Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-03 / 258. szám

T99t. november 3. 6 Szombat A megyei pártbizottság beszámolnia (■Folytatás az 5. oldalról.) alapvető két szempont lett a tu­dásnak és a szocializmus érdeké­ben végzett tevékenységnek a mér­legelése. Ezért nevelőink a munkás-paraszt tanulók tanulási feltételeit biztosítsák, hogy egyenlő kép­zettségi szinten lehessenek a kedvezőbb helyzetben lévők­kel. Másfelől a szülők köréiben kell fel­­világosító munkát végezni azért, hogy gyermekeikért bizonyos ál­dozatot kell vállalóiak továbbta­nulásukért. Népművelési tevékenységünk­ben még sok gonddal kell megküz­désünk, ha azt akarjuk, hogy az még tartalmasabb és szélesebb kö­rű legyen. Ennek legfontosabb f 1- tétele: a kultúrmunka párt. és ál­lami irányításának javítása, mód­szereinek fejlesztése Ez csak ak­kor valósulhat meg teljességgel, ha a kulturális törődés a pártmun­ka szerves részévé válik minden pártszervezetben. Művelődési tevékenységünk to­vábbi feladata a társadalmi bázis növelése. A pártimunkában is azokat a módszereket kell tovább-Az állami szeri A tanácsokban és szerveikben dolgozó kommunisták és párton­­kívüliak a párt politikájának szel­lemében dolgoztak. Segítették a hároméves terv teljesítését, a me­zőgazdaság átszervezését a ter­melőszövetkezetek megszilárdítá­sát, általában a gazdasági szerve­ző- és kulturális-nevelőmunkát. Ennek folytán évről évre nő az emberek bizalma a tanácsok munkája iránt. Mindjobban ér­vényt kap a kollektív vezetés el­ve és szűkül a bürokratikus ügy­intézés. A tanácsok, mint testü­leti szervek munkája, egyre széle­sebb területen érintkezik a lakos­sággal. Szerveik útján igyekeznek megoldásra juttatni az országos és helyi népgazdasági feladatokat, a lakosság ésszerű javaslatait. A nép bizalmából megválasztott ta­nácstagok túlnyomó többsége ele­get tesz tanácstagi kötelezettségé­nek. Választóiknak rendszeresen beszámolnak, azokkal szoros kap­csolatot tartanák. Egy kisebb ré­szük azonban nem tevékenykedik vagy hézagoson végzi tanácstagi kötelezettségét. Az állandó bizottságokban is ja­vulás tapasztalható. Tagjai na­gyobb hozzáértéssel oldanak meg egy-egy feladatot, értékes és célra­vezető javaslatokat tesznek. Gya­kori már az állandó bizottságok javaslatai elintézésének az ellen­őrzése is. Az állandó bizottságok 1962 első hat hónapjában 677 javaslatot terjesztettek az állam­­hatalmi és államigazgatási szervek elé, s ezen javaslatok egy része határozattá emelkedett. A tanácsi munkában a társadalmasítás szé­fejleszteni, amelyek a kultúra tö­­megihatását, a párt célkitűzéseinek és a tömegek igényeinek egységbe forrasztását szolgálják. A pártbi­zottságok mellett működő művelő­dési bizottságoknak is ezt kell segíteniük. Ehhez azonban szük­séges a művelődési bizottságok tartalmi, koordináló és ellen­őrző munkájának megjavítása. A művelődési bizottságok nem ma­radhatnak meg az általános elvek szintjén, hanem a fejlődés gon­dos elemzésével a helyi, konkrét operatív feladatokat kell megolda­ndók. A népművelés tömegmoz­galommá fejlesztése megköveteld, hogy az értelmiség egésze kapcso­lódjon be a művelődéspoliti­kai feladatok megvalósításába, különösen falun. A pártbizottságok rendszeresen segítsék a művelődési szerveket, az ott dolgozó kommunisták mun­káját. A gazdasági, politikád kérdé­sekkel párhuzamosan megfelelő arányban törődjenek e terü­lettel. Segítsék a kultúrmunkáso­­kat az anyagi alapok egységes és rendeltetésszerű felhasználásában. ek munkájáról lesítése mellett továbbra is erősí­teni kell a választott testületi szer­vek irányító-, segítő-, ellenőrző­tevékenységét. A jövőben is a helyi államhatalmi szervek fő feladatát fogja képezni a gazdasá­gi-, szervező- és kulturális-neve­­lőmunfca. Ebből is különösen a kommunális és egészségügyi tevé­kenység helyes és ésszerű meg­oldása fogja jelenteni a legna­gyobb igényességet. Jelentős eredmények születtek az igazgatási szervek bürokratiz­musának leküzdésében, habár ez még nem általános. A bürokratiz­mus forrása manapság főként ab­ból adódik, hogy az igazgatásban felelőtlen vagy hozzá nem értő ügyintézés folyik. Esetenként pe­dig egyes rendelkezéseik és hatá­rozataik is magukban hordják a bürokratizmust. Ezután a Megyei Népi Ellenőrző Bizottság munkájáról, szólt Kdau­­kó elvtárs és megállapította, hogy eredményesen fejlődött a vizsgá­latok hatékonysága, melyek a népgazdasági tervek megvalósítá­sának elősegítésére és a társadal­mi tulajdon védelmére, a gazda­sági vezetés hibáinak leküzdésére irányultak. Javult a Népi Ellen­őrző Bizottságnál a kolleiktív ve­zetés és szélesedett az ellenőrzés népi jellege. .Majd á bírói, ügyészi, a bűnül­döző szervek, a munkásőrség mun­káját taglalta, valamint a honvéd­ség megyénkben állomásozó ala­kulatai személyi állományának erkölcsi, politikai egységének, ütőképességének fokozódásáról beszélt. A pártélet néhány kérdése Az elért eredmények alapvető­en annák köszönhetők, hogy pár­tunk leszámolt, a régi vezetés hibáival, s töretlen marxista-leni­nista politikát folytat, amely ki­fejezi a munikásosztály, s az egész dolgozó nép érdekeit. A néptöme­gek döntő többsége helyesli, támo­gatja politikánkat, aktív cselekvő részesei végrehajtásának. Ez vi­szont kifejezi a pártunk iránit! bi­zalmat, befolyásának, tekintélyé­nek növekedését és a szocialista építésiben kivívott vezető szerepé­nek elismerését és megerősödését. A megyed pártbizottság, a já­rási, a városi pártbizottságok, megyénk valamennyi pártszerve­zete arra törekedett, hogy a VII. kongresszus által kitűzött célok és feladatok megvalósítására szer­vezze és nevelje a tömegeiket, velük együtt gyorsítsuk meg a szocialista építést. Ennek megfe­lelően az elmúlt éveikben megyei pártbizottságunk fő tevékenysé­gét a szocialista ipar további erő­sítése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és ezzel egyidőben a szövetkezetek megszilárdítása, valamint a kulturális nevelőmun­ka kibontakoztatása képezte. Párttagságunk egyetért a párt politikájával, áldozatkészen, fá­radságot nem ismerve harcol an­nak megvalósításáért. Az akarat és cselekvési egység megnyilvánu­lása volt párttagjaink részéről az a kitartó és lelkes munka, amely­ről a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének időszakában tettek tanúbizonyságot. Az átszervezés sikeres befejezése után eredmé­nyesen dolgoznak a termelőszövet­kezetek politikai és gazdasági megszilárdításáért. A párttagság többsége aktívan vesz részt a párt határozatainak végrehajtásában. Jelentős részük párt-, állami, gazdasági, tömeg­szervezeti és mozgalmi területe­ken állandó aktivistaként dolgo­zik. Párttagságunk túlnyomó több­sége élen jár és példát mutat a ter­melésben, egyre jobban kibonta­kozik közöttük a szocialista em­bert jellemző vonás, lelkesítik a tömegeket a szocializmus építésé­re. A pártszervezeteket egységes vitaszellem, önállóság és kezdemé­nyezés jellemzi. Azonban olyan jelenségek is vannak, amelyek gyengítik a párt egységét, fegyel­mét és cselekvőkészségét. Egyes párttagok — bár a párt és a szocialista rendszer őszinte hí­vei — szektás, dogmatikus felfo­gásuk miatt nem értik a párt szö­vetségi politikáját, bizalmatlanok a pártonkívüliekkel szemben, helytelenítik azok vezetésbe való bevonását, a kommunisták veze­tésből való kiszorításától félnek. A szövetségi politikát gyakran azonosítják a népfrantpolitikával, más esetekben összekeverik a párt és tömegek kapcsolatával. Bár ezeket mereven nem lehpt egymástól elválasztani, de tartal­muk mégsem teljesen azonos. Mi­ért? Mert a szövetségi politika azt fejezi ki, hogy a munkásosztály vezetésével kiknek, milyen osztá­lyoknak kell harcolniok a szocia­lizmusért. Tehát a szövetségi politika alatt tár­sadalmi osztályok tartós szö­vetségét értjük; nálunk a munkásosztály szövetségét a parasztsággal és a városi kis­polgársággal. Vagyis; osztály­szövetséget fejezünk ki, nem pedig csoportok, személyek közötti szövetséget. Ez természetesen nem zárja ki a legszélesebb tömegek mozgósítá­sát a szocializmusért folytatott harcban. Társadalmunk inai helyzetében a szövetség célja és tartalma az új társadalmi rend megszilárdítása, a szocializmus teljes felépítése. A társadalom gazdasági viszonyaiban végbement változások alapján vál­tozott a szövetség összetétele is s ezért ma már a munkásosztály és termelőszövetkezeti parasztság szövetségéről beszélünk. A két alapvető osztály közötti szövetség, akkor válik igazán teljessé, ha a gondolkodásban lévő különbözősé­gek is megszűnnek s száműzzük az olyan téves felfogásokat, ame­lyek egyik vagy másik, illetve mindkét osztály egysége ellen hatnak. A kommunisták akkor szolgál­ják igazán az ügyet, a népet, ha „kícsi-t” sem térnek el a párt po­litikájától, sem balra, sem jobbra. A pártegységet gyengíti az is, hogy a párttagság egy része nem vesz részt a pártmunkában, külö­nösen a falusi területi és terme­lőszövetkezeti alapszervezetekben. Ennek oka, hogy a pártszervezetek elhanyagolják a konkrét pártmeg­bízatásokat, valamint, hogy a tag­ság bizonyos része kényelmes, egyesek félrehúzódnak, örökös ki­fogásokat keresnek, nem foglal­nak álláspontot és nem vállalnak felelősséget. Egyes párttagok pe­dig sértődöttségből vonják ki ma­gukat a munkából. A párt politikai, eszmei, ideo­lógiai és szervezeti egységének erősödéséhez jelentősen hozzájá­rult a pártpropaganda. Az elmúlt évek középpontjában az MSZMP VII. kongresszusa, a moszkvai nyilatkozatok és az SZKP XXII. kongresszusa anya­gának feldolgozása állt. A propa­gandamunka elősegítette a mező­­gazdaság szocialista átszervezését, felkészítette a pártoktatásban részt vevő párttagokat, pártonkí­­vüiiéket az átszervezés agitációs munkájára, akik az agitációs gar­da gerincét képezték. A tömeges átszervezés után pedig arra irá­nyult, hogy a dolgozó parasztok­ban elmélyítsük s tudatossá te­gyük a termelőszövetkezeti gon­dolatot. Ennek hatása abban mu­tatkozik, hogy a termelőszövetke­zeti tagok túlnyomó többségét a gazdálkodás megjavítása foglal­koztatja. Propagandamunkánknak sze­repe volt — és még hosszú ideig lesz is — a parasztság egyes rétegei közötti ellen­tét csökkentésében, a párt és tömegek közötti kapcsolat el­mélyítésében, a téves nézetek elleni harcban. A rendszeres viták, előadások, konzultációk, kérdezz—felélek, s más formák alkalmazásával fog­lalkoztunk a kétfrontos harc prob, lémáival. Pártbizottságaink, párt­szervezeteink komoly erőfeszíté­seket tettek a szektás, dogmatikus nézetek felszámolásáért, ennek következtében a téves nézetek visszaszorultak, de nem semmisül­tek meg. A revizionista nézeteket első­sorban a kispolgári — értelmiségi — körökben találják. Egyesek kö­zülük a személyi kultuszt a szo­cialista rendszer velejárójának te­kintik, kétségbe vonják a párt, a munkásosztály vezető szerepét. E rétegek körében is csökkent ugyan a nacionalista, soviniszta eszmei hatás — mert az ©lmúlt években az ellene folyó ideológiai harc erő­teljesebben folyt — de burkoltan ma is fellelhetők nacionalista né­zetek. Az iskolánlkívülí ideológiai ok­tatás mellett jelentősen segítették párttagságunk eszmei-politikai ne­velését az egyre szélesedő Mar­xista—Leninista Esti Egyetem és a 3 hónapos pártiskola. A párt politikájának tudatosításában, az ideológiai, kulturális, gazdasági kérdések ismertetésében pedig megyei lapunk nyújtott hatékony támogatást. Az utóbbi három évben tovább javult a káderek kiválasztása, ne­velése, elosztása és előléptetése. A káderek nevelésére kedvezően hat az elvtársias politikai légkör. A vezető és beosztott emberek kap­csolata őszinte, nyílt és elvtársias. Lényegében növekedett a káderek önálló­sága, felelőssége. Ez kedvező­en hat fejlődésükre, munká­juk nyugodtabb, átgondoltabb és eredményesebb. A gazdasági, társadalmi élet kü­lönböző területein jelentős szám­ban vannak pártonkívüli emberek is, akik jól megállják helyüket. Például Nyíri Sándor, a gyulai Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke, Bozó József, az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet főagronómusa és másak. A termelőszövetkezetek töme­ges átszervezésének befejezésével előállott új helyzet, a pártszervek­től és szervezetektől a vezetés magasabb színvonalát követeli meg. Ennek megfelelően a megyei, járási, községi pártbizottságok hosszabb időre szóló s egy-egy te­rület egészét átfogó tervek, prog­ramok alapján dolgoznak. Példá­ul az ötéves mezőgazdaság-fejlesz­tési terv, az ötéves művelődési terv, az éves intézkedési terv a. termelőszövetkezetek megszilárdí­tására, a beiskolázási és kádérfej­­lesztési terv, melyek a felsőbb szervek határozatai szellemében, a helyi sajátosságokat, körülmé­nyeket figyelembe véve készültek el. A pártbizottságok, pártszerve­zetek munkájában érvényesül • kollektív vezetés. A vezető testületek elé kerülő anyagok előkészítése kollektív munka terméke. A napirendek előterjesztését brigádvizsgálat elő­zi meg, melyben a pártbizottsági és végrehajtó bizottsági' tagok és a téma szakértői vesznek részt. Igen gyakoriak a kibővített pártbizottsági és végrehajtó bi­zottsági ülések, melyen több eset­ben — egyes járási bizottságoknál rendszeresen — részt vesznek a községi, esetleg üzemi alapszerve­zeti titkárok is. A párt munkastí­lusának egyik fontos új vonása az is, hogy differenciáltan — az ál­talánosan tartott összevont titkári értekezleteken túl — egyre sűrűb­ben tartják a titkári értekezleteket jellegenként, más-más területen, melyeket tapasztalatcserékkel köt­nek össze. Különösen a gyulai és szarvasi járási bizottság törekszik e módszerek sokoldalú alkalmazá­sára. A párt munkastílusában elért eredmények nagyok és alapját ké­pezik továbbhaladásunknak. Mind­ezek azonban nem tehetnek ben­nünket elbizakodottá, mert párt­­szervezeteink és alapszervezeteink egy részében egy sor fogyatékos­ság tapasztalható. Melyek ezek? Az alapszervezetek egy része nem tud önálló, mindenki által el­ismert vezetője lenni saját terüle­tének. Munkájukban sok még a formaság. Hiba az is, hogy egyes gazdaságvezetők lebecsülik a párt­­szervezet, a pártvezetőség segítsé­gét. „Attól, hogy nincs megtartva a pártvezetőségi ülés vagy a tag­gyűlés, még jó kukoricatermés le­­hef’ — mondják. A megyei pártbizottságnak és a járási pártbizottságoknak legfőbb munkája a jövőben is az alapszer. vezeti vezetőségek megerősítése, a vezetés színvonalának emelése. Ezen belül is kiemelten kell fog­lalkozni és segíteni a kis létszámú és gyenge termelőszövetkezetek pártszervezeteit. Továbbiakban arról szólt, hogy az elmúlt évek során javult a bí­rálat és önbírálat, majd hozzátet­te; sok még az olyan eset, amikor az egyes elvtársak, vezetők hibáit hónapokig, évékig gyűjtik és egy „megfelelő” alkalomkor az illető fejére olvassák. Vannak olyan ese­tek is, amikor a megbírált sze­mély az egyébként jogos és párt­­szerű bírálatot „piszkálásnak” ve­szi. Ha látszólag el is fogadja a bírálatot, utána megsértődik, duz­zog, visszavonul, hibáit nem is­meri el, nem veszi segítségnek a bírálatot. A hibák feltárása, azok kija­vítása munkánk állandó javí­tásának fontos eszköze. Fel kell használni ezt az erőt a piártegység további szilárdítására, gazdasági és kulturális életünk gyorsabb ütemű fejlesztésére. A beszámoló további részében Klaukó elvtárs a tömegszerveze­tek, tömegmozgalmak munkáját taglalta, majd a következő sza­vakkal fejezte be: Kedves Elvtársak! — Az előttünk álló nagy felada­tok megkövetelik, .hogy a beszá­molóban említett hibákat, nega­tív jelenségeket minél gyorsabban lefcüzdjük. A kongresszusi tézi­sekben kitűzött nemes cél, a szo­cializmus teljes felépítése még kö­vetkezetesebb, felelősségteljesebb munkát igényel minden pártszer­vezettől, pártszervtől, a párt va­lamennyi tagjától. Munkálkodjunk tehát úgy, hogy mielőbb bekövet­kezzék az új társadalom teljes megvalósulása, az emberek anyagi és szellemi boldogsága, a szocia­lizmus teljes győzelme. (Az értekezlet lapzártakor még tart)

Next

/
Thumbnails
Contents