Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-18 / 270. szám
1962. november 18, 4 Vasárnap ÉG Á HÁZ?! I kultúrotthon és a könyvtári irodája, olvasóterme néhány lépésre van a híres-nevezetes kondorosi csárdától. Nagy a zsúfoltság odabenn, mert a helyiség nem nagy, a könyvespolcok is sok helyet foglalnak, így aztán, ha nagyobb a forgalom, a kultúrotthon „hivatala” beszorul az egyik ajtó melletti sarokba. Szakács György igazgatót ott találom. Rossz hangulatban van, és hamarosan ki is derül, hogy miért. Meglepő, de ezekben a napokban, amikor talán a legtöbbet kellene a népművelés ügyeivel foglalkoznia, Szakács Györgyöt más foglalkoztatja. Ez a más pedig a kultúrotthon tűzrendészeti állapota és az ezzel kapcsolatos mármár tengerikígyóvá dagadó probléma, vizsgálat, levél- és utasításhalmaz. A történet meglehetősen távolra, legalább két esztendőre nyúlik vissza. Azóta nincs teljesen rendben a kondorosi kultúrotthon tűzrendészeti szempontból, az előírások betartása pedig erre az intézményre is éppúgy érvényes, mint bármely másikra Két év nagy idő, az igazi huza-vona azonban ősz elején, valamikor szeptemberben kezdődött, amikor a járási alosztály kint járt ellenőrizni a tűzrendészeti előírások betartását, és a biztosítéktól kezdve a kályhacső-rózsákig mindenféle hiányosságot összeszedett jegyzőkönyvezték, és a kultúrotthonigazgató fejére olvasták. Nem kevesebb, mint 21 pontot tesz ki ez a jegyzőkönyv, ennyi hibát találtak a tűzoltók és követelik — jogosan — azok gyors megszüntetését. A jegyzőkönyv hangsúlyozza, hogy a hiányosságok régebbi keletűek, azok jó részét már meg lehetett volna szüntetni, és itt, ebben a részben Szakács György igazgató felelősségét is felvetik. Szakács György azonban ■— jogosan is, meg nem is — széttárja a karját, és azt mondja: Nincs egy fillérem se! Mit csináljak? Hiba például, hogy a székek nincsenek összeerősítve. Ehhez fenyőléceket szerezni, pár ezer forint. Nincs rá keretem. A kályhák mellé vasellenző kell, de pénz is kellene hozzá. Villanyszerelési hibák vannak, és nem tudom megcsinálni, de csináltatni sem, mert nincs pénzem. És így tovább: a lényeg, a kultúrotthonnak annyira nincs pénze, hogy még az igazgató, és a gazdasági vezető fizetése is késett. Sőt: néhány szakkört megszüntettek(í), mert nem tudják fizetni a szakkörvezetők tiszteletdíját. Adódik a kérdés; hogyan alakult ki ilyen helyzet, és mi lesz a tűzrendészeti szabályok betartásával? Az elsőre később válaszolok, az utóbbira máris. fl tűzrendészeti szabályok, előírások makacs dolgok. Tény, hogy két év alatt lehetett volna valamit javítani a helyzeten. Mert most mi van? A színpad alatt tárolják a tüzelő egy részét, mert a ruhatárból(!) egy ajtó nélküli nyílással rendelkező fülke a szénraktár, de az csurig van. Tíz mázsa fér bele, ez semmi. Pince nincs. A kérdés: Mit tegyenek, hiszen ez is a tűzrendészeti előirásokba ütközik? Amíg más tárolóhely nincs, semmit sem tudnak csinálni. A székek összeszereléséhez fenyődeszkák kellenek, említettem. Pénzük azonban nincs rá. (Persze, erre már tavaly vagy azelőtt is gondolhattak volna!) De ha nincs pénz, a tűzrendészet ezért is havonta küldi majd a büntetést a kultúrigazgató címére? A jegyzőkönyvben felfektetett 21 pont túlnyomó része olyan hiányosságot említ, amihez bizony forint kell, Forintjuk azonban nincs. A tűzrendészet viszont rendeletekre, szabályokra hivatkozik. Ez is jogos. Végső következtetés: be kell csukni a kultúrotthont?'! 1962 őszén ilyen következtetésre jutni rémes paradoxon. Akkor pedig mi legyen? Ez itt a kérdés, és Hamlet legyen a talpán, aki megoldja! Amit két év alatt mulasztottak, azon már keseregni kár. (Persze, a felelősség kérdése, az más dolog. De ha ezt boncolgatjuk csak, azzal még nem lesz rendben a kondorosi kultúrotthon, tűzrendészeti szempontból.) Tehát? A legégetőbb követeléseket meg kell csinálni. Pénz kell hozzá! De honnan? Szakács György a költégvetési tervet mutatja. Belelapozunk. A tsz-ek 50 ezer forintot adnak a kultúrotthonnak. A megállapodás szerint ebből az évi munkabéreket fizetik. Hétezer forint állami támogatást kapnak a tanácson keresztül. Évi bevételi tervük (bruttó) — az 50 ezer forinton- kívül — 138 ezer forint. Június 1-ig 106 ezret teljesítettek. Ez szép! De azóta? Sorra nem sikerültek a rendezvényeik, még a bálák sem, pedig — Szakács György így mondja: Ezekből tartjuk fenn magunkat. Hat-nyolcszáz forint jött be legutóbb is, jóformán a kiadásokra elég. A Filharmónia két hangversenyre több mint kétezer forintot ráfizettek. Nem jön pénz, tehát sehonnan sem, de miért? Hogyan tudtak az első félévben jól dolgozni, és most nem? Talán azért, mert az igazgatót valósággal a problémához láncolják ezek a Növekedett a főiskolai levelező tagozaton továbbtanuló tanítónők és tanítók száma Megyénk pedagógusai körében egyre erőteljesebben bontakozik ki a továbbtanulás, a szakmai is-KOVEMBER IS. Békési Bástya: Utolsó vacsora. Békéscsabai Brigád: Angyalok földje. Bcsabai Szabadság: Candide avagy a XX. század optimizmusa. Békéscsabai Terv: Súlyos döntés. Gyomai Szabadság. a megszökött falu. Gyulai Erkel: A nagy start előtt. Gyulai Petőfi; Az elcserélt randevú. Mezókovácsházi Vörös Október: A rendőr. Orosházi Béke: utazás a léggömbön. Orosházi Partizán: Esős vasárnap. Sarkad! Petőfi: Aki szelet vet. Szarvasi Táncsics: Hófehérke és a 7 törpe. Szeghalmi Ady; Pirosbetűs hétköznapok. meretek bővítésének gondolata. Néhány számadat is bizonyítja ezt; míg 1960-ban mindössze 55, addig 1962-ben már 150 tanítónő és tanító kérte felvételét a pedagógiai főiskola levelező tagozatára. Az általános iskolák felső tagozataiban jelentkező szakos-nevelő hiány megoldását a továbbtanulásra jelentkező alsó tagozati nevelők tehát így is elősegítik. A megyei tanács művelődésügyi osztálya a főiskolai tanulmányt végzők érdekében konzultációs központot szervezett, melynek keretében 5 szakcsoport működik. A szakcsoportok tevékenysége már eddig is hasznos és gyümölcsöző | volt szeptember óta dagadó tűzrendészeti dolgok? Bizony, azért is, mert felemésztik energiájának jó részét. De meddig tarthat ez így? Sokáig nem, az bizonyos. A tanácselnök, Konyecsnyi György így nyilatkozik: — Sajnos, mi sem segíthetünk, anyagi erőforrás híján. A tűzoltók viszont ragaszkodnak — még egyszer hangsúlyozzuk: joggal — az előírások betartásához. Most mi lesz? Nincs a világon olyan pénzügyminiszter, aki az adott körülmények között választ tudna adni. Ha viszont ez senkit sem érdekel, ha az igazgató egyedül marad gondjaival, mit mond a végén? Amit Szakács György: Elmegy minden kedvem az egésztől. Egyedül nem boldogulok. Csak széttárt kezeket látok magam körül: barátom, nem tudunk segíteni. A te dolgod. Ennyit erről. A célom egészen más volt. A tsz-akadémiákról akartam írni. A kultúrotthon szervezte. A három szövetkezetből 33-an jelentkeztek, egy előadást már meg is tartottak. November 2-án volt az ünnepélyes megnyitó, sajnos, ezen csak a hallgatók jelentek meg, a tsz-ek vezetői nem. A harminchárom jelentkező döntő része fiatal, húsz év körüli. Az idősebbek elmaradtak. Nincs példamutatás talán? Lehet, hogy közel járunk az igazsághoz. Szerveznek egy szakmunkás-képző tanfolyamot is. Tizenkettőn jelentkeztek eddig. Nagyon kevés ez a szám! Pedig érdemes, mert, aki elvégzi, egytized munkaegységjóváírást kap. Nincs eléggé propagálva a dolog? Ez is közel jár az igazsághoz. Az ezüstkalászos tanfolyam kedvelt: 150 hallgatója van az első évfolyamnak. Röviden sűrítve így körvonalazhatnám eredeti célom eredményét. Hogy miért esett több szó a tűzrendészeti ügyekről? Azért, mert amíg azt meg nem oldják, és a kultúrigazgató' ezzel tölti az idejét, minden más népművelési munka visszaesik, mint ahogy vissza is esett. És ez nem jól van így. Különösen most nem, a népművelési évad kezdetén. Sass Ervin Elveszett paradicsom Sarkadi Imre, a nemrég elhunyt kiváló író Elveszett párodé csőm című színpadi alkotásának változata ez az új magyar film, A fűmet — mely művészi körökben érdekes és tanulságos vitára adott okot — a pusztaföldvári Szabadság Mozi mutatja be november 17—18-án, 15 ezer forintot költöttek a Kétsoprony-Apponyiföldi tanyai iskola csinosítására A Kétsopronyhoz tartozó Apponyiföldi tanyai iskolában a napokban fejeződött be az ablakok, ajtók javítása és újrafestése, melyre 15 ezer forintot fordítottak. Ebben a tanyai iskolában 3 tanteremben hat osztály tanul, a VII. és VIII. osztályt már körzetesítették, és a hetedikesek, nyolcadikosok Kétsopronyba járnak be: A tervek szerint jövőre már csak az alsó tagozat négy osztálya jár az Apponyiföldi iskolába és a felsőtagozat valamennyi tanulóját a kétsopronyi iskolába irányítják. Az alsó négy osztály oktatását két tanteremben oldják meg, a harmadikat pedig tornateremmé alakítják át, melynek felszerelését az iskola számára biztosították. Pusztaföldvár neve már szerepelt az újság hasábjain azoknak a régészeti leleteknek a névén, amelyek a község határában az utóbbi években előkerültek. Néhány évvél ezelőtt például Kunos Ferenc 102. sz. tanyájában csiszolt kőkorszaki (Körös-kultúra) település leleteit, a község déli szélénél elterülő homokbányában pedig IV. századi szarmata sírt tártunk feL A homokbánya területén azonban korábbi települési nyomokat is találtunk. Nemrégen, terepbejárás alkalmával a bánya oldalában egy szétrombolt tűzhely maradványaira akadtunk. Megmaradt részének kibontása után kiderült, hogy a tűzhelyet nagy gonddal építették meg. Alapját apró kődarabokból rakták ki, s ezt tiszta anyaggá! vastagon letapasztották. Ovális formájú lehetett, széle peremszerüen felhajlott, felülete teknőszerűen bemélyedt. Többszöri tapasztása a tüzelés következettben erősen átógett. Felszínét hamu borította, amelyből szene-Regél a múlt — Bronzkori tűzhely Pusztaföldváron — sedeüt búzaszemek kerültek elő. A tűzhely mellett néhány feltört állatcsontot és cserépedény-töredéket is találtunk. Ezekből megállapítható, hogy az érdekes formájú szabad tűzhelynél a bronzkorszak embere sütötte pecsenyéjét, időszámításunk előtt körülbelül 1600 évvel. Ebben a korban hazánk területét balkáni és anatóliai népcsoportok foglalták eL Velük egyídőben jelentek meg az Alföld északi peremén a* első keleti pásztomépek. Az Alföldön még az őshonos rézkori lakosság tanyázott, akiket rövidesen kiszorítottak. Az új bevándorlók már ismerték a bronzöntés titkát és a korábbá idők embereinél lényegesen tökéletesebb eszközöket készítettek. Ennek következtében a termelés igen fellendült. A megélhetés alapját mindinkább az állattenyésztéssel (szarvasmarba, ló, juh, kecske, sertés) párosult ekés földművelés és növénytermesztés (búza, árpa, köles, lencse, borsó) képezte. Az értékek felhalmozódása révén kialakult a magántulajdon és a társadalom tagozódása is megindult. A családot korábban összetartó anya helyét a vagyonát gyarapító harcos férfi foglalta el, s ebből kifolyólag a társadalom anyajogú (matriarchalis) szerkezete is átalakult apajogúvá, patriarchálissá. Egyre több és népesebb település létesült, amelyen a nyeregtetős lakóházakat már a föld színe fölé építik. Lent termeltek, amit orsón fontak, majd egyszerű szerkezetű szövőszéken szőttek meg. A gabonát két sima kő között zúzták durva lisztté és lángosszerű kenyérré sütve fogyasztották. Agyagművességük jellemzője a különböző formájú edények mészberakásos díszítése. Halottaikat a Dunántúlon elégették és a hamvakat urnába helyezték. Vidékünkön^ ahol az őslakosság élt tovább, az elhunytakat összehúzott végtagokkal, úgynevezett zsugorított helyzetben temették él. A nap azonban a bronzkorszak felett is leáldozott. Időszámításunk előtt 900 táján északnyugat felől újabb népek vándorolnak hazánk területére. Bronzkori telepeinket elsöpörte a harcok zivatara és a lakosság jelentős mértékben kicserélődött. A bevándorlók már más életmódot folytattak, s ezzel véget ért a bronzkor közel ezeréves időszaka. Nagy körvonalakban vázoltuk azt, amiről a pusztaföldvári tűzhely maradványai regélnek. Mindnyájan építői lehetünk megyénk őskori múltja feltárásának azzal, ha a talált régiségeket nem verjük szét, hanem jelentjük a tanácsnál, vagy a legközelebbi múzeumnak. Ifj. Olasz Ernő kutató
