Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-03 / 258. szám
M62. november 3. 4 Szombat A megyei pártbizottság beszámolója (Folytatás a 3. oldalról.) tó terület 10,3 százalékról 14 százalékra, ez azonban még igen alacsony. A lassú fejlődés oka, hogy számos termelőszövetkezetben a szervestrágya kezelése 15—20 év előtti állapotok szerinti, szakszerűtlen, mint a nagykopáncsai Kossuthban a pusztaföldvári Leninben és más termelőszövetkezetekben. Egyes szövetkezeti vezetők, szakembereik nem tekintik fontosnak a háztáji trágyatermelést, felhasználást és mezőgazdasági osztályaink sem tesznek nagyobb erőfeszítéseket. A talajerőgazdálkodás pedig megköveteli a talajerő visszapótlását jelentő anyagok ésszerű és szakszerű felhasználását, a széles körben jelentkező pazarlásnak — mint a termelést drágító tényezőnek — megszüntetését. A talaj termőerejének fokozása szempontjából nagy jelentősége van a műtrágyák használatának is, mely megyénkben az 1959. évi kataszteri holdankénti 59 kg-ról ez évben 116 kg-ra emelkedett. A mezőgazdasági termelés növelésében fontos szerepe van a talajjavításnak. Megyénkben 140 ezer katasztrális hold a szikes terület. Ebből ez év végére 65 702 kát. holdon végzünk talajjavítást. A II. ötéves terv végére 85 000 kát. holdra növeljük a javított területet. Az első év üteme némileg meghaladja a tervezettet. Gondoskodnunk kell azonban a savanyú és gyengébb minőségű talajok ha. gyományos módon való javításáról is. (Vízrendezés, mélyszántás, altalaj lazítás, trágyázás, gyomirtás stb.) A javított talajok csak akkor hozzák meg a kívánt eredményt, ha szakszerű kezelésüket, a szervesanyag visszapótlását biztosítják. Máskülönben a talajok idő előtt tönkremennek, nem térítik meg a befektetett költségeket. Lehetőségek vannak az öntözéses gazdálkodás továbbfejlesztésére js. 1959-ben 14 470 kataszteri holdon, 1962-ben pedig 34 658 kataszteri holdon végeztünk öntözést. Azonban az öntözéses gazdálkodás üteme a jelentős fejlődés mellett sem kielégítő. Kevés az öntözési szakember — s a szarvasi ÖRKI adta lehetőségeket ebből a szempontból sem hasznosítjuk megfelelően —, ennek következtében a jelenlegi vízkészlet és a berendezések sok termelőszövetkezetben kihasználatlan, az öntözés minőségileg is kifogásolható. Nem jól választják meg az öntözés időpontját, számát, a vízmennyiséget, a talajtípusoknak és növényi csoportoknak megfelelően. A vetésszerkezet megváltozásával egyidőben nagyobb gondot fordítottunk a növények fajtáinak megválasztására. Növekvő területen vetünk kukoricát, napraforgót, rizst, lucernát, magas hozamú búzát és más növényeket. Például 1959-ben 650 kát. holdon, ez évben pedig 120 000 kataszteri holdon vetünk nagy hozamú búzafajtát. A kukorica vetésterületének pedig, 85 százalékát hibrid-maggal vetették el ebben az évben. A nagyüzemi zöldségtermelés is fejlődött. 1959-ben 14 656 kát. holdon, ez évben 17 000 kataszteri holdon termeltek zöldségféléket. A vetési, növényápolási és beta, karítási munkákat évről évre jobb minőségbe^ megfelelőbb időben végzik mezőgazdasági üzemeink. Kedvezően alakul a tőállomány is. Kukoricánál például megyei átlagban tizenöt—tizenhatezer a kataszteri holdan. Senti tőszám. A megnövekededett géppark lehetővé tette a betakarítás 80 százalékos gépesítését a kalászosoknál. Általában azonban a betakarítás gépesítése még nem megoldott, ezért továbbra is szükséges a kézi munkaerő jobb megszervezése. Gondoskodni keE a növényvédelem fejlesztéséről, a növényvédelmi rendszabályok fokozottabb alkalmazásáról is. Az átszervezés után eltolódás következett be az állatállomány számában és összetételében. Csökkent a lóállomány, nőtt a szarvasmarha és a sertés aránya. Az állatsűrűség számosállatban 100 feat, hold szántóra számítva 1962-ben 29,2, csaknem eléri az ötéves terv végi előirányzatot. Megyénkben leggyorsabban a sertésállomány növekedett, az utóbbi 4 év alatt 161000 db-bal. Jelenleg összesen 623 000 db a sertésállomány, az eddigi legmagasabb szintet érte el. A baromfi törzsállomány 2 millió 169 ezer db, ezzel megközelítettük az 1965-re előirányzott szintet, mely 2,2 milliót tűzött ki célul. Az állatállomány számszerű növekedése mellett nem kielégítő a minőségi fejlődés. Ennek legfőbb akadálya az állattenyésztői szakemberek hiánya. Jelenleg csak 68 termelőszövetkezetben van megfelelő képzettséggel rendelkező szakember. A fejlődést gátolja az is, hogy a termelőszövetkezetek jelentős részében nem megfelelő az állatok elhelyezése, nem kielégítő a gondozás, a takarmányozás, nincsenek betartva az állategészségügyi rendszabályok. Megyénk állami és szövetkezeti gazdaságai az elmúlt években tovább növelték árutermelésüket. A megnövekedett igények azonban szükségessé teszik, hogy az árutermelést és felvásárlást tovább növeljük, a háztáji gazdaságok áruinak pedig minél nagyobb részét szerződéses úton értékesítsék. A mezőgazdaság szocialista átszervezése csak kezdetét jelentette a nagyüzemi gazdaságok létrehozásának. A szövetkezetek gazdaságának, szocialista jellegének erősítése, a szövetkezeti parasztság szocialista nevelése állandó feladat. A Központi Bizottság 1960 áprilisi határozata alapján a politikai munka erősítéséért termelőszövetkezeti pártvezetőt küldtünk 1 éves, 34-et 5 hónapos és 235 elvtársat 3 hónapos pártiskolára. Járásonként termelőszövetkezeti titkári tanfolyamokat szerveztek politikai felkészültségük segítésére. A gazdasági vezetés szilárdítására három esztendő alatt kihelyeztünk 258 főt. Ennek nyomán változás állott be a vezetésben, termelésben, üzemszervezésben, pénzgazdálkodásban. Például a bélmegyei Keleti-fény, a békésszentandrási Rákóczi és más termelőszövetkezetekben. Néhány esetben a kiválasztás azonban nem volt megfelelő. A termelőszövetkezetek többségében helyesen értelmezik a szövetkezeti demokráciát, meghallgattják és figyelembe veszik a tagság véleményét, beszámolnak a legfontosabb eseményekről. E termelőszövetkezetekben jó a tagok és a vezetők kapcsolata, javul a gazdálkodás színvonala, egyre kevesebb a sérelem, az indokolatlan vita. A termelőszövetkezetek egy részében azonban a szövetkezeti tagok nincsenek rendszeresen tájékoztatva, a tagság jogos sérelmét nem orvosolják, gorombán beszélnek velük, visszautasítják javaslataikat és kezdeményezéseiket. A szövetkezeti tagság körében nagy visszatetszést vált ki egyes termelőszövetkezeti vezetőknek a szocialista erkölccsel ellentétes magatartása is. Határozottan fel kell lépni az ilyen vezetőkkel s a sógor-koma vezetéssel szemben. Ezek a jelenségek kárt okoznak a szövetkezeti mozgalomnak, gátolják a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdulását. A termelőszövetkezetek üzemszervezési formáinak tapasztalatai azt mutatják megyénkben, hogy a közepes nagyságú, 3—5 ezer kát. hold területen gazdálkodó termelőszövetkezetek érnek el legjobb eredményeket. Ennél nagyobb területű termelőszövetkezetek szervezése, illetve összevonása egyelőre nem indokolt. A 3000 kataszteri holdnál kisebb termelőszövetkezetekben a brigádszervezet, azonfelül az üzemegységrendszer a jellemző. Ezek az üzemszervezési formák megfelelőek, mert kisebb területű termelőszövetkezetekben az irányítás központosított formában is hatékony. Az üzemszervezés más kérdéseiben, mint például a növénytermesztés vagy állattenyésztés specializálása kialakulóban van termelőszövetkezeteinkben. Elsősorban az állattenyésztésben tettünk kezdeti lépéseket, 40 sertéstenyésztő, 10 baromfinevelő és tenyésztő termelőszövetkezet kijelölésével. Követendő példának tartjuk a kunágotai termelőszövetkezetek közös vállalkozását, a korszerű, nagyüzemi sertéshizlalda létesítését, mély évente 6000—7000 db. árusertést ad a népgazdaságnak. Kezdeményezésük értékét növeli, hogy állami készlet nélkül, a saját maguk által termelt takarmányok összeadásával hizlalnak. Ez gazdaságos és jól jövedelmező a termelőszövetkezeteknek. Ajánlatos ezek tapasztalatait tanulmányozni és más szövetkezetekben is hasznosítani. A növénytermesztésben főleg a zöldségfélék specializálása előrehaladott. Megvan a lehetősége más növényféleségek bizonyos specializálásának is. A tapasztalatok szerint legeredményesebb, hogy egy-egy termelőszövetkezet ne foglalkozzam sokfajta növényféleség termesztésével, hanem a természeti, közgazdasági, munkaerő, stb. adottságoknak legjobban megfelelő kultúrákkal. A specializálás azonban csak ott és olyan mértékben helyes, ahol és amilyen mértékben megteremtődnek annak feltételei. Az utóbbi években a brigád- és munkacsapatok szervezeti formája mellett egyre kiterjedtebben alkalmazzák termelőszövetkezeteink a területek egyénekre való felosztását. E módszer kedvezően hat a tagok munkakedvére, a hozamok növelésére. Hátránya azonban, hogy a betakarítás és azt követően a talajmunka bizonyos mértékben gátolva van. Ezért szükséges az anyagi érdekeltséget a jövőben úgy kialakítani, hogy az a fejlettebb munkaszervezeti formákban, munkacsapatban, brigádban is megfelelően ösztönözzön. Az anyagi érdekeltség helyes alkalmazása kedvezően befolyásolja a szövetkezeti tagok munkakedvét. Egyes helyeken azonban a premizálást nem elég érthetően dolgozták ki, év közben változtatják, a megígért prémiumot nem fizetik ki. A szövetkezeti tagok munkakedvét — á politikai munka gyengesége, a rendszertelen előlegfizetés mellett — ez is hátrányosan befolyásolja. Pedig megyénkben a termelőszövetkezeti mozgalmunk egyik legfőbb hibája, hogy a tagság 21,6 százaléka, a családtagoknak jelentős része nem vesz részt a közös munkában. Ebben szerepe van annak is, hogy a termelőszövetkezeti tagság 31 százaléka 60 évesnél idősebb s a fiatalok egy része elvándorolt a szövetkezetből. Ezért szükséges, hogy a szövetkezetek a politikai nevelő munka mellett gondoskodjanak arról, hogy rendszeres előleget, tudjanak biztosítani s megfelelő kulturális lehetőségek álljanak az ifjúság rendelkezésére. Előfordul olyan hiba is, hogy egyes termelőszövetkezetek indokolatlanul visszatérnek a harmados vagy még annál magasabb részesművelésre. Arra kell törekednünk, hogy termelőszövetkezeteink olyan elosztási formákat alkalmazzanak, amelyek a helyi körülményeket figyelembe véve, a legjobban Segítik elő a termelést, a tagok és családtagok bevonását a közös munkába és megfelel az elosztás szocialista elvének. Termelőszövetkezeteink — 2—3 tsz kivételével — rendszeresen fizetik a földjáradékot. A múlt évben az e célra (kifizetett összeg meghaladta az 55 millió Ft-ot, 28 százalékkal több, mint 1960-ban. Szociális és kulturális célokra termelőszövetkezeteink áltálában az alapszabály értelmében 2 százalékot tartalékolnak, sőt egyre nő azoknak a szövetkezeteknek száma, amelyek az idős tagokról való gondoskodást szélesítik, külön alapot létesítenek a fiatalok részére, kulturális, sport, házasság és egyéb címen. A gyenge termelőszövetkezetek megszilárdításához, a gazdálkodás megjavításához fokozottabb segítséget adtunk. Külön intézkedési tervek készültek politikai és gazdasági megerősítésükre. Ez évben 22 termelőszövetkezet 15 700/m. Ft dotációban (vissza nem térítendő segítségben), 6 szövetkezet 2 675 000 Ft hitelprolőngálásban részesült, az össz-beruházás 17 százalékát kapták. A saját erőből való beruházást a megyei 40 százalékhoz képest 20 százalékra csökkentettük a gyenge termelőszövetkezetekben. A párt- és kormányhatározatok, a tett intézkedések alapján, több gyenge termelőszövetkezet megszilárdult. Az orosházi, mezőkovácsházi járásokban, mindegyik á közepesen gazdálkodók színvonalára fejlődött. Jó eredményt értek el a megszilárdításban a szarvasi járásban, 9 gyenge termelőszövetkezetből 7 megerősödött. Nem sikerült megfelelő eredményt elérni a szeghalmi, sankadi és gyomai járásokban, ahol