Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

Wt november 81. 3 Szerda A Központi Bizottság1 beszámolója (Folytatás a 2. oldalról.) szocialista állami vállalatokban és intézményekben, illetve szövetke­zetekben dolgozik. Társadalmunk vezető ereje a munkásosztály, amelynek létszá­ma 1949 óta megkétszereződött. A számszerű növekedéssel egyidő­­ben fejlődött a munkásosztály szo­cialista öntudata és szervezettsé­ge is. Társadalmunkban ma már egyetlen olyan számottevő réteg sincs, amely vitatná a munkás­­osztály vezető szerepét. Társadalmunk másik nagy dol­gozó osztálya a* parasztság is rálé­pett a szocializmus útjára. Ezzel a munkás-paraszt szövetség is új, magasabb színvonalra emelkedik: két szocialista jellegű osztály szö­vetségévé fejlődik. A 17 évvel ezelőtti városi kis­polgárság, a kisiparosak, kiske­reskedők nagy többsége is ma már kisipari szövetkezetekben vagy más szocialista vállalatoknál dol­gozik. Az önálló kisiparosok és kiskereskedők is hasznosan kive­szik részüket a lakosság ellátásá­ból. Igen jelentősen megnőtt a szel­lemi dolgozók aránya. A mai ma­gyar értelmiségnek mintegy fele a felszabadulás után szerezte kép­zettségét, s ezek nagy része mun­kás és paraszt szülők gyermeke. A jelen viszonyok között azonban már semmit sem mondana, ha ér­telmiségünket „régi” és „új” ér­telmiségként osztályoznánk. Az úgynevezett „régi” értelmiség a felszabadulás óta eltelt több mint 17 esztendő alatt szemléletében és magatartásában gyökeresen meg­változott A magyar értelmiség ma munkásosztályunkkal és pa­rasztságunkkal egy sorban ha­lad, dolgozik, építi a szocia­lizmust és szemléletében Is mindinkább szocialistává vá­lik. A továbbiakban arról beszélt Kádár elvtárs, hogy a végbement társadalmi változások legfontosabb eredménye, hogy társadalmunkból véglegesen eltűntek a kizsákmá­nyoló osztályok. A mezőgazda­ság szocialista átszervezésével egyszer, s mindenkorra megszűnt hazánkban annak a lehetősége, hogy egyik ember kizsákmányol­ja a másikat. A volt kizsákmányo­ló osztályok tagjainak és mégin­­kább azok leszármazottainak túl­nyomó többsége, tudomásul véve a népi hatalmat, az új társadalmi rendet, beilleszkedett az új viszo­nyokba és munkával keresd meg kenyerét. Társadalmunkban ma már nin­csenek olyan osztályok vagy szá­mottevő rétegek, amelyeknek az érdekei ellentétesek volnának a szocializmussal. A szocializmus teljes felépíté­sének napirenden lévő felada­tai összhangban vannak az egész dolgozó nép érdekeivel, érthetőek, vonzóak és lelkesí­tők számára. Rendszerünknek vannak ugyan még aktív ellenségei, de számuk fogyatkozik és mindinkább elszi­getelődnek szocializmust építő né­pünk tengerében. Megállapította: a fejlődés jelen­legi szakaszában a munkásosztály a szocializmus teljes felépítésére szövetkezik valamennyi dolgozó osztállyal és réteggel. Pártunk e szövetségi politika kérdéseinek eldöntésekor figyelembe veszi a társadalom szerkezetében végbe­ment nagy változásokat, valamint azt, hogy meggyorsul valamennyi dolgozó osztály és réteg politikai, eszmei és erkölcsi fejlődése. Mind­ez lehetővé teszi, hogy megerősít­sük és kiszélesítsük a dolgozó osz­tályok szövetségét és ezt szocialis­ta nemzeti egységgé fejlesszük. A közös munkában és harcban a leg­érettebb, a legfejlettebb a szocia­lista munkásosztály. Vezető szere­pe érvényre jut a párt egész poli­tikájában és tevékenységében. A mindinkább kibontakozó szo­cialista nemzeti egység alapja a munkás-paraszt szövetség, amely­nek tartalma és alapja egyöntetű­en szocialista lett. De a két osz­tály szövetsége nem automati­kusan fejlődik tovább. Segíteni, .támogatni kell a termelőszövet­kezeti parasztságot, hogy megerő­síthesse szövetkezeteit, hogy a szövetkezetek fejlett szocialista gazdaságokká válhassanak és ki­alakuljon az egységes szocialis­ta paraszti osztály. A parasztság­tól viszont elsősorban azt várjuk, hogy a meglévő lehetőségeket leg­jobban felhasználva, a mezőgazda­­sági termelés fellendítésével já­ruljon hozzá a népgazdaság fej­lesztéséhez, az egész lakosság jobb ellátásához. . Mivel a falu szocialista átszer­vezése után az egységes termelő­szövetkezeti paraszti osztály meg­teremtése a cél, a szövetkezetek­ben is annak a szocialista elvnek kell érvényesülnie, hogy a tago­kat ne korábbi osztályhelyzetük, hanem a közös munkában való részvételük, a munkában tanúsí­tott helytállásuk és érdemük sze­rint ítéljék meg és részesítsék a közös munka eredményeiből. A szövetségi politika fontos része az is, hogy munkásságunk és parasztságunk a legszorosabban együttműködjön az értelmiséggel. Az értelmiségnek állandó és ele­ven kapcsolatban kell lennie a szocialista társadalom többi dolgo­zóival, akik az értelmiséget jog­gal tekintik saját értelmiségük­nek. Értelmiségi politikánk lénye­ge: továbbra is minden feltételt biztosítani az értelmiség alkotó munkájához, meggyorsítani a szo­cialista fejlődését, segíteni, hogy el­sajátítsa a ' marxizmus-leniviz­­must # 4 Társadalmunk fejlődésének je­lenlegi szakaszában, amikor még léteznek a városi kispolgárság maradványai, szükséges, hogy a szocialista dolgozó osztályok szö­vetségi viszonyt tartsanak fenn ezekkel is. A szocialista nemzeti egység politikája alapján egyesíteni kell mindenkit, aki a szocializmus és a béke ügyéért tevékenykedik, össze kell fogni a kommunis­tákat és a pártunk í vül i két, a rendszer politikailag aktív támogatóit és a ma még inga­dozókat, közömbösöket, a ma­terialista világnézet híveit, és a vallásos érzületű embereket egyaránt. A szocialista társadalom felépí­tése az egész nemzet ügye. Ez a nemzet jövője, a szocialista tár­sadalomban valósul meg a magyar nemzet jólétének korábban nem ismert felvirágzása. — Annák, hogy a szocialista nemzeti egység mind gyorsabban és erőteljesebben fejlődjék, égjük letéteményese a Hazafias Nép­front-mozgalom: társadalmunk életének ez az élő’ eleven és szá­mottevő tényezője. A Hazafias Népfront-mozgalomnak vannak közjogi funkciói is. Fontosabb azonban társadalmi feladata, az, hogy kerete legyen a dolgozó osz­tályok szövetségének és hirdesse a szocialista nemzeti összefogás eszméjét Elvtársak! A dolgozó osztályok szövetsége a szocializmus építésé­nek idején is harcban fejlődik. A szövetségi politika és az osztály­harc pártunk politikájának két, egységet alkotó oldala. Ismeretes, hogy pártunk nem törekszik az osztályharc élezésére. Ez azonban nem kizárólag tőlünk, hanem osz­tályellenségeinktől és a nemzet­közi imperializmustól is függ. A szocialista nemzeti egység po­litikája nem jelenti azt, hogy ha­zánkban az oeztályharc már befe­jeződött. Ez a politika azt fejezi ki, hogy az osztályharcban erő­sebbek lettek a pozícióink, új fel­adatok kerültek előtérbe, megvál­toztak az osztályharc formái és eszközei. Szocialista fejlődésünk első fel­tétele változatlanul a szilárd népi hatalom. Továbbra is határozot­tan fellépünk minden rendszer­ellenes, reakciós politikai erővel szemben, szilárdan védelmezzük törvényes állami és társadalmi rendünket. ••Szövetségi politikánk, az osztály, harcban elfoglalt álláspontunk szocialista rendszerünk megszilár­dítását és fejlesztését, a rendszer ellenségeinek mind hatékonyabb elszigetelését, a még ingadozók megnyerését, a szocializmus pozí­cióinak általános megerősödését szolgálja. Pártunk már korábban is több­ször leszögezte azt az elvi állás­pontját, hogy hazánkban párt­funkció kivételével bármely ve­zető tisztséget betölthetnek pár­­tonkívüliek is. A pártonkívüliek­­kel szemben is azt az igényt tá­masztjuk, hogy legyenek hűsége­sek a szocializmus ügyéhez, a Ma­gyar Népköztársasághoz, őszintén munkálkodjanak a szocializmus építésén és rendelkezzenek a szükséges hozzáértéssel, szaktu­dással. A felszabadulás után és a szocia­lista építés megindításának idősza. kában különböző vezető beosztás­ba került egyszerű munkás- és pa­rasztemberek nagy többsége kivá­lóan megoldotta feladatát. Rend­kívül nehéz és felelősségteljes munkájának végzése közben, sza­bad idejét évekig feláldozva meg­szerezte a szükséges szakmai is­mereteket, továbbképezte magát. Most az a dolog lényege — húzta alá a beszámoló'—, hogy a szocia­lizmus ügyéhez való hűség és fel­tétlen odaadás első követelménye mellett növekvő erővel jelentke­zik a másik, szintén elengedhetet­len követelmény: a hozzáértés, 'a szükséges ismeretek megkövete­lése. A ml álláspontunk szerint jó, egészséges és megfelel a szoci­alizmus érdekeinek, ha a szemé­lyi kérdések eldöntésénél az de­rül ki, ha a párt tagjain kívül egyre több pártonkívüli is meg­felel azoknak a politikai és szak­mai követelményeknek, amelyeket a közfunkciók betöltésénél támasz­tani kell. A párt e kérdésben is óva int mindenféle sablontól, va­lamiféle mechanikus részarány erőltetésétől. Elvtársak! A szocialista nem­zeti egység kialakulásával ösz­­szefüggő fontos kérdés a szociális származás helyes ke­zelése is. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben ott van az a tétel is, amely kimondja: „Nincs szükség többé tanulóifjú­ságunk származás szerinti katego­rizálására”. Ez a tétel egyes elv­társaknál nem talált helyeslésre és megértésre. _ A Központi Bizottság Kádár elvtárs előterjeszti a Központi Bizottság beszámolóját. Változatlan követelmény: olyan fiatalokat vegyenek fel az egye­temekre és főiskolákra, akiknek magatartása jó, szemlélete haladó és kiválóan tanulnak. De ne le­gyen a magyar ifjúságnak egyet­len, mégoly kis rétege sem, ame­lyet szülei egykori osztályhelyzete miatt hátrányosan megkülönböz­tetve, eleve kizárjanak a főisko­lai és egyetemi továbbképzés le­hetőségéből. Gondoskodunk arról, hogy az egyetemre felvett fiatalok között a jövőben ne kevesebb, hanem az eddiginél is több legyen a munkás, és parasztszármazású. Ez tisztára attól függ, hogy társdalmunk meg­adja-e az ilyen fiataloknak a ta­nuláshoz szükséges segítséget. Nincs kétség az iránt, hogy társa­dalmunk ezt a segítséget meg fog­ja adni nekik. Elsősorban azoknak a szülőknek a gyermekei kapja­nak