Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-11 / 238. szám

1962. október 11. 6 Csütörtök „Megbukott” a zeneszekrény — Nem bútordarab már a rádió -A jó néhány éve még divatos, gömbölyített „pocakos” rádióké“ szülékek ideje — a különféle mű­fák alkalmazásával — lejárt. A tervezők most arra törekednek, hogy az egyes formákkal is kecses könnyed készülékeket alkossanak. Régebben a rádiót annál jobbnak vélték, minél terjedelmesebb volt az. Ma már nem igény, hogy a rá­dió egyben bútordarab is legyen. „Megbukott” a különféle készülé­kekkel kombinált zeneszekrény is. Automatizált bolt Moszkvában Moszkva Moszkvában megnyílt az el­ső teljesen automatizált bolt, amelyben a kiszolgálók és pénztárosok munkáját 13 auto­mata végzi. A vásárló ma­ga választja ki az árut, az automata összeadja az összege­ket, elfogadja a pénzt és vissza­adja a visszajáró aprót. A bolt­ban elhelyezett automaták mind egyike feltöltés nélkül hatvan fajta áruból 7800 egységet adhat d. A gépek este összeadják a napi forgalmat. A boltban egy mérnök és néhány mechanikus tart szolgálatot. (MTI) Ha ugyanis az egybeépített rádió, televízió, lemezjátszó, magneto­fon közül valamelyik elromliki ki. javításáig a többit sem nagyon tudják használni. A formatervező szakember sze­rint a rádiónál a jövő: a mostani szuperrádiók teljesítményével mi­nél olcsóbb, minél kisebb készü­lék. A mai hagyományos formát később talán egy egészen egyszerű vevőszerkezet váltja fel, a rádió hangját pedig a szoba különböző pontjain felszerelt térhatású hang. szórók közvetítik. A televízió­készülékek formáját még sokáig befolyásolja a képcső mérete. A távoli jövő hozhat olyan változást nálunk is — hasonlóan az elkép­zelt, modem rádióhoz —, hogy a képcső különválik a vevőkészülék­től. Addig azonban a műanyagok fokozottabb felhasználásával még igen sok lehetőség van az olcsóbb, modem vonalú televíziók kialakí­tásához. Jelenleg is mintegy száz terv és körülbelül ötven modell van. a következő években forga­lomba kerülő új televízió-típusok­hoz. (MTI) A párizsi autószalon újdonságai Párizs. Léderer Frigyes, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Párizsban megnyílt az idei autó­szalon. amelyen a nyugat-európai és az amerikai gyártmányok mellett a Skoda- és a Wartburg-köcsik képvi­selik a szocialista országok autó­gyártását. A kiállított 300 fajta személy­kocsik között kevés az új típus, an­nál több a tökéletesítés az eddigi tí­pusokon. A Renault-gyár például önműködő sebességváltó-szekrényt mutat be. A vásárlók az olcsó, csekély fo­gyasztású kiskocsikat keresik, s eb­ben a kategóriában a legerősebb a verseny. A Ford-gyár két új kis­kocsival tört be az Európai Közös Szülői hanyagságból gyermekhalál — Irtsuk a mérgező gyomnövényeket Prekopa Pál békéscsabai lakos október 7-én délután motort javí­tott az udvarukban, felesége az alsó nyári konyhában mosott, míg hároméves Katica nevű gyerme­kük ezalatt hol az udvaron, hol a lakásban játszadozott. A kislány a szobába térvén, az éjjeliszekrény fiókjából kivett egy halom gyógy-! szeres fiolát, kiválasztotta közülük a jellegzetesen szélesebb üvegben tartott Strychnotonint, amit ét-! vágygerjesztőül ő szedett Kinyi­totta az üveg tetejét, s a csokolá­dé mázzal bevont drazsészerű tab­lettákból 20—25 darabot megevett. Majd kiment az udvarra és el-» mondta édesapjának, hogy cukrot» evett. Édesapja azonban — bár a» kislány szája körül csokoládé-l maszat árulkodott arról, hogy néma cukrot evett — nem gondolt sem-1 mi rosszra, hiszen a kislány min­dennap kapott cukrot is. Később édesanyjának mondta el Katica, hogy beszedte az orvosságát. A szülők, miután látták mi történt, kórházba szállították a kislányt,, akit már az úton görcsös fájdal-j mák gyötörtek. Hiába kapott! azonban gyomormosást, injekciót ez már nem segített. A szülői ha­nyagságból kezeügyében hagyott és beszedett nagy mennyiségűi gyógyszer felszívódott a szerveze­tébe és halálát okozta. A mérgező gyomnövények, a beléndek, maszlagos-nadragulya, sok gyermek betegségét, sőt halá­lát is előidézhetik. Október 7-én Gulyás Eszter 6 éves, Mezőberény környéki tanyán lakó kislány at­ropin-származékot tartalmazó be- Iéndeket evett. Ebből a mérgező segíteni, este 9 órakor meghalt Karasz Pál három és fél éves orosházi gyermeket ugyancsak be­­léndek-mérgezéssel szállítottak kórházba. Az ő életét még sike­rült megmenteni. Kővirág Hosszú órák óta barangolunk már A Népgazdaság Eredményeit Bemutató Kiállításon pavilonról­­pavilonra. Gépek az emberért, gé­pek a jövőért. Jogos büszkeség töltheti el a tizenöt szövetséges köztársaság népét ezekért az ered­ményekért. Még nekünk is föl­­fölrepes a szívünk, s rokonszen­­vünk erősödik e hatalmas nép iránt. Észrevétlenül szállt le az este. A fák leveleire ült a csönd, magas­ból néztek le ránk a csillagok. A kiállítás mint egy tarka fényből épült város meredt elénk. A szö­kőkutak vízcseppjei a színek min­den skálájában játszottak sze­münk előtt, amíg a tó vizéig ér­tek. A tó közepén kőbeálmodott -virág magasodott sokszínű szir­mokkal. A látogatók mind meg­állnak néhány percre, s gyönyör­ködnék a lenyűgöző látványban, a Kővirág-szökőkútban. így lett az orosz meséből szovjet valóság. A Lomonoszov Egyetem Hét épület magasodik Moszkva panorámája fölé. Fehérek, tornyo­sak és nagyon magasak. Közülük bogyóból 10—15 darab már hala- 2 TM kiemelkedik a 240 méteres los mérgezést okozhat, s mertj egyetem, huszonötezer diák impo­­egyébként nem rossz ízű, a gyer-| záns, kényelmes otthona, munka­­mekek szívesen esznek belőle.! helye. Gulyás Eszternek a halálát okozta a tanya körül burjánzó gaznövény. Délután 5 órakor beszállították ugyan a békéscsabai gyermekkór­házba, de nem tudtak már rajta Gyorsliftek visznek bennün­ket a 24. emeletre. Az ember fü­le szinte bedugul a szédítő sebes­ségbe. De aztán a kilátás kárpótol mindenért. Alattunk a Luzsnyiki-Piac-ra, a Ny ugat-Németországban előállított Taunus—1200-zaI és az Angliában készülő Cortina-val. Mindkettő veszélyes versenytársa a francia ás az olasz kiskocsiknak, a Volkswagen-nek és az új nyugat­német Opel-Kadettnek, az idei sza­lon egyik legtetszetősebb kiskocsi­jának. Az erős versengés dacára, az árak a nagy-trösztök kölcsönös meg­egyezése alapján a már ismert típu­soknál.is általában 3—5 százalékkal emelkedtek. A nagy luxusautók me­sés összegekbe kerülnek. A Rolls— Roycergyár Fantom-ja csekély 35 ezer dollár. A sznobok azonban nem ezt keresik. Az igazi elegan­ciát ma egy 1910-ből való motoros hintó jelenti. A 40—50 éves múze­umi tárgyak kifényesítve, újrafest­ve ott sorakoznak a Chevrolet-gyár legújabb terméke, a turbo-motoros Dodge—Turbo— Dart mellett. A turbo-motoros gépkocsi 200 lóerős, 180 kilométeres sebességgel is mindössze 12—13 liter üzemanya­got fogyaszt. Az idé-i autószalonban nagy he­lyet -kaptak a kétkerekű járművek. A nagy forgalmú városokban ee a leggyorsabb közlekedési eszköz. A klasszikus motorkerékpárokat ki­szorította a „Dongó”. Ugyanolyan gyons, mint a motorkerékpár és lé­nyegesen olcsóbb. Gulyás Sándor: Ismeretlen Petőfí-fénykép Békésen? Petőfi Sándor eddig ismeretlen fényképét őrzi békési lakásán dr. Lehoczky István, a bakonynánai erdészet útépítési művezetője. A hatszor tíz centiméter nagyságú, vastag kartonra készült, fakult barnás színű fotográfiát 1936-ban, egykori szállásadójától, özv. Haris Józsefnétől vette — Vörösmarty Mihály, Csajághy Laura, Liszt Ferenc és Erzsébet királyné fény­képeivel együtt; Az idős asszonyra annak idején férje egy fakazettát hagyott, amelyben harminc fotográfiát őr­zött. Haris József külön fel­hívta a figyelmét Petőfi fény­képére. Ö nagybátyjától, Mil­­litzer Károlytól, a „nemzet nagy­jai” fotográfiáinak gyűjtőjétől örökölte a kazettában tartott ké­peket. A családi hagyomány sze­rint Millitzer Kossuth-párti kato­likus lelkész volt, aki tábori pap­ként az isaszegi csatában is részt vett. A kitűnően sikerült, tiszta fo­tográfiát „Wohlfarth et Lovieh” — valószínűleg Becsből jött vándor­fényképészek — készítették Bu­dán, és pontosan ráillik a Feren­czi Zoltán „Petőfi életrajza” című, 1896-ban kiadott, háromkötetes könyvben közölt részletes sze­mélyleírás. Dr. Lehoczky István 26 éve vas­kazettában őrzi a költő arcképét. 1939-ben egy műgyűjtő két értékes festményt és tízezer pengőt aján­lott fel érte, mégsem vált meg tőle. özv. Haris Józsefné már régeb­ben elhunyt. Fia, István kivándo­rolt Ausztráliába. Nevelt lánya — akinél a többi huszonöt érdekes fotográfia maradt — valahol Pest környékén lakik, ha még él. Ők értékes adatokat mondhatnának a kép eredetéről, s a gyűjtő Millitzer Károlyról. Dr. Lehoczky Istvánnak erős meggyőződése, hogy a fotográfia valóban Petőfit örökítette meg. Ezt alátámasztja az is, hogy Mil­litzer csak a korabeli nagy embe­rek fényképét gyűjtötte, s a kép tökéletesen hasonlít Petőfi Sán­dorra. Természetesen a tudomá­nyos kutatók feladata lenne an­nak megállapítása, hogy a fény­kép valóban Petőfi vonásait őrzi. A lakosság segítségével épült Végegyházán épült ez a szép, korszerű községi művelődési otthon, három és fél millió forintos költséggel. A 300—300 főt befogadó nagy­terem és mozihelyiség mellett könyvtár, olvasóterem, klubszoba és sok más helyiség szolgálja a népművelési munkát. A lakosság 400 ezer forint értékű társadalmi munkával járult régi vágyának, a művelődési otthonnak a felépítéséhez. Utazás a Szovjetunióban stadion csak akkora, mint egy für. dőkád. A Moszkva folyó ezüst sza­lagja fényesen és szelíden kanya­rog keresztül a városon. A hétmilliós főváros állandóan feszíti burkát, s gyűrűzve növeke­dik, mint a vízbe dobott kavics nyomán a hullámok. Elmondták a vendéglátók, hogy Moszkva utcái azért olyan szélesek, mert a régi (rendszerint fából készült) háza­kat csak azután bontják le, ami­kor már mögötte állnak az új épü­letek. ...És a Lomonoszov Egyetemen már tanulnak a jövő tudósai, mérnökei, akik megtervezik majd a kommunizmus hatalmas építmé­nyét. A szovjet emberek pedig minden bizonnyal fel is építik azt. A GUM Ez a neve a moszkvaiak ked­venc nagyáruházának. Hátával végig a Vörös Térre támaszkodik. A televíziók kameráit itt állítják fel, ha ünnepségről van közvetítés. Ha eltéved benne az idegen, leg­jobb, ha azonnal kérdezősködni kezd — ha egyáltalán tud valamit oroszul —, mert különben időbe telik, amíg kikecmereg belőle. A vásárlók ezrei mindent megtalál­nak itt, amire szükségük lehet. A földszinten — náluk első emelet! — óriási szökőkút díszeleg. Körü­lötte ülőpadok az elfáradóknak, várakozóknak. Az elárusítónők nagyon ízlése­sek, nagyon fiatalok és nagyon tü­relmesek. Fehérgalléros, ezüst­szürke köpenyükben kedvesek, mint a galambok. Mindegyik előtt számológép. Ilyenekkel tanultunk számolni mi is kisiskolás korunk­ban. Ügyes kezekkel huzigálják jobbra-balra a számológép fa­gömbjeit, és már olvassák is róla a végösszeget: — Öt rubel és 70 kopek. A csomag a kiadóban. Vi­szontlátásra. Mi is ott jártunk, láttuk, vásá­roltunk. Az ajándékok és emlék­tárgyak mindig Moszkvára emlé­keztetnek. Ilyenkor újra vágy köl­tözik a szívünkbe, ilyenkor azt reméljük, fogjuk még látni ezt a várost. Randevú a Metrónál Sokat hallottam a moszkvai földalattiról. Szépségéről, méretei­ről, gyorsaságáról elragadtatással beszéltek, akik már látták. Nem csalódtunk mi sem. Megállóit már messziről megismeri az ember, gombaként magasodnak széjjel a városban. S ha sok embert látni csapatosan, azok biztosan a Metró­hoz mennek, vagy onnan jönnek. Lányismerőseinkre vártunk. Egy kis esti sétára a Moszkva-parton. A fekete kettes trolival csakhamar megérkeztek. Jelvényekkel ked­veskedünk nekik, s viszonozzák. Ahogy már ez a külföldiekkel len­ni szokás. Az Uraiból jöttek Moszkvát látogatni. Ök is a Tu­rista Szállóban laktak, akárcsak mi. Amint a bejárathoz közeledünk, ötkopekost vesznek elő tárcájuk­ból. Nálam éppen nem volt nagy sárga ötös. Elmosolyodnak, s egy ablakhoz vezetnek, ahol pénzt le­het váltani. Már nincs is akadá­lya az utazásnak. A terelőkorlá­toknál fotocellával működő auto­mata áll, abba dobjuk a pénzt, s a mozgólépcső pedig simán halad velünk lefelé. Mintha a föld gyomrába utaznánk, olyan mélyre. Nappali fényben úszó díszes csarnokokat látunk, amerre elro­bog velünk a vasút. Egy külön vá­ros a föld alatt. A Moszkva folyó partjánál kiszállunk. Az útteste­ken rohanó forgalom, a sétányo­kon csendes nyugalom. Langyos meleggel borul ránk a moszkvai este. Sétálunk, beszélgetünk. Az egyik lány halkan dudorászik mellettünk. Ráismerünk a dallam­ra... És aztán már mindannyian énekelünk — ki-ki a saját nyel­vén: „Fodrozott a víz, s újra elsimult, Színezüstöt szórt ránk a hold. Nyár volt, alkonyat, S lenn, a Moszkva-part, Ö, de szép volt, de tündér szép!” (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents