Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-29 / 279. szám
IKK, wwember 89. 6 Csütörtök Tájékoztató a légoltalmi kiképzésről A megyénkben folyó légoltalmi kiképzésről és az eddigi tapasztalatokról tájékoztatott bennünket Ti már Ernő őrnagy elvtárs, a megyei Légoltalmi Parancsnokságon. — Hogyan fogadta a lakosság a légoltalmi kiképzést? — Korábban sokan nem értették meg, hogy miért szükséges a foglalkozásokon résztvenni — mondotta Tímár elvtárs. — Az előadások azonban igen érdekesek és azt tapasztaltuk, hogy sokakat érdekelnek, s ezért szívesen el is járnak a foglalkozásokra. Többek között igen hasznos egészségügyi előadásokat is tartunk, melyeknek a mai életben is hasznát veszik. Az emberek ezekből az előadásokból megismerik az elsősegélynyújtás főbb tennivalóit, az égési sebek kezelési módját és más ehhez hasonló dolgokat. Ezenkívül egész sor olyan témáról hallanak, mely kevésbé ismert az emberek előtt. — Jelenleg milyen kiképzés folyik a megyében? — A kiképzés folyamatos. A megyét felosztottuk és így három év alatt minden járásban és városban megtartjuk a betervezett előadásokat. Jelenleg a mezőkovácsházi, sarkadi és békési járás-Tizenhét örökös Mindenki úgy tudta, hogy N. teljesen magános, hozzátartozók nélküli ember volt. ügy is halt meg, olyan elhagyottan, gondozatlanul, hogy csak napok múlva vették észre elhunytét. Akkor is csak azért, mert a szomszédoknak feltűnt, hogy már régen nem látták az örök szomorúságba hajlott embert, aki ha olykor-olykor szóba is elegyedett valakivel, soha nem említette, hogy bárki hozzátartozója ia volna. Ügy is könyvelték el, hogy a kis kétszobás ház az államra száll örökségül, amikor ... Tudom, hogy hihetetlennek tűnik, de tizenhét örökös jelentkezett eddig. Tizenhét olyan ember, akik az örökhagyóra rá se néztek elhagyatottságában, egy pohár vizet nem nyújtottak feléje betegségében, és talán ainnak is részesei voltak részvétlenségükkel, hogy emberhez nem méltó módon költözött el az élők világából. A soha szeretetet nem övezett ember örökségén sincs áldás. Most gyűlölködve, acsarkodva beszélnek egymással és egymásról, ügyvédekhez szaladgálnak, azt igyekeznek bizonygatni, melyikük a közelebbi hozzátartozója az elhunytnak. A koncszagra tehát előjöttek a „kedves”, eddig nem létezőnek tudott rokonok, mint éji vad a zsákmányra. Sajnos, nincs törvényünk rá, hogy az ilyen rokonok ne örökölhessenek. A jogi-emberek majd tisztázni fogják, kinek mekkora rész jár az örökségből és a jog törvényei alapján ki is adják azt számukra. Ezzel a hivatalos rész el is lesz intézve. De a társadalom erkölcsi ítélete nem maradhat el, hiszen csak a megvetés lehet az osztályrésze minden olyan embernek, aki hozzátartozóját magára hagyja bajában, elesettségében, de rögtön megjelenik, hacsak egy görbe szeget is lehet jussolm. O. K. L ban folyik az oktatás. A lakosság közül 14 éves kortól egészein 60 éves korig mindenki részt kell, hogy vegyen ezeken a foglalkozásokon. A megjelenés az elmúlt évben nem volt kielégítő. Bár a gyakorlat azt mutatja, hogy az emberek többsége megértette a légoltalmi kiképzés jelentőségét és igen sokan vannak, akik rendszeresen jelennek meg az előadásokon, azért igen szükséges, hogy nagyobb gondot fordítsunk a felvilágosító és nevélőmunkára. Az idén lényegesen javult a helyzet, mert bár még csak az első két foglalkozást tartottuk meg, az a tapasztalatunk, hogy ahol ilyen előadásokat szervezünk, a lakosság 75 százaléka megjelenik a foglalkozásokon. Az eredmény a kellően előkései-, tett munkának köszönhető. Már a nyáron megkezdtük az oktatás szervezését. Járási koordinációs értekezleteket tartottunk a légé parancsnokok (járási tanácselnökök) vezetésével a különböző vállalatok, szervek és tömegszervezetek vezetőinek, ahol megbeszéltük a légoltalmi kiképzés fontosságát és ismertettük, hogy hol tartunk előadásokat. Egy-egy járást több kisebb területre osztottunk, s ezek oktatási munkájáért egy-egy elvtársat tettünk felelőssé. Az előadásokat pedagógusok, agronómusok, termelőszövetkezeti és vállalati főkönyvelők, tanácsi dolgozók, valamint néhány helyen községi párttitkárok is tartják. — Milyen tájékoztatást kapnak az előadók és milyen előadásokat tartottak eddig? — Még az oktatás megkezdése előtt kétnapos kiképzésben részesültek az előadók, s ezen tájékoztattuk őket a kiképzés feladatairól és ismertettük a tematikát. Ezenkívül megfelelő irodalmat is biztosítottunk részükre, mélynek alapján megtarthatják előadásaikat. Az idén már két foglalkozás zajlott le. Az első előadás ismertette a nagyhatású fegyveréket, a másodikon pedig ezek hatásáról és a különböző óvóhelyekről adtunk tájékoztatót. Jelenleg a három járás negyven községében folyik légoltalmi kiképzés. Azt szeretnénk, ha ezeken minél nagyobb számban vennének részt a községek lakói, mert feltétlenül fontos, hogy mindenki ismerje a védekezés lehetőségeit. Szükséges azért, hogy az esetleges támadás idején tudja mi a teendő, bár ilyen veszély nincs, mégis jó, ha kellő félkészültséggel rendelkezünk — fejezte be tájékoztatását Tímár elvtárs. K. J. Feltámadás Lev Tolsztoj világhírű regényét legutóbb a szovjet filmművészek vitték vászonra. Szereplői az adott kor és társadalom, a múlt századvégi cári Oroszországának bűneit, a saját bűneiket szenvedik, holott eredendően tiszta szívűek és bűntelenek. A film, csak úgy, mint a regény, végigvezet Nyeheljudov és Kátya kálváriáján, mely az erkölcsi mélységből a megtisztuláshoz visz el. (A film első részét november 29-töl december 1-ig mutatja be a csanádapácai Április 4 mozi.) Orosházán 319-en tanulnak a dolgozók általános iskolájában Orosházán 319-en tanulnak a dolgozók általános iskolájában, zömmel a különböző termelőszövetkezetök tagjai, közöttük is a legtöbb hallgató a Dózsa, a Petőfi és a Vörös Csillag Tsz-ből jelentkezett. Különösen látogatott és hasznos munkát végez az a rákóczitelepi tanulócsoport amelybe a Vörös Csillag tagjai járnak. Ebből a szövetkezetből huszonkilencen tanulnak tovább, hogy befejezzék általános iskolai tanulmányukat. I 57 Vajon csak a saját bőrük mentése késztette a „felső oppozíció” képvisélőit a Führer elleni merényletre? S Upitz hirtelen új következtetésekre jutott. Nem, itt más okok is közrejátszottak. Azok, akiket pusztán személyes célok vezetnek, végeredményben más, jóval veszélytelenebb módszerrel is keresztülvihetik terveiket. Külföldre utaltathatják például a tőkéjüket: Spanyolország, ba, Portugáliába, Törökországba vagy valamelyik dél-amerikai köztársaságba, s aztán utána szökhetnek maguk is. A kutya sem keresné ott őket. De az összeesküvők nem ezt tették. Miért? Nyilvánvalóan azért, mert más elképzelések vezetik őket. Milyenek? önként adódott a következtetés: igyekeznek megőrizni a nemzet legértékesebb kincsét, a hadsereg és az ipar vezető magját, hogy türelemmel és nyugodt, kitartó várakozással átmentsék a jövő számára. Akkor pedig majd — tíz-tizenöt év múlva, amikor a mostani háború már történelem lesz, amikor ismét teljes erővel termelnek az ország gyárai, felnő az új német nemzedék, s csizmájukkal a földet dübörögtetve ismét menetelnek a Wehrmacht acélos divíziói — akkor majd meglátják, mitévők legyenek. A németek ismét folytatják a „beszélgetést” az amerikaiakkal, az angolokkal, a franciákkal, s azokkal az átkozott oroszokkal! Ami pedig Hitlert illeti, neki — miután megtette a maga dolgát —- le kell tűnnie a történetem színpadáról. Eljön az idő, s új hitierek születnek. Kéméi lesznek, amint szükség lesz rájuk. Upitz szódavizet töltött egy pohárba, konyakot kevert hozzá, s felhajtotta. Az ital kellemesen felfrissítette. „Végeredményben — gondolta magában, miközben kiivott még. egy pohár coctailt — mindenki aki átmenti magát a jövő számára, szolgálatot tesz a nemzetnek. Mert Németországnak szüksége lesz még a tetterős, céltudatos emberekre!” Miután mindezt eldöntötte magában, a tábornok hálát adott a gondviselésnek ezért a találkozásért, amely másfél évvel ezelőtt Genfben történt. Kétségtelen, hogy ennék a találkozásnak hatása lesz az egész további életre. Szolgálati ügyekben járt akkor ott Genfben. Az egyik napon, alighogy befejezte reggeli fürdőjét és megborotvál-A rákóczitelepi iskola egyik pedagógusa, Lengyel Pál vezeti ezt a tanfolyamot és Győré József igazgató, Szűcs Ferenc, Mucsi Judit és Varga Lászlóné pedagógusok tartanak előadásokat az esti tagozaton. A Petőfi Termelőszövetkezetből harmincegyen járnak a dolgozók általános iskolájába. A városban ezenkívül két tse-akadémia működik és öt ezüstkalászos tanfolyam. kozott, esengett a telefonja. Valaki találkozóra hívta. Upitz a jelekből ítélve azt gyanította, hogy értelmetlenség lenne megtagadni a randevút. S nem tévedett. Kiderült, hogy az illető, akivel találkozott, az egyik külföldi kémszervezet magas rangú képviselője. Upitz a különböző iratokból már jól ismerte, nemegyszer látta a fényképét, s azonnal felismerte. A vendég nem köntörfalazott, rögtön nyíltan a tárgyra tért. — Németország sorsa eldőlt. Sokáig nem tud ellenállni olyan államgigantok rohamainak mint Oroszország és Amerika. A katarsztrófa elkerülhetetlen. De mi lesz utána? Kielégíti-e Upitz tábornokot, ha az oroszok lesznek a háború utáni Németország gazdái? Hiszen akkor a kommunisták ülnék a nyeregbe. Nékik pedig az első dolguk lesz, hogy bitóra húzzák az olyanokat, mint Heinz Upitz. A kémügynök látta, hogy szavai nem maradnák hatástalanok. Folytatta. — Upitz úrnak azonban nincs félnivalója. A nyugat megtesz minden erőfeszítést, hogy Németország az maradjon, ami volt, s olyan kormányzója legyen, amelyet a nyugat elfogad. Ám a dolognak mindez csak az egyik fele. A kémügynök elhallgatott. Upitz várta a folytatást, s minél tovább tartott a csend, annál nagyobb volt a türelmetlensége. De beszédtársa nem sietett a folytatással. Végül hosszú kínos szünet NOVEMBER 29. Békési Bástya: piroebetűs hétközm»* pók. Békéscsabai Brigád: Fagyosszentiek. Békéscsabai Szabadság: Malachius csodái. Békéscsabai Terv: A lelkiismeret lázadása I. rész. Gyomai Szabadság: Utolsó vacsora. Gyulai Petőfi: A francia nő és a szerelem. Mezőkovársházi Vörös Október: Az elcserélt randevú. Orosházi Partizán: Oamdide, avagy a XX. század optimizmusa. Sarkadi Petőfi: Hófehérke és a 7 törpe. Szarvasi Táncsics: Lopott bői* dogság. Szeghalmi Ady: Halál a körszigetem után ismét beszélgetni kezdték. Az ügy másik fele — mint kiderült — a Szovjetunió elleni háború. Természetesen nem azonnal, de a háború feltétlenül szükséges. Előbb csak mint hidegháború, vagyis az újságok és a rádió, gazdasági szankciók és a diplomáciai diverziók háborúja. Aztán pedig, amikor már minden kész lesz, jöhet az igazi háború, amelynek eredménye* képpen a kommunizmusnak el kell tűnnie a föld színéről, s legfeljebb a történészek lomtárába vonulhat be. A kémügynök rátért a beszélgetés fő témájára. A Szovjetunió túlságosan nagy és hatalmas erejű ország ahhoz, hogy lebecsüljük, mint ellenfelet. Németország így tett és most súlyos árat fizet érte. A németek hibáját még egyszer nem ismétlik meg. Éppen ezért az a kémszervezet, amelyet ő képvisel, sőt nemcsak ez, hanem több más is, a főerőket most az orosz profilra állítja át. De ez nem elégséges. Németország hamarosan kikerül a háborúból. Katasztrofális lenne, ha titkosszolgálatának dokumentációi az oroszok kezére jutnának. Ezt nem szabad megengedni. A német titkosszolgálat teljes keleti kémhálózatát meg kell őrizni és működésben kell tartani. De az új viszonyok között természetesen új gazdái lesznek ennek az ügynökhálózatnak... — Maguk? — kérdezte hirtelen Upitz. .— Igen, mi. — A férfi felemelte mutatóujját. — Alá sze-
