Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

Mi, Békés megyeiek egyetértünk a Központi Bizottság beszámolójával | Kislányom, ex nekünk a párt... | Rejtekhely az Elbán Kádár János elvtárs válasza a VIII. kongresszus vitájában elhangzott felszólalásokra Szombaton reggel, az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házában folytatta tanácskozását a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Vili. kongresszusa. Az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy a ta­nácskozás megnyitása óta 714 távirat és levél ér­kezett a kongresszus titkárságára. Gyárak, ter­melőszövetkezetek, intézmények dolgozói, a fegy­veres testületek tagjai és magánemberek üdvö­zölték a kongresszust és sok sikert kívántak munkájához. Külföldről 24 távirat érkezett. Táviratban üd­vözölte a kongresszust számos testvérpárt. Ezután Biszku Béla ismertette a Haiti Nép Egységpártja Központi Bizottságának táviratát. Elküldte üdvözletét a Brazil Kommunista Párt főtitkára, L. C. Prestes, elküldték ajándékukat a görögországi Averof börtön politikai foglyai. Az elnök a kongresszus részvevőinek nagy tapsa köz­ben mutatta fel az ajándékot, egy művészi kivi­telű tálat. Táviratban üdvözölte a kongresszust a Szovjet­unióból több gyár, állami gazdaság, kolhoz kol­lektívája. A Szovjet Baráti és Kulturális Kapcso­latok Szovjet Társaságai Szövetségének elnök­sége, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezető­sége, a moszkvai Komszomol-iskolán tanuló ifjú­kommunisták. Táviratot küldött továbbá az ipoly-sokoleci Csehszlovák Magyar Barátság Termelőszövetke­zet és az eislebeni kereskedelmi szakiskola. Biszku Béla javaslatára a kongresszus majd a Népszabadságban mond köszönetét az üdvözlete­kért. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára válaszolt az első és má­sodik napirendi pont vitájában elhangzott felszó­lalásokra. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának ötödik napja Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Elvtársak! Kedves Elvtársnők! A Központi Bizottság és a Köz­ponti Revíziós Bizottság beszá­molója feletti vita — véleményem szerint — elvi, egyszersmind konkrét és magas színvonalú volt. A kongresszus vitájában kifeje­zésre jutott, hogy a küldöttek egyetértenek a párt fő irányvona­lával, kifejezésre jutott, hogy a magyar kommunisták félmilliós serege egységes pártunk politiká­ját illetően. A kongresszuson is és az épület falain túl is nagyon sok, pártunk harca szempontjából kedvező és jó dolog történt ezek­ben a napokban. Űj felajánlások történtek, új munkabrigádok, új — a szocialista címért küzdő — brigádok egész sora alakul. A dol­gozók közössége nagyon sok he­lyen elhatározta, hogy a kong­resszus tiszteletére ünnepi műsza­kot szervez, szocialista felajánlá­sokkal. A kongresszus idején ezrével megtartott gyűléseken, röpgyűlé­­seken, a legkülönbözőbb formá­ban jutott kifejezésre az egyetértés pártunk politikájával, a magyar nép dolgozó tömegeinek az a kész­sége, hogy ennek a politikának megvalósításáért, további megerő­sítéséért dolgozni akarnak. Tisztelt Kongresszus! Minden bizonnyal emlékeznek az elvtársak arra, hogy három évvel ezelőtt, pártunk VII. kong­resszusának napjaiban, párttagsá­gunk, munkásosztályunk, népünk tömegeiben igényként, kívánság­ként jelentkezett az, hogy a párt politikája ne változzék és a párt ugyanazt a politikát folytassa, amelyet a VII. kongresszust meg­előző időszakban kidolgozott. Most, a párt VIII. kongresszusán elmondhatjuk, hogy ezt az igényt a bizonyosság váltotta fel. Most­­már nemcsak várják a velünk egyetértők a VIII. kongresszustól, hogy erősítse meg pártunk eddig követett fő irányvonalát, hanem bizonyosak is abban, hogy ez így is lesz. Sugatagi' elvtárs,- a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár szocialista brigádjának képvi­selője elmondotta, hogy bri­gádjuk képviseletében már a VII. kongresszuson felszólalt egy elv­társ, aki akkor kifejezte egyetér­tését. Sugatagi elvtárs most ar­ról számolt be, hogyan hajtották végre azt az ünnepélyes kötele­zettséget, amelyet a VII. kong­resszus színe előtt szocialista bri­gádjuk vállalt. Aki valaha foglal­kozott öntödei munkával, nagyon jól tudja, mit jelent, hogy a szo­cialista brigád az öntödei selejtet 6 százalékról — ami nem is a legrosszabb ebben a szakmában — egy százalék alá szorította le. Ez a szocialista munka nagysze­rű hőstette. Sugatagi elvtárs azt is »nondotta, nem' biztos, hogy a párt IX. kongresszusán ő képvi­seli-e majd brigádjukat, de ak­kor már arról szeretnének beszá­molni, hogy az egész műhely, ta­lán az egész üzem szocialista lett. Ebben is kifejezésre jut az a bi zonyosság, az a mély meggyőző­dés, hogy politikánkon semmiféle lényegbevágó változás nem lehet E politika fő jellemvonása az, hogy a marxista—leninista elve­ken nyugszik, torzítás nélküli kommunista politika. E politika lényegét és fő irányát meg kell őrizni. Párttagságunknak, munkásosz­tályunknak, dolgozó népünknek meggyőződése, hogy ez a politika változatlan, erős, s mindenkor megfelel a nép céljainak. Ennek