a gyenge termelőszövetkezetek száma lényegében nem csökkent. Az utóbbi években jelentősen fejlődtek megyénk állami gazdaságai. Gazdálkodásukra jellemző a jövedelmezőség. Termésátlagaik emelkedtek, például kenyérgabonából ez évben 15 mázsát termeltek kát. holdanként, a tanácsi szektor 9 mázsájával szemben. Hasonló az egyéb növényféleségek termésátlaga. A termelés költsége is kedvezőbben alakul. Az állami gazdaságok többsége példát mutat a termelőszövetkezeteknek, politikai és gazdasági, üzemszervezési téren egyaránt. Állami gazdaságaink üzemszervezési felépítésének legjobban bevált formája a kerületi rendszer, Egyes állami gazdaságok — mint például a Mezőhegyes! Állami Gazdaság — rátértek az ágazati vezetésre. Ennek van is jövője a gazdaságosság, a jövedelmezőség szempontjából. De az ágazati vezetésre való áttérésnek fokozatosan meg kell teremteni a politikai, gazdasági és szervezeti feltételeit, enélkül nem vezet eredményre. Az állami gazdaságoknak fontos szerepük van a termelőszövetkezetek korszerű nagyüzemi gazdálkodásának kialakításában. Ebben megyénkben különösen szép példáját adja a szarvasi ÖRKI, mely tudományos munkájával hathatósan közreműködik a mezőgazdasági termelés növelésében. Az szükséges, hogy az itt szerzett és átadott tudományos eredményeket mezőgazdasági üzemeink gyorsabban hasznosítsák, éljenek vele bátrabban. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a termelőszövetkezetek megszilárdításában segítséget adott és támogatást nyújt, a megyében működő 20 gépállomás. A szakvezetés megerősítésére 150 agironómust és brigádvezetőt, a gépi munkák jobb elvégzésére több száz traktorost és szerelőt adtak a termelőszövetkezeteknek. A gépállomások pártszervezetei — csakúgy, mint az állami gazdasági — segítették a termelőszövetkezetek pártszervezeteinek megalakítását, munkamódszerük kialakítását, a szövetkezeti tagság politikai nevelését. Vezetőik rendszeresen részt vesznek a termelőszövetkezetek különböző rendezvényein, javaslataikkal hozzájárulnák a termelőszövetkezeti gazdálkodás helyes irányú fejlődéséhez. A következő években megyénk mezőgazdasági termelésének feladatait, a Központi Bizottság ez év márciusi határozata alapján, második ötéves mezőgazdasági tervünk jelöli meg. Főbb célkitűzéseink a következők: a kenyérgabona-probléma megoldásának elősegítése; a növekvő állatállománynak szilárd taikarmánybázis biztosítása; a szarvasmarha-tenyésztés színvonalának növelésével, a sertés és baromfitermelés, az állati hozamok gyors fejlesztésével elősegíteni az ország lakosságának hússal, tejjel, tojással való jobb ellátását; valamennyi termelőszövetkezet minden oldalú továbbfejlesztése, különösen a gyenge termelőszövetkezetek feljesztése legalább a közepesen gazdálkodó szövetkezetek színvonalára; a termelés költségeinek csökkentése, a mezőgazdaság minden ágában; a termelőszövetkezetek szocialista jellegének állandó erősítése, a tagság szocialista nevelése; a háztáji . gazdaságok lehetőségeinek maximális felhasználása az árutermelésben. Megyénk az ország kenyérgabona-szükségletének 10—11 százalékát adja, amely ugyan jelentős, de az igényeket nem elégíti ki. Célul tűztük, hogy az ötéves terv végére 168 000 katasztrális hold átlagában elérjük az 1 kát. holdra eső 15 q búzatermést. Ennek megvalósítása az agrotechnikai eljárások szigorú betartását, az eddiginél gondosabb termelési eljárást, körültekintőbb szervezőmunkát igényel, s feltételezi, hogy a megyében kenyérgabonáink évről évre a legjobb talajokba, jó magágyba, optimális időben, megfelelő mennyiséggel kerüljenek elvetésre, növekedjék — különösen a nagy hozamú búzafajtáknál — az ápolási munkák színvonala, és veszteség mentesen takarítsuk be. A növénytermelésbein kulcskérdés az egyre növekvő állatállomány szilárd takarmánybázisának megteremtése. Fő feladat az egységnyi területeken a hozamok nö(Folytatás az 5. oldalon.)
