Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

1962. november 21. 4 Szerda A Központi Bizottság? foeszámoioja (Folytatás a 3. oldalról.) Az aszály okozta károk miatt a mezőgazdaság 1961. évi teljes ter­melése nem nőtt a tervben elő­irányzott mértékben, lényegében az 1960. évi szinten maradt. Az aszály elsősorban az őszi betaka­rításé növényeket sújtotta, búzá­ból azonban 11 mázsa termett holdanként, több mint eddig bár­mikor. Az állattenyésztés tervét teljesítettük. 1961 őszén a szarvas­marhaállomány 3, a sertésállo­mány 15 százalékkal nagyobb volt, mint 1960-ban. 1961-ben az összes felvásárolt termék 6 száza­lékkal volt több, mint 1960-ban. Az 1962. év kilenc hónapjának összesített adatai szerint az ipari termelés a múlt évihez képest ke­reken 8 százalékkal, a mezőgazda­ság termelése az eddig ismert adatok szerint 1—2 százalékkal, a lakosság készpénzbevétele több mint 5 százalékkal, a kiskereske­delmi forgalom 4 százalékkal nö­vekedett a tavalyihoz képest, öt­éves tervünk kezdeti időszakában tehát az ipar termelése a terve­zettnél gyorsabban, a mezőgazda­ságé az aszály következtében a tervezettnél lassabban növekedett. Egészében azonban a népgazda­ság fejlődésének üteme és iránya megfelelt az ötéves terv előirány­zatainak. A két kongresszus közötti há­rom év legfőbb gazdasági eredmé­nyének a következőket tartjuk: jelentősen fejlődött népgazdasá­gunk, befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését, korszerű­sítettük honvédelmünket, fedez­tük az utóbbiakkal járó, a terve­zettnél nagyobb kiadásokat. En­nek ellenére a népgazdaság terv­szerűen, arányosan fejlődött, az életszínvonal pedig — a három­éves tervben jelentősen, az ötéves terv első két évében kis mérték­ben — tovább emelkedett. A VII. és a VIII. kongresszus közötti években a magyar népgazdaság fejlődése az ipari termelés, a munkatermelé­kenység és a nemzeti jövede­lem növekedésének ütemét te­kintve felzárkózott a többi szocialista országhoz. Elvtársak! A Központi Bizottság az eddig ismert eredmények és tapasztalatok alapján jóleső ér­zéssel jelentheti a kongresszus­nak, hogy második ötéves ter­vünk, amely a VII. kongresszus irányelvei alapján készült, a gya­korlatban is reálisnak és helyes­nek bizonyult. A második ötéves terv nagyszerű céljait: a nemzeti jövedelem 36 százalékos, az ipari termelés 48—50 százalékos, a me­zőgazdasági termelés 22—23 szá­zalékos, a fogyasztási alap 22—23 százalékos növekedését, az egy főre jutó reáljövedelem 16—17 százalékos növelését el lehet és el is kell érnünk. Az ipari tervet elő­reláthatóan túlteljesítjük, a me­zőgazdaságban azonban, hogy a kitűzött célt elérjük, a múlt évi és az idei aszály okozta megtor­panás leküzdése meggondolt in­tézkedéseket és nagy erőfeszítést kíván. Ezután az ipar előtt álló legfon­tosabb feladatokat elemezte a be­számoló. Iparunk ágazati szerke­zetének korszerűsítése a fejlődés egyik kulcskérdése. Az élenjáró országok műszaki színvonalának elérését a speciali­zált tömegtermelésen alapuló ipar­ágak gyors fejlesztése teszi lehető­vé. Ezért jobban kell élnünk a szocialista nemzetközi munkameg­osztás előnyeivel. Az ipar termé­keinek korszerűsítése meghatároz­za az export és a nemzetközi fize­tési mérleg fejlődését és ezen ke­resztül befolyásolja az életszínvo­nal alakulását is. Ezért tovább kell dolgozni azon, hogy az ipar szer­kezete a kívánatos irányban vál­tozzék. A társadalmi munkaterme­lékenység emelésének egyik igen fontos módja a gazdasá­gos, a világszínvonalat meg­közelítő termékek részarányá­nak növelése az ipari termelé­sen belül. A vegyipar termelésének kima­gasló szerepe van, nem kevésbé fontos a gépipar fejlesztése. Első­sorban a műszeripart, a híradás­­technikai ipart fejlesztjük. Ezek anyagigényessége az átlagosnál kisebb. A gazdaságosság szem­pontjai megkövetelik az ország fű­tőanyag-mérlegének korszerűsíté­sét. A széntermelésnél nagyobb mértékben kell szorgalmaznunk a hazai kőolaj- és földgázvagyon ki­használását. Több milliárdos be­fektetéssel, gyors ütemben fo­kozzuk a villamosenergia-terme­­lést; jelentős mennyiséget veszünk át a Szovjetuniótól és más test­véri országtól. Így érjük el, hogy az egy lakosra jutó villamosener­­gia-felhasználás az ötéves terv alatt mintegy 45 százalékkal nö­vekedjék. A beszámoló külön ki­emelte, hogy a termelésnek követ­nie kell a szükségletek állandó változását és a technikai fejlődés általános követelményeit. Minde­nekelőtt a minőségi követelmé­nyek betartásával, gazdaságosan kell termelni. A nem gazdaságos, elavult termékek gyártását be kell szüntetni és a felszabaduló termelési kapacitást ésszerűen kell hasznosítani. Ez a munkaerő bizonyos tervszerű átcsoportosítá­sát is igényli. A mezőgazdaságnak is egyre több területen kell elérnie a világ­­színvonalat. Ehhez évről évre több nagyüzemi épületet, beren­dezést, génét, vegyianyagot, szak­embert adunk. A következő években a mező­­gazdaság például több mint 20 000 traktort kap. Egy hold szántóra számítva pedig csak­nem kétszer an mi műtrágyát, mint 1961-ben. 1961-ben mintegy 230 000 holdat, az idén már több mint 360 000 holdat öntözünk. 1965-ben pedig több mint 600 000 holdon lesz ön­tözéses gazdálkodás. A termelő­­szövetkezetek megszilárdításában a legfontosabb a közös nagyüzem építése, a szövetkezeti alapok gyors ütemű fejlesztése. Jelenleg és a következő években azonban még nagy a szerepe a háztáji gazdaságnak. A legfontosabb a termelékenység, a gazdaságosság növelése és javítása a termelés minden területén. Az ötéves terv, továbbá a gépiparra, a mezőgazda­­sági termelésre és más gazdasági területre vonatkozó párt- és kor­mányhatározatok helyesen jelölik meg a tennivalókat. Pártunk azt az elvet vallja, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók élet­­színvonalának rendszeres emelésé­vel. 1955-hoz képest a bérből és fizetésből élők reáljövedelme 34, a parasztság fogyasztásá­nak reálértéke több mint 21 százalékkal emelkedett. A la­kosság fogyasztása 1958-hoz képest 1962-re 20 százalékkal növekedett. A dolgozók életviszonyait kö­zelről érintő lakásépítésre, pártunk és kormányunk a megfelelő fi­gyelmet fordítja és minden lehet­séges eszközt biztosít e célra. Az 1958—1960-as években kereken 180 000 lakás épült. Az 1949—56-os években átlagban kereken 34 000, az 1958—61-es években pedig át­lagban 62 000 lakás épült az or­szágban. A jelenleg még igen sok jogos lakásigényt nem lehet kielé­gíteni, és nagyon szívósan kell dol­gozni azért, hogy a lakáshiány fo­kozatosan csökkenjen. De a munka eredményei között érdemes szá­mon tartani, hogy hazánkban az 1957-től 1960-ig terjedő három év alatt — családonként négy fővel számolva, több mint 700 000 em­ber költözött új lakásba. A társadalombiztosításiban része­sülők száma 1959—62-re 7 millió 200 000-ről — a termelőszövetkeze, tekbe belépett dolgozó parasztok bevonásával — 9 millió 400 000-re nőtt, s ma már a lakosság 94 szá­zalékára terjed ki. 1961-ben 548 000 felnőtt és gyermek üdült méltá­nyos térítés ellenében szakszerve­zeti és vállalati üdülőkben. A ta­karékbetét-állomány az 1958. évi kétmilliárd forintról 1962-re nyolc és fél milliárdra növekedett. Az életszínvonal alakulása nem­csak a keresetek nagyságától, ha­nem az áruellátás színvonalától is függ. Barát és ellenség egyaránt elismeri, hogy nálunk a helyzet ebben a vonatkozásban is jó. A lakosság a pénzéért egyre inkább a kellő választékban és minőség­ben szerezheti be a fogyasztási cikkeket. Az egy főre jutó reáljövedelem az 1957—60-as évek jelentős emel. kedése után az elmúlt két eszten­dőben mindössze 1—2 százalék­kal növekedett. Ez a kis mértékű emelkedés azonban olyan körül­mények között következett be, amikor három rendkívül jelentős tényező befolyásolta népgazdasá­gunk helyzetét. Már a második aszályos év sújtja mezőgazdasá­gunkat és azon keresztül a nép­gazdaságot. Egyidejűleg igen nagy, csak később megtérülő beruházá­sokat kellett eszközölnünk a me­zőgazdaságban; jelentős eszközö­ket kellett fordítanunk honvédsé­günk felszerelésének korszerűsíté­sére is. A népgazdaság szilárdsá­gát és egészséges voltát bizonyít­ja, hogy az életszínvonalat ezek el­lenére sikerült tartanunk és még valamelyest növeltük is. Honvédségünk fegyverzetének korszerűsítésére úgy is kell gon­dolnunk, hogy ezek a kiadások biztosítják és védelmezik a ma­gyar dolgozó nép békéjét, jónak nevezhető életkörülményeit is. (Nagy taps.) A magyar dolgozók saját tapasz­talataik alapján nagyon jól tud­ják, hogy Központi Bizottságunk és kormányunk egyetlen egy élet­­színvonal emelő intézkedést sem határoz el addig, amíg annak anyagi fedezete nincs a termelés­sel megalapozva. Megvalósítjuk második ötéves tervünknek a népjólét emelését célzó előírásait. Ezt a következő években elsősorban olymódon akarjuk elérni, hogy növeljük a jövedelmeket: egyre több ember számára teremtünk munkaalkal­mat; de a termelés és a teljesítmé­nyek növelésével, a szakképzettség fokozásával növekszik a már dol­gozók jövedelme is. A munkások és egyes alkalmazotti rétegek át­lagbérét úgy emeljük, hogy javul­janak a bérarányok. Másodsorban az életszínvonal emelésére fordítható összegeket különféle népjóléti célokra hasz­náljuk fel. A sokgyermekes csalá­dok helyzete ma még mindig nem könnyű; a párt mindent megtesz a sokgyermekes családok helyzeté­nek az átlagosnál gyorsabb javí­tásáért. Emelni fogjuk a kétgyer­mekesek családi pótlékát, javítunk az özvegyek helyzetén. Már a jövő évben növeljük a szülési szabad­ságot, a kisgyermeke® anyáknak lehetővé tesszük, hogy három év­nél nem idősebb gyermekük gon­dozására, munkaviszonyuk sérelme nélkül, fizetés nélküli szabadságot vehessenek igénybe. Fokozatosan megszüntetjük az ingyenes kórhá­zi ápolás időtartamában és a gyó­gyászati segédeszközökkel való el­látásiban fennálló különbségeket. Az ötéves tervben valamennyi egészségre ártalmas munkakörre kiterjesztjük a munkaidő csökken­tését. A beszámoló ezután a gazdasági vezetéssel foglalkozott. Tovább kell javítani a népgazdaság terv­szerű irányítását, a tervezés folya­matosságát. Már ebben az évben megkezdjük a harmadik ötéves terv első két éve konkrét előírá­sainak kidolgozását. Előtérbe ke­rül az ipar és a mezőgazdaság szakirányításának és vezetésének átszervezése. A cél, hogy csökkentsük az irányító szer­vek számát és növeljük a ter­melés irányításáért közvetle­nül felelős vezetők hatáskörét, önállóságát és felelősségét. A Központi Bizottság és a kor­mány fontosnak tartja, hogy egy­­egy területen ritkán legyen átszer­vezés, de az megfelelő legyen és hosszú időre szóljon. A gazdasági vezetők az eddiginél nagyobb mér. tőkben támaszkodjanak a dolgozók javaslataira, a szocialista munka­verseny erejére, különösen segítsék a szocialista brigádmozgalom fej­lesztését. Jelenleg több mint har­mincegyezer brigád versenyez a szocialista címért és majdnem ki­lencezer már elnyerte a szocialista címet. Minden szinten emelni kell a gazdasági vezetés kultúráját. A vezetők ne kullogjanak a problé­mák után, hanem maguk vessék fel és oldják meg őket. A népva­­gyon herdálóit szigorúan felelős­ségre kell vonni, irtani kell a kor­rupciót, a kéz kezet mos rendszert. Érvényesíteni kell azt a szocialista elvet, hogy aki többet dolgozik, többet ad a társadalomnak, többet is kapjon. A prémium-, a jutal­mazási-, a részesedési- és nyere­ségrészesedési-rendszer alapos ja­vításra szorul. Még mindig nem kielégítő a be­ruházások megvalósításának üte­me. Nem tűrhetjük, hogy kellő műszaki és gazdasági előkészítés nélkül kezdjenek beruházásokat. Nem kevésbé fontos a korszerű üzemszervezés, az ésszerű mun­­kaerőgazdálkodás, az anyagtaka­­rékosság és a vállalati alapok jobb kihasználása. Egész ötéves tervünk sikeres teljesítésének feltétele a mun­ka termelékenységének továb­bi növelése. A gazdasági veze­tők is, a dolgozók is erre for­dítsák most a fő figyelmet. A munkatermelékenység növelé­sére tett egyetlen intézkedés nálunk most többet ér az osz­tályharcban, mint az imperia- | listákat szidalmazó száz radi­kális szólam. — Tovább kell javítanunk az ipar és a mezőgazdaság szakirá­nyítását. Az ipar-irányítás most folyó átszervezésének egyik lénye­ges célja, hogy csökkentsük az üzemtől a minisztériumig terjedő I irányító szervek számát. Az az el- | gondolásunk, hogy növeljük a Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Társadalmunk fejlődé­sében olyan szakaszhoz értünk, amikor a forradalom teljes győ­zelmének egyik legfőbb feltétele a szocialista kultúra erőteljesebb kibontakozása, A szocialista tár­sadalom fejlődése igen sokban függ a tömegek tudatosságától, általános és szakmai műveltségé­nek színvonalától, a szakemberek számától és tudásától. Kulturális forradalmunk további fejlődésében meghatározó szerepe van a közoktatásnak. Az új em­ber formálásában a tanítók, a ta­nárok a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcos­társai. termelési irányításért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét, önálló­ságát és felelősségét. A felső ve­zetés kevesebb kérdésben tartsa meg az intézkedési jogát, de te­gyük hatékonyabbá a központi irányítást és ellenőrzést. Az át­szervezés másik nagy kérdése, hogyan hajtsuk végre a túlságo­san szétaprózott vállalatok ész­szerű összevonását. A beszámoló ezután részletesen foglalkozott a szocialista nemzet­közi munkamegosztásban rejlő nagyszerű lehetőségekkel. Pártunk és kormányunk teljes mértékben helyesli a KGST-országok párt­képviselőinek ez év júniusában Moszkvában létrejött megállapo­dásait, amelyek alapján a szoci­alista országok gazdasági kapcso­latai jelentősen túlléphetik az eddigi kereteket, jobban kihasz­nálhatják az együttműködésben rejlő lehetőségeket. A szocialista együttműködés máris nagyszerű alkotásokat hozott létre: a Barát­ság kőolajvezeték, a Béke villa­mos távvezeték, a vaskohászatban hasznos együttműködés jön létre Csehszlovákia, Románia, Lengyel­­ország és Magyarország között; a magyar vegyipar az együttműkö­dés keretében szovjet olajat és román földgázt kap és igen jelen­tős a magyar—szovjet megállapo­dás alumíniumiparunk fejlesztésé­re. Ebben a szerződésben, amely világviszonylatban is egyike a legjelentősebbnek az alumínium­iparban, ismét nagyszerűen meg­mutatkozik az a testvéri segítség, amelyet a Szovjetunió a Magyar Népköztársaságnak állandóan és minden téren nyújt. Magyarország fejlődő gazdasági együttműködést teremtett a nem­régiben függetlenné vált és önálló, nemzetgazdaságukat most építő országokkal. És természetesen a kölcsönös előnyök elve alapján kereskedünk a fejlett kapitalista országokkal is. Helyeseljük és tá­mogatjuk a Szovjetuniónak azt a javaslatát, amelyben széles körű nemzetközi tanácskozás összehívá­sát indítványozza a világkereske­delem kérdéseinek megtárgyalá­sára. A szocialista országok gazdasá­gi együttműködésében további nagy lépést jelent a húszéves távlati tervek egyeztetése. Húsz­éves távlati tervünk fő arányai már kialakultak. Eszerint 1980-ig a nemzeti jövedelem a mostaninak négyszeresére, az ipari termelés legalább ötszö­rösére, a mezőgazdasági ter­melés pedig két, két és félsze­resére emelkedik. A húszéves terv célul tűzi ki azt is, hogy a fogyasztás három és félsze­resre nöjjön és minden család­nak önálló, korszerű lakása legyen. Közoktatásunk rohamosan fej­lődik. 1938-ban a nyolc osztálynak megfelelő iskolát csak 34 000, 1957-beri már 104 000, 1962-ben pe­dig 140 000 tanuló végezte el. A középiskolások száma 1938-ban 52 OOO, 1959-ben 145 000 volt, az­óta három év alatt további 42 000- rel nőtt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma 1938-ban 11700, az 1959—60-as tanévben 38 000 volt. VII. kongresszusunk óta szá­mlái további 22 000-rel emelke­dett. Ezekkel az eredményeinkkel Európa legfejlettebb kapitalista országaival állunk egyvonalban, nem beszélve az esti és a levele­ző oktatás rendszeréről, amely a (Folytatás az 5. oldalon.) A kulturális forradalom eredményei — Művelődéspolitikai feladataink

Next

/
Thumbnails
Contents