Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-05 / 233. szám

196?. október 5. 5 Péntek A festő és a riporter kosos témát talál !♦ I A puhaszőrű ecset gyorsan vázolta az uborkát szüretelők I« mozdulatait. A pergő, lüktető élet, a munka, az ember eleve­nt \nedik meg a türelmes vázlatfüzet lapjain. A nap, nyári hévvel sütött a gyulavári határra, amikor téma­kereső útjára elkísértem Koszta Rozália festőművészt, ö már ott­honosan mozog a Lenin Hagya­téka szövetkezet óriási területén. De nemcsak ő ismeri a szövetke­zetei, őt is ismerik, szívesen fogad, ják. A témakereső út bizony kalan­dos volt, sőt. egy kis jóindulattal romantikusnak is lehetne nevezni, mert... A káposztaföldekre indultunk. Ügy tudtuk, hogy ott nyüzsgő az élet, öntöznek, szüretelnek, dol­goznak az emberek. Mi más kell egy festőnek és egy riporternek. Ahol élet, munka van, ott mind­ketten megtalálhatják a témát. Igen ám, de a káposztaföldek üre. sek voltak. Az esőztető-készülékek unottan forognak körbe-körbe, mintha csak várnák, hogy felvált­sa őket az eső. Egy öreg bácsi útbaigazít: — „Az emberek a Varga Károly ta­nyájánál szedik az uborkát. Meg­éheztek rá a svédek és több, mint száz mázsát kell küldeni nekik sürgősen. Ott találják őket” — mondja. OKTOBER 5. Békési Bástya: A nagy Caruso. Bé­késcsabai Brigád: A rátarti fickó. Bé­késcsabai Szabadság: A két „N” úr. Békéscsabai Terv: Ki tud Júliáról? Gyomai Szabadság: fin és a nagyapám. Gyulai Petőfi: Elveszett paradicsom. Gyulai Erkel: A Hagy olimpia. Mező­kovácsházi Vörös Október: Feltáma­dás I—n. Orosházi Béke: Randevú Koppenhágában. Orosházi Partizán: Halál a Cukor-szigetem. Sarkad! Pe­tőfi: Legenda a vonaton. Szarvasi Tán­csics: A kétéltű ember, Szeghalmi Ady: Nevessünk. Mit tehetnénk mást. Irány az uborkaföld. Alig érkezünk meg... o ...Koszta Rozália.máris tábori székén ül és kezében gyors mozdu. latokkal dolgozni kezd az ecset. Az első kép a legmozgalmasabb és a legnehezebb is. A teherautót rakodó emberek gyors nyüzsgésé­ből kiválasztani a legjellemzőbb mozdulatokat, a sajátos munka legérdekesebb mozzanatait. A kompozíció már gondolatban megszülethetett, mert a művész szinte szemével tükrözte rá a kar­tonra. Nem volt sok idő. A ládát emelő idős munkás meg­formált alakján látszott, hogy ér­zi a ránehezedő súlyt, amit nem­csak az uborkák, hanem az évek is megnehezítettek. A színek a tevékeny öregség színei. Sötét ka­lapja beárnyékolja arcát, amely azért igy is barátságos. A pehelykönnyű kéz most az autó komor vonalait mintázza, amelyen mint fények villannak meg a világos ládák. Most átsza­lad az ecset az autón tevékenyke­dő nő derűs vonalaira. Nemcsak a színek, a vonalak is könnyedek, lé­giesek. Érezni rajta a napfényt, a fiatalságot. Sudár termete egye­nes, kicsit talán büszke, kihívó, formájában és színeiben is. Játszi könnyedséggel,' mégis megfontoltan szaladgál az ecset. Most egy lehajló ember mozdula­tait látjuk kialakulni, amint a kö­vetkező ládáért nyúl. Aztán újabb alakokat mintáz a könnyed kéz. Megszokott vonalak. Markáns, da­cos fejek, feszülő kezek, támasz­kodó lábak. Dolgozó emberek. Egy realista úton haladó festő legkedvesebb témái. A művész ar­cán látszik az alkotás izgalma. Az ecset szinte szeretettel simogatva vetíti fel az ismert, százszor meg­rajzolt, de mindig új vonalakat. Azután a napfényben úszó háttér Csengett a telefon. Azizov ez­redes felvette a kagylót. Sirokov rendőrkapitány beszélt. Közölte, hogy gyanús látogató járt a rendőrség mellett lévő teázóban. A tulajdonos tudta, hogyan kell felelnie, ha valaki érdeklődik a tegnapi eset után. De az egész dolgot elrontotta a gyerek, aki­nek a nagybácsija a tulajdonos. A kisfiú meg akarta védeni a rendőrség becsületét. A látogató megszimatolta, hogy valami nincs rendben, s időben kereket tudott oldani. Azizov megkérdezte: — öreg ember? Szilvakék öl­töny, barna kucspa volt rajta? — Öreg, de nem öltönyben, ha­nem zubbonyban és ellenzős sapkában. — Milyen intézkedést tettek? — Minden illetékest értesítet­tünk. A kézre kerítése folyamat­ban van. Azizov letette a kagylót. Szemin jött be hozzá. — Befejeztük a házkutatást, ezredes elvtárs. Semmi nyomra­vezetőt nem találtunk. Kivéve ezt. — Egy nagy borítékot tett az asztalra. Azizov egy négyrétre hajtott újságot vett ki belőle. Szétterí­tette, s az egyik oldalán egy számoszlopot talált. — Gondolja, hogy sifrírozott? — Lehetséges. Az ezredes csengetett. A tit­kár jött be a hívásra. — A laboratóriumba. — Fejé­rrel az újságra intett. — A labo­ratóriumba és a rejtjelesekhez. Tegyék át folyóírásra. Kérje meg őket, hogy iparkodjanak. A titkár fogta a borítékot az újsággal együtt, s kiment. Szemin folytatta a beszélge­tést. — Kiderült, hogy, tegnap este valaki járt Scsuko lakásán. — Azután, hogy letartóztat­ták? — Igen. Rögtön utána. Egy öreg ember. A főbérlő beenged­te a szobába, amelyet Scsuko bérelt. Negyedóráig pepecselt ott. Levelet írt Scsukónak. De aztán mégsem hagyta ott az írást. Meggondolta. Azt mondta, hogy később, majd estefelé ismét el­megy. ' — És nem ment el? — Nem. Feltételezésem sze­rint az Öszszakállú volt. — Figyelje meg ezt a momen­tumot: az öreg azonnal Scsuko letartóztatása után ment oda. Közvetlenül a letartóztatás után. Miért? — Így ítélhette meg a helyze­tet: .Scsukót letartóztattáik, de még nem érkeztek kihallgatni. Következésképpen egyelőre még nem kell tartani a házkutatás­tól. Tehát kockázat nélkül me­het oda, nem fenyegeti a ve­szély, hogy a nyomozók karjába fut. Azizov egyetértőén bólintott. — Egyszerűen érthetetlen, ho­gyan van érdekelve ez az Ösz­szakállú Scsuko sorsában — keretezi be a képet. A föld végén sötét árokpart, mögötte kékes fényben úszó erdő sziluettje, majd az uborkalevelek tengerének gaz­dag őszi színei. Mire az autó megrakodva elin­dul terhével, elkészül az első vázlat Az egVik öreg tréfásan az el por, zó autó után kiált: — „Aztán si­ess, mert a svédek holnap estére már uborkát akarnak enni a hal­hoz.” Felszabadult nevetés kíséri a megjegyzést, azután odajönnék megnézni, „ellenőrizni” a művész munkáját. Az ecset már új lapon táncol to­vább. Uborkaszedők. Én ezt a cí­met adnám a készülő alkotásnak. Térdelő, álló, hajlongó emberek, kezükben jókora ubprkák. Nem nagyobbak, mint amilyet az ubor­kalevelek a valóságban is takar­gatnak. Lengyel Ferenc, Jenei Já­nos, K. Szilágyi Sándor és Arató János dolgos alakjait formázza új­ra a fürge ecset. Azután újabb kép, pihenés nél­kül. A művész elemében van. Szinte fárasztó követni gyors ecset­vonásait. Most Szilágyi Sándor bá­csi alakját vázolja fel, amint friss vizet tölt magának a kék színű kannafedőbe. Közben persze elmondják azt is, hogy valóban 120 mázsa uborkát szedtek fel és máris* ülnek kerék­párra, hogy folytassák a munkát a káposztásban. Megtudjuk azt is, hogy nemcsak dolgoznak, hanem reménykednek is, mert ez az év, úgy érzik, nem okoz csalódást. Beszélgetés és készülődés köz­ben Lengyel Ferencről és Jenei Jánosról még portré is készül, az­tán előszedik a hűvösből a kerék­párjaikat és elbúcsúznak. # A feketéllő kökénybokrok kö­zött mi is elindulunk. Koszta mű­vésznő jól sikerült vázlatokkal, magam a látottak és a beszélgetés okozta élményekkel, amely any­­nyiszor gazdagabb, ahányszor dol­gozókkal találkozhatunk. Kollárik János mondta maga elé. mintha csak hangosan gondolkodna. — Hall­gassa meg például ezt. S Azizov elmondta beosztott­jának a teázóban lejátszódott eseményt. Szemin ennyit felelt rá: — Elment megbizonyosodni. — Valahogy így lesz. — Azi­zov a homlokát ráncolta, s elé­gedetlenül ingatta a fejét. — S mi ezzel a lehetőséggel nem szá­moltunk. Arra készültünk, hogy Scsuko lakásán kapjuk elő, ő pedig itt az orrunk előtt, a teá­zóban járt. ... Estére a laboratórium el­készült a vizsgálattal. Ujjnyo­mokat találtak az újságon. Egy­bevetették a letartóztatott Scsu­ko daktiloszkópiai lenyomataival, de nem azonosak. Megnézte a laboratórium az újság egyik ol­dalára írottakat is. A toll rövid, meg-megszakított mozdulataival írták a számokat. Az írásszakér­tők összehasonlították Scsuko kézírásával, de nem jutottak egységes véleményre. A grafikai szakértői vizsgálathoz kevésnek bizonyult az anyag. Nem sokkal később megérkez­tek az adatok a rejtjelbontóktól is. A számoszlop valóban rejt­jeles írás volt. Minden különö­sebb erőfeszítés nélkül sikerült megfejteni. Ezt a szöveget kap­ták: „Szerencsésen megérkez­tem. Várom a küldöncöt a cso­maggal.” — (Folytatjuk) Utak és gondok Csehszlovák filmet tűzött műsorára a gyulai Erkel mozi 1962. ok­tóber 8-tól 10-ig. A film cselekménye úgy kezdődik, hogy egy érde­kes kis községben senki sem tudja, hányadán áll Lojzával, a kocsis­sal, mert minden lány után fut és állandóan csínytevésen jár az esze. Az egyik parasztasszonynak például szekeret rakott a pajtája tetejére. Lojza — alapjában véve — mégsem rossz gyerek. Egyszer aztán Lojzát súlyos csapás éri: meghal az édesanyja. Hogy mi történik azután, azt majd a film meséli el... Kiosztották a TIT szemléltetési pályázat díjait A TIT Békés megyei elnöksége júniusban pályázatot hirdetett az előadásokkal kapcsolatos szemlél­tetőanyagok készítésére. A beér­kezett pályázatokat a napokban bírálták el és a díjakat október elsején ünnepélyes keretek között adták át a legjobbaknak. Az első díjat nem ítélték oda, mivel nem volt erre alkalmas anyag. A má­sodik díjat Rigler József mag­gyűjteménye és Süli Árpád lassí­tott miniatűr lőporos rakétája kapta. Egyenként 350 forintot ad­tak át. A harmadik dijat Fancso­­vics György történelmi szemlélte­tési eszközéért, Keresztúri Ferenc rakétaerő-ellenőrző modelljéért és Puskás László csillagászati, me­zőgazdasági, biológiai és talajtani szemléltetőeszközéért kapta. A harmadik helyezettek 250—250 fo­rintot kaptak. A legjobb munkákat, így Fan­­csovics György, Keresztúri Ferenc, Rigler József és Süli Árpád anya­gait az országos pályázatra is ja­vasolta a zsűri. Művelődési otthonok mintájára rendezték be a békési ifjúsági házat A békési járás KlSZ-bizottságá­­nak kezdeményezésére és a békési fiatalok aktív részvételével, nagy átalakítási munkák kezdődtek he­tekkel ezelőtt a békési ifjúsági házban. Az volt a cél, hogy az épület az eddiginél sokoldalúbban szolgálja a kommunista ifjúság nevelésének, művelődésének az ügyét. Ennek érdekében könyvtár, klubszoba és szakköri helyiségek létesültek. A könyvtár ezer köte­tes és olvasóteremmel is rendel­kezik. Az igen szépen berendezett klubszobában különféle társasjá­tékok és zongora is van, tehát öt­órai teák tartására is alkalmas. Az átalakítási munkákra tervezett 90 ezer forint helyett mindössze 7000 forintot kellett a járási KISZ- bizottságnak kifizetnie anyagra, a többit társadalmi munkával meg­takarították a békési kiszesek, akik kivétel nélkül részt vettek ifjúsági házuk még otthonosabbá tételében. Maszk-kiállítás nyílt a gyulai múzeumban A múzeumi héten maszk-kiállí­tás nyílt szerdán délután a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban az Or­szágos Néprajzi Múzeum gyűjte­ményéből. Az érdekes kiállítás a primitív népek szertartási és egyéb álarcait mutatja be, tükrö­zi művészetüket és hiedelemvilá­gukat, ezenkívül szemlélteti a maszkok szerepét a modern szín­játszásban is. Este az Erkel Ferenc művelődési házban dr. Boglár Lajos múzeoló­­gus, a Magyar Nemzeti Múze­um—Néprajzi Múzeum munka­társa a dél-amerikai nambikvára kóborló indiánok között folytatott néprajzi utazásáról és brazíliai élményeiről tartott előadást. A múzeumi hét alkalmából, csü­törtökön este ifj. dr. Kodolányi János muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum—Néprajzi Mú­zeum munkatársa a Szovjetunió­ban élő rokon-népeinkről tartott előadást Gyulán. műsora Október S-én este 7 órakor: PYGMALION Katona- és szelvénybérlet. Október 5-én este lS.30-kor Kasza­peren: MAJD AZ UTÁNPÓTLÁS

Next

/
Thumbnails
Contents