Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-18 / 270. szám

r t962. november 18.

2

Vasárnap

NAPTAR

Puskás Tivadar első telefonközpontja

2492

Az öregúr látogatása

Washingtonban véget érték Kennedy amerikai elnök és Adenau» nyugatnémet kancellár tanácskozásai, s a tárgyalásokról a diplomáciai élebein kialakult szokások szerint — záróközleményt adtak ki. A nyilvánosságra hozott közlemény azonban nem váltotta be a Nyugaton hozzáfűzött várakozásokat; tartalma ugyanis semmitmondó, szövegezése általános. „ Megvizsgálták a közelmúlt nemzetközi eseményeit, és tanulmányozták a jövőben felmerülhető lehetőséget” — továbbá: „megvitatták a német kérdést, beleértve Berlint”; vagy: „megbeszélést folytattak az Európa gazdasági és politikai integrációjával összefüggő politikai és katonai

kérdéseikről” — valamint: „hangsúlyozták, hogy minden körülmények között és minden eszközzel megvédik a jelenlegi nyugatberlini megszállási rendszert...” — Ilyen dodonai mondatok olvashatók a záróközi örményben. Mit mond ez azonban a gyakorlatban? Röviden azt, hogy tulajdonképpen egyik fél sem érte el céljait, s a tárgyalások a kölcsönös udvariaskodáson túl, semmiféle kézzel fogható eredménnyel nem jártak.

Az amerikaiak — angol lapértesülések szerint — egy több pontból álló tervezetet akartaik elfogadtatni a zsémbes öreg kancellárral:

1. Tizenháromhatalmi hatóság létesítése a Nyugat-Berlint Nyugat Németországgal összekötő útvonalak ellenőrzésére;

2. Állandó négyhatalmi bizottság létrehozása, amelyhez különböző technikai albizotttágok tartoznának. Ezekbe az NDK és az NSZK egyaránt delegálna képviselőket;

3. Megállapodás, amely szerint nem kapnak nukleáris fegyvereket azok az államok, amelyek egyébként sem rendelkeznek ilyen fegyverekkel.

Ezzel szemben Adenauer vágya az volt, hogy a „kemény kéz politikáját” ajánlja Washingtonban; elterelje az amerikaiak figyelmét az olyan realitások számba vételétől, mint az NDK; — s egyúttal elnyerje az amerikai elnök támogatását az önálló NATO-atomerő létrehozásának gondolatához.

A kétféle felfogásban és a célok különbözőségében rejlő ellentmondásokat a müncheni rádió kommentátora is felismerte, megjegyezve: „Bár Adenauer elvileg

nem foglalt állást a tárgyalások ellen, de felfogása inkább statikus, és bizonyos ellen tétiben áll az amerikaiak dinamikájával’*.

Ennek hű képe a záróközlemény szövege is. A dolgok mélyén azonban ennél többről van szó: az agg nyugatnémet kancellárt nem veszik többé komolyan Washingtonban. Maga Kennedy elnök ezt elég kereken meg is szövegezte egyik pohárköszöntőjében, amikor arról példálózott, hogy „a vezetők új nemzedéke van felnövőben, és ez megfelel az egész világon bekövetkező változásoknak” — de lényegében erre utalt az előbb idézett müncheni hírmagyarázó is, aki hangsúlyozta, az amerikaiak nyíltan akarnak beszélni, s há ez nem sikerül Adenauerral, akkor majd a nyugatnémet delegáció más tagjaival, például Schröder külügyminiszterrel...’* Az öreg bonni kancellár makacs fenegyerekeskedését tehát — egyre nyíltabban — unják már az amerikaiak, s ezt hangsúlyozottabban tudtára is adják, különösen most, amikor Adenauer egy foszladozó kormánykoalíciót és zűrzavaros politikai helyzetet hagyott hátra Nyugat-Németországban — pozíciója tehát lényegesen gyengébb, mint bármikor az elmúlt évtizedben.

Természetes dolog, hogy az ilyen körülmények befolyásolják a tanácskozásokat is.

„Az amerikai—nyugatnémet viszony Dulles idejéből hagyományos meleg légkörét a hideg bizalmatlanság váltotta fel” — jegyezte meg erről a bécsi Presse tudósítója; a nyugatnémet rádió washingtoni tudósítója pedig „a Bonn és Washington közötti bizalmi válságról” beszélt. A New York Times amerikai nyersességgel vágta oda egyik cikkében;

... Ez a két fickó sohasem képes megérteni egymást...”

Ezek a megszövegezések talán túl drámaiak — a dolog lényegét azonban mégis valahol itt kell keresni: az amerikaiak odáig már eljutottak, hogy látják, Nyugat- Berlinről tárgyalni kell, az ottani helyzet megoldást kíván. Adenauer azonban ellenzi a tárgyalásokat, s azzal gyanúsítja az Egyesült Államokat, hogy a nyugatnémet külpolitika elveinek rovására akar tárgyalni a Szovjetunióval.

Továbbá: az amerikaiak ugyan első számú európai rohamoszta-Szekerczés József regényének vitája a TIT Békés megyei írók Körében

A TIT Békés megyei írók Köre 1962. november 23-án, pénteken este 6 órakor Békéscsabán, a TIT klubjában megvitatja a kör tagjának, Szekerczés Józsefnek nemrég megjelent első regényét A vitaindító előadást dr. Krupa András, a TIT megyei titkára mondja el.

Szekerczés József regénye, a Járatlan út, a hírek szerint meleg fogadtatásra talált a megye irodaiombarátainak, olvasóinak körében. A szerző legutóbb Vésztőn, Füzesgyarmaton és Mezőkovácsházán baráti találkozón beszélgetett olvasóival regényéről, írói szándékairól, terveiről.

a Gans-Behmer gyár irodavezetői állásét, amely nem járt túl sok munkával, inkább magas fizetéssel. Khümetz igazgató rendkívül becsülte a pontosságáért és szolgalatkész jelleméért, s teljesen megbízott benne.

Ez volt Karl Krieger.

Miután befejezte a telefonbeszélgetést Staleckerrel, elgondol, kozva lapozta az új sofőr iratait. Majd gyorsírót hívott, s lediktált egy megkeresést a hamburgi katonai parancsnokság részére Henrich Guberól.

—Kj írja alá? — kérdezte a gyorsírónő.

— A gyár igazgatója. Tegye át gépbe, vigye be Khümetz úrnak aláírni és küldje el.

A gyorsírónő fogta a jegyzetfüzetét és kiment.

Krieger nyugodt volt. Tudta, milyen választ kap majd a gyár Hamburgból. Shubert bízta meg, hogy helyezze el a gyárban Krauset. Krieger külön ebből a célból elment Hamburgba, s ellenőrizte azt, amit előző nap telefonon megtudott: a kórház megsemmisült, s a katonai parancsnokságnak csak az ott gyógyított betegek névsora áll rendelkezésére. S az egyik névsorban — amint erről Krieger meggyőződött — ott áll Heinrich Gube neve is.

Tíz nap telt el. Aszker, amikor egyik alkalommal találkozott a gyárban Kriegerrel, odasúgta neki, hogy szeretne vele beszélni. Aszker nemsokára az irodavezető szobájában ült, s egy kérdőívet töltött ki nagy buzgólómmal.

— Ismeri ezt a nevet: Heinz Upitz? — kérdezte, közben suttogva.

— Az SS Gruppenführere?

— Igen. Most itt van Ostburgban, s már többször kellett elvinnem hozzá az igazgatót.

— Jól ismerik egymást Upitzzal. Khümetz nagy fasiszta. „Ho.

ehe Schule”-t végzett valamikor, és egy időben Zellenleiter volt. Úgyhogy eléggé utálatos figura. — Krieger elnevette magát. — Jobb „gazdáról” nem is álmodhatott volna. S ráadásul régi tagja az SS-nek is.

— Igen... — Aszker elgondolkozott. — A napokban hosszabb útra indulunk Khümetzzel. Nem máshová, mit Aushwitzba.

— Mit akar ő ott? Aha, értem már. Foglyokat. Munkaerőt. Érdekes. Nekem nem szólt, hogy menni készül.

Krieger felállt, s fel-alá járt a szobában.

— Mikor indulnak? — kérdez, te.

— Holnapután.

— Igen... Most jut eszembe:

guknak tekintik a nyugatnémet hadsereget, — azonban az atomfegyvereket továbbra is saját kezükben akarják megtartani. Adenauer ezzel szemben saját tábornokainak kezében szeretné látni az atomfegyverek indítóberendezését, s minthogy tudja, hogy ezt ma csak a NATO-n keresztül érheti el — hadakozik az önálló NATO-atomerő létrehozásáért.

A mostani washingtoni tanácskozások után kialakult helyzet minden bizonnyal arra fog vezetni, hogy további közeledés lesz Bonn és Párizs között mind az önálló atomerő megteremtése, mind pedig a tárgyalások merev elutasítása tekintetében'—s a túlsó póluson bizonyos angol— amerikai közeledés is várható a német és különösen a nyugatberlini kérdés megoldása vonalán. Ennek hatása a nyugati politika egészére ma még nem mérhető fel.

H. K.

Fasiszta huligánok megtámadták a Szocialista Egyságpárt nyugat-berlini küldöttkonferenciájának résztvevőit

A Francia Kommunista Párt választási felhívása

Aktívan részt vett példának okáért az 1934-es júniusi eseményeikben, ugyanúgy, mint Heinz Upitz, ő is vadászott Ernst Rohm elvbarátaira, s könyörtelen volt azokhoz, akiket fel kellett kutatnia és meg kellett semmisítenie. Igaz, a lelkiis-meretének nem kellett tiltakoznia, hiszen ezek az emberek, bár Hitler opponensei voltak, de mégis megmaradtak náciknak, a német munkásosztály féktelen ellenségének.

Krieger helyzete a nemzeti szocialista pártban június után véglegesen megszilárdult. Felvették az SS-be, utána pedig megkapta

75 évvel ezelőtt. 1887-ben vezette be Puskás Tivadar a távbeszélő fejlődése szempontjából korszakalkotó multiplex kapcsolószekrényt, amelynek lényege az, hogy bármely előfizető beszélhet egymással és a központ egyidöben több beszélgetést is kapcsolhat.-------------»-------------315 évvel ezelőtt, 1646. november 18-án született Pierre Bayle (ejtsd: Bájl) francia filozófus, a felvilágosodás egyik előfutára. Főművében (Történelmi és Kritikai szótár — 1697) — Marx szerint — elméletileg megcáfolta a metafizika és a skolasztika addigi tanításait Azt tartotta, hogy a világ megismerésének egyetlen módszere a mindenben való kételkedés.

Párizs (TASZSZ) A november 18-án sorra kerülő nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatban a Francia Kommunista Párt felhívást bocsátott ki. A Francia Kommunista Párt felszólítja a választókat, hogy vessék latba erejüket az antiszociális, reakciós politika, a fegyverkezési verseny és a háborús irányvonal megszüntetésére. A felhívás felszólítja a választópolgárokat, hogy nagyszámú kommunista képviselőt magában foglaló köztársasági többséget válasszanak a nemzetgyűlésbe, ami lehetővé tenné a demokratikus unió kormányának megalakítását. „Szavazzatok a munkás- és demokratikus szövetség legjobb képviselőire, szavazzatok a Francia Kommunista Párt jelöltjeire” — hangzik a felhívás. (MTI)

Nyugat-Berlin, Neukölin: A rendőrök szeme láttára több küldöttet,

szervezett huligánok megtámadtak és leütöttek. Az előtérben: az egyik küldött lehajol egy megtámadotthoz.

(MTI Külföldi Képszolgálat)