Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-03 / 258. szám

J982. november 3. 7 Szombat Külpolitikai jelentésünk Enyhülhet a világbékét veszélyeztető feszültség Nyugati jelentések Mikojan New York-i és havannai útjáról New York (MTI) Hírügynökségek jelentése sze­rint Mikojan U Thamttal folyta­tott egy és háromnegyed órás ta­nácskozása alkalmával átadta a főtitkárnak Hruscsov miniszter­elnök legújabb üzenetét. A szov­jet miniszterelnök levelének tar­talmát még nem hozták nyilvá­nosságra. A McCloy-jai és Stevensonnal folytatott tanácskozás után McCloy közölte az újságírókkal, hogy részletesen megismertette a szovjet vezetőt az amerikaiak Ku­báról kialakított álláspontjával. A megbeszélés „baráti és hasznos volt” — mondotta és felölelte a kubai válság „minden szempont­ját”. Stevenson hasonlóképpen nyi­latkozott a tanácskozásról, de hozzáfűzte, hogy a kubai problé­ma rendezéséig még további dip­lomáciai eszmecserékre van szük­ség. WASHINGTON Mint a Reuter jelenti, Kennedy amerikai elnök csütörtökön vála­szolj Pisanellinek, az Interparla­mentáris Unió olasz elnökének, aki az Interparlamentáris Unió brazíliai értekezletén határozat­ban sürgette a kubai válság ren­dezését. A határozatra válaszolva Ken­­| nedy elnök kifejezte reményét, Újabb szaúd-arábiai támadást vertek vissza a köztársasági erők Jelentések Jemenből SZANAA A szanaai rádió jelentése sze­rint a köztársasági erők újabb szaúd-arábiai támadást vertek vissza. A Szaúd-Arábiából betört hadoszlop Haradh városa felé nyo­mult előre. Haradh Szanaa köze­lében fekszik. Bajdani miniszterelnök-helyettes közpite, hogy — mint már jelentet­tük — ugyanakkor az angol ellen­őrzés alatt álló Bejhan államból Megfelelő jelző „A Ruhr-vidék szénkirályai éb­redjenek rá arra, hogy fellegvá­ruk többé nem a világ köldöke, csupán kelés a német nép tes­tén!” Ezt a kijelentést Heinrich Gutermuth, a nyugatnémet szén­bányászok szakszervezetének el­nöke tette. Igaza van, de mondhatott vol­na egyebet is. Hangoztathatta volna, hogy a nyugatnémet acél­­bárók testületé sem más, mint kelés a német nép testén, s nem különbek a vegyipar urai sem. Egy szó, mint száz, az a mám­­mutipar, amely a második világ­háború után — éppen úgy, mint több generáció során a múltban — táplálta és táplálja a milita­­rizmust, megérdemli ezt a jelzőt. Csak egy a bökkenő. Guter­muth mindössze arra célzott, hogy az olajtermelés világmére­tű fellendülése csökkenti a szén, s ezáltal a szénhárók szerepét a modern iparban. A szakszerveze­ti vezetőt gazdasági megfontolá­sok vezették — egyébként ö is, vezetőtársai is támogatják a NATO politikáját, azt a politikát, amelynek fő nyugat-európai tá­maszai éppen — az oly csúnya jelzővel illetett iparbárók. így azután bármily szépen hangzik is az idézett mondat, bármily hatá­sos is egy ilyen felkiáltás a mun­kásküldöttek előtt, az iparbárók tudják, hogy e szocialista-ellenes szociáldemokratáktól nem kell tartamok. I. L is támadást intézitek a szaúd-ará­biai és jordániai csapatok. Ezt a támadást — jelentette ki Bajdani — a jemeni légierő rakéták se­gítségével állította meg. A kairói rádió jelentése szerint a Jemen északi határainak térsé­gében lefolyt legutóbbi harcok so­rán 500 szaúd-arábiai katonát se­­besítettek meg vagy öltek meg. Ugyanakkor az ammani rádió a királypárti erők állítólagos sike­reiről számolt be. E jelentések szerint az Imám csapatai 60 köz­­társasági katonát öltek meg, és 45-öt fogságba ejtettek. A köztár­sasági erők ellentámadását az ammani rádió állítása szerint visz­­szaverték, és jelentős mennyiségű fegyvert zsákmányoltak. Szanaai jelentések szerint a je­meni kormány figyelemmel kíséri a nagyszabású angol katonai elő­készületeket. Csütörtökön közöl­ték, hogy a jemeni kormány érte­sülése szerint Bejhan államban, amely Jement délkeletről hatá­rolja, 300 katonai gépkocsi érke­zett fegyverekkel és lőszerrel, va­lamint csapaterősítésekkel. A hírügynökségi jelentések szerint Jemenben közben meg­kezdődött a gazdasági és közigaz­gatási szervezőmunka. Szalal el­nök dekrétumot adott ki, amely szerint Szanaa városa a jövőben a Jemeni Arab Köztársaság első fővárosa, Taiz pedig az ország má­sodik fővárosa lesz. Szanaában lesznek a minisztériumok és ez a kormány székhelye. Minden mi­nisztérium kirendeltséget tart majd fenn Taizban és Hodeddá­­ban. Szalal tábornok a középkeleti h írügynök ségnek adott interjújá­ban rámutatott, hogy a jövőben „szükségszerűen sor kerül maja az EAK és Jemen teljes uniójára’’. Kormányáról szólva Szalal elnök hangsúlyozta, hogy annak tagjai valamennyien liberális szellemű emberek. A rend helyreállítása nyomán a reformtervek végrehaj­tására fordítja majd minden ener­giáját — mondotta. Az új Jemen egyik első kötelessége — hang­súlyozta Szalal — erős és korszerű hadsereg létrehozása, hogy meg­­védhesse magáit ellenségeivel szemben. (MTI) hogy a Szovjetunió legutóbbi ku­bai lépései nyomán más kérdé­sekben is enyhülni fog a világbé­két veszélyeztető feszültség. Egy másik washingtoni hír vi­szont arról számol be, hogy a hadügyminisztérium egyelőre nem gondol enyhítő intézkedésekre. Bejelentették, hogy a kubai vál­ság idejére a légierőhöz behívott 14 000 tartalékost továbbra is fegyverben tartják. A rendelkezés értelmében lehetséges, hogy a tartalékosoknak egy teljes eszten­dőt kell leszolgálniuk. Párizsi diákok tüntetése a St. Lazare-i pályaudvaron Több ezer diák gyűlt össze a békés tüntetésre, amelyen több tan­termet és jobb szociális körülményeket követeltek. Az ülősztrájkot folytató diákok, nem voltak hajlandók a rendőrség felszólítására a pályaudvart elhagyni. Incidens nem történt. (MTI — Külföldi Képszolgálat) NEMZETKÖZI SZEMLE kjeim finom szemcsékként pe­regtek az események a múlt héten a történelem homokóráján, hanem súlyos rögökként hullottak, és bizony nagy ügyességgel kellett egyik-másikat átigazítani az ál­lamférfiúi mértékletesség szitáján, hogy el ne torlaszolja és föl ne borítsa a világtörténelem folyá­sát. Korszakok sorsát eldöntő na­pokat éltünk át és megkönnyeb­bülten sóhajtott fel a világ, ami­kor a figyelem, illetve a fősúly a Karib-tengeren felvonuló hadi- és repülőgépanyahajókról a diplo­máciai tárgyalótermek felé toló­dott el. A héten több olyasmi történt, ami egyébként bőségesen foglal­koztatná a külpolitikai közírókat. Fontos esemény volt például a francia egyszemélyi uralom Jtiépí­­tésében a vasárnapi népszavazás. Ezen a listába vett szavazók ki­sebb fele mondott csak igent a tá­bornok-elnök alkotmánysértő el­nökválasztási javaslatára, mégis az urnákhoz járulók több, mint hatvan százalékát jelentette ez a szám, s így elég ahhoz, hogy De Gaulle folytathassa a köztársasági intézmények elsorvasztását. Ha­sonló jellegű a Párizs—Bonn-ten­­gely másik oldalán végrehajtott akció, a népszerű Der Spiegel ve­zető szerkesztőinek letartóztatása egy katonai vonatkozású cikk mi­att. Az írást látták ugyan a fe­lelős államvezetők, de mbst mégis az atomháborút és általában az agresszív politikát ellenző körök elnémítására akarják felhasználni. Nem más ez a terrorakció, mint a szabadságjogok maradványai­nak felszámolását célzó „szükség­állapot-törvény” gyakorlati alkal­mazása, már törvényerőre emelke­dés előtt. n e térjünk vissza a nemzetkö­­zi életet foglalkoztató fő­­problémához. A második világhá­ború vége óta bekövetkezett e legsúiyodabb válságban a múlt hét végén egymást érték az amerikai elnök és Hruscsov miniszterelnök üzenetváltásai. Ezeknek lényegét így foglalhatjuk össze: Bele­egyeznénk megfelelő intézkedések meghozatalába az ENSZ-en ke­resztül, hogy biztosítható legyen az alábbi kötelezettségek folyama­tos teljesítése — írta Kennedy a) az érvényben lévő vesztegzár­­intézkedések gyors megszüntetése, b) annak szavatolása, hogy nem éri támadás Kubát. És a szovjet kormányfő máris azt válaszolta, hogy e szavatosság alapján kor­mánya rendelkezést adott ki a Kubában felállított, az amerikaiak által támadónak minősített kato­nai berendezések leszerelésére és a Szovjetunióba való visszaszállí­tására. „Ily módon az önök által adott biztosítékok és a mi lesze­relési parancsunk alapján úgy tű­nik, megvannak az összes szüksé­ges feltételek a felmerült konflik­tus rendezésére” — hangsúlyozza Hruscsov. és az aggódó emberiség meg-C könnyebbüléssel láthatta, hogy a nagyfokú bizalmat sugárzó lépés eredményeképpen a válságos helyzet megoldását már nem a ka­tonai rendszabályok végzetes mód­szerével, hanem a tárgyalóasztal­nál keresik. A szovjet kormány mélységes felelősségérzettől átha­tott nagyvonalú politikája, a béke­erők világméretű megmozdulása, a semleges országok összefogása és ennek nyomán az ENSZ ügyve­zető főtitkárának, U Thantnak a közvetítése, olyan felelős közéleti személyiségek, mint Russell angol tudós kiállása — a szakadék szé­léről a tárgyalótermekbe kénysze­rítette % problémát. S ezt követ­ték U Thant és a megoldás meg­­gyorsítáfára külön New Yorkba utazó Kuznyecov szovjet külügy­miniszterhelyettes, valamint Ste­venson amerikai fődelegátus köl­csönös megbeszélései. Fidel Castro meghívta az ügyvezető ENSZ-fő­­titkárt és leszögezte kormányának álláspontját. Követelte a katonai és a gazdasági blokád megszünte­tését, a szigetország ellen irányuló mindenfajta felforgató tevékeny­ség és területsértések megszünte­tését, végül a guantanamói támasz­pont kiürítését. A főtitkár szer­dán két napra a kubai fővárosba utazott — látogatása idejére az amerikaiak ideiglenesen megszün­tették a blokádot — és tárgyalá­sainak egyik célja az volt, hogy megszervezze az ENSZ közremű­ködését a válság rendezésében másik feladatának pedig azt tekin­tette, hogy megegyezzen a biztosí­­tékokbán, amelyeket az Egyesült államok adni fog Kuba szuvere­nitásának szavatolására. Castro közölte, hogy csak e garanciák megadása esetén engedhet ENSZ- megfigyelőket, hazájába. U Thant csütörtökön visszatért New Yorkba és elmondta, hogy megbeszélték az ENSZ közremű­ködésével kapcsolatos problémá­kat és a tárgyalások folytatódni fognak. Közölte, értesült arról is, hogy a fegyverrendszerek leszere­lése péntekig befejeződik. Ugyan ezen a napon indult él Havanná­ba Mikojan, a szovjet miniszter­­tanács első miniszterelnökhelyet­tese, hogy a nemzetközi helyzetről tárgyaljon a kubai kormánnyal. Nem kétséges, hogy e rangsorban Hruscsov után álló államférfi egyik legfontosabb feladata össz­hangba hozni a mai új helyzetben a két ország külpolitikáját. A hí­rek szerint Mikoján a havannai megbeszélések befejezése- után új­ból megáll New Yorkban, s így tár­gyalásai a nemzetköz^ helyzet ala­kulásának fontos tényezői. A Szovjetunió békeakaratának e legutóbbi cáfolhatatlan bi­zonyítékai minden eddiginél meg­győzőbb példát mutattak arra, hogy jószándékkal a legsúlyosabb válságot is meg lehet oldani. Ezt megkönnyebbüléssel és elismerés­sel állapították meg világszerte. Egyes amerikai és más nyugati la­pok úgy igyekeztek feltüntetni a megfontolt szovjet lépéseket, mint Kennedy „keménykezű diplomá­­ciájáHak” győzelmét. De ma már az Egyesült Államok józan körei is világosan látják, hogy a Szov­jetunió semmit sem tágított azon az álláspontján, hogy mindenkép­pen szavatolni kell Kuba területé, nek integritását és a belügyeibe való be nem avatkozást, s éppen erre kapott a legutóbb ígéretet az Egyesült Államok elnökétől. Van is már mit hallgatnia emiatt Ken­­nedynek választási ellenfeleitől, a köztársasági pártiaktól. Persze most arról van szó, hogy az ame­rikai ígéreteket valóban a szavak­nak megfelelő tettek követik-e? De talán ugyanilyen vagy még fontosabbak a kubai esemé­­' nyekkel kapcsolatban felmerült távlatok, amelyekről ma már bő­ven olvashatunk olyan vezető nyu­gati lapokban, mint az angol Times és mások, vagy, amit nyíltan hangoztatnak osztrák és más ha­ladó szellemű körökben: újabb csúcstalálkozón kell megtárgyalni a leszerelés és az atomkísérletek megszüntetésének kérdéseit. Wil­son, az Angol Munkáspárt kül­ügyi szakértője a parlamentben mondta: A múlt heti események után miért ne válhatna — az Egyesült Államok kivételével — az egész amerikai szárazföld atom­fegyvermentes övezetté, cselébe olyan övezetek megteremtéséért, melyek földrajzilag hasonló vi­szonyban lennének a Szovjetunió­val? Vagyis ma gyárai mondva, ma már vezető nyugati politikusok is nyíltan hangoztatják, hogy szük­ség van a fenyegető katonai tá­maszpont-rendszerek megszünte­tésére, atomfegyvermentes öve­zetek megteremtésére, a le­szerelésre. Ide vezetett el a kubai válságban tanúsított kö­vetkezetes és megfontolt szovjet politika a világ tudatát, s ha mind­azok az erők, amelyek a békés együttélés elvét vallják összefog­nak, akkor az elkövetkező tárgya­lások bevezethetik a Kelet és a Nyugat nagy problémáinak rende­zését. Gara György

Next

/
Thumbnails
Contents