Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-11 / 238. szám
IMS. október 11. 5 Csütörtök Vőlegényt keresnek Biharugrán UU -lU.'.THI UHL. » rrrrr,nfín|<Vyy^rtfyy^t/Wyy. FVE/fftf|l£4f>Ó Revűparádé Az elegáns mulató közönségét éppen a párizsi vendégművész, Nicole Félix sanzonénekesnő szórakoztatja, amikor Theo belép az előcsarnokba. Óvatosan körülnéz, s látva, hogy egyedül van a helyiségben, sietve kicseréli a telefonfülke és a vészkijárat feliratait. Ezután pincér módjára szalvétát terít a karjára, belép a bárba. — Gallstein úr — fordul az egyik ve ndéghez —, telefonhoz hívják. A következő pillanatban Theo ugyanolyan észrevétlenül tűnik el a bárból, mint ahogy érkezett. A vészkijáraton kilépő Gallstein pedig egy autóban találja magát — összekötözve. Hogy ezek után mi következik? Kitűnő revüfilm! Bemutatja a békéscsabai Brigád Filmszínház október 11—14-ig. „Boldog vagyok, bogy Magyarországon vendégszerepelhetünk” — mondotta George Georgescu, a világhírű román karmester Már mindenki megebédelt. Még futja az időből egy kis napozásra a pádon, az őszi langymelegben, no meg kugli zásra. Surrog a fagolyó, nagyot csattan a bábuk oldalán, s azok közül kalimpálva hull ki néhány a sorból... Ez a kép fogad odaérikezésünkkor, . a Biharugrai Halgazdaság központjában, a közel öt kilométer hoszszú halastó szomszédságában. A gazdaság 120 állandó és 130 időszaki munkást foglalkoztat; nőket, férfiakat vegyesen. Hírét vettük, hogy szépen és gazdagon berendezett klubhelyiségük van, ennek a megtekintésére érkeztünk ide. Selmeczi Tibor főagronómus azt ajánlja, hogy keressük fel Árva Istvánná pénzügyi előadót és Tőke Irén adminisztrátort, ők majd felvilágosítanak. Árváné, említett tiszte mellett pártvezetőségi tag és kultúrfelelős, általában, míg Irénke KISZ-kultúrfelelős. Mindketten nyomban megértik szándékunkat, először azonban Irénkével beszélgetünk, mivel Árváné elv társnőnek el kell szaladnia a dolgozók esedékes fizetéséért. Nemsokára azonban visszatér. Egész öl bankjegyköteget önt az asztalra, mely a jól végzett munka béreként az emberek kezében élelemmé, ruhává, cipővé, szórakozási lehetőséggé válik majd. Remélhetőleg kevés költődik belőle italra. Nos, ennél a pontnál ugrik előtérbe témaként a művelődj illetve a klub. — Mióta a klubtermünk létezik, még sosem hallottam vagy tapasztaltam — mondja Árváné —, hogy részegen tartózkodjék valaki benene. Nemcsak halat, de mint a lapjuk is megírta> kacsát is tenyésztünk. A százezredik kacsa „tiszteletére’* nagy kacsavacsora volt, a gazdaság dolgozói és családtagjai részvételével. Nem lehetett rossz, de mégis csak arra vagyunk elsősorban kírá, végigfut a hátamon a hideg. Hiszen, ha a víz megsemmisítette volna az iratokat, Himmler valamelyik ott tartózkodó embere egészen bizonyosan belém engedett volna egy sorozatot. Szinte már önkívületben belevetettem magam a vízbe, s minden erőmet összeszedve kezdtem arrébb rakni a legutóbb hozott ládákat, amelyeket már elborítottak a sötét, örvénylő hullámok ... Ott sebesítettem meg a karomat. Breier hosszan és sokáig mesélt még az esetről. Rengeteg apró részletet mondott el. Kifecsegte a környéket is, ahol a rejtekhely van. Emlékszik, azt mondta: a víz „áttörte a rejtekhelyét nyugatról határoló acélfalat”. Ez a hely tíz kilométernyire van Ostburgtól nyugati irányban. Egy erdő van ott az Elba partján. * Hajnalban szállítórepülőgép emelkedett a levegőbe az egyik Moszkva környéki repülőtérről. Két utast vitt a fedélzetén. Az egyik Ribin ezredes volt, a másik pedig a beosztottja, Kerimov őrnagy. Amikor Aszker Kerimov elvégezte a középiskolát, még nem volt tizenhét éves. További útját már jó előre eldöntötte elég határozottan: műszaki egyetemre megy, vegyészmérnök lesz. Ezenkívül tovább tökéletesíti tudását a német nyelvben, amelyet gyerekkora óta tanulmányozott. S váratlanul, egy édes fordulat váncsiak, hogy pecsenye-illat csábítása nélkül is egy bej ön n ek-e a gazdaságbeliek egy kis beszélgetésre, közös szórakozásra.? A válasz frappáns: — Tekintsük meg a klübhelyiséget, vajon vonzó-e ehhez? Hát, az. A ragyogó tisztaságú, szőnyeges — színpaddal is rendelkező — teremről senki sem gondolná, hogy valamikor kocsmahelyiség volt. A mennyezetről csillárok csüngnek alá,' egy nagy szekrény üveglapjai mögül könyvek mosolyognak ránk, a falról, a keretekből nem giccsképek. hanem Szinnyei, Hollósi, Fényes Adolf, Mednyánszky alkotásainak reprodukciói gyönyörködtetik a szemet A különféle társas szórakoztató felszerelés is teljes, „A Biharugrai Halgazdaságban lévő klubhelyiség működési szabályzata” — olvassuk a keretbe foglalt, gépelt szöveget, melynek egyik, jellemző sora így kezdődik: „Csak a jó ízlés határáig....” — Itt csakis idáig csaphatnak fel a hagulat, a jókedv hullámai — szögezik le kísérőink. Nyomban szánkra tolul a kérdés, hogy valaki, vagy valakik kézben tartják-e a 1 klub életét, rendszeresen szervezik-e programját? Kiderül, hogy nem. Pedig kínálja magát erre a helyzet. Noha a községben van művelődési otthon, szívesen jönnek ide „külországiak”, azaz községbeliek is, hogy kellemesen teljék a szabad idejük. Szabályos klubigazolványuk van, akár a „halasoknak”. Mindenki úgy és azzal szórakozik a helyiségben, ahogyan éppen eszébe jut és amit a könyv, a Rexasztal, a sakk, a televízió, a lemezjátszó meg a többi nyújt. Azonban időnként bizonyára szívesen hallgatnának filmvetítéssel kísért előadást művészetről, tájakról, tudományos meg egyéb dolgokról. És még sok más kultúrkincse van az életnek, olyan, amelyik a klubfoglalkozások keretébe illik, gazdagodását segíthetné. Tagadhajött az életében. Idézést kapott a katonai parancsnokságtól. A jelzett időben el is ment. Egy alezredes fogadta. Aszker ma is emlékszik fekete hullámos hajára, s az azzal teljesen ellentétes kék szemére, magas, erősen felkopaszodott homlokára. Kiderült, hogy az alezredes nem a katonai parancsnokság, hanem az állam, biztonsági szervek képviselője volt. Ajánlatot tett Aszkemak, hogy kérje felvételét az egyik különleges rendeltetésű iskolába. Meghökkent egy kissé. Nyomozó legyen? De hiszen semmit nem tud, ami ahhoz szükséges. Az alezredes elnevette magát, s megmagyarázta, hogy állambiztonsági nyomozónak nem születnek az emberek, hanem azzá nevelik őket, hosszú és alapos felkészüléssel. A legnagyobb csodálkozására Aszker észrevette, hogy az alezredes elég sokat tud róla: a nyelvek iránti rajongását, a futball-imádatát, sőt még az ejtőernyős-ugrásáról is tudott, amely egy évvel ezelőtt volt. „A legfontosabb azonban az — mondta az alezredes —, hogy komoly, becsületes vagy és jól tanultál. — Itt egy kis szünetet tartott. — Hiszen apád egyike volt azoknak, akik létrehozták a szovjet hatalmat a Kaukázusban. Ki más védje ezt a hatalmat, ha nem az ő fia.” A háború hadnagyként érte Aszkert. Az állambiztonsági szervek munkatársa volt Bakutatlan, hogy „van mozgás” náluk. Tavaly a sarkadiak jártak itt, most pedig a debreceniek jönnek kultúrműsorral. Télen a gazdaság kiszesei vettek részt Sarkadon a Kulich Gyula művelődési versenyen. Együttműködnek a községi művelődési bizottsággal, ez is egyik élesztője az ő ilyen irányú mozgolódásaiknak. A gazdaságot a budapesti, hatodik kerületi pártbizottság patronálja. Távoli elvtársak szeme is rajta van tehát munkájukon. Üzemek kultúregyüttesei rendszeresen jönnek szerepelni a klub színpadára. A dolgozók — a közlekedési nehézségeket legyűrve — nem egy kollektív színházlátogatáson vettek már részt a járás székhelyén. Jelenleg pedig fiatalok és felnőttek közösen tanulják Tabi László Esküvő című vígjátékát. Nagy Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály vezetője ígérte, hogy küldenek a szereptanuláshoz és a rendezéshez szakembert. A Jókai Színház patronálja őket. Vagy jót vagy semmit — ezt tartják az ugraiak általában. Egy a bánatuk a színdarabosoknak és nem is kicsi: nincs az Esküvőhöz vőlegény. Talán félnek a gazdaság vagy a község legényei ilyen csábítóan jó szerepet vállalni? Nem hisszük. Akad rá jelentkező biztosan és télen, mikor már jégtető alá kerülnek a tó halai, s a gazdaságban élők, meg a többi ugrai már nemcsak szombat este és vasárnap ér rá, előadhatják az Esküvőt és feldúsíthatják a kul túrprogramot is. Hogy így legyen, ahhoz még csak az szükséges, hogy a klubhelyiség egészséges rendjére vigyázó karszalagos rendezők mellett olyan rendezők is legyenek mind nagyob számban, akik a klub tartalmi gazdagodására ügyelnek, azért munkálkodnak, segítve a két eddigi szorgalmas tevékenykedőt, Árva Istvánné és Tőke Irénke kultúrfelelősöket. ban. Aztán Moszkvába került. A zsákmányolt dokumentumok fordításával és kisifrírozásával foglalkozott. De közben számtalanszor, s igen energikusan kérte: küldjék a frontra. Végre aztán teljesült a kérése. A hadsereg felderítő és kémelhárító egységénél teljesített szolgálatot. Az új munka lehetőséget adott Aszkemak, hogy alaposan tanulmányozza az ellenség szokásait, modorát. Gyakran kiruccant a hitleristák front mögötti területeire. Az egyik ilyen útja alkalmával partizánok közé került, akik egy SS-tisztet tartottak fogva. Rögtön adódott a gondolat: ki kellene használnia az SS-tiszt iratait. S Kerimovot át is dobták mélyen az ellenség hátországába. A nehéz feladatot sikerrel oldotta meg. Az általa szerzett értesülések segítettek ártalmatlanná tenni egy ellenséges kémbandát, amely a Szovjetunió területén működött. ... Aszker most ismét Moszkvában dolgozott. Ribin ezredes és ő Bakuba repült, hogy a helyszínen tisztázzanak néhány kérdést Otto Lissnek a német titkosszolgálat archivanyagait őrző rejtekhelyről tett vallomásával kapcsolatban. Ribin és Kerimov a repülőgép kabinjának padlójához erősített keskeny alumínium-padon ült. — Szundítsunk egyet, őrnagy — mondta Ribin ezredes, s azzal a gép falához dőlt. (Folytatjuk) A Budapesti Zenei Hetek alkalmával hazánkban vendégszerepei a bukaresti George Enescu filharmonikus zenekar. Az együttes vezetői és több szólistája kedden a Magyar Sajtó Házában találkozott az újságírókkal és barátian elbeszélgetett velük. George Georgescu, a zenekar világhírű karmestere, a Román Zenei Tanács elnöke a többi között kijelentette: „Boldog vagyok, hogy Magyarországon vendégszerepelhetünk, hiszen én egy kicsit itthon érzem magam, már negyven éve lépek fel rendszeresen önöknél.” A karmester, aki 1920 óta áll a zenekar élén, elmondotta, hogy Bartók és Kodály művei állandóan szerepelnek repertoárjukon, s e két nagy magyar zeneszerző náluk is „otthon van”. A Háry János például már szinte a klasszikusok kö_ zé számít. Georgescu végül örömét fejezte ki, hogy személyesen is találkozott a magyar zenei élet nesztorával, Kodály Zoltánnal. Dan Negreanu, a Román Filharmónia igazgatója a romániai zenei élet fejlődéséről tájékoztatta az újságírókat. Hangsúlyozta, hogy a most hazánkban vendégszereplő szimfonikus zenekar hat év múlva ünnepli megalakulásának századik évfordulóját. A száz tagú együttes több mint fele 30 évesnél fiatalabb. A zenekarnak négy állandó karmestere van és az előadásokra kerülő művek „profiljának” megfelelően váltják egymást az együttes élén. Ez év október 15-e és november 3 a közt a megye gimnáziumaiban és nyolc kijelölt általános iskolában megvitatásra kerül az új gimnáziumi tanterv-tervet. Ennek jó lebonyolítása érdekében október 9-én, kedden délelőtt Békéscsabán a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában, az iskolai viták vezetői részére megyei A felszabadulás után} zenei fejlődésről tanúskodik, hogy ma Romániában 19 filharmonikus zenekar, 25 állami népi zenekar 16 zenei színház és 10 népi együttes működik. A további tervekről szólva az igazgató kijelentette, hogy 1964- ben ismét megrendezik az Enescu nemzetközi zenei fesztivált és remélik, hogy azon magyar művészek is nagy számban vesznek majd részt. A bukaresti George Enescu filharmonikus zenekar, amely nagy sikerrel vendégszerepéit Debrecenben és Miskolcon, szerdán este mutatkozik be Budapesten, a Zeneakadémián. A fővárosban össze, sen három hangversenyen lépnek fel, majd Győrött és Békéscsabán adnak egy-egy koncertet. (MTI) OKTOBER U. Békési Bástya: Az elveszett paradtcsom. Békéscsabai Brigád: Revűparádé. Békéscsabai Szabadság: Lopott boldogság. Békéscsabai Terv: A repülő 9-kor indul. Gyomai Szabadság: Idegen gyermekek. Gyulai Petőfi: A milady bosszúja. Mezőkovácsházi Vörös Október: A nagyváros örömei. Orosházi Partizán: A francia nő és a szerelem. — Sarkad! Petőfi: Meglepetés a cirkuszban. Szarvasi Táncsics: Pirosbetűs hétköznapok. Szeghalmi Ady: A Kobra-akció. előkészítő tanácskozást tartottak. A bevezetőt a megyei pedagógus szakszevezet középiskolai felelőse, Szekeres Béla tartotta, s azt élénk vita követte. Az általános iskolák bekapcsolása az új gimnáziumi tanterv megvitatásába azért szükséges, mert a középiskolai oktatás az általános iskolai tantervre épül, annak a folytatása. Huszár Rezső Megyei előkészítő volt Csabán az új gimnáziumi tanterv vitavezetői részére
