Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-03 / 258. szám

1962. november 3. 2 Szombat A megyei pártbizottság beszámolója (Folytatás az 1. oldalról.) tesítsék honvédelmi erejüket, a legkorszerűbb fegyverekkel sze­reljék fel hadseregeiket, a szoci­alista vívmányok megvédése, a meglepetések elkerülése végett. A szocializmus erőd vallják, hogy a háború nem elkerülhetet­len. A szocialista világrendszer minden oldalú növekvő ereje — mint alapvető tényező — a nem­zetközi kommunista és munkás­­mozgalom harcának terebélyese­­dése, a volt gyarmati és a semle­gességet valló országok népeinek küzdelme s az egyre szélesedő nemzetközi békemozgalom együt­tes harcával meg lehet akadályoz­ni egy újabb világégést. Béke — vagy világkatasztrófa, nincs más alternatíva. De a lehetőség való­­raváításáért még nagyon sokat és keményen kell küzdeni. Az impe­rialistákra rá kell kényszeríteni a szocialista országok külpoli/tikájá-I nak alapelvét, a békés egymás mellett élés politikáját. Természe­tesen ez nem jelenti a szocialista eszmékről való lemondást, a marxizmus-leninizmus ideológiá­ja terjesztésének feladását. Mi, akkor járulunk hozzá ehhez leg­jobban, ha még nagyobb sikere­ket érünk el a szocialista építés­ben, ha politikai rendszerünk, gazdasági és kulturális életünk to­vább erősödik és fejlődik. Népünk a proletár-internacionalizmus esz­méje alapján, a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa adta lehe­tőségekkel élve, tovább erősíti kapcsolatait a Szovjetunió, az egész szocialista tábor országai­val, s minden más békeszerető néppel. Támogatja azokat a kezdeményezéseket, javaslatokat, amelyek a fegyverek nélküli vilá­got és az emberiség békéjét szol­gálják. Megyénk gazdasági, társadalmi viszonyainak fejlődése A Központi Bizottság komgresz­­szusi irányelvei összegezik a kapi­talizmusból a szocializmusba való átmenet, a szocialista forradajpm eddigi időszakában szerzett «íta­­• pasztalatokat. A tézisek beható elemzését adják az ellenforradal­mi lázadás leverésének, különö­sen a párt VII. kongresszusa óta elért eredményeknek és a társa­dalmi-gazdasági viszonyokban be­következett változásoknak. A munkásosztály történelmi ér­deme, hogy szövetségeseivel ki­vívta a proletariátus diktatúráját. Ezzel létrejött a társadalmi-gaz­dasági átalakulás legdöntőbb fel­tétele. A régi rend urai és impe­rialista gazdái — kihasználva a Rákosi—Gerő-klikk által elköve­tett hibákat, törvénytelenségeket, és élvezve a revizionista támoga­tást — ellenforradalmi lázadást szerveztek a munkáshatalom meg­semmisítéséért, a tőkés rendszer visszaállításáért. Nyíltan terjesz­tették a tömegeket félrevezető burzsoá és kispolgári demagóg eszméket. Az ellenforradalmait — a szocialista országok testvéri tá­mogatásával — szétzúztuk. Ez volt az alapja szocialista vívmányaink továbbfejlesztésének, a mezőgaz­daság szocialista átszervezésének, a kulturális forradalom kibonta­koztatásának, végső soron pedig a szocializmus alapjai lerakásának. Az utóbbi években — a VII. kong­resszus által kitűzött alapvető fel­adatokat teljesítve — bekövetke­zett szocialista forradalmunk újabb történelmi jelentőségű győ­zelme: a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése. A párt politikájá­nak helyessége, a régi vezetés hi­báinak felszámolása helyreállítot­ta és megerősítette a munkás-pa­raszt szövetséget, s ez meggyorsí­totta az egyénileg dolgozó paraszt­ság szocialista útra térését. A he­lyes politika, a bizalom megszi­lárdulása, a munkásság és pa­rasztság szoros szövetsége és a gazdasági támogatás együttesen a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének döntő sikerét eredmé­­' nyezte és 1961-ben lényegében be­fejeződött A mezőgazdaságban végbement forradalmi átalakulás, a tőkés- és kistulajdonnak állami és szövet­kezeti tulajdonná válása megvál­toztatta a mezőgazdaság tulajdon­­viszonyainak különbözőségét, ebből fakadóan az embereknek a terme-, lésben elfoglalt helyét, és az elosz­tás módjait. Hazánkban osztatla­nul uralkodnak a szocialista ter­melési viszonyok, megszűnt az embernek ember által történő ki­zsákmányolása. Amit a marxiz­mus nagy teoretikusai — Marx— Engels—Lenin — zseniálisan meg­jövendöltek, az valósággá vált ha­zánkban is. A pártnak, a munkás­­osztálynak történelmi érdeme, hogy megszüntette az okokat, amelyek korábban a kizsákmá­nyolást szülték. A gazdasági vi­szonyokban előállott új helyzet alapján továbbfejlődött társadal­munk osztályszerkezete, ■ végbe­megy a parasztságnak egységes osztállyá való átalakulása. Milyen változások következtek be az osztályviszonyokban? A munkásosztály vezető szere­pe, a szocialista építés minden te­rületén megszilárdult. A politikai hatalom kivívása, megvédése az ellenforradalmi 'támadástól, a gaz­dasági átalakulás, a kulturális monopólium felszámolása, a szo­cialista kultúrforradalom kibonta­koztatása, a néptömegek életszín­vonalának emelése a munkásosz­tály vezetésével valósult meg. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezése is a munkásosztály politi­kai, gazdasági és kulturális segí­tésével és támogatásával vált va­lóra. A munkásosztály rátermett­ségét, irányító- és alkotókészségét mutatja a termelésben megnöve­kedett aktivitása és felelőssége a szocializmus építésében, ami ösz­­szefügg számának, különösen mi­nőségi színvonalának emelkedésé­vel. Megyénkben a munkásság számbelileg háromszorosa a fel­szabadulás előttinek. Ha figye­lembe vesszük az ipartelepítést, számolni lehet további 6000—7000 fős növekedéssel. Az elmúlt években emelkedett a munkások szakmai és politikai műveltsége. A múlt évben 1081-en az általános, 1789-en a középis­kolai, 336-an főiskolai, a párt ál­tal szervezett politikai oktatásban pedig csaknem négyezer munkás vett részt. A pozitív fejlődés fon­tos szerepet tölt be; előrelendíti a termelést, a szocialista munka­versenyt, a szocialista brigádok munkáját. Éz tükröződik abban, hogy 147 szocialista brigádban 1449 munkás dolgozik, 603 mun­kabrigád 7374 taggal tűzte maga elé a szocialista brigád megtisz­telő címének elnyerését. A múlt évben a versenyben részt vevő 1087-ből 606-ain a „Kiváló dolgo­zó” címet nyerték el. Azonban a munkásság soraiban hat még a kispolgári szemlélet is. Ez kifeje­zésre jut a munkában lévő fe­gyelmezetlenségben, egyes párt­ós kormányintézkedések félrema­gyarázásában, a szocialista er­kölcs megsértésében, téves poli­tikai-eszmei nézetek létezésében. Mindezek szükségessé teszik a munkásság soraiban a politikai és kulturális nevelés fokozását, a szocialista tudat fejlesztését. Megyénkben létszámban a leg­nagyobb társadalmi osztály a pa­rasztság, mely a megye mezőgaz­dasági jellegével van kapcsolat­ban. A legjelentősebb változás a parasztság soraiban következett be azáltal, hogy a gazdasági vi­szonyok új alapokra helyeződtek. Mi következik ebből? A mezőgaz­daság szocialista átszervezésének győzelme megszüntette a kisáru­­termelésben rejlő kapitalista ten­denciák újjászületését, véget ve­tett a kizsákmányolásnak. A szo­cialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés lehetővé tette, hogy a korábban ingadozó kisáruterme­­lők tömege a munkásosztállyal nemcsak érdekazonosságra, ha­nem véleményazonosságra is ju­tott a szocializmust illetően. Ledőlték a korlátok, amelyek a kisárutermelésből fakadóan a pa­rasztságot egymástól elválasztot­ták, különböző rétegekre bontot­ták. Teljesen és véglegesen felszá­molódott a régi kizsákmányoló osztályok gazdasági alapja. Ezért feltétlep helytelen utakon járnak azok, akik — ragaszkodva dog­máikhoz és sablonokhoz — nem veszik figyelembe a változást s a parasztságot 5—10—15 évvel ez­előtti gazdasági helyzet szerint ítélik meg. Az egységes paraszt/ osztály kialakulásánál ez komoly gátat emel, s növeli azokat a problémákat, amelyek egyébként is fékezik az egységes paraszt­­osztály kialakulását. Melyek ezek? A legfőbb akadály az, hogy egy sor átmeneti jellegű ellentét ta­pasztalható, ami a kisárutermelő gondolkodásban, nézetekben gyö­kerezik. A tulajdonviszonyok megváltozásával nem alakul át egy csapásra a termelőszövetkeze­ti tagok gondolkodása. A termelőszövetkezeti tagság szocialista gazdasági viszo­nyokban dolgozik, de jelentős részük még kisüzemi módon gondolkodik. A régi kisárutermelő viszonyok­ból erednek azok az ellentétek, amelyek a szövetkezeti paraszt­ság egysége ellen hatnak. így pél­dául a szövetkezeti tulajdonnál szembeni kistulajdonosi szemlé­let, „amit lehet magamnak sze­rezni”, a munkafegyelem megla­­zítása, a közös munka háttérbe szorítása. Az egység kialakulását fékezi az egyes paraszti rétegek között korábban kialakult és még maradványaiban meglévő előíté­letek. Ha csökkent is, de még szá­molni kell a „régi” és „új” tagok közötti ellentétekkel is. Az ellentétek leküzdése meg­gyorsítja a termelőszövetkezeti parasztság egységének kialakulá­sát és megszilárdulását. Ebben legfőbb tényező a termelőszövet­kezetek politikai, gazdasági és szervezeti megszilárdulása. A szö­vetkezetek gazdasági fejlődése, a közös vagyon növekedése, élet­színvonaluk emelése évről évre erősíti a termelőszövetkezeti tag­ság anyagi biztonságát s ez pozi­tívan hat egységükre. Ezért külö­nös jelentősége van annak, hogy teljes erővel, minden eszközzel segítsük, támogassuk általában a termelőszövetkezeteket, de külö­nösen a gyenge szövetkezeteket. Lehet bármilyen jó politikai, kul­turális munka, ha a szövetkezet terméseredményei rosszak, állat­­állománya kevés és minőségileg gyenge, ha a tagság keveset kap munkaegységére. Természetesen a gazdasági megerősítés nem vá­lasztható el a parasztság politi­kai, szocialista nevelésétől. A poli­tikai, gazdasági tényezők kölcsö­nösen kiegészítik egymást. Anya­gi jólétből önmagában még nem lesz szocialista gondolkodás, vi­szont minél magasabb színvonalra emeljük a termelőszövetkezeti pa­rasztok szocialista tudatát,' annál sen dolgozik. Lényegesen keve­sebb a magánkiskereskedők szá­ma, 483 fő. Mind a magánkdsipa­­rosok, mind a magánkiskereske­dők között küzdeni kell a kapita­lista tendenciák ellen. A küldöttek egy csoportja. gyorsabban szilárdul, erősödik a szövetkezetek gazdasága és növek­szik termelésük. A gazdasági viszonyokban végbement változás kihat az értelmiség fejlődésére is, melynek szerepe a szocialista épí­tésben fokozódik. Az értelmiség számbeli fejlődése is megnöveke­dett szerepére mutat. Megyénkben a felszabadulás előtt 2306 volt az értelmiségiek száma, jelenleg meghaladja a 6000-ret. Ehhez hoz­zá kell tenni, hogy mind szociá­lis, mind szakmai összetétele je­lentősen megváltozott. A felsza­badulás után végzett értelmiségi­eknek több mint fele munkás­paraszt származású. A termelést közvetlen irányító értelmiségiek — mérnökök, agronómusok stb. — száma hatszorosra emelkedett. Jelentősen előrehaladt az értel­miség szocialista értelmiséggé vá­lásának folyamata. Ezt a szocia­lista építés sikerei, a párt lenini értelmiségi politikája s a nemzet­közi erőviszonyoknak a szocializ­mus javára történő eltolódása döntően elősegítette. Az értelmi­ség többsége egyetért és támo­gatja a párt politikáját s ennek megnövekedett aktivitásuk is bi­zonyítéka. Az értelmiség — külö­nösen a termelésben közvetlenül dolgozók és pedagógusok — haté­konyan közreműködik a városi és falusi ismeretterjesztés, általá­ban a kulturális célkitűzések meg­valósításában. Ugyanakkor figye­lembe kell venni, hogy tekintélyes részük világnézetileg még nem vált szocialistává. Ezért jelenleg az a legfontosabb, hogy elősegítsük az értelmiség politikai és világnézeti fejlő­dését. Az értelmiség soraiban fellelhető antimarxista, idealista nézetek el­leni eszmei harc fokozásával együtt küzdjünk a még helyen­ként meglévő, az értelmiséggel szemben álló dogmatikus szemlé­let és szektás gyakorlat ellen. Megváltozott a városi kispolgá­ri rétegek helyzete is. Az egykori kisiparosok közül 5755 fő a kis­ipari szövetkezetbe lépett. Tevé­kenységükkel elősegítik a lakos­ság szükségleteinek kielégítését s becsületes munkával támogatják szocialista építésünkét. Közöttük is fontos feladatunk az eszmei-po­litikai nevelés, a szocialista tudat kialakítása. A magánkisiparosok száma me­gyénkben 4157 fő. A ktsz-be való várható belépéssel számuk csök­kenni fog. Többségük tisztessége-A gazdasági alap megtörésével és felszámolásával a volt kizsák­mányoló osztályok elvesztették gazdasági hatalmukat is. Az osz­tályidegenek, leszármazottaik és kiszolgálóik azonban megmarad­tak. A VII. kongresszus leszögezte, hogy a volt kizsákmányoló osztá­lyok tagjait és leszármazottait, ha tiszteletben tartják törvényein­ket, egyenjogú állampolgároknak kell tekinteni. Megállapítható, hogy zömük beilleszkedett az új rendbe. Ezt elősegítette a párt differenciált politikája, a szocia­lizmus építésében elért sikerek, a nemzetközi helyzetben bekövet­kezett változás. Mindezek erősí­tették sokukban azt, hogy hazánk­ban a történelem kerékét nem le­het visszaforgatni. Egy részük azonban politikailag ingadozik. Kisebb része pedig ma is tudatos ellensége népi demokratikus rend­szerünknek, s ahol csak tehetik, ártani igyekeznek. Ezekkel szem­ben a törvény teljes szigorával kell fellépni. A gazdasági és osztályvisao­­nyokban beállt alapvető változá­sok lehetővé teszik, hogy az egész nép egységét gyor­sabban kovácsoljuk szorosab­bá a szocializmus teljes felé­pítésére még akkor is; ha egy részük vi­lágnézeti vagy talán bizonyos po­litikai kérdésekben nem is ért ve­lünk egyet, A népfront-mozgalom­ba tömöríteni kell mindazokat, „aki nincs ellenünk”,, nincs a szo­cializmus, a népi rendszer, a párt politikája, a munkásosztály veze­tése ellen; aki velünk van a szo­cializmus teljes felépítésében, a béke védelmében. Az összefogás nem jelenti a marxista elvek feladását, az osz­tályharc tagadását. Az osztályharc fő területe napjainkban azonban a gazdasági szervező munká­ra, s az emberek tudatában meg­lévő téves, burzsoá és kispolgári nézetek, eszmék elleni ideológiai harcra tevődik át. Helytelen az osztályharcot a kizsákmányoló osztályok egyes tagjai ellen foly­tatott különháborúval azonosítani. Káros, mert fékezi a szocialista nemzeti egység kialakulását. Jelen viszonyaink között az osztályharc azt jelenti, hogy az élet minden területén harcoljunk a fegyelme­zetlenség, a hanyagságt a kártevés dien, lépjünk fél a tunyaság, a (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents