyag. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents