Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-29 / 279. szám

1962. november 29. 5 Csütörtök az itt dolgozóknak, mert azért ugye televíziót nézni, rádiót hall­gatni, kézimunkázni vagy éppen olvasni sem lehet egész nap. ök azok, akiknek még mindig a mun­ka az éltető erejük. S az otthon dolgozói, szívesen fogadják a se­gítséget, akár ,a konyhán, akár a A gyulai Zöld Me­ző Tsz KISZ-titkára, Bíró György mesélte a minap a most kö­vetkező kis történe­tet. Azért adjuk köz­re, mert tanulhatnak belőle másutt is ifjú­sági szervezeteink fi­ataljai. — Annak rendje, s módja szerint nálunk is megkezdődött a KISZ-oktatás novem­ber közepén. De mindjárt gondot is okozott: hogyan tud­juk levetíteni dia­­filmjeinket, ugyanis nincs bevezetve hoz­zánk még a villany, márpedig a vetítés­hez — ugye — szük­ség van áramra. Fel­kerestük a játékbol­tot és tanácsot kér­tünk. Kaptunk is. El­mondották, hogy ha a 220 forintos dia-vetí­tőnkből kiiktatjuk a transzformátort, ak­kumulátor-árammal működtethetjük. Mondanom sem kell, hogy megörültünk a jó tanácsnak, hiszen öt gépünk van a tsz­­ben, amely akkumu­látorral van felsze­relve. A kéthetente tartott összejövete­leinkre egyet mindig kölcsön kérünk más­fél órára és meg van oldva a vetítés, örül is minden KISZ-ta­­gunk... Erre mondják azt, hogy: txinnak még le­leményes fiatalok. A/V\.>WSAAAAA/SAAAAAAA/W>A/VA/NAAAAAA^ Egyedül, társtalanul szomorú az élet, s ha az ifjúság szép évei elszaladnak, még sivárabbak az így eltöltött órák, napok, évek. öreg­korban még inkább szükség van gyámolítóra, aki figyelmességével, szeretetével derűssé teszi a társtalanul maradt ember napjait. Álla­munk gondoskodott az öregekről, amikor létrehozta a szociális ott­honokat. Ezek lakói már nincsenek egyedül. Van otthonuk, ahol me­leg szobában, kényelmes, puha ágyakban pihennek, s ahol szerető gondoskodás veszi őket körül. Bizony sokszor kell pótolni a gyer­meki szeretetet is az itt dolgozóknak, hiszen vannak édesanyák, édesapák, akikről megfeledkeztek fiaik, lányaik. A szociális otthon­ban megnyugodnak a felzaklatott szívek és a szerető gondoskodás, figyelmesség, amiben itt részük van, gyógyír a sebekre is, melye­ket az élet ejtett az idős, fáradt embereken. Tervek és illúziók Pénteken tartják meg a HVDSZ megyei küldöttválasztó gyűlését be került. Már elfáradt ő is, át­adja a helyét egy fiatalabb társá­nak, rövidesen nyugdíjba megy. Ö is pihen majd, aki éveken át az idősebbekért fáradozott Szép az öregkor, széppé teszik az emberek. A HVDSZ megyei bizottsága november 30-án, pénteken dél­előtt 9 órai kezdettel tartja meg Békéscsabán, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában megyei küldöttválasztó gyűlését. A küldöttértekezleten a részve­vők megvitatják a megyebizottság beszámolója alapján a negyedil küldöttértekezlet óta végzett mun­kát, majd megválasztják a kül­dötteket a Szakszervezetek Me gyei Tanácsának küldött-közgyű­lésére és a HVDSZ Központi Ve zetőségének megválasztására. A kollektíva tagjai, akikkel hosszasan beszélgettek, nem te­kintik tehernek a tanulást. Ezt az is bizonyítja, hogy valamennyien technikumba járnak. A példa rendkívül figyelmet keltő. Egy szo­cialista brigád, amelynek tagjai munka után technikumi tanulmá­nyokat folytatnak. Ogy látszik azonban, hogy máris hasznát ve­szik a tanulásnak. Ahogy a már említett munkás a tanácskozáson újságolta, s ez bizony nem megve­tendő: a kollektíva tagjainak havi átlagkeresete eléri a 2700 forin­tot. S ebben már bizonyára némi szerepe van annak is, hogy nem elégedtek meg az eddig tanultak­kal, hanem többre vágytak. Tanulás nélkül elképzelhetetlen a fejlődés. A követelmények azonban nemcsak a munkások iránt növekednek. Azok iránt is, akiket korábban éppen rátermett­ségük miatt, valamilyen társadal­mi funkcióba választottak, de azóta megrekedtek a fejlődésben. Előfordul, hogy ezt éppen a mun­kások teszik szóvá. Az Építők Szakszervezetének legutóbbi me­gyei küldöttértekezletén Sztanko­­vics Gábor, a Békéscsabai Tégla­gyár szakszervezeti bizottságának titkára mondott el ezzel kapcso­latban egy érdekes, de egyben ta­nulságos esetet, üzemükben a szakszervezeti bizottság egyik tag­ja előadást tartott a szocialista címért versenyző brigádoknak. Később a kollektívák tagjai pa­naszolták, hogy nem voltak meg­elégedve az előadás színvonalával, vagyis többet vártak, alaposabb tájékoztatásra számítottak. Ez és az előbbi történet is pél­dázza: a követelmények napról napra növekednek. S ezzel, csak az ismeretek rendszeres bővítésé­vel lehet lépést tartani. Különben a legszebb tervek is csak illúziók maradnak. Abból pedig aligha le­het bármilyen igényt is kielégíte­ni. Podina Péter Kasnyik Judit (Fotó: Kocziszky László) Jl&LztnfaupeA (iatalúk (5 Különös érzés belépni a Szarvasi Szociális Otthon tágas udvarába, s abba az épületbe, melynek évtizedekkel ezelőtt ez volt a neve: Szegényház. A Tégi épület még áll. De meg­­ifjodva és bővítve újabbakkal. A tarka virágos parkból szép látvány a fiaital nyárfákkal körülvett épü­letsor. Az ablakokon színes szőt­tes, a szobákban ragyogó tisztaság, s kedves hangulatot teremtenek itt is a szép színes térítők, függö­nyök, szőnyegek. Otthon ez, igazi otthon, ahol a fáradt, öreg testek kényelmesen pihenhetnek. Ezt is teszik, ha ép­pen kedvük tartja. Akadnak azonban, akik elfog­laltságot is talállak, célt, mely még inkább otthoni légkört teremt. Rónai Alfróöné, Plavecz Zsuzsan­na és még néhányan, rendszeres látogatói a konyhának. Segítenek park szépítésében ajánlják fel ezt az öregek. 0 Aztán találnak más elfog­laltságot is, ki-ki kedve szerint Özv. Lajta Jánosné már 12 éves kora óta varrt, s ezt a tudását itt is hasznosítja, ö vállalta a lakók „házi varrónői szolgálatát”. Ami­kor ott jártunk, éppen Barta Fe­­rencné új pongyoláján igazított. A varrás nem jár próba nélkül, s mi éppen ezt a pillanatot kaptuk él. Krajcsovics Györgyöt, egy csen. des kis sarokban találtaik, ö az otthon könyvtárának legszor­galmasabb olvasója Jókai, Mikszáth, Móricz művei a kedvencei. De más könyveket is szívesen olvas. Nyolcvannégy éves, sokat hányódott fiatal évei­ben. A tanulásra, olvasásra nem jutott idő. Most van. S ő él ezzel a lehetőséggel. o Az otthon örökifjú lakójá­val is találkoztunk. így becézik Bognár Mari nénit, aki 82 éves kora ellenére is oly frissen mozog, hogy dicséretére válna bármely fiatalnak is. Tagja a községi nő­tanács népi együttesének, sokat szerepel műsoraiban, s még eltán­colja a régi népi táncokat is. Né­ha az otthon lakói kérésére is fél­­öRi a díszruhát és eltáncol egy-egy régi táncot Ilyenkor Boroncsok György citerán kíséri. Akik a . kézimunkát szeretik, azok is hódolhatnak kedvenc fog­lalkozásuknak. így születnek a szebbnél szebb csipkék, térítők. A legszorgosabb kézimunkázókat mi is lefényképeztük. Az otthon gond­noka éppen gyönyörködik az egyik munkában. o Végül róla is szólunk, aki már 13 éve él az öregek között, gondoskodik róluk olyan szeretet­tel, mint apa a gyermekeiről. Tré­fásan így is becézik Pusztai Györgyöt az idős lakók. Hiszen valóban úgy törődik velük, hogy a szülő sem törődhet jobban gyer­mekével. Nagyrészt neki köszön­hető, hogy az öregeknek napfé­nyes az ősz, életük alkonya. Ki­­lencvenhárom ember él a Szarvasi Szociális Otthonban, akik ellátásáról, kényelméről Pusztai György gondoskodik. Míg elérte, hogy ilyen szép otthonná váljon a régi szegényház, sok küzdelmé-Az embereket sokféle igény ösz­tönzi a jobb munkára* Vegyünk csak egy egyszerű példát. Vajon azok a munkások, akik a munka­idő letelte után is szentelnek né­hány órát a szakmai ismeretek gyarapítására, céltalanul vagy csupán kedvtelésből teszik-e ezt? Aligha. Az embereknek tervei, cél. jai vannak. S ezek megvalósulása leggyakrabban éppen a tanuláson múlik. Nem titok, hogy a szakmai is­meretek bővítésének gazdasági rugója is van. Hány munkás vé­lekedik így: tanulok, hogy még jobban dolgozhassak, többet ke­reshessek. Ezért pedig nem is le­het elítélni őket. Sőt, inkább bá­torítást érdemelnek, mert nem elégszenek meg a mostani tudás­sal, többre vágynak. Van aztán az ismeretbővítésnek egy másik rugója is. Ez pedig a társadalmi megbecsülés megszerzése. Mert mondjuk meg, sokan úgy van­nak vele, jó a több kereset, de bi­zony nagyon jólesik az az elisme­rés is, amely akár szóban, akár írásban jut kifejezésre. Az élet minden területén szün­telenül növekednek a követelmé­nyek. S nemcsak a munkások, a tsz-parasztok iránt, hanem a ve­zető beosztású emberek iránt is. Jobban dolgozni csakis több szak­mai hozzáértéssel lehet, jobban vezetni is csak nagyobb tudás birtokában lehetséges. S ha erről senki sem beszélne, akkor is az élet támasztaná ezt a követel, ményt. A nemrégiben egy tanács­kozáson felszólalt egy építőipari munkás. Okosan és hozzáértően I beszélt a termelés sok égető kér­déséről. a szocialista brigádmoz­galom jelentőségéről. Eközben el­mondott egy olyan példát, amely úgy hallásra is azonnal igazolta, mekkora energiát bontakoztat ki a szocialista brigádmozgalom. Nos, ez a munkás akkor elmond­ta, hogy Debrecenben voltak ta­pasztalatcserén. Ott összetalál­koztak egy szocialista brigáddal. NAPFÉNYES ŐSZ

Next

/
Thumbnails
Contents