a legfőbb bizo­nyítéka dolgozó népünk helytál­lása. Elvtársak! Az elmúlt három évben a dol­gozó osztályok közül a magyar munkásosztály vállalta a fő ter­het. A helytállásnak oly nagysze­rű, hősi — mert itt helyénvaló ez a szó — példáját tanúsítja, amire nagyon büszkék lehetünk osztály­testvéreink előtt az egész,világon. Azok a feladatok, amelyeket a leg. utóbbi kongresszus óta eltelt há­rom esztendő alatt a magyar nép megoldott és amelyekből a fő ter­het — ezt ismételten hangsúlyoz­nom kell — a magyar munkásosz­tály vállalta, nagyszerű sikerek forrásai. Az itt jelenlévők előtt, de általában az ország és a világ előtt sem titok, mekkora nehézséget kel lett leküzdenie pártunknak és né­pünknek az ellenforradalom után az elemi rend megteremtése, népi demokratikus rendszer meg­szilárdítása, a népgazdaság elemi konszolidációjának megteremtése közepette kellett megoldani az ál­talános fejlődés által napirendre tűzött kérdéseket. Amikor azt mondjuk, hogy le­raktuk a szocializmus alapjait, végbement a magyar mezőgazda­ság szocialista átszervezése, akkor tanácskozásokra, agitációra is gon dőlünk — sokszor nagyon hossza dalmas, türelmes agitációra —, de a siker történelmi jelentőségét iga­zában, a maga teljességében csak nagyobb távlatban tudjuk meg ítélni. Bár a falu szocialista át­szervezésének eredményes, nagy hősi munkájánál a magyar parasztság is minden elismerést megérdemel, mégis helyes, ha elsőnek a ma- osztályt a munkásosztály íorradal gyár munkásosztályt emeljük ki, mi pártja, öntudata vezette a be­mert a testvéri paraszti dolgozó lyes útra és segítette abban, hogy Dr. Jánossy Lajos akadémikus, a KFKI igazgatója és Kódűr János, az MSZMP KB első titkára. megteremtse önmagának az új. szocialista élet alapjait. Szó esett más kérdésekről, más feladatokról is, Így honvédségünk fegyverzetének korszerűsítésérői. Ez szintén nem csekélység, a nép­hadsereg szervezetét és fegyverze­tét korszerűsítettük, és ebből a feladatból is adódik teher, amely­nek nem kis részét ugyancsak a magyar munkásosztály viseli. A parasztság helytállása is jól kifejezi egyetértését pártunk po­litikájával, azt a meggyőződést, hogy ez a politika jó és hosszú idő. re szól. Ebben a kérdésben a kö­rülmények sem mellékesek: pa­raszt testvéreink életüknek szinte minden korábbi formájával, év­százados, sok nemzedéken át megrögződött szokásokkal, munka­­módszerekkel szakítottak, amikor a szocialista utat választották. S ami ezek után parasztságunknak az utóbbi két évben felmutatott munkáját illeti — ezzel az átkozott aszállyal is harcolva — erről csak a legnagyobb elismerés szavaival szólhat kongresszusunk. Az aszály ellenére az átlagter­mések türhetőek, parasztságunk a lélekölő szárazsággal is dacolva, szorgalmasan dolgozott. Azt mond­hatjuk, hogy bár az ördög elvitte az idei jó termésbe vetett remény. Bégünket, de egy esztendő termé­sénél sokkal több és sokkal jobb, ahogyan a mi parasztságunk a szo­cialista nagyüzemi termelésbe be­illeszkedett, ahogyan vezetőit ki­választotta, ahogyan dolgozott. & a jövő nagy és biztos garanciája. Ha a mi parasztságunk ezt a munkaszellemet, ezt az egyet­értést, ezt a nemes — már azt mondhatjuk szocialista — tö­rekvést megőrzi és tovább erő­síti, akkor a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó terve­ink sorra, rendre és még re­ményeinknél előbb fognak tel­jesedni. A munkásosztály és a parasztság helytállásáról szólva tulajdonkép­pen szólottám a magyar értelmiség jelentős többségének helytállásá­ról is, mert ahol termelő munka folyik, ott mindenütt vannak ér­telmiségi dolgozók is. Elmondhat­juk, hogy többségük öntudattal, bi­zakodással, lelkesedéssel munká­sainkkal, parasztjainkkal egy sor­ban dolgozott, és az eredményekre büszke lehet. Meg kell még említenem, mint a politikával való egyetértést, a párt iránti bizalmat bizonyító na­gyon fontos tényt, hogy milyen nyugodtan viselkedett a magyar nép kritikus helyzetekben A múlt év augusztusában—szep­temberében az imperialisták mé­regkeverésének eredményeképpen nagyon kiéleződött és kritikussá vált a helyzet a nyugat-berlini kér­désben. Most, az elmúlt hetekben az USA agresszív lépései következ­tében még kritikusabb, élesebb volt a nemzetközi helyzet. Az em­berek mindkét alkalommal tud­ták, hogy a helyzet komoly. A munkában, a magatartásban, az ál­talános, hogy úgy mondjam szocia­lista fegyelemben nagyszerű vizsgát tett a magyar nép. Aki­nek volt alkalma • szippantani egy kicsit ezekben az időkben a nagy és erős kapitalista országok légköréből, tudja, hogy ott a meg­gyötört nép ezekben a napokban valósággal idegbeteg volt. A mi népünk magatartása nagyszerű, öntudatos volt. Gondoljanak az ez év október 23-i, 24-i, 25-i súlyos helyzetre. Az emberek a gyárak­ban, a hivatalokban, az irodák­ban, a földeken nyugodtan dol­goztak. És miért? Mert jó tapasz­talatuk van a pártunk és a nem­zetközi munkásmozgalom helyes politikájáról. Mert — ahogy a mi népünk nevezi — a hruscsovi po­litikában, ,,Hruscsovék eszében” (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents