Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-11 / 238. szám

IMS. október 11. 5 Csütörtök Vőlegényt keresnek Biharugrán UU -lU.'.THI UHL. » rrrrr,nfín|<Vyy^rtfyy^t/Wyy. FVE/fftf|l£4f>Ó Revűparádé Az elegáns mulató közönségét éppen a párizsi vendégművész, Nico­le Félix sanzonénekesnő szórakoztatja, amikor Theo belép az elő­csarnokba. Óvatosan körülnéz, s látva, hogy egyedül van a helyi­ségben, sietve kicseréli a telefonfülke és a vészkijárat feliratait. Ezután pincér módjára szalvétát terít a karjára, belép a bárba. — Gallstein úr — fordul az egyik ve ndéghez —, telefonhoz hívják. A következő pillanatban Theo ugyanolyan észrevétlenül tűnik el a bárból, mint ahogy érkezett. A vészkijáraton kilépő Gallstein pe­dig egy autóban találja magát — összekötözve. Hogy ezek után mi következik? Kitűnő revüfilm! Bemutatja a békéscsabai Brigád Filmszínház október 11—14-ig. „Boldog vagyok, bogy Magyarországon vendégszerepelhetünk” — mondotta George Georgescu, a világhírű román karmester Már mindenki megebédelt. Még futja az időből egy kis napozásra a pádon, az őszi langymelegben, no meg kugli zásra. Surrog a fa­golyó, nagyot csattan a bábuk ol­dalán, s azok közül kalimpálva hull ki néhány a sorból... Ez a kép fogad odaérikezésünkkor, . a Biharugrai Halgazdaság központ­jában, a közel öt kilométer hosz­­szú halastó szomszédságában. A gazdaság 120 állandó és 130 idő­szaki munkást foglalkoztat; nő­ket, férfiakat vegyesen. Hírét vet­tük, hogy szépen és gazdagon berendezett klubhelyiségük van, ennek a megtekintésére érkeztünk ide. Selmeczi Tibor főagronómus azt ajánlja, hogy keressük fel Ár­va Istvánná pénzügyi előadót és Tőke Irén adminisztrátort, ők majd felvilágosítanak. Árváné, említett tiszte mellett pártvezető­ségi tag és kultúrfelelős, általában, míg Irénke KISZ-kultúrfelelős. Mindketten nyomban megértik szándékunkat, először azonban Irénkével beszélgetünk, mivel Ár­váné elv társnőnek el kell szalad­nia a dolgozók esedékes fizetésé­ért. Nemsokára azonban visszatér. Egész öl bankjegyköteget önt az asztalra, mely a jól végzett mun­ka béreként az emberek kezében élelemmé, ruhává, cipővé, szóra­kozási lehetőséggé válik majd. Remélhetőleg kevés költődik be­lőle italra. Nos, ennél a pontnál ugrik előtérbe témaként a műve­lődj illetve a klub. — Mióta a klubtermünk léte­zik, még sosem hallottam vagy tapasztaltam — mondja Árváné —, hogy részegen tartózkodjék va­laki benene. Nemcsak halat, de mint a lapjuk is megírta> kacsát is tenyésztünk. A százezredik kacsa „tiszteletére’* nagy kacsavacsora volt, a gazdaság dolgozói és csa­ládtagjai részvételével. Nem lehetett rossz, de mégis csak arra vagyunk elsősorban kí­rá, végigfut a hátamon a hideg. Hiszen, ha a víz megsemmisí­tette volna az iratokat, Himmler valamelyik ott tartózkodó embe­re egészen bizonyosan belém engedett volna egy sorozatot. Szinte már önkívületben beleve­tettem magam a vízbe, s minden erőmet összeszedve kezdtem ar­rébb rakni a legutóbb hozott lá­dákat, amelyeket már elborí­tottak a sötét, örvénylő hullá­mok ... Ott sebesítettem meg a karomat. Breier hosszan és sokáig me­sélt még az esetről. Rengeteg ap­ró részletet mondott el. Kifecseg­te a környéket is, ahol a rejtek­hely van. Emlékszik, azt mondta: a víz „áttörte a rejtekhelyét nyugatról határoló acélfalat”. Ez a hely tíz kilométernyire van Ostburgtól nyugati irányban. Egy erdő van ott az Elba part­ján. * Hajnalban szállítórepülőgép emelkedett a levegőbe az egyik Moszkva környéki repülőtérről. Két utast vitt a fedélzetén. Az egyik Ribin ezredes volt, a má­sik pedig a beosztottja, Kerimov őrnagy. Amikor Aszker Kerimov elvé­gezte a középiskolát, még nem volt tizenhét éves. További útját már jó előre eldöntötte elég hatá­rozottan: műszaki egyetemre megy, vegyészmérnök lesz. Ezen­kívül tovább tökéletesíti tudását a német nyelvben, amelyet gye­rekkora óta tanulmányozott. S váratlanul, egy édes fordulat váncsiak, hogy pecsenye-illat csá­bítása nélkül is egy bej ön n ek-e a gazdaságbeliek egy kis beszélge­tésre, közös szórakozásra.? A vá­lasz frappáns: — Tekintsük meg a klübhelyiséget, vajon vonzó-e eh­hez? Hát, az. A ragyogó tisztasá­gú, szőnyeges — színpaddal is rendelkező — teremről senki sem gondolná, hogy valamikor kocs­­mahelyiség volt. A mennyezetről csillárok csüngnek alá,' egy nagy szekrény üveglapjai mögül köny­vek mosolyognak ránk, a falról, a keretekből nem giccsképek. ha­nem Szinnyei, Hollósi, Fényes Adolf, Mednyánszky alkotásainak reprodukciói gyönyörködtetik a szemet A különféle társas szórakoztató felszerelés is teljes, „A Biharugrai Halgazda­ságban lévő klubhelyiség műkö­dési szabályzata” — olvassuk a keretbe foglalt, gépelt szöveget, melynek egyik, jellemző sora így kezdődik: „Csak a jó ízlés határá­ig....” — Itt csakis idáig csaphatnak fel a hagulat, a jókedv hullámai — szögezik le kísérőink. Nyomban szánkra tolul a kér­dés, hogy valaki, vagy valakik kézben tartják-e a 1 klub életét, rendszeresen szervezik-e prog­ramját? Kiderül, hogy nem. Pedig kínálja magát erre a helyzet. No­ha a községben van művelődési otthon, szívesen jönnek ide „kül­­országiak”, azaz községbeliek is, hogy kellemesen teljék a szabad idejük. Szabályos klubigazolvá­nyuk van, akár a „halasoknak”. Mindenki úgy és azzal szórakozik a helyiségben, ahogyan éppen eszébe jut és amit a könyv, a Rex­­asztal, a sakk, a televízió, a le­mezjátszó meg a többi nyújt. Azonban időnként bizonyára szí­vesen hallgatnának filmvetítéssel kísért előadást művészetről, tájak­ról, tudományos meg egyéb dol­gokról. És még sok más kultúrkincse van az életnek, olyan, amelyik a klub­­foglalkozások keretébe illik, gaz­dagodását segíthetné. Tagadha­jött az életében. Idézést kapott a katonai parancsnokságtól. A jel­zett időben el is ment. Egy alez­redes fogadta. Aszker ma is em­lékszik fekete hullámos hajára, s az azzal teljesen ellentétes kék szemére, magas, erősen felkopa­szodott homlokára. Kiderült, hogy az alezredes nem a katonai parancsnokság, hanem az állam, biztonsági szervek képviselője volt. Ajánlatot tett Aszkemak, hogy kérje felvételét az egyik különleges rendeltetésű iskolába. Meghökkent egy kissé. Nyomozó legyen? De hiszen semmit nem tud, ami ahhoz szükséges. Az al­ezredes elnevette magát, s meg­magyarázta, hogy állambizton­sági nyomozónak nem születnek az emberek, hanem azzá nevelik őket, hosszú és alapos felkészü­léssel. A legnagyobb csodálkozására Aszker észrevette, hogy az al­ezredes elég sokat tud róla: a nyelvek iránti rajongását, a fut­­ball-imádatát, sőt még az ejtőer­nyős-ugrásáról is tudott, amely egy évvel ezelőtt volt. „A legfonto­sabb azonban az — mondta az alezredes —, hogy komoly, be­csületes vagy és jól tanultál. — Itt egy kis szünetet tartott. — Hiszen apád egyike volt azok­nak, akik létrehozták a szovjet hatalmat a Kaukázusban. Ki más védje ezt a hatalmat, ha nem az ő fia.” A háború hadnagyként érte Aszkert. Az állambiztonsági szervek munkatársa volt Baku­tatlan, hogy „van mozgás” náluk. Tavaly a sarkadiak jártak itt, most pedig a debreceniek jönnek kultúrműsorral. Télen a gazdaság kiszesei vettek részt Sarkadon a Kulich Gyula művelődési verse­nyen. Együttműködnek a községi művelődési bizottsággal, ez is egyik élesztője az ő ilyen irányú mozgolódásaiknak. A gazdaságot a budapesti, hatodik kerületi párt­­bizottság patronálja. Távoli elvtársak szeme is rajta van tehát munkájukon. Üzemek kultúregyüttesei rendszeresen jönnek szerepelni a klub színpa­dára. A dolgozók — a közlekedé­si nehézségeket legyűrve — nem egy kollektív színházlátogatáson vettek már részt a járás székhelyén. Jelenleg pedig fiatalok és felnőt­tek közösen tanulják Tabi László Esküvő című vígjátékát. Nagy Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály vezetője ígérte, hogy kül­denek a szereptanuláshoz és a rendezéshez szakembert. A Jókai Színház patronálja őket. Vagy jót vagy semmit — ezt tartják az ug­­raiak általában. Egy a bánatuk a színdarabosoknak és nem is kicsi: nincs az Esküvőhöz vőlegény. Talán félnek a gazdaság vagy a község legényei ilyen csábítóan jó szerepet vállalni? Nem hisszük. Akad rá jelentkező biztosan és té­len, mikor már jégtető alá kerül­nek a tó halai, s a gazdaságban élők, meg a többi ugrai már nem­csak szombat este és vasárnap ér rá, előadhatják az Esküvőt és fel­dúsíthatják a kul túrprogramot is. Hogy így legyen, ahhoz még csak az szükséges, hogy a klubhelyiség egészséges rendjére vigyázó kar­szalagos rendezők mellett olyan rendezők is legyenek mind na­­gyob számban, akik a klub tar­talmi gazdagodására ügyelnek, azért munkálkodnak, segítve a két eddigi szorgalmas tevékenykedőt, Árva Istvánné és Tőke Irénke kultúrfelelősöket. ban. Aztán Moszkvába került. A zsákmányolt dokumentumok fordításával és kisifrírozásával foglalkozott. De közben számta­lanszor, s igen energikusan kér­te: küldjék a frontra. Végre az­tán teljesült a kérése. A hadse­reg felderítő és kémelhárító egy­ségénél teljesített szolgálatot. Az új munka lehetőséget adott Aszkemak, hogy alaposan tanul­mányozza az ellenség szokásait, modorát. Gyakran kiruccant a hitleristák front mögötti terüle­teire. Az egyik ilyen útja alkal­mával partizánok közé került, akik egy SS-tisztet tartottak fog­va. Rögtön adódott a gondolat: ki kellene használnia az SS-tiszt iratait. S Kerimovot át is dob­ták mélyen az ellenség hátorszá­gába. A nehéz feladatot sikerrel oldotta meg. Az általa szerzett értesülések segítettek ártalmat­lanná tenni egy ellenséges kém­bandát, amely a Szovjetunió te­rületén működött. ... Aszker most ismét Moszk­vában dolgozott. Ribin ezredes és ő Bakuba repült, hogy a hely­színen tisztázzanak néhány kér­dést Otto Lissnek a német tit­kosszolgálat archivanyagait őrző rejtekhelyről tett vallomásával kapcsolatban. Ribin és Kerimov a repülőgép kabinjának padlójához erősített keskeny alumínium-padon ült. — Szundítsunk egyet, őrnagy — mondta Ribin ezredes, s azzal a gép falához dőlt. (Folytatjuk) A Budapesti Zenei Hetek alkal­mával hazánkban vendégszerepei a bukaresti George Enescu filhar­monikus zenekar. Az együttes ve­zetői és több szólistája kedden a Magyar Sajtó Házában találkozott az újságírókkal és barátian elbe­szélgetett velük. George Georges­cu, a zenekar világhírű karmeste­re, a Román Zenei Tanács elnöke a többi között kijelentette: „Bol­dog vagyok, hogy Magyarországon vendégszerepelhetünk, hiszen én egy kicsit itthon érzem magam, már negyven éve lépek fel rend­szeresen önöknél.” A karmester, aki 1920 óta áll a zenekar élén, elmondotta, hogy Bartók és Kodály művei állandóan szerepelnek repertoárjukon, s e két nagy magyar zeneszerző náluk is „otthon van”. A Háry János pél­dául már szinte a klasszikusok kö_ zé számít. Georgescu végül örö­mét fejezte ki, hogy személyesen is találkozott a magyar zenei élet nesztorával, Kodály Zoltánnal. Dan Negreanu, a Román Filhar­mónia igazgatója a romániai zenei élet fejlődéséről tájékoztatta az újságírókat. Hangsúlyozta, hogy a most hazánkban vendégszereplő szimfonikus zenekar hat év múl­va ünnepli megalakulásának szá­zadik évfordulóját. A száz tagú együttes több mint fele 30 éves­nél fiatalabb. A zenekarnak négy állandó karmestere van és az elő­adásokra kerülő művek „profiljá­nak” megfelelően váltják egymást az együttes élén. Ez év október 15-e és november 3 a közt a megye gimnáziumaiban és nyolc kijelölt általános iskolá­ban megvitatásra kerül az új gimnáziumi tanterv-tervet. En­nek jó lebonyolítása érdekében október 9-én, kedden délelőtt Bé­késcsabán a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa székházában, az is­kolai viták vezetői részére megyei A felszabadulás után} zenei fej­lődésről tanúskodik, hogy ma Ro­mániában 19 filharmonikus zene­kar, 25 állami népi zenekar 16 ze­nei színház és 10 népi együttes működik. A további tervekről szólva az igazgató kijelentette, hogy 1964- ben ismét megrendezik az Enescu nemzetközi zenei fesztivált és re­mélik, hogy azon magyar művé­szek is nagy számban vesznek majd részt. A bukaresti George Enescu fil­harmonikus zenekar, amely nagy sikerrel vendégszerepéit Debre­cenben és Miskolcon, szerdán este mutatkozik be Budapesten, a Ze­neakadémián. A fővárosban össze, sen három hangversenyen lépnek fel, majd Győrött és Békéscsabán adnak egy-egy koncertet. (MTI) OKTOBER U. Békési Bástya: Az elveszett paradt­­csom. Békéscsabai Brigád: Revűpará­dé. Békéscsabai Szabadság: Lopott boldogság. Békéscsabai Terv: A repü­lő 9-kor indul. Gyomai Szabadság: Idegen gyermekek. Gyulai Petőfi: A milady bosszúja. Mezőkovácsházi Vö­rös Október: A nagyváros örömei. Orosházi Partizán: A francia nő és a szerelem. — Sarkad! Petőfi: Meglepe­tés a cirkuszban. Szarvasi Táncsics: Pirosbetűs hétköznapok. Szeghalmi Ady: A Kobra-akció. előkészítő tanácskozást tartottak. A bevezetőt a megyei pedagógus szakszevezet középiskolai felelőse, Szekeres Béla tartotta, s azt élénk vita követte. Az általános iskolák bekapcsolása az új gimnáziumi tanterv megvitatásába azért szük­séges, mert a középiskolai oktatás az általános iskolai tantervre épül, annak a folytatása. Huszár Rezső Megyei előkészítő volt Csabán az új gimnáziumi tanterv vitavezetői részére

Next

/
Thumbnails
Contents