Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-22 / 273. szám

M62. november 22. 8 Csütörtök Kongresszusi szavalóversenyt rendezett Békéscsabán a néphadsereg 3010. számú egysége Békéscsabán, a honvédség tiszti klubjában, november 18-án, vasárnap, a Magyar Néphadsereg 3010. magasabb egysége a VIII. pártkongresszus tiszteletére sza­valóversenyt rendezett. A széles körű irodalmi erőpróbán szentesi, debreceni, szabadszállási, oroshá­zi, békéscsabai, mezőtúri helyőr­ségek szavalóversenyein kitűnt honvédek, s honvédségi munka­körben dolgozó asszonyok, lányok vettek részt. A tolmácsolt költe­mények, alkotóik nemzetiségét, valamint a témaköröket illetően, gazdag változatosságban kerültek a ®űri és a nagyszámú hallgató­ság elé. Kedves meglepetésként, ketten saját versükkel álltak a A költészettel való bensőséges kapcsolat tradíció a Néphadsereg­ben is. A 3010. magasabb egység­nél 7 irodalmi színpad működik. A békéscsabai magasabb egység irodalmi színpada a Tisztán meg­látni magasabb csúcsainkat című, József Attila idézetű műsorával, a hadsereg legeredményesebb szín­pada lett, a mezőtúriak pedig a II. országos irodalmi színpadok versenyén bizonyultak a legjobb­nak. A tavasszal rendezett szava­lóversenynek közel 400 résztvevő­je volt. Mindez annak bizonysága, hogy sokan megértették a harcos, építő-versek — klasszikusok és maiak — nagy mozgósító erejét, mely családunkkal, embertársa­inkkal szembeni feladataink, kő­só helyre, a legjobb verstolmá­csoló címére Gödöllői Lajos honvé­det (2520. Mezőtúr) Berkes Péter Hajnal előtt című költeményének mély átéléssel történt tolmácsolá­sáért tartották méltónak. Második helyen, megosztva: Török Miklós honvéd (5501. Orosháza) és Vadas Róbert őrvezető (5260. Szabadszál­lás) végzett. A harmadik helyre Gaál Károly szakaszvezető ke­rült (3220. Békéscsaba). A negye­dik helyet a zsűri ugyancsak megosztotta: Kovács Gábor hon­véd (8736. Debrecen) és Kovács György őrvezető (5260. Szabad­­szállás) között. A nő-szavalók egyik legeredményesebbje Tríz Éva (szentesi honvédségi klub) MMiMA Hátha mégis szerelem telezettségeink fokozottabb telje­sítésére buzdít, fejezte be meg­nyitóját Sági elvtárs. Az egész nap tartó szavalóver­seny befejeztével kihirdették a zsűri döntését, mely szerint az el­volt. flz eredményhirdetést köve­tően a felsoroltak, kitűnő szerep­lésükért a zsűritől oklevelet kap­tak. — húr — Árverésre kerül a „Bálványszem" és a „Liberátor ff A szerelem a filmművészet és minden művészet őrök témája. Rajzman, szovjet rendező új filmjében a Hátha mégis szerelem­ben a legnehezebb oldaláról köze lit meg: az első szerelem nagy érzelmi viharait ábrázolja. A fii m legfőbb erőssége Kszenya alakja, Zsanna Prohorenko kelti életre, akit a Ballada a katoná­ról című filmből ismert meg először a magyar közönség. Bemutat ja Orosházán a Partizán Mozi 22-től 25-ig. írógép béna emberek számára Az angliai Aylesburyben két mérnök olyan írógépet szerkesz­tett, amelyet teljesen béna ember is tud kezelni. Az írógépet hozzákapcsolják egy „possum”-nek nevezett elek­tromos kapcsolóberendezéshez, melynek segítségével a beteg kapcsolni, illetve kezelni tudja a világítást, a rádiót, a fűtést, a te­lefont, a televíziót és egyéb villa­mos-berendezéseket. Az eljárás lényege, hogy a beteg a kívánt be­rendezést meghatározott ütemű ki- és belégzéssel hozza működés­be. A légzőtevékenység egy bizo­nyos formája az elektromos író­gép betűit hozza működésbe. Ay­lesbury környékén egy kórház­ban már felszereltek két ilyen „possum” berendezést a hozzá­kapcsolt írógéppel együtt. Az an­gol Gyermekbénulási Alap bocsá­totta rendelkezésre a két mérnök­nek a szükséges anyagi eszközö­ket, hogy továbbfejlesszék talál­mányukat. A feltalálóknak az ötletet az adta, hogy két évvel ezelőtt egy gyermekbénulásos beteget látogat­tak meg a kórházban és megfi­gyelték, hogy sípba fújva hívta fel magára az ápolószemélyzet figyelmét. (DPA) függöny elé: Szöbölői József Ütőn, Czékmány József, Az új világért című alkotását szavalta. A műsor színesebbé, változatosabbá tétele érdekében Lengyel József őrveze­tő, Kovács György örvezető zon­gorakíséretével Schubert Szere­­nád-ját énekelte, Szabó Attila honvéd Verdi: RigOletto nyitá­nyából adott elő, Kari Saroltának és Fábián Lajosnak, a debreceni népi együttes tagjainak táncszá­ma, majd egy lendületes zongora­szóló következett Ifjú Sági István százados, a rendezvény felelőse, megnyitójá­ban méltatta a szavalóverseny je­lentőségét. A függöny előtt, mely felett e költői jelmondat ékeske­dett: „Az emberiség dalra szomja­san a lantra és lírára tekint”, arról az emelkedett légkörről beszélt, mely a kongresszusi események­ből sugárzik, s melynek szellemé­ben a honvédségi szavalóverseny is lebonyolódik. 1848-ban, a sza­badságharc roppant zajában, Pe­tőfi lángoló versei lelkesítették a népet. 1919-ben, s a fasiszta terror idején erőt adtak a harchoz, Ady majd pedig József Attila, Radnóti, s a többi lantos zengő verssorai. Harry S. Truman, a 78 esztendős volt amerikai elnök civilben zon­­goraművészkedik, s mint ilyen, a napokban nyilatkozatot adott a helyi sajtó e tárgy iránt érdeklődő riporterének. Kijelentette, hogy eddig Mozartot részesítette előny­ben, de újabban a kedvenc helyét Beethoven foglalta el. „Most lép­tem abba az életkorba — jelentette ki Truman —, amelyben az ember Beethoven műveit igazán meg tudja érteni”. Néhány hónappal NOVEMBER 22. Békési Bástya: A Milady bosszúja. Békéscsabai Brigád: Csak ketten játsz­­hatják. Békéscsabai Szabadsága Esős vasárnap. Békéscsabai Terv: A kétéltű ember. Gyomai Szabadság: Hófehérke és a 7 törpe. Gyulai Petőfi: Aki át­megy a falon. Mezőkovácsházi Vörös Október: Krisztina és a szerelem. Orosházi Partizán: Hátha mégis szere­lem. Sarkadi Petőfi: Az elmaradt ta­lálkozó. Szarvasi Táncsics: Én és a nagyapám. Szeghalmi Ady: Suhog a pálca. New Yorkban rövidesen árve­résre kerülnek olyan érdekes ék­kövek, amelyeknek legendás tör­ténetük van. Ilyen például a 70 karátos „Bál­ványszem” nevű indiai gyémánt. A csodálatos ékkövet 1600 körül találták az indiai Golconda bá­nyákban és 1607-ben a Brit Kelet- Indiai Társaság Rahab perzsa hercegtől foglalta le adósság fejé­ben. A gyémánt ezután 300 évig ismeretlen helyen volt, s csak 1906-ban fedezték fel újból Ben­­gáziban, egy templom mélyén, ahol egy bálvány homlokát díszí­tette. Innen nyerte a „Bálvány­szem” nevet. Ezt követően Abdul Hamid török szultán tulajdonába került, de a szultántól ellopták és egy párizsi ékszerésznél elzálogo­sították. Az ékszerésztől egy spa­nyol nemesember kezébe került ezelőtt ugyancsak nyilatkozott az ex-etaök, de egészen más tárgyból: igazolni próbálta hírhedt 1945-ös parancsát, amelynek alapján le­dobták a világ első két atombom­báját Hirosimára és Nagaszakira. E jelentések olvasásakor eszünk, be jut egy kevéssé ismert meg­jegyzés, amely mindkét nyilatko­zattal kapcsolatban van — a zene­szerzővel is és 1945-tel is. A má­sodik világháború befejeztével összeült a németországi Potsdam­­ban a három győztes hatalom kép­viselője — közöttük Truman, ak­kori elnök is. Egy ízben valami ünnepélyes alkalommal a rende­zők terve szerint a zenekarnak Beethoven-művet kellett volna játszania. Mindenki helyeselte ezt a programpontot, csak Truman til­takozott: „Német zeneszerző mű­vét ne játsszák!” Ez az épp oly meglepő, mint igaz­ságtalan incidens azóta a krónikák lapjai közé süllyedt. Ami pedig Truman elnököt illeti, azóta úgy látszik, megváltoztatta a vélemé­nyét a nagy német zeneszerző­ről ... i..csak az atombombáról nem. T. L és miután több évig pihent egy londoni bank páncélszekrényében, a New York-i Harry Winston vá­sárolta meg Miss Stanton, a den­­veri újságmágnás leánya részére. Egy másik nevezetes gyémánt, amely szintén most fog gazdát cserélni, az úgynevezett „Liberá­tor”, amelyet Venezuelában talál­tak meg és Simon Bolivárról, a venezuelai szabadsághősről kapta a liberátor, vagyis „felszabadító” nevet. Az 1942-ben talált kő ere­detileg 155 karátos volt, de több ékkövet vágtak belőle, ezek közül a legnagyobb a „Liberátor”. I 51 I A tiszthelyettes futólépésben indult az állomás épülete félé. Beugrott az ott álló üvegajtós fülkébe, bekapcsolta a hangos­beszélőt és ujja hegyével meg­kopogtatta a mikrofont. — Figyelem — mondta bele, s a hangszórókkal felerősített recsegő hangja nyomban betöl­tötte az egész környéket. — Fi­gyelem! Ez a tájékoztatás azok­nak a zsidó letartóztatottaknak szól, akik most érkeztek és még a vagonban vannak. Önök most az auschwitzi lágerbe érkeztek. Mától fogva itt élnek és dolgoz­nak majd. Mi a maguk javát akarjuk. Ellátjuk valamennyi­­üket lakással, ruhával, élelem­mel. Ennek ellenében feltétlen engedelmességet követelünk meg. v A legkisebb engedetlensé­get a helyszínen való agyonlö­vetéssel toroljuk meg. önöket most kiengedik a vagonokból. A férfiak külön csoportba állja­nak, a nők és a gyerekek szin­tén. Vessék le valamennyi fel­ső és alsó ruhájukat, mindent, még a cipőt is, s gondosan te­gyék arra a helyre, amelyet majd kijelölnek. Aztán a fürdő­be mennek fertőtlenítésre, amely után új ruhát és fehér­neműt kapnak. Ismétlem: az engedetlenségért halál jár. Ha­lállal bűnhődik az is, aiki meg­kísérli, hogy kibújjon a fertőt­lenítés alól. Őrség, figyelem! A vagonok ajtajait kinyitni! Az SS-katonák leszedték a vagonok aj tkjairól a jókora zá­ródrótokat. Lassan, csikorogva mozdultak el az ajtók, s a nyí­lásnál bőröndökkel, kosarakkal, úticsomagofckal a kezükben nyomban megjelentek a depor­táltak. A fiatalabbak sietve le­ugráltak, hogy segítsenek a le­szállásban a gyermekes asszo­nyoknak. Az öregek, akiket há­tulról nyomtak, nagyot huppan­tak a sínek mellett. Legtöbbjük elesett, de utána azonnal igyekezett tovább, hogy el ne tapossák a többiek. Az anyák kétségbeesetten kiabáltak a tu­multusban elkallódott gyerme­keik után. A gyermekek pedig sírva próbálkoztak utat találni a tömegben, hogy szüleikhez jus. sanak. Egy 3 évesnek látszó kis­lány sírt leghangosabban. A barna arcú, kék szemű kis­lány piros szőrmebojtos papu­csát a melléhez szorítva rémül­ten szaladgált fel-alá a vagonok mellett. Közben serényen dolgoztak az SS-legények gumibotjai. Kato­nák sorfalával körülvett hatal­mas körbe terelték a deportálta­kat, mintha csak jószágot haj­tanának. — A férfiak jobbra, az asszo­nyok és a gyerekek balra állja­nak — üvöltötte a hangszóró. — Gyorsabban, gyorsabban, ne la­zsáljanak. Aki nem igyekszik, azt lelőjük. Mintha csak a fenyegetést akarná bizonyítani, ebben a pil­lanatban valaihonnon felhang­zott egy tompa lövés, amelyet nyomban utána elnyújtott, in­kább fájdalmas üvöltésre emlé­keztető jajszó követett. A tömeg felmorajlott. Egy pillanatig min­denki védelmet keresve ugrott felre, majd még sietősebbre fog­ták lépteiket az emberek. Mar­kos SS-legények egy csoportja puskatussal félrelökdöste a töb­biek közül a fiatal, erősnek lát­szó férfiakat, akiket sorbaállí­tottak, s elvezettek valahová. Vagy háromszázan lehettek. A többiek ott helyben vetkőzni kezdtek. Az asszonyokon annyi­ra úrrá lett a félelem, hogy nem is próbáltak tiltakozni. Megadó­­an, engedelmesen vetkőztették a gyermekeket, s utána maguk is levetették a blúzokat, szoknyá­kat, fehérneműket. Rakják gondosan össze a hol­mijukat — szólalt meg ismét a hangosbeszélő. — Pénzt, gyűrűt, karkötőket, fülbevalókat, órát, Truman és Beethoven

Next

/
Thumbnails
Contents