Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-22 / 273. szám
W62. november 22. 4 Csütörtök Az MSZMP Vili. kongresszusának második napja RPullai Árpád felszólalása günk feladata, hogy a maga sajá-A következő felszólaló: Pullai Árpád elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának első titkára volt. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a párt VII. kongresszusán sok elismerő, meleg szó hangzott el a magyar ifjúságról. Vajon rászolgált-e ifjúságunk továbbra is erre a megtisztelő bizalomra? — tette fel a kérdést, majd így folytatta: Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: igen. A magyar ifjúság túlnyomó többsége tevékenyen támogatja pártunk politikáját, egyre cselekvőbb részese szocialista hazánk építésének. Az elmúlt években mély hatást gyakorolt a fiatalokra a párt helyes politikája. Évről évre növekszik-azoknak a fiataloknak a száma, akik tudatosan magukénak vallják a. marxizmus—leninizmus eszméit, harcos terjesztői és aktív végrehajtói pártunk politikájának. Ök alkotják a párt szilárd ifjúsági bázisát, amelynek gyarapodása az egész magyar ifjúság fejlődésének meghatározó tényezője lett Vannak még pesszimisták, akik hajlamosak arra, hogy a fogyatékosságokat eltúlozzák és helytelenül ítéljék meg az ifjúságot. Gyakran halljuk tőlük, hogy a fiatalok csak úgy tessék-lássék teljesítik kötelességüket; hogy életelvük „egyszer vagyunk fiatalok, élvezzük az életet...” Nem tagadjuk, akadnak még ilyenek. De őket sem kezelhetjük elveszett emberekként. Sorsuk attól függ, hogyan segítjük helyes életszemléletük kialakításában, jó tulajdonságaik fejlesztésében és győzelemre juttatásában őket. Manapság sokat és szenvedélyesen vitatkoznak a modernségről. Különsen érzékenyen figyelik ezt a vitát a fiatalok, akik ösztönösen vonzódnak mindenhez, ami új, ami korszerű. Az emberiség történetében sohasem volt még olyan modern, bátor és igaz eszme, mint a kommunizmus. S mi arra törekszünk, hogy a fiatalok valóban modem, korszerű emberekké váljanak. A fiatalok keresik a modern élet és a kommunista eszmeiség összefüggéseit. Sokan rátalálnak a helyes útra, mások azonban tévelyegnek, üres, tartalmatlan „modernkedőkké” válnak. Sok fiatal a külső megjelenésben véli felfedezni a modernséget. Egyesek szabadosán értelmezik és gyakorolják a modernséget. Nyeglék, cinikusak, üres kalandokat hajszolnak, mert azt hiszik: ez a modem életmód. Ha bíráljuk őket, saját érdekükben is tesszük. Pullai elvtárs ezután arról szólt, hogyan mutatta meg ifjúságunk szorgalmát, önálló alkotóerejét a különféle kulturális vetélkedéseken. Ezután a KISZ tömegbefolyásánalk és taglétszámának jelentős növekedéséről szólt. A VII. pártkongresszus óta — mondotta — több mint 300 ezerrel nőtt az ifjúkommunisták tábora, s a KISZ taglétszáma jelenleg meghaladja a 700 ezret. Hallunk is megjegyzéseket, hogy a KISZ-nek már „sok” vagy éppen „elég” tagja van és félő, hogy a taglétszám további növekedése elszürkiti a ne. velő munkát, felhígítja a szervezeteket, amelyek ennélfogva elveszítik harcos kommunista jellegüket. Ezzel az állásponttal nem értünk egyet. Ifjúsági szövetsétos eszközeivel hirdesse és népszerűsítse a párt politikáját, az egész magyar ifjúság körében. Ha ezt a feladatot jól oldja meg, tekintélye és szervezeti befolyása természetszerűen növekszik. A továbbiakban elmondotta, hogy az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban 800 000 fjú és leány vesz részt. A négy követelmény — a munka, a tanulás, a kultúra és a sport — együtthatása a fiatalok harmonikus nevelését célozza. — A VII. pártkongresszus óta — folytatta — évenként mintegy 240 ezer fiatal jó munkájának eredményeként — több mint kétmilliárd forintot írtak a KISZ takarékossági számlája javára. A „Szakma ifjú mestere” mozgalomban több mint 100 ezer fiatal vett eddig részt, ugyancsak 100 ezren dolgoznak a több mint 10 000 ifjúsági brigádban, amelyek közül 1100 ifjúsági export-brigád, örülünk, hogy az ifjúsági brigádok 80 százaléka a szocialista címért versenyez és sok brigád már el is nyerte azt. Pullai elvtárs ezután a Dunai Cement- és Mészmű gyors felépítése, a vegyipar korszerűsítése érdekében vállalt KlSZ-védnökség eredményeiről beszélt. A VII. pártkongresszus óta — mondotta Pullai elvtárs — több mint 73 ezer tanuló fiatal, közöttük 31 000 leány vett részt a nyári építőtáborok munkájában. Jó munkájukat jelzi 140 kilométer csatorna, amely 30 ezer katasztrális hold megművelését teszi lehetővé. Keserű szájízzel jegyezzük meg, hogy az illetékesek nem fordítanák olyan energiát e területek hasznosításárai, mint amilyen lelkesedéssel dolgozott megnyerésükért tanulóifjúságunk. A felszólaló ezután arról beszélt, hogy a fiatalok örömmel fogadták a tanulóifjúság származás szerinti kategorizálásának megszüntetését. Meggyőződésünk, hogy ez az intézkedés erősíti a nemzeti egységet, a szocializmus építésének javát szolgálja, kielégíti a fiatalok igazságérzetét, eredményes tanulásra, nagyobb szorgalomra ösztönzi őket. Ezután elemezte a falusi KISZ- szervezetek munkáját. Elmondot- s ta, hogy a KISZ munkája falun a leggyengébb. Kifogásolta, hogy I sok helyen nem adnak megfelelő j munkát a fiataloknak, a tsz-ek| vezetésében alig kapnak helyet. S Ha a fiatalok bírálnak és jobb! munkaszervezést követelnek vagy gazdaságosabb kultúrák meghonosítását kérik, és fellépnek a közös vagyon herdálása ellen, előfordul, hogy egyszerűen" rendre utasítják őket. Indokolatlanul las-í san halad előre a parasztifjúság j szákmai továbbképzése. Mindezek j ellenére — állapította meg a fel-j szólaló — mind több parasztfia-! tál találja meg helyét a termelő-! szövetkezetekben. Szolnok megyé-j ben például megszűnt a fiatalok! elvándorlása. Fejér megyében pe-| dig az elmúlt két évben 3000 fia- j tál lépett be a termelőszövetkeze- j tekbe. j A továbbiakban ismertette az j ifjúság eredményeit a mezőgaz-i dasági termelési versenyben. 1960-ban 35 ezren, 1962-ben pedig már csaknem 100 ezren vetélkedtek a magasabb terméshozamok eléréséért. A pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny újabb 50 ezerrel növelte az élenjáró parasztfiatalok számát. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség minden sikerét a párt segítségével érte el. Az ifjúmunkások mellett ott állnak a pártszervezetek, az idősebb kommunisták, és tapasztalataikkal, tudásukkal mutatják a helyes utat. Engedjék meg — mondotta —, hogy e helyről tolmácsoljam ezért köszönetünket. Szólt arról is, hogy a pártvezetés erősödése volt és marad a kiinduló pontja annak is, hogy mindinkább az egész társadalom ügyévé váljék az ifjúság nevelése. Különösen örvendetes, hogy a pedagógusok közül újabb százak találták meg helyüket a fiatalok iskolán kívüli nevelésében is. Sok lelkes pedagógus munkáját dicsérik a KISZ-szervezetek, különösen az úttörőcsapatok eredményei. A pártkongresszus előtt is őszinte köszönetét mondunk nekik. ■ Pártunk VIII. kongresszusa — mondotta befejezésül — ifjúságunk elé nagyszerű, lelkesítő perspektívát állít, amiért érdemes dolgozni és küzdeni. Ifjúságunkat biztonsággal tölti el a kitűzött célok realitása és annak a tudata, hogy minden lépését féltő gonddal, nagy szeretettel vigyázzák a kommunisták, a párt. A magyar ifjúság nevében biztosítom a kongresszust, hogy valamennyien készen állunk az itt hozott határozatok ránk eső részének becsületes végrehajtására — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Pullai Árpád. A kongresszus csütörtök reggel 9 órákor folytatja munkáját. (MTI) f Nem olyan j^jem tartoztam én soha a bőbeszédű emberek közé, a nyilvánosság előtt pedig egyszerűen elakad a szavam. Már, többször szememre vetették, részlegünk vezetői és közvetlen munkatársaim is, hogy a termelési értekezleteken és a különböző gyűléseken mindig hallgatok, mint a sír. Pedig hát én sem nézem közömbösen üzemünk életét, van nekem is véleményem mindenről, ami körülöttem történik. Dehát annyi ember előtt szavakba önteni gondolataim — ehhez túl nagy volt a lámpalázam, belső szorongásom. Legalább is így volt egészen a legutóbbi termelési értekezletig. Mert akkor csodák, csodája felszólaltam... Nem számítottam én erre a világért sem. Aznap egyébként is igen álmos voltam, mert előző este éjfélig vasaltam. Három gyerek mellett ez bizony gyakran előfordul. így aztán az értekezleten néhányszor elbólintottam az utolsó széksorban és haragudtam a „hosszú” felszólalókra. Vége felé azonban olyasmit hallottam, ami- kiverte szememből az álmot és felcsigázta érdeklődésemet. A szocialista cím elnyerése előtt álló brigád Nevei a kongresszus A pártkongreszszus fontos, nagy figyelmet és felelősséget követelő kérdéseket tárgyal. De a komoly percek néha azért mosolyban oldódnak fel, a felszólalók egy-egy ízes, derűs és persze a legtöbbször nagyon találó megállapítása nyomán. (Derültség) — írhatták a jegyzőkönyvbe Takács Imre dunaújvárosi párttitkár szavainál is és itt körülbelül mindenki tudta, kik is a címzettek, kiken derülünk. Takács elvtárs arról szólt, hogy Dunaújvárosban késik a 400 ágyas modem kórház felépítése, mert a keret ugyan megvan hozzá, de hiányoznák — az ablakkeretek. — Három minisztert kellett mozgósítani, hogy végre itthon készüljön ablak a kórházhoz! — panaszolta joggal. Magas szintű ablakok lesznek, annyi bizonyos... Pullai Árpád elvtárs, a KISZ Központi Bizottsága első titkára kedvesen, derűsen és igen határozottan tartott tükröt azok elé, akik hajlamosak az általánosításra, s arra, hogy minden fiatalban huligánt lássanak. — Sokan vannak, akik az öltözésből ítélik meg a fiatalokat. Hiába: ebben az idő mindent megszépítő messzesége játszik szerepet. Pedig az önámításra vezet. Érdemes megnézni réges-régi fényképeket, még ma megbecsült kommunista veteránok fényképeit is, hogy a maguk fiatal korában siminyakkendőt, zsirardi kalapot, hegyesorrú cipőt, hozzávaló szűk nadrágot viseltek, s szabad idejükben talán charlestonoztak is. Akkor ez volt a divat, s ettől még semmi bajuk nem származott, becsületes, haladó gondolkodású fiatalok maradtak. Miért ítéljük el tehát ma azt a fiatalembert, aki a mai divatnak hódolva a nagyapáink idejéből származó fazont választja a szabónál és a klubban csa-csacsát jár? Megint nevetés! Akárcsak . annál a megjegyzésnél, hogy amikor a KISZ arra gondolt, hogy tánccal, társasjátékkal, énekkel kellene vonzóvá tenni a fiatalok összejöveteleit, egyesek berzenkedtek: „Mi az, a KISZ tan gólépésben akarja tanítani az osztályharcot?” És az egész kongresszus derűje újra megmutatta, hogy a KISZ-nek van igaza. A budapesti fülnek rendkívül érdekesen hangzott Sebestyén Gyula, a kővágóőrsi tsz-elnök felszólalása. Elvégre nem mindennap hallani valakit, aki hamisítatlan falusi tájszólásban egyszerű mondatokban csak úgy dobálkozik a terminológiával, hogy ,,bővített újratermelés”, „nyereségrészesedés”, stb. De a tájszóláson kívül nagy figyelmet érdemelt mondani, valója, néhány csípős mondata is, amely még az önbírálatot sem nélkülözte. Sebestyén elvtárs felszólalásában visszautasította például a tsz-eket gyakran érő célzatos bírálatokat, amelyek — itt egy pillanatra elgondolkodott, majd így folytatta: „többségükben igazságosak”... Amikor meg a falu kulturális életéről beszélt és megdicsérte a Déryné Színház művészeit, akik „élethűen adják élő a darabokat, hogy a Nemzeti Szín- Uáz sem adná különben”, mindenki vidáman fordult a budapesti küldöttek felé, akik között ott ül Major Tamás, a Nemzeti Színház főrendezője. Ö nevetett a legjobban. —Vető— egyszerű... tagjai sorra szót kértek, s kijelentették, hogy legfiatalabb társukat, egy 18 éves leányt, nem tartják méltónak a kitüntetésre, mert fegyelmezetlen, gyakran késik, nem hallgat a szóra és nem őszinte hozzájuk. Ezért valószínű, hogy a brigádból is kizárják. Eleget próbálkoztak vele. Ne rontsa tovább az összhangot, a brigád tekintélyét... Régóta ismerem ezt a kislányt, igen rokonszenves nekem. Külsőjét tekintve olyan ez a Bori, hogy utána fordulnak az utcán a férfiak. És aranyos nagy gyerek, aki a komoly felnőttet alakítja legtöbbször, s nemigen szereti, ha szónokolnak neki a helyes viselkedésről. De azért távolról sem olyan rossz ő, hogy csak úgy egyszerűen kiközösítsék. Meg is lepett és haragudtam érte, hogy brigádtársai ilyen keményszívűek. Közben figyeltem Borit, s láttam, hogy arca haragos, elszántan összezárja ajkát. Amikor pedig egyik asszony a kizárást javasolta közönyösen, cinikusan azt felelte: na bumm! Én gondolatban már az első kritizáló szavak után Bori mellé szegődtem, s egyre erősödött az elhatározásom, hogy felszólalok az érdekében. Emlékeim és tapasztalataim is erre sarkalltak. Mert több, mint egy évtizeddel ezelőtt én is vádlottként álltam a brigádom előtt egy budapesti szövőgyárban. Akkor még leány voltam. Néhány hónappal azelőtt kerültem a fővárosba álmodozó, naív lélekkel. S hamarosan beleszerettem egy fiúba. Aztán nagyon nagyot csalódtam. Az eset rendkívül felzaklatott, már-már arra gondoltam, hogy elpusztítom magam. Nem érdekelt a munka, a közösség. Hiába kérték a brigád tagjai, hogy változtassam meg magatartásom, én csak tengtem, lengtem magamba zárt fájdalmaimmal és cinikus, tiszteletlen voltam társaimmal szemben. Valahogy távoliaknak éreztem őket magamtól... Végül is kizártak volna, ha egy idős asszony a brigádból nem áll mellém. Egyszer hazafelé menet a villamoson meleg szívvel, hosszan elbeszélgetett velem. — Kislányon^ és bízom benned — mohdta. És tudom már, hogy módszereink voltak roszszak veled szemben. A viselkedésed néztük csak, a lelkedet nem... agyon jólesett nekem ez az anyai szeretet, s nem is csalódott bennem az idős asszony. Néhány hónap múlva már a brigád legjobbjai között
