Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-03 / 258. szám
J982. november 3. 7 Szombat Külpolitikai jelentésünk Enyhülhet a világbékét veszélyeztető feszültség Nyugati jelentések Mikojan New York-i és havannai útjáról New York (MTI) Hírügynökségek jelentése szerint Mikojan U Thamttal folytatott egy és háromnegyed órás tanácskozása alkalmával átadta a főtitkárnak Hruscsov miniszterelnök legújabb üzenetét. A szovjet miniszterelnök levelének tartalmát még nem hozták nyilvánosságra. A McCloy-jai és Stevensonnal folytatott tanácskozás után McCloy közölte az újságírókkal, hogy részletesen megismertette a szovjet vezetőt az amerikaiak Kubáról kialakított álláspontjával. A megbeszélés „baráti és hasznos volt” — mondotta és felölelte a kubai válság „minden szempontját”. Stevenson hasonlóképpen nyilatkozott a tanácskozásról, de hozzáfűzte, hogy a kubai probléma rendezéséig még további diplomáciai eszmecserékre van szükség. WASHINGTON Mint a Reuter jelenti, Kennedy amerikai elnök csütörtökön válaszolj Pisanellinek, az Interparlamentáris Unió olasz elnökének, aki az Interparlamentáris Unió brazíliai értekezletén határozatban sürgette a kubai válság rendezését. A határozatra válaszolva Ken| nedy elnök kifejezte reményét, Újabb szaúd-arábiai támadást vertek vissza a köztársasági erők Jelentések Jemenből SZANAA A szanaai rádió jelentése szerint a köztársasági erők újabb szaúd-arábiai támadást vertek vissza. A Szaúd-Arábiából betört hadoszlop Haradh városa felé nyomult előre. Haradh Szanaa közelében fekszik. Bajdani miniszterelnök-helyettes közpite, hogy — mint már jelentettük — ugyanakkor az angol ellenőrzés alatt álló Bejhan államból Megfelelő jelző „A Ruhr-vidék szénkirályai ébredjenek rá arra, hogy fellegváruk többé nem a világ köldöke, csupán kelés a német nép testén!” Ezt a kijelentést Heinrich Gutermuth, a nyugatnémet szénbányászok szakszervezetének elnöke tette. Igaza van, de mondhatott volna egyebet is. Hangoztathatta volna, hogy a nyugatnémet acélbárók testületé sem más, mint kelés a német nép testén, s nem különbek a vegyipar urai sem. Egy szó, mint száz, az a mámmutipar, amely a második világháború után — éppen úgy, mint több generáció során a múltban — táplálta és táplálja a militarizmust, megérdemli ezt a jelzőt. Csak egy a bökkenő. Gutermuth mindössze arra célzott, hogy az olajtermelés világméretű fellendülése csökkenti a szén, s ezáltal a szénhárók szerepét a modern iparban. A szakszervezeti vezetőt gazdasági megfontolások vezették — egyébként ö is, vezetőtársai is támogatják a NATO politikáját, azt a politikát, amelynek fő nyugat-európai támaszai éppen — az oly csúnya jelzővel illetett iparbárók. így azután bármily szépen hangzik is az idézett mondat, bármily hatásos is egy ilyen felkiáltás a munkásküldöttek előtt, az iparbárók tudják, hogy e szocialista-ellenes szociáldemokratáktól nem kell tartamok. I. L is támadást intézitek a szaúd-arábiai és jordániai csapatok. Ezt a támadást — jelentette ki Bajdani — a jemeni légierő rakéták segítségével állította meg. A kairói rádió jelentése szerint a Jemen északi határainak térségében lefolyt legutóbbi harcok során 500 szaúd-arábiai katonát sebesítettek meg vagy öltek meg. Ugyanakkor az ammani rádió a királypárti erők állítólagos sikereiről számolt be. E jelentések szerint az Imám csapatai 60 köztársasági katonát öltek meg, és 45-öt fogságba ejtettek. A köztársasági erők ellentámadását az ammani rádió állítása szerint viszszaverték, és jelentős mennyiségű fegyvert zsákmányoltak. Szanaai jelentések szerint a jemeni kormány figyelemmel kíséri a nagyszabású angol katonai előkészületeket. Csütörtökön közölték, hogy a jemeni kormány értesülése szerint Bejhan államban, amely Jement délkeletről határolja, 300 katonai gépkocsi érkezett fegyverekkel és lőszerrel, valamint csapaterősítésekkel. A hírügynökségi jelentések szerint Jemenben közben megkezdődött a gazdasági és közigazgatási szervezőmunka. Szalal elnök dekrétumot adott ki, amely szerint Szanaa városa a jövőben a Jemeni Arab Köztársaság első fővárosa, Taiz pedig az ország második fővárosa lesz. Szanaában lesznek a minisztériumok és ez a kormány székhelye. Minden minisztérium kirendeltséget tart majd fenn Taizban és Hodeddában. Szalal tábornok a középkeleti h írügynök ségnek adott interjújában rámutatott, hogy a jövőben „szükségszerűen sor kerül maja az EAK és Jemen teljes uniójára’’. Kormányáról szólva Szalal elnök hangsúlyozta, hogy annak tagjai valamennyien liberális szellemű emberek. A rend helyreállítása nyomán a reformtervek végrehajtására fordítja majd minden energiáját — mondotta. Az új Jemen egyik első kötelessége — hangsúlyozta Szalal — erős és korszerű hadsereg létrehozása, hogy megvédhesse magáit ellenségeivel szemben. (MTI) hogy a Szovjetunió legutóbbi kubai lépései nyomán más kérdésekben is enyhülni fog a világbékét veszélyeztető feszültség. Egy másik washingtoni hír viszont arról számol be, hogy a hadügyminisztérium egyelőre nem gondol enyhítő intézkedésekre. Bejelentették, hogy a kubai válság idejére a légierőhöz behívott 14 000 tartalékost továbbra is fegyverben tartják. A rendelkezés értelmében lehetséges, hogy a tartalékosoknak egy teljes esztendőt kell leszolgálniuk. Párizsi diákok tüntetése a St. Lazare-i pályaudvaron Több ezer diák gyűlt össze a békés tüntetésre, amelyen több tantermet és jobb szociális körülményeket követeltek. Az ülősztrájkot folytató diákok, nem voltak hajlandók a rendőrség felszólítására a pályaudvart elhagyni. Incidens nem történt. (MTI — Külföldi Képszolgálat) NEMZETKÖZI SZEMLE kjeim finom szemcsékként peregtek az események a múlt héten a történelem homokóráján, hanem súlyos rögökként hullottak, és bizony nagy ügyességgel kellett egyik-másikat átigazítani az államférfiúi mértékletesség szitáján, hogy el ne torlaszolja és föl ne borítsa a világtörténelem folyását. Korszakok sorsát eldöntő napokat éltünk át és megkönnyebbülten sóhajtott fel a világ, amikor a figyelem, illetve a fősúly a Karib-tengeren felvonuló hadi- és repülőgépanyahajókról a diplomáciai tárgyalótermek felé tolódott el. A héten több olyasmi történt, ami egyébként bőségesen foglalkoztatná a külpolitikai közírókat. Fontos esemény volt például a francia egyszemélyi uralom Jtiépítésében a vasárnapi népszavazás. Ezen a listába vett szavazók kisebb fele mondott csak igent a tábornok-elnök alkotmánysértő elnökválasztási javaslatára, mégis az urnákhoz járulók több, mint hatvan százalékát jelentette ez a szám, s így elég ahhoz, hogy De Gaulle folytathassa a köztársasági intézmények elsorvasztását. Hasonló jellegű a Párizs—Bonn-tengely másik oldalán végrehajtott akció, a népszerű Der Spiegel vezető szerkesztőinek letartóztatása egy katonai vonatkozású cikk miatt. Az írást látták ugyan a felelős államvezetők, de mbst mégis az atomháborút és általában az agresszív politikát ellenző körök elnémítására akarják felhasználni. Nem más ez a terrorakció, mint a szabadságjogok maradványainak felszámolását célzó „szükségállapot-törvény” gyakorlati alkalmazása, már törvényerőre emelkedés előtt. n e térjünk vissza a nemzetközi életet foglalkoztató főproblémához. A második világháború vége óta bekövetkezett e legsúiyodabb válságban a múlt hét végén egymást érték az amerikai elnök és Hruscsov miniszterelnök üzenetváltásai. Ezeknek lényegét így foglalhatjuk össze: Beleegyeznénk megfelelő intézkedések meghozatalába az ENSZ-en keresztül, hogy biztosítható legyen az alábbi kötelezettségek folyamatos teljesítése — írta Kennedy a) az érvényben lévő vesztegzárintézkedések gyors megszüntetése, b) annak szavatolása, hogy nem éri támadás Kubát. És a szovjet kormányfő máris azt válaszolta, hogy e szavatosság alapján kormánya rendelkezést adott ki a Kubában felállított, az amerikaiak által támadónak minősített katonai berendezések leszerelésére és a Szovjetunióba való visszaszállítására. „Ily módon az önök által adott biztosítékok és a mi leszerelési parancsunk alapján úgy tűnik, megvannak az összes szükséges feltételek a felmerült konfliktus rendezésére” — hangsúlyozza Hruscsov. és az aggódó emberiség meg-C könnyebbüléssel láthatta, hogy a nagyfokú bizalmat sugárzó lépés eredményeképpen a válságos helyzet megoldását már nem a katonai rendszabályok végzetes módszerével, hanem a tárgyalóasztalnál keresik. A szovjet kormány mélységes felelősségérzettől áthatott nagyvonalú politikája, a békeerők világméretű megmozdulása, a semleges országok összefogása és ennek nyomán az ENSZ ügyvezető főtitkárának, U Thantnak a közvetítése, olyan felelős közéleti személyiségek, mint Russell angol tudós kiállása — a szakadék széléről a tárgyalótermekbe kényszerítette % problémát. S ezt követték U Thant és a megoldás meggyorsítáfára külön New Yorkba utazó Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyettes, valamint Stevenson amerikai fődelegátus kölcsönös megbeszélései. Fidel Castro meghívta az ügyvezető ENSZ-főtitkárt és leszögezte kormányának álláspontját. Követelte a katonai és a gazdasági blokád megszüntetését, a szigetország ellen irányuló mindenfajta felforgató tevékenység és területsértések megszüntetését, végül a guantanamói támaszpont kiürítését. A főtitkár szerdán két napra a kubai fővárosba utazott — látogatása idejére az amerikaiak ideiglenesen megszüntették a blokádot — és tárgyalásainak egyik célja az volt, hogy megszervezze az ENSZ közreműködését a válság rendezésében másik feladatának pedig azt tekintette, hogy megegyezzen a biztosítékokbán, amelyeket az Egyesült államok adni fog Kuba szuverenitásának szavatolására. Castro közölte, hogy csak e garanciák megadása esetén engedhet ENSZ- megfigyelőket, hazájába. U Thant csütörtökön visszatért New Yorkba és elmondta, hogy megbeszélték az ENSZ közreműködésével kapcsolatos problémákat és a tárgyalások folytatódni fognak. Közölte, értesült arról is, hogy a fegyverrendszerek leszerelése péntekig befejeződik. Ugyan ezen a napon indult él Havannába Mikojan, a szovjet minisztertanács első miniszterelnökhelyettese, hogy a nemzetközi helyzetről tárgyaljon a kubai kormánnyal. Nem kétséges, hogy e rangsorban Hruscsov után álló államférfi egyik legfontosabb feladata összhangba hozni a mai új helyzetben a két ország külpolitikáját. A hírek szerint Mikoján a havannai megbeszélések befejezése- után újból megáll New Yorkban, s így tárgyalásai a nemzetköz^ helyzet alakulásának fontos tényezői. A Szovjetunió békeakaratának e legutóbbi cáfolhatatlan bizonyítékai minden eddiginél meggyőzőbb példát mutattak arra, hogy jószándékkal a legsúlyosabb válságot is meg lehet oldani. Ezt megkönnyebbüléssel és elismeréssel állapították meg világszerte. Egyes amerikai és más nyugati lapok úgy igyekeztek feltüntetni a megfontolt szovjet lépéseket, mint Kennedy „keménykezű diplomáciájáHak” győzelmét. De ma már az Egyesült Államok józan körei is világosan látják, hogy a Szovjetunió semmit sem tágított azon az álláspontján, hogy mindenképpen szavatolni kell Kuba területé, nek integritását és a belügyeibe való be nem avatkozást, s éppen erre kapott a legutóbb ígéretet az Egyesült Államok elnökétől. Van is már mit hallgatnia emiatt Kennedynek választási ellenfeleitől, a köztársasági pártiaktól. Persze most arról van szó, hogy az amerikai ígéreteket valóban a szavaknak megfelelő tettek követik-e? De talán ugyanilyen vagy még fontosabbak a kubai esemé' nyekkel kapcsolatban felmerült távlatok, amelyekről ma már bőven olvashatunk olyan vezető nyugati lapokban, mint az angol Times és mások, vagy, amit nyíltan hangoztatnak osztrák és más haladó szellemű körökben: újabb csúcstalálkozón kell megtárgyalni a leszerelés és az atomkísérletek megszüntetésének kérdéseit. Wilson, az Angol Munkáspárt külügyi szakértője a parlamentben mondta: A múlt heti események után miért ne válhatna — az Egyesült Államok kivételével — az egész amerikai szárazföld atomfegyvermentes övezetté, cselébe olyan övezetek megteremtéséért, melyek földrajzilag hasonló viszonyban lennének a Szovjetunióval? Vagyis ma gyárai mondva, ma már vezető nyugati politikusok is nyíltan hangoztatják, hogy szükség van a fenyegető katonai támaszpont-rendszerek megszüntetésére, atomfegyvermentes övezetek megteremtésére, a leszerelésre. Ide vezetett el a kubai válságban tanúsított következetes és megfontolt szovjet politika a világ tudatát, s ha mindazok az erők, amelyek a békés együttélés elvét vallják összefognak, akkor az elkövetkező tárgyalások bevezethetik a Kelet és a Nyugat nagy problémáinak rendezését. Gara György
