Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-25 / 276. szám
Mi, Békés megyeiek egyetértünk a Központi Bizottság beszámolójával | Kislányom, ex nekünk a párt... | Rejtekhely az Elbán Kádár János elvtárs válasza a VIII. kongresszus vitájában elhangzott felszólalásokra Szombaton reggel, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt Vili. kongresszusa. Az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy a tanácskozás megnyitása óta 714 távirat és levél érkezett a kongresszus titkárságára. Gyárak, termelőszövetkezetek, intézmények dolgozói, a fegyveres testületek tagjai és magánemberek üdvözölték a kongresszust és sok sikert kívántak munkájához. Külföldről 24 távirat érkezett. Táviratban üdvözölte a kongresszust számos testvérpárt. Ezután Biszku Béla ismertette a Haiti Nép Egységpártja Központi Bizottságának táviratát. Elküldte üdvözletét a Brazil Kommunista Párt főtitkára, L. C. Prestes, elküldték ajándékukat a görögországi Averof börtön politikai foglyai. Az elnök a kongresszus részvevőinek nagy tapsa közben mutatta fel az ajándékot, egy művészi kivitelű tálat. Táviratban üdvözölte a kongresszust a Szovjetunióból több gyár, állami gazdaság, kolhoz kollektívája. A Szovjet Baráti és Kulturális Kapcsolatok Szovjet Társaságai Szövetségének elnöksége, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetősége, a moszkvai Komszomol-iskolán tanuló ifjúkommunisták. Táviratot küldött továbbá az ipoly-sokoleci Csehszlovák Magyar Barátság Termelőszövetkezet és az eislebeni kereskedelmi szakiskola. Biszku Béla javaslatára a kongresszus majd a Népszabadságban mond köszönetét az üdvözletekért. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt az első és második napirendi pont vitájában elhangzott felszólalásokra. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának ötödik napja Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Elvtársak! Kedves Elvtársnők! A Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolója feletti vita — véleményem szerint — elvi, egyszersmind konkrét és magas színvonalú volt. A kongresszus vitájában kifejezésre jutott, hogy a küldöttek egyetértenek a párt fő irányvonalával, kifejezésre jutott, hogy a magyar kommunisták félmilliós serege egységes pártunk politikáját illetően. A kongresszuson is és az épület falain túl is nagyon sok, pártunk harca szempontjából kedvező és jó dolog történt ezekben a napokban. Űj felajánlások történtek, új munkabrigádok, új — a szocialista címért küzdő — brigádok egész sora alakul. A dolgozók közössége nagyon sok helyen elhatározta, hogy a kongresszus tiszteletére ünnepi műszakot szervez, szocialista felajánlásokkal. A kongresszus idején ezrével megtartott gyűléseken, röpgyűléseken, a legkülönbözőbb formában jutott kifejezésre az egyetértés pártunk politikájával, a magyar nép dolgozó tömegeinek az a készsége, hogy ennek a politikának megvalósításáért, további megerősítéséért dolgozni akarnak. Tisztelt Kongresszus! Minden bizonnyal emlékeznek az elvtársak arra, hogy három évvel ezelőtt, pártunk VII. kongresszusának napjaiban, párttagságunk, munkásosztályunk, népünk tömegeiben igényként, kívánságként jelentkezett az, hogy a párt politikája ne változzék és a párt ugyanazt a politikát folytassa, amelyet a VII. kongresszust megelőző időszakban kidolgozott. Most, a párt VIII. kongresszusán elmondhatjuk, hogy ezt az igényt a bizonyosság váltotta fel. Mostmár nemcsak várják a velünk egyetértők a VIII. kongresszustól, hogy erősítse meg pártunk eddig követett fő irányvonalát, hanem bizonyosak is abban, hogy ez így is lesz. Sugatagi' elvtárs,- a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár szocialista brigádjának képviselője elmondotta, hogy brigádjuk képviseletében már a VII. kongresszuson felszólalt egy elvtárs, aki akkor kifejezte egyetértését. Sugatagi elvtárs most arról számolt be, hogyan hajtották végre azt az ünnepélyes kötelezettséget, amelyet a VII. kongresszus színe előtt szocialista brigádjuk vállalt. Aki valaha foglalkozott öntödei munkával, nagyon jól tudja, mit jelent, hogy a szocialista brigád az öntödei selejtet 6 százalékról — ami nem is a legrosszabb ebben a szakmában — egy százalék alá szorította le. Ez a szocialista munka nagyszerű hőstette. Sugatagi elvtárs azt is »nondotta, nem' biztos, hogy a párt IX. kongresszusán ő képviseli-e majd brigádjukat, de akkor már arról szeretnének beszámolni, hogy az egész műhely, talán az egész üzem szocialista lett. Ebben is kifejezésre jut az a bi zonyosság, az a mély meggyőződés, hogy politikánkon semmiféle lényegbevágó változás nem lehet E politika fő jellemvonása az, hogy a marxista—leninista elveken nyugszik, torzítás nélküli kommunista politika. E politika lényegét és fő irányát meg kell őrizni. Párttagságunknak, munkásosztályunknak, dolgozó népünknek meggyőződése, hogy ez a politika változatlan, erős, s mindenkor megfelel a nép céljainak. Ennek a legfőbb bizonyítéka dolgozó népünk helytállása. Elvtársak! Az elmúlt három évben a dolgozó osztályok közül a magyar munkásosztály vállalta a fő terhet. A helytállásnak oly nagyszerű, hősi — mert itt helyénvaló ez a szó — példáját tanúsítja, amire nagyon büszkék lehetünk osztálytestvéreink előtt az egész,világon. Azok a feladatok, amelyeket a leg. utóbbi kongresszus óta eltelt három esztendő alatt a magyar nép megoldott és amelyekből a fő terhet — ezt ismételten hangsúlyoznom kell — a magyar munkásosztály vállalta, nagyszerű sikerek forrásai. Az itt jelenlévők előtt, de általában az ország és a világ előtt sem titok, mekkora nehézséget kel lett leküzdenie pártunknak és népünknek az ellenforradalom után az elemi rend megteremtése, népi demokratikus rendszer megszilárdítása, a népgazdaság elemi konszolidációjának megteremtése közepette kellett megoldani az általános fejlődés által napirendre tűzött kérdéseket. Amikor azt mondjuk, hogy leraktuk a szocializmus alapjait, végbement a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezése, akkor tanácskozásokra, agitációra is gon dőlünk — sokszor nagyon hossza dalmas, türelmes agitációra —, de a siker történelmi jelentőségét igazában, a maga teljességében csak nagyobb távlatban tudjuk meg ítélni. Bár a falu szocialista átszervezésének eredményes, nagy hősi munkájánál a magyar parasztság is minden elismerést megérdemel, mégis helyes, ha elsőnek a ma- osztályt a munkásosztály íorradal gyár munkásosztályt emeljük ki, mi pártja, öntudata vezette a bemert a testvéri paraszti dolgozó lyes útra és segítette abban, hogy Dr. Jánossy Lajos akadémikus, a KFKI igazgatója és Kódűr János, az MSZMP KB első titkára. megteremtse önmagának az új. szocialista élet alapjait. Szó esett más kérdésekről, más feladatokról is, Így honvédségünk fegyverzetének korszerűsítésérői. Ez szintén nem csekélység, a néphadsereg szervezetét és fegyverzetét korszerűsítettük, és ebből a feladatból is adódik teher, amelynek nem kis részét ugyancsak a magyar munkásosztály viseli. A parasztság helytállása is jól kifejezi egyetértését pártunk politikájával, azt a meggyőződést, hogy ez a politika jó és hosszú idő. re szól. Ebben a kérdésben a körülmények sem mellékesek: paraszt testvéreink életüknek szinte minden korábbi formájával, évszázados, sok nemzedéken át megrögződött szokásokkal, munkamódszerekkel szakítottak, amikor a szocialista utat választották. S ami ezek után parasztságunknak az utóbbi két évben felmutatott munkáját illeti — ezzel az átkozott aszállyal is harcolva — erről csak a legnagyobb elismerés szavaival szólhat kongresszusunk. Az aszály ellenére az átlagtermések türhetőek, parasztságunk a lélekölő szárazsággal is dacolva, szorgalmasan dolgozott. Azt mondhatjuk, hogy bár az ördög elvitte az idei jó termésbe vetett remény. Bégünket, de egy esztendő termésénél sokkal több és sokkal jobb, ahogyan a mi parasztságunk a szocialista nagyüzemi termelésbe beilleszkedett, ahogyan vezetőit kiválasztotta, ahogyan dolgozott. & a jövő nagy és biztos garanciája. Ha a mi parasztságunk ezt a munkaszellemet, ezt az egyetértést, ezt a nemes — már azt mondhatjuk szocialista — törekvést megőrzi és tovább erősíti, akkor a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó terveink sorra, rendre és még reményeinknél előbb fognak teljesedni. A munkásosztály és a parasztság helytállásáról szólva tulajdonképpen szólottám a magyar értelmiség jelentős többségének helytállásáról is, mert ahol termelő munka folyik, ott mindenütt vannak értelmiségi dolgozók is. Elmondhatjuk, hogy többségük öntudattal, bizakodással, lelkesedéssel munkásainkkal, parasztjainkkal egy sorban dolgozott, és az eredményekre büszke lehet. Meg kell még említenem, mint a politikával való egyetértést, a párt iránti bizalmat bizonyító nagyon fontos tényt, hogy milyen nyugodtan viselkedett a magyar nép kritikus helyzetekben A múlt év augusztusában—szeptemberében az imperialisták méregkeverésének eredményeképpen nagyon kiéleződött és kritikussá vált a helyzet a nyugat-berlini kérdésben. Most, az elmúlt hetekben az USA agresszív lépései következtében még kritikusabb, élesebb volt a nemzetközi helyzet. Az emberek mindkét alkalommal tudták, hogy a helyzet komoly. A munkában, a magatartásban, az általános, hogy úgy mondjam szocialista fegyelemben nagyszerű vizsgát tett a magyar nép. Akinek volt alkalma • szippantani egy kicsit ezekben az időkben a nagy és erős kapitalista országok légköréből, tudja, hogy ott a meggyötört nép ezekben a napokban valósággal idegbeteg volt. A mi népünk magatartása nagyszerű, öntudatos volt. Gondoljanak az ez év október 23-i, 24-i, 25-i súlyos helyzetre. Az emberek a gyárakban, a hivatalokban, az irodákban, a földeken nyugodtan dolgoztak. És miért? Mert jó tapasztalatuk van a pártunk és a nemzetközi munkásmozgalom helyes politikájáról. Mert — ahogy a mi népünk nevezi — a hruscsovi politikában, ,,Hruscsovék eszében” (Folytatás a 2. oldalon.)
