Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-06 / 234. szám

IM2. október 6. 5 Szombat A szülő sem lehet gyermeke fejlődésének akadályozója Egy édesanya arról panaszko­dott nemrég, hogy gyermekét méltánytalanság érte. Nem vették fel a főiskolára, azon a címen, hogy létszámfeletti. Azzal vigasz­talták, jelentkezzék jövőre, addig pedig vállaljon munkát valahol, ö ezt sértőnek tartja, mivel tud­tával, nem is egy olyan négyes rendűt vettek fel, mint a fia. — Mert a protekció így meg úgy... — legyintett. Pillanatig sem tagadtam előtte, hogy bizony szubjektív vélemé­nyezések is becsúszhatnak ilyen esetben. Ellenszenv, rokonszcnv, baráti vagy egyéb kapcsolat is szerephez juthat még az iskolai felvételeknél, akárcsak másutt. Ez azonban sajnálatos és súlyosan Az történt, hogy a napokban megnéztem Békéscsabán az utób­bi évek lengyel filmgyártásának egyik legkiválóbb alkotását, mely mély emberi érzéseket és igaz fi­gurákat élethű konfliktusok tük­rében hoz elénk a vásznon. A tár­sadalom különböző rétegeinek mesterien kidolgozott élő figurái, az apró emberi gyengeségek, hi­bák néhol tragikomikus — de hangsúlyozom csakis tragikomi­kus ábrázolása az első perctől kezdve feszült figyelmet kelt a nézőkben. Eddig nem is lenne semmi hiba. A néző figyel, a cse­lekménybe s a szereplők helyébe képzeli magát, majd a végén hasz­amikor volt szíves ejtőernyővel kiugrani a repülőgépből és föl­det érni nálunk. Azizov elvette Szemintői a fényképcsomót, s válogatni kez­dett benne. — Tessék. Itt van, amint ereszkedik az ejtőernyőn ... Ezen pedig az ejtőernyőt ássa a föld alá. Még egy: vonatra száll, s ellenőrzik az igazolványait... Ez itt pedig már Bakuban ké­szült. Azizov, miközben beszélt, sor­ban egymás után adta át árny­képeket Scsukonak, aki szó nél­kül, kifejezéstelen arccal népe azokat. — Néhány fénykép alaposan megdolgoztatott bennünket. Kis­sé sötétre sikerült, mert kevés volt a fény. De az ön kedvéért igyekeztünk, mindent elkövet­tünk. Amint látja, nem is olyan rosszul sikerültek a képek. Azizov összeszedte a fényké­peket, s félrelökte. Scsuko erőlködve fordult meg az ágyon. — Nos, akkor beszéljen. — Nem értem magát, parancs­nok polgártárs. Valamit összeke­ver. Rám akar varrni egy ügyet, de nem sikerül. — Beszéljen — ismételte Azi­zov változatlanul egyenletes, nyugodt hangon. — Tolvaj vagyok — mondta Scsukó. — Tolvaj, érti? És kész. Pont. — A ponttal még ráérünk. elítélendő dolog, amit ha eseten­ként bátran felfednek, nem ma­rad büntetlenül. Azonban rend­szerünkre nyilván nem ez a jel­lemző. Éppen ezért jelen esetben is, amellett, hogy a jelentkező­nek elsősorban az osztályzatát nézték, nyilván azt sem hagyhat­ták figyelmen kívül, hogy addigi iskolai életében, azaz 12 esztendőn míg mások minden alól kihúzzák magukat, a vizsgabizottság — amíg csak engedi a felvételi ke­retszám — elsősorban az előbbi­ek közül választ, az erkölcsükben és társadalmi magatartásukban is jeleskedőket részesíti előny­ben. Ez rendszerünk erkölcsi vele­járója. Példánk esetében a diák négyes rendű, ami még nem lenne nos vagy haszontalan véleményt alkot Nem igy tesznek azok a — gon­dolom velem egykorú fiatalok, akik számomra, s még sok más etnber számára (akik nem azért járnak moziba, hogy megmérhe­tetlen mennyiségű szabad idejük egy részét valamivel elüssék) szinte élvezhetetlenné tették az előadást. A legdrámaibb pillana­tokban, a felszabadult emberi ér­zések, érzelmek és ösztönök igaz hangulatában — bocsánat a kife­jezésért — hangosan felröhögni nem csupán illetlenség! — Több annál! Sajnos, fájó, hiszen fiatal­ságunk egyes tagjairól van szó. (Medveczky) Pontot csak jó idő múlva tu­dunk ennek az ügynek a végére tenni — felelte Azizov, s a hang­jában fenyegetés érződött. El­vett Szeműitől egy borítékot. — Közlöm, hogy a szobájában, ab­ban, amelyet özvegy Szuhovától bérel... Azt hiszem így hívják az asszonyt, ugye? — Szuhova — bólintott Sze­min. — Szóval ebben a lakásban, az ön szobájában házkutatást tar­tottunk. És az ön bőröndjében egy újságot találtunk. Scsuko vállat vont. — Lehet. írni, olvasni tudok, ezért időnként újságot is veszek. Sőt néha könyvre vetemedem. — De az újságon titkosírás van! Scsuko mozdulatán észrevet­ték a nyomozók a csodálkozást. — Tessék — folytatta Azizov — nézze meg ezt az írást. Kiterítette az újságot, s meg­mutatta. — Nem az enyéfn — mondta sietve Scsuko. — Életemben elő­ször látom. És nem én írtam. El­lenőrizzék az írást. Nem az enyém. Azizov, mintha nem is hallot­ta volna Scsuko szavait, folytat­ta: — A rejtjeles írást megfejtet­tük. A pontos szövege: „Szeren­csésen megérkeztem. Várom a küldöncöt a csomaggal”. Tessék, megnézheti maga is. Ez itt a tit­kosírás, ez pedig itt hozzá a rejtjelkulcs. így van ez, Scsuko. át, általában hogyan viselkedett szüleivel, nevelőivel, diáktársai­val és egyáltalán az egész közös­séggel szemben, melyben élt és él. Mert mi sem természetesebb annál, hogy ha két vagy több egy­forma bizonyítványú fiatal jelent­kezik főiskolai vagy egyetemi felvételre és egy részük nemcsak a tanulásban, hanem „hiba”, azonban mikor kisdobos­nak, úttörőnek jelentkezett volna, szülei nem engedték. Nem kötele­ző, minek az. Nyolcadikos korá­ban azonban már maguk noszo­gatták — azzal a hátsó gondolat­tal, hogy amikor középiskolába íratják, „legyen jó pontja”. Az ad­dig „soha rá nem érő” mama is egyszeriben élénken tevékenyked­ni kezdett a szülői munkaközös­ségben, ott is lehetőleg az előtér­ben. A középiskolában ugyanez is­métlődött. A fiú a negyedik osz­tályban „beléphetett” a KISZ-be, hogy majd a főiskolai jelentkezés­nél legyen „kellő nyomaték”. A méltatlankodó szülő egyéb­ként rendes, becsületes a maga módján, csak éppen régiesen gon­dolkodó. Pedig ha igazán szeretné a fiát, akkor megértené az „idő szavát”, ráeszmélne arra, hogy gyermeke jelenének és jövőjének igazi táp­talaja, ez a mi fejlődő szocialis­ta közösségünk. Ebben virul ki minden fiatalban a ..mindenki egyért és egy mindenkiért” mély közösségi érzés. Lányaink és fia­ink személyes boldogulásának és boldogságának ez a társadalom az egyedüli kiteljesitője. Gyerme­kük igazi érdeke ellen cseleked­nek akaratlanul is azok az édes­anyák és édesapák, akik elavult nézeteik béklyóiban vergődve, szeretteiket is le akarják rántani a való élet napfényes útjáról. Huszár Rezső — Nyomozó polgártárs! — Scsuko felült az ágyon, s a fejét fogta. — A színigazat mondom: én ezt az újságot soha életemben nem láttam! — Mi célból jött ide? Scsuko hallgatott. Kopogtak az ajtón. Azizov elé­gedetlenkedve fordult abba az irányba. Szernin felállt, s kinyi­totta. Egy percig hallgatott vala­kit, aki az ajtó mögött állt, az­tán visszajött. — önt keresik, ezredes elvtárs — mondta. Azizov kiment. Egyik beosz­tottja várta a folyosón. — Ezredes elvtárs! Most jelen­tették, hogy egy kis faluban, pontosan itt— térképet terített ki, azon mutatta — egy idős férfi hullájára bukkantak. Oda­haza halt meg. Hirtelen halál. Az a gyanú, hogy a szíve okozta. A lakás átvizsgálásakor egy rej­tett lejáratot leltek, amely a padló alatti titkos helyiségbe ve­zetett. Itt egy álcázott üregben nagy hatósugarú rádió adó-vevő berendezést találtak. Az áram­forrás be volt kapcsolva, tehát nem sokkal előbb használhat­ták ... Az öreg . . . Azizov félbeszakította a nyo­mozót. — Hívjon azonnal kocsit. És telefonáljon, hogy semmihez se nyúljanak. Küldjön a helyszínre szakértőket és fényképészt Azonnal ott leszünk mi is. (Folytatjuk) mindenben becsülettel helytállt. Vajon figyel a néző? Utazás a léggömbön Lamorisse alkotása a játékfilm és a dokumentumfilm elemeinek különös keveréke, sajátos, gyakran lírai hangvételével a rendező egyéni stílusát tükrözi. Maga a történet nagyon egyszerű, de szo­katlan alapötlete a Verne-regényeket idézi: az öreg tudós és unoká­ja léggömbön kel útra, és bejárja Franciaország különböző vidékeit. Az atomenergia, a szputnyikok korában úgy suhan a narancsvörös léggömb a gyönyörű tájak felett, mintha a meséből libbent volna elő. Érdekes még megemlíteni, hogy a rendező e különleges néző­pontból valósággal felfedezteti a nézővel Franciaország szépségeit. (Bemutatja a békéscsabai Brigád mozi október 6—10-ig.) Múzeumba Kerül a sárkányos vascímer Gyulán él Fejes Bertalan, az or­szág egyik leghíresebb műlakatos mestere. A ma 81 éves mesternek 150 tanuló volt egykor keze alatt, s közülük sokan hálásart' emlékez­nek vissza jó tanítómesterükre, bár többen a föld minden tájára, még a tengeren túlra is szétszó­ródtak. Az öreg műlakatos — aki még mostanában is pepecselget mű­helyében — arról nevezetes, hogy a varrógéptől kezdve a sebészeti műtőasztalig és a toronyóráig mindent megcsinált. 1899-ben ké­szített inasremekét, a szinte élő­nek ható vasrózsákkal díszített virágtartó asztalát sokan megcso­dálják. A művészies kezű Berci bácsi munkáját dicséri a gyulai zeneiskola és a tanácsháza díszes vaskapuja és balkonja, ő csinált műtőasztalokat budapesti kórház­ba, s az általa húsz évvel ezelőtt gyártott ételszállító termoszko­csikat használják ma is a gyulai megyei kórházban. Egyik remek­ül unkája^két, tüzes nyelvet öltő, madártestű vassárkány is, me­lyek készítéséhez ötven évvel ez­előtt — amikor önállósult — ab­ból a célból kezdett hozzá, hogy az utcán kiakasztja mesteri cég­tábláját tartó címerének. Közben olyan sok más dolga volt, hogy a címercsinálás félbemaradt. 81 éves korában azonban elhatároz­ta, befejezi a szobornak is beillő vas-remekművet, hogy a helyi múzeumnak ajándékozza. OKTOBER 6. Békési Bástya: A nagy Caruso. Bé­késcsabai Brigád: Utazás a léggömbön. Békéscsabai Szabadság: A két „N” úr. Békéscsabai Terv: Ki tud Júliáról? Gyomai Szabadság: En. és a nagy­apám. Gyulai Petőfi: Elveszett para­dicsom. Gyulai Erkel: A nagy olimpia. Mezökovácsházi Vörös Október: Fel­támadás I—II. Orosbázi Béke: Rande­vú Koppenhágában. Orosházi partizán: Halál a Cukor-szigeten. Sarkad! Pe­tőfi: Legenda a vonaton Szarvasi Tán­csics: A kétéltű ember. Szeghalmi Ady: Nevessünk. Régi családi lakóházából újat varázsol olcsó árban a Mezőberényi Építő Ktsz Mostani lakóháza összes felhasználható anyagainak fi­gyelembe vételével adunk önnek előzetes költségvetést 2 szobás, összkomfortos, modern követelményeknek megfelelő lakásra. Ilyen építkezés irányára cca 50 0Ö0 forint. OTP-kölcsön itt is igénybe ' vehető! t Mindet) természetű családi lakóházépítést azonnalra és 1903. évre is vállalunk. Hívja azonnal — ha építkezni akar — Mezőberény 3-at telefonon és mi a legnagyobb készséggel állunk rendelkezé­sére. Keresse lel bizalommal szövetkezetünket! Mezőberényi Építő Ktsz 547

Next

/
Thumbnails
Contents