Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-13 / 240. szám

1963. október 13. 5 Szombat „Még most sem hozott hasa egy ötöst sem!.,.99 — Megtörtént beszélgetés egy első osztályos kisfiú édesanyjával — Három ember sorsának drámai találkozását ragadja meg Nádasy László filmje, a Lopott boldogság. A történet alapvető konfliktusa bárhol, bármikor megeshet, a filmbeli kibontakozás és megoldás azonban a mi életünk, társadalmunk lényegéből fakad. Egy öregedő, gyermektelen férfi szenvedélyesen beleszeret egy nála sokkal fiata­labb lányba, aki mást szeret. A film legjobban jellemzett, legösz­­szetettebb alakja az öregedő férfi, Szirák. Ebben a szerepben Mol­nár Tibor kiváló, ihletett alakítást nyújt. Vass Éva kissé idegenül mozog a nem egyéniségéhez íródott szerepben Kiss Gábor, a har­madik főszereplő ígéretes tehetséget bizonyít, frissen, színesen ala­kítja Ferit, a könnyelmű, szórakozni vágyó munkásfiút. Kitűnő Pso­­ta Irén, Szirákné szerepében. Az új magyar filmet Békéscsabán, a Szabadság Filmszínház vetíti 1962. október 11—15-ig. 0 0 0*0 00.0 »»00*000 *V * * *»# # .*.**« Községi KISZ-szer vezet és művelődési otthon együttműködése — Képzelje — állított meg egy fiatalasszony a minap — már egy hónapja iskolás a fiam és még mindig nem hozott haza ötöst De mást se! Egyáltalán nem osztályozza a tanítója, pedig \már olyan szépen ír a drága. Ez valam; dj szokás? Vagy tényleg elfelejtet­te? Az asszonyka haragos volt és nehezen értette meg, hogy a fele­­dékenységről szó sincs, sőt! A ta­nító néni nem is osztályozhatta le a lurkó munkáját, de még félév­kor sem kap osztályzatokat a gye­rek. Hosszadalmas lett volna a tanévnyitó utasítás idevágó részét idézgetni, ehelyett inkább arról beszéltem, miért jó így, ahogy van. Az iskolába járás első szakaszá­ban egy kicsit gondozó is a ta­nító néni, nemcsak nevelő, nem­csak oktató. Hányszor halljuk, hogy elsős kislányok, kisfiúk él. szólják magukat és „óvó néninek” szólítják a tanító nénit. Még olyan is akad, akinek kiszalad a száján az „anyuka...” (Magam is hallottam, higgye el. Meg azt is láttam, hogy a tanító néni szeme gyanúsan fénylett eny. nyi gyermeki báj, öntudatlan ked­vesség hallatán.) Ejgyszóval nagyon jó az, hogy az első félévben nincs osz­tályzás, nem indul meg idő előtt a „ki mit tud?” összehasonlítgatás, Tanulmányi kirándulást szerveztek a dévaványai úttörők Kedves élményben volt részük az elmúlt héten a dévaványai fel­ső tagozatos nevelőotthon úttörői­nek. Harminckilenc úttörő látoga­tott el a gépállomásra, ahol meg­tekintették a különböző erő- és munkagépeket A pajtásokat Egresi István, a gépállomás igazgatója fogadta és kalauzolta. A látogatás után számháborút rendeztek az úttörők, amelyben a Gyöngyvi­rág-, Szputnyik-, Fergeteg- és az Árvácska-őrs vett részt. Homann tartozott. A csoportok visszatértek, s értékes adatokat hoztak. Aszker kétszer is felszállt egy felderítő repülőgéppel, hogy alaposan szemű gyre vegye a né­metek elülső csapattesteit, ame­lyek iránt érdeklődött. Mindez elősegítette, hogy kidolgozzák az akció lebonyolításának részletes tervét, s gyors ütemben megte­gyék a szükséges előkészülete­ket. De az akcióra mégsem került sor. A hadtestparancsnokság vá­ratlanul utasítást kapott: indítsa meg a támadást, mert a leg­újabb értesülések arról tanús­kodtak, hogy a németek nagy tartalékokat vonnak össze. A szovjet csapatok előtt az a fel­adat állt, hogy zúzzák szét a tar­talékokat összevonó ellenséges egységeket, s a hátországból már elindult csapaterősítéssel támad, ják meg és semmisítsék meg a fasiszták tartalékait, mielőtt még sikerülne nekik kibontakozni és felkészülni a védelemre. A hadtestparancsnokság veze­tője, aki közölte ezt a hírt Keri­­movval, együttérzéssel tárta szét a karját. — Ezt tudom mondani, őr­nagy. — Bocsásson meg, mikor is kezdődik a támadás? hanem a nevelő — amellett, hogy már az első hetekben megkezdi az oktatást — zavartalanul mun­kálkodhat az osztályközösség ki­alakításán és arra törekszik, hogy tanítványai megszeressék az iskolát, beleéljék magukat min­dennapos életük nagy változásá­ba. — Kérdezze csak meg a tanító nénit — ajánlottam —, mennyire örül, hogy nem kell osztályoznia! Hogy a szülői értekezleteken nem azzal kell időt töltenie, hogy a Panni vagy a Pisti miért csak né­gyest kapott az O-betűjére és mi­ért nem ötöst? Hogy mindezt ki­kikapcsolva a „témából”, inkább arról beszélgethet szülő és peda­gógus, hogy a gyermek jellemét hogyan, mi módon formálhassák? Kinek kell többet segíteni? Ki miért lusta vagy hanyag? Ki az, aki máris ügyes, jól dolgozik? Aranyigazság, hogy végtelenül sok múlik az első iskolás hóna­pokon. Ha a gyerek jól érzi ma­gát az iskolában és otthon sem — mindenáron — a minél több ötös szerzésére, hanem a tiszta, rendes, szép munkára ösztönzik, akkor gyorsabban megkedveli a tanu­lást, az ő kis munkáját és ez a szeretet csak tovább fokozódik benne az évek folyamán. — Gondoljon csak arra, asszonyom, mennyire igaz az, hogy mindenben az első élmény, az el­ső benyomás a döntő. Ez aztán sokáig kihat az ember életére, s vajon nem ugyanígy vannak ezzel a kis elsősök is? De mennyire!... Ezért intézkedtek úgy, akiknek kellett, hogy ne legyen osztályzás, még félévkor sem, inkább barát­­kozás a gyermek szemében cso­dálatos betűvilággal, a számokkal és ismerkedés egymással, az is­kolás közösségi élettel. Később egy megtörtént, vidám történetkét is elmeséltem. Egy el­ső osztályos kisfiút napokon át zaklattak a tájékozatlan szülők: „Miért nem kapsz te osztályzatot? Annyira buta vagy?” Mire a gye­— Holnaputánra terveztük, de most még előbbre hoztuk. — Az ezredes egészen halkan folytat­ta: — Holnap kezdjük, pontosan éjfélkor. — Pontosan éjfélkor — ismé­telte elgondolkozva Aszker. — Tehát van egy teljes 24 órám. — Hogyan döntött? — A had­testparancsnok érdeklődéssel né­zett Kerimovra. — Alá szeret­ném húzni: a feladat, amely csa­pataink előtt áll, igen nehéz és bonyolult. A németek nagy erő­vel rendelkeznek, erős védelmi vonalat építettek ki. Űgyhogy nem lesz könnyű dolgunk. És még egy: nem akarjuk a fritze­­ket idő előtte nyugtalanítani. A meglepetésszerű támadás fél si­ker. — Nem is fogjuk őket nyugta­lanítani. — Aszker felállt. — Megengedné, ezredes elvtárs, hogy vagy két óra múlva ;smét visszajöjjek? Szeretném foly­tatni a beszélgetésünket. — Nagyon szívesen, őrnagy. De vegye számításba, hogy ha a tá­madás .., — Meglehet, talán jobb is lesz támadás közben — mondta Asz­ker. — Tehát akkor visszajöhe­tek, ugye? (Folytatjuk) rek segített magán. Irásfüzetébe egy gyönyörű, piros 5-öst rajzolt. Még meg is csillagozta. A tanító néni persze nagyot nézett, amikor felfedezte. — Hát ezt ki írta ide? — kérdezte. — Én! — hangzott a magabiztos válasz. Gondoltam, ha a tanító néni nem írja ide, oda­írom én, legalább örülnek otthon. Mindig az ötöst követelik... Ex a kis eset sokféle ta­nulsága mellett arra is figyelmez­tet, hogy ne restelljen egyetlen szülő sem szoros kapcsolatot tar­tani gyermeke tanítójával, az is­kola életével. Járjon e! a szülői értekezletekre és ne csak arra vár­jon, hogy majd felkeresi a tanító otthonában, mert annak ez úgyis kötelessége. Egyszóval: ismerjük meg gyermekünk iskoláját, tanító­­ját? tanárait, nehogy mi szerez­zünk ebből a „tantárgyból” idő előtt gyenge osztályzatot. Sass Ervin OKTÓBER 13. Békési Bástya: Az elveszett paradi­csom. Békéscsabai Brigád: Revűpará­­dé. Békéscsabai Szabadság: Lopott boldogság. Békéscsabai Terv: Áp­rilisi riadó. Gyomai Szabadság: Ana­­tol úr kalapja. Gyulai Petőfi: A milady bosszúja. Mezőkovácsházi Vö­rös Október: A nagyváros örömei. Orosházi Partizán: A francia nő és a szerelem. — Sarkadi Petőfi? Meglepe­tés a cirkuszban. Szarvasi Táncsics: Pirosbetűs hétköznapok. Szeghalmi Ady: A Kobra-akció. Gyulai Erkel: Hófehérke és a 7 törpe. Orosházi Béke: Önfeláldozás. műsora Október 13-án este 7 órakor PYGMALION Szelvénybérlet. Oktober 13-án este fél 8 orakor Bé­késén: Az elmúlt népművelési évadban öt szakkör működött a battonyai művelődési otthonban. Az idén a helytörténeti, a foto-, a repülő- és hajómodellező-, a bélyeggyűjtő- és a báb-szakkör mellé megszer­vezték az irodalmi szakkört is. A művelődési otthon művészeti cso­portjai közül a színjátszók és a népi táncosok is megkezdték a pró­bákat. A műkedvelők a tíz eszten­dővel ezelőtt bemutatott Gül baba A vésztői területi KlSZ-szerve­­zet és a községi művelődési ott­hon nemrég példamutató együtt­működésre lépett. A céljuk az, hogy a mindkét helyen tevékeny­kedő fiatalokat közelhozzák egy­máshoz és a kívülállókkal is meg­szerettessék a kommunista ifjú­ság életét. Első lépésként elhatá­rozták, hogy a KISZ-házban az elkövetkező hónapokban minden héten klubestet tartanak. A válto­zatos programban politikai, tudo­mányos, irodalmi, zenei és sport­témák és kérdések szerepelnek, il­letve szerepeltek. A múlt heti el­ső klubestre a KISZ-vezetőség a művelődési otthon szakkörvezető­it is meghívta. Azt tervezik ugyanis, hogy a KISZ-házban, az ottani élet még elevenebbé tétele című operettet újítják fel. A fel­újítás érdekessége, hogy az ope­rett főszereplőit ugyanazok alakít­ják, akik tíz évvel ezelőtt. A szín­játszó csoport többi tagjai a tánc­csoporttal együtt egész estét be­töltő esztrád-műsorral készülnek közeli veszprémi vendégszereplé­sükre. A csoport öt napot tölt Veszprémben és az ottani szerep­lést összekötik tanulmányi ki­rándulással is. érdekében, néhány szakkört is működtetnek majd, s ennek a tervét beszélték meg. A nóta vége Néhány éve, ha összejött egykét szövetkezetellenes ember valame­lyik kiskocsmában, akkor csak ar rót lehetett hallani, hogy: — O'yan gazos kukoricát, mint a .. .olyan gyenge napraforgót, mjnt a . . . annyi fetezántatlan földet, mint a . . . sehol nem lehet találni. — De látná csak kend — ée jött a kontra . .. meg a rekonfcra. Sza puhák a gyermekbetegségben szen­vedő szövetkezeteinket, amelynek azóta — uram boosá’... — ta’án még'ők te tagjai. Akkor még ez volt a sláger. Egy hasonló jellegű vitát azért napjainkban is voit szerencsém fé­­[lig-meddág végigélvezni, az egyik kiskocsmában, ahová a szomjúság kergetett be egy pohár sörre és a kíváncsiság tartott ott. Megérts. Ketten ülnek a szomszéd asztal­inál. Cserzett arcú parasztok. Egyik az egyik, másik meg a másik tsz­­ben do'igozott. * — Na, hogy áll a cukorrépátok Jani? — így az egyik. — A mieink? Hát olyat te nem * át tál ecsém, amióta a két füled kö zé szorult a fejed. — Olyan-e? — E'jö'netnétek bámészkodni. Kétszáz mázsa fölött lesz. Érted! — A mienk jobb. — Egy literbe, hogy nem. — Hozasd ki. — AUod a litert? — Hozasd ki! Miért, a mienk két-' százötvenet is ad. — Hányszor kapáltátok? — Háromszor, öcsém Meg mű­trágyát is kapott döigivel. — Lesz a mienken annyi, mint... — Arra meg nekem van egy li­terem — és máris int a csaposnak. Kihozatták mind a két litert. • Most ez a nóta járja! Hogy mi hát a nóta vége. nem tudom, nem vártam tovább. Lehet, hogy a ku­koricájuk is ilyen jól slkerü't. (Kollárflg F elhívás! Értesítjük kedves közönségünket, hogy október 16-i és 17-i (Szelvénybérlet, Bajor-bérlet) bérletek máp váHVi-itók a szín­ház szervező irodájában. 51038 MAJD AZ UTÁNPÓTLÁS A battonyai színjátszók és népi táncosok veszprémi vendégszereplésre készülnek

Next

/
Thumbnails
Contents