Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-06 / 234. szám

196Z. október 6. 4 Szombat A kiállításon szerzett tapasztalatok alapján vetik a külföldi házát Megyéink termelőszövetkezeted­ből több' száz elnök és mezőgaz­dász utazott fel az Országos Me­zőgazdasági Kiállításra és az ott szerzett tapasztalatokat jól hasz­nosítják saját gazdaságukban. Tóth Mihály, a kétsopronyi Dó­zsa Tsz főagronómusa a követke­zőket mondotta el erről: — A növénytermesztésben ma­gunk is szép eredményeket értünk el az utóbbi években: ezt igazolja a napraforgóval nyert aranyérem. De a kiállításon sokat tanultunk, érdekes dolgokat láttunk. A kül­földi 550 hold olasz és szovjet bú­zát már az ott szerzett tapasz­talatok alapján vetjük. A jó agro­technikai eljárás ugyanis több va­gon terméstöbbletet eredményez­het. Meggyőződtünk többek kö­zött arról, hogy a tavalyi 130 kiló holdankénti vetőmag kevés, most 155 kilót vetünk. A felületes talaj­­munka nem elég az igényes, bő­termő búzafajtáknak. Mélyenmű­­velt, morzsalékos talajba vetünk, s legalább 6—8 centi melyen föld­be tesszük a magot, így a száraz­elég a szuperfoszfát-utánpótlás. a kelés és egyenletesebb a fejlődés. — Rájöttünk arra is, hogy nem elég a szuperfoszfát-utánpótlás. Eddig csak tavasszal adtunk 50 kiló péfcisót holdanként, de most 150 kilóra emeltük a nitrogéntar­talmú műtrágya-adagot. Remél­jük, hogy a kiállítás tapasztalatai az intenzív búzáknál jól gyümöl­csöznek. Az egészségvédelemről, a balesetek csökkentéséről és a munkakörülmények javításáról tárgyalt a KSZKBI megyei választmánya A dolgozók egészsége védelmé­nek napirenden tartása, a balese­tek minimálisra való csökkentése volt a vezérfonala az október 5- én tartott Kisipari Szövetkezetek Kölcsönös Biztosító Intézete me­gyei választmánya ülésének. La­katos Mihály elnök a féléves ered­ményekről és hibákról szólva el­mondotta, hogy 1962 első félévé­ben csökkent ugyan a táppézként kifizetett forint összege, de nőtt a táppénzesek száma és a táppénz miatt kiesett munkanap. Míg 1961- ben 58 306 volt a kiesett munka­napok száma, addig ez a szám az idén több mint négyszázzal emel­kedett. Nem megnyugtató ez a je­lenség elsősorban azért, mert igen sok az üzemi baleset Bár a múlt évhez viszonyítva né­mi csökkenés van, még mindig több megyénkben a baleset az or­szágos átlagnál. Az idén eddig 127 baleset volt, ami .1416 munkanap­kiesést jelent. Ezek a számadatok nem tükrö­zik azt a gondoskodást, betegség-és baleset-megelőzést, amelyet az állam, a szövetkezeték nyújta­nak. A dolgozók egészséges mun­kakörülményeinek kialakítására, különböző fertőző betegségek meg­előzésére százezreket költenek me­gyénkben is. Csak a szociális lé­tesítményekre 340 ezer forintot fordítottak. Ebből az összegből új létesítmények születtek, míg a ré­giek felújítására, bővítésére és korszerűsítésére több mint kétmil­lió forintot költöttek. Ezek után, az egyre javuló munkakörülmények után, jogosan követelhető meg, hogy a balesetek — amelyek igen nagy százaléka, szinte több mint a fele figyelmetlenségből, játékból, a védőberendezések nem haszná­lásából erednek — csökkenjenek. A választmányi ülés képet al­kotott arról is, hogy az emberek családi gondjainak csökkentésére csaknem 3 és íél millió forintot juttattak »iVem akarok lemaradni” ÜLÜNK AZ ASZTAL MEL­LETT és beszélgetünk. Találóbb azonban, ha azt mondom: hallga­tom Matuska Gyula elvtársat, az Országos Sertéshízlaló Vállalat bé­késcsabai telepének helyettes ve­zetőjét. Magáról alig mond vala­mit Annál többet a vállalatnál elért eredményekről, a két telep hét munkásőrének, s a kommunis­táknak, a pártonkívülieknek szor­galmáról, tettrekészségérőL — A níúlt évben mi is csatla­koztunk a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért kezdeményezett mozgalomhoz — újságolta. — Saj­nos, a rendszeres továbbképzés el­maradása miatt nem nyertük el e megtisztelő címet. A kongresszusi versenyben azonban igen szépek az eredményeink.., Az általam irányított 13 tagú brigád a múlt évi 103,5 százalékos takarmánymegtakarításhoz képest 107 százalékos eredményt ért el. A ráhizlalás is jóval nagyobb ered­ményt mutat, mint a múlt év ha­sonló időszakában. — Az egymillió-kilencvenkilenc­­ezer forint értékű kongresszusi vállalásunkból az első félévben 327 ezer forintnyit teljesítettünk — mondja. — A júliusi, az augusz­tusi s a szeptemberi hónapot is jó eredménnyel zártuk. Persze vál­lalásunk zömét majd most tudjuk teljesíteni a második félévben. De amit vállaltunk, annak eleget is teszünk. AZ EREDMÉNYEK hogyanját, mikéntjét bogozom. S mintha ő mit sem tett volna a kongresszusi vállalás teljesítésének a sikeréért, a többi munkásőröket párttago­kat és pártonkívülieket említi. Pe. dig a három Kiváló dolgozó jel­vény, melyeket Matuska elvtárs kapott, sok mindent érzékeltet. Szerényen beszél arról is, hogy az ellen forradalom idején mint kar­­hatalmista, ő is fegyvert fogott, s a Munkás-Paraszt Hatalomért Ér­demérmet jogosan viseli. Azt is csak később tudtam meg, hogy az ellenforradalom még sok helyen csikorgatta fogát, amikor p a fia­talokhoz sietett és a Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakításán fáradozott. Munkásságát elismer­ték: Ságvári Érdeméremmel tün­tették ki. A 2-es telepen 74 állandó dol­gozó szorgoskodik az ő közvetlen irányítása mellett, azonban keve­sen ismerik Matuska elvtársnak azokat az érdemeit, melyeket em­lítettem. Szerénysége, az emberekhez való közvetlen kapcsolata soha nem en­gedte meg, hogy ezekről beszél­jen. MÁR AZ UDVARON, a sertés­ólak között barangoltunk, amikor megtudom Matuska elvtárstól, hogy a két telepnek ő a párttitká­ra. — Jól összefér ez a munkámmal — mondja. — Hisz’ mindig az em­berek között vagyok. Szeretem az embereket, de úgy érzem, ők is en. gém. A Központi Bizottság irány­elveit is jól ismerik dolgozóink. Igaz, nemcsak párttaggyűlésen, hanem szabad pártnapon is meg­vitatjuk ... S min t közmegbecsülésben álló vezetőt, párttitkárt, aki négy éve irányítja a pártszervezetet, a kom­munistáik küldöttnek választották, hogy a városi pártbizottság 'kül­döttválasztó pártértekezletén kép. viselje őket, s a két telep összes dolgozóit. A telep csaknem minden zegét­­zugát bejártuk, amikor a munkás­őrségről, s ottani tevékenységéről érdeklődtem. Kíváncsi voltam ar­ra, vajon jut-e ideje megannyi más tennivalója mellett képezni magát úgy is, mint munkásőr. — TALÁN OTT kezdem, hogy már a munkásőrség megalakulásá­nál ott voltam. Ennek az eredmé­nyeként kaptam meg ez év tava­szán a Kiváló Munkásőr-jelvényt. Jut ideje, hogy rendszeresen el­járjon továbbképzésre is. Persze beszél a sikertelenségről is. Arról, hogy a legutóbbi lövészeten bizony az ő raja (mint géppuskások), nem a legjobban szerepelt. Magabizto­san újságolja azonban, hogy a leg­közelebbi lövészeten nem akarnak szégyenkezni. Ezért valamennyien rendszeresen eljárnak a tovább­képzésre és szorgalmasan gyako­rolnak. S miközben Matuska elvtárs mindenütt eleget akar tenni, még nem szóltunk valamiről, arról, hogy jelenleg az Orosházi Mező­­gazdasági Technikum második év­folyamában tanul. — Nem akarok lemaradni — jegyzi meg halkan. — Pedig nem könnyű mindezt egyszerre csinál­ni... VALÓBAN nem könnyű, külö­nösen, ha arra is gondolunk, hogy Matuska Gyula elvtárs férj és édesapa is. Balkus Imre 12 — A csomaggal — ismételte elgondolkozva Azizov. Hirtelen felállt, s felemelte a hangját. — Arra nem gondol, őrnagy, hogy ez az újság és a rajta talált rejt­jeles írás csak fondorlat? Igen, igen, fondorlat és semmi több. Azt gondolta őkelme, hogy ezt is bevesszük. — Ö? — Az Öszszakállú. — Feltételezi, ezredes elvtárs, hogy övé az újság? — Ma még egyszer figyelme­sen tanulmányoztam azokat a jelentéseket, amelyeket munka­társaink adtak Scsuko egyes lé­péseiről, kezdve az ejtőernyős leszállásától egészen addig, amig a városunkba nem ért. Olvassa el a szabad idejében. Rendkívül érdekes. Scsuko vagy háromszor mesterien átjátszotta a tiszteket Szarvasi Vas-, Fémipari Kisipari Termelőszövetkezet SZARVAS keres azonnali belépésre egy képesített könyvelői vizsgával rendelkező anyagkönyvelőt, egy gépésztechnikust, egy vizsgázott vasipari normást, egy képesített könyvelői vizsgával rendelkező kontírozó könyvelőt és egy gyakorlott gyors- és gépírónőt Jelentkezni lehet: Szarvasi Vas-, Fémipari Ktsz központi Iro­dáján, Szarvas, Szabadság út 64—66. Telefon: 206. 543 az arra rászorulóknak. S ebben az összegben nincs benne a kórházi költség, gyógyszer és egyéb orvosi kiadás. Sőt nincs benne a nyugdíj, összeg sem, amely minden hónap­ban emelkedik. Egy évvel ezelőtt még 620 forint volt a havbátlag s ma már 700 forinton felül van. De egyre nagyobb gondot fordíta­nak a pihenés biztosítására is. Az idén például 015 dolgozó pihenhe­tett az ország legszebb üdülőhe­lyein. A baleseteket, a megbetegedése­ket kivéve tehát eredményekről számolhatott be a választmány. A számokkal illusztrált eredmények további gyarapításához arra van szükség, hogy a kiesett munkana­pokat csökkentsék, az azokon ter­melt értékekkel gyorsítsák a fejlő­dés ütemét. Ezt segíti elő a KSZKBI azon határozata is, amely szerint a jövőben üzemi orvosok és rendelők létesítésével megelő­zik a betegséget, hasznos tanácsok­kal segítik a dolgozókat a munká­ban, a napi életben. Lakatos elvtárs beszámolója után az ellenőrző bizottság elnöke mondotta el a bizottság észrevéte­leit. majd a hozzászólók sok hasz­nos tapasztalatot és javaslatot mondtak el, amelyek segítséget je­lentenek az alközpont dolgozóinak az emberek védelmében kifejtett munkájában. Az ÉM. 44. sz. Építőipari Vállalat Budapestre felvesz kőműveseket, ácsokat, állványozókat, lakatosokat, vasbetonszerelőket; ÉM.-vlzsgával rendel­­kező könnyűgépkezelőket, kubikosokat vegyes munkára és férfi segédmunkásokat. Tanács-igazolás és munkaruha szükséges. Szállást és napi két­szeri étkezést biztosítunk. Jelentkezés: Budapest V., Kossuth L. tér 13—15. 50961 az ellenőrző-helyeken. Pedig azok tapasztalt, jó szemű embe­rek. S most engem arról akarnak meggyőzni, hogy ez a hétpróbás ügynök a tulajdon bőröndjébe dugta azt a rejtjeles szövegű új­ságot. Micsoda badarság! — Igaz is, hiszen nem valami körmönfont módszerrel rejtjelez­ték — mondta elgondolkozva Szemin. — Nyílván azért, hogy teljes bizonysággal meg tudjuk fejte­ni, Azizov ezredes és Szemin őr­nagy másnap a kórházba indul­tak, ahol a fogoly Scsukót ápol­ták. Mindketten fehér köpenyt öltöttek. Azizov hátra tett kézzel, töprengő arccal ment a kórház folyosóján. Szemin egy nagy, disznóbőrből készült aktatáskát cipelt. Amikor beléptek a terembe. Azizov körülnézett. A tiszta kis szoba, amelyben az ágy előtt szőnyeg volt, mellette pedig éj­jeliszekrény, semmivel sem kü­lönbözött volna a rendes gyógy­intézetek kórtermeitől, ha az aj­tó előtt nem állt volna egy rend­őr s az ablak alatt egy másik. Az ezredes az ágy mellé tolt egy széket, s leült. Szemin mel­lette helyezkedett el, miközben ráérősen kinyitotta az aktatáska zárjait. — Kezdjük — mondta Azizov. — Az ön kihallgatása végett jöt­tünk, Scsuko! Felteszem az első kérdést. Scsuko megmozdult az ágyban. A könyökére támaszkodott. — Egyszer már kihallgattak. Mindent elmondtam. — Kérdést teszek fel — is­mételte Azizov. — Mondja, Scsu­ko, van-e magának haragosa, el­lenfele Bakuban? — Az ezredes elmosolyodott. — Bennünket, az őrnaggyal és azokat, akik letar­tóztatták magát, meg akik elfog­ták a szökési kísérlete közben, minket mindannyiunkat termé­szetesen ne vegyen számításba. Szóval, hogy úgy mondjam, sze­mélyes ellensége van-e? — Nincs. — Scsuko behunyta a szemét, s végigdőlt a párnán. — Semmiféle ellenségem nincs. És hagyjanak engem békében. Beismerő vallomást tettem, alá­írtam mindent, amit kértek. Ál­lítsanak bíróság elé, ítéljenek el a törvény szerint. — A lopásért? Pontosabban ezért a jelentéktelen zsebtolvaj­lásért? — Azizov hangjában olyan nyílt irónia volt, hogy Scsuko azonnal elhallgatott, s idegesen harapdálta szája szélét. — Figyelmeztetni szeretném — folytatta Azizov —, hogy ez­úttal áz állambiztonsági hivatal ezredese hallgatja ki önt. Scsuko nem válaszolt. Mozdu­latlanul feküdt, lehunyt szemek­kel. Csak hatalmas ádámcsutká­ja járt ütemesen vékony bőre alatt, mintha le akart volna nyel­ni valamit, és sehogy sem sike­rülne. — Tehát nem egészen érthető — kezdte Ismét a párbeszédet Azizov. — Akkor meg kell ma­gyaráznom. Önt már várták; i

Next

/
Thumbnails
Contents