ilyen támogatást, akik ma a bányákban, a gyárakban és a föl­deken dolgoznak. Ezt a tanulókkal való foglalkozásnál és a társadal­mi ösztöndíjak elosztásában is fi­gyelembe kell venni. Kedves Elvtársak! Népi álla­munk a proletárdiktatúra állama. Ez a jellege megmarad a szocia­lista társadalom teljes felépítésé­nek időszakéban. Mindemellett már erősödőben vannak azok a vonások is, amelyek arra mutat­nak, hogy a proletárdiktatúra álla­ma nálunk is egyetemes népi ál­lammá fejlődik. A Magyar Népköztársaságban napról napra szélesebben bontako­zik ki a szocialista rendszer de­mokratizmusa. Ma az állampolgá­rok teljes egyenjogúsága érvénye­sül. Jogok, kötelességek tekinteté­ben osztályhovatartozás vagy ko­rábbi osztályhelyzet miatt nincs hátrányos vagy előnyös megkülön­böztetés. Mindenki választó és vá­lasztható. Az országgyűlés és a ta­nácsok, valamennyi központi és helyi államhatalmi szerv tevé­kenységében erősödik a demokra­tizmus, a néppel való összeforrott­sáS. Erősítenünk kell államunk de­mokratikus vonásait, növel­nünk kell a választott tanácsi szervek önállóságát. Állandó­an keressük annak módjait, hogy a lakosság minél széle­sebb rétegei kapcsolódhassa­nak be az állami munkába, a közügyek intézésébe. Rövid időn belül esedékes az új országgyűlési és tanácsválasztások. A választásokon a gyakorlatban kipróbált politikával és világos programmal állhatunk a választók elé. Az országgyűlési és tanácsvá­lasztások alkalmával — népi rend. szerünk eddigi hagyományaihoz híven — a párt a dolgozók száz­ezreivel tanácskozza meg az ország fejlődésének nagy és kis kérdéseit. Biztosák vagyunk benne, hogy az ország népe szavazatával is jóvá­hagyja a párt és a kormány politi­káját. S ami még fontosabb, a jö­vőben is minden erejével támogat, ni fogja annak megvalósítását, tet­tekkel, alkotó munkával építi a szocialista hazát. Népgazdaságunk fejlődése Szocialista építőmunkánk feladatai javasolja a kongresszusnak e té­tel megerősítését és jóváhagyását. Javaslatában a megváltozott osz­tályviszonyokból, népi demokra­tikus rendszerünk erejéből, felada. tainkból indul ki. • A tanulóifjúság származás sze­rinti kategorizálása helyes és igaz­ságos vol ff ej 1 ődésünk korábbi idő­szakában. Most azonban arról van szó, hogy ennek a korlátozásnak további fenntartása nem hasmái, hanem egyenesen árt a szocialis­ta építésnek; Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Áttérek a gazdasági kérdésekre, pártunk gazdaság­politikájára. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt fő gazda­­ságpoltikai elgondolásait az élet igazolta. Népgazdaságunk egészsé­gesen fejlődik, kiegyensúlyozott; terveink reálisak. A VII. kongiresz­­szus fő céljait a gazdasági építő­munka területén is elértük. 1960-ban sikeresen befejeztük a hároméves tervet, sőt azt jelenté­kenyen túlteljesítve, magasabb alapról kezdhettük második öt­éves tervünket. Ha a második öt­­éyes terv eddigi gazdasági ered­ményeit számba vesszük, a követ­kező kép tárul elénk: 1961-ben a szocialista ipar termelése — a tervet több mint három százalék­kal túlteljesítve — mintegy 12 százalékkal haladta meg az 1960. évit. Tovább folytatódott az ipar szerkezeti átalakítása: a gépipar 15, a vegyipar 20 százalékkal ter­melt többet, mint 1960-ban. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents