Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-05 / 233. szám
IMS. Október S. 6 Péntek Érettségire készülnek a levelezők Egy amerikai író az „ömlesztett” amerikai irodalomról A békéscsabai gimnáziumban régóta nagy sikerű és látogatott Délután háromnegyed kettő: as osztály tagjai egymás után érkeznek a gimnáziumba. A fényképezőgép Hadabás Antalnét, Hajdú Sándornét és Zentai Györgyöt Örökítette meg az iskola kapujá ban. tanulási forrna a levelezők gimnáziuma. Az idén 280 beiratkozott hallgatóval kezdődött meg az oktatás, ez a szám negyvennel több a tavalyinál. Darida Lenke, a levelezők igazgatója elmondotta, hogy a girpnázium tanári karából tizenöten végzik rendszeresen a hetenként egyszer korrepetálásra jelentkező hallgatók segítését. Felvételeink a közelmúltban, az egyik korrepetálási napon, a IV./a osztályban készültek, ahol éppen Palotás Ádám osztályfőnök, a magyar irodalom tanára beszélte meg az anyagot „növendékeivel". Mondanunk sem kell, hogy az osztály valamennyi hallgatója teljes odaadással tanul és készül az érettségire. Az órák közötti szünetet hasznosan is fel lehet használni, ezt bizonyítja pillanatképünk Bagi Zsuzsáról és Balássy Károlynéról. Egy kis terefere óra előtt, amíg a tanár úr meg nem érkezik... Résztvevői: Botyánszki János és felesége, Urbán Pálné, Hrabovszky Andrásné és Greek István. EtméVgüM. munka ae osztályteremben. Palotás Ádám osztályfőnök előtt az első padban: Belanka Pál és felesége. Sós vízben alszunk a jövőben? Dr. Clark Cameron, harvardi egyetemi tanár új felfedezésével az éjszakai alvás három-négy órára rövidíthető, miáltal az ember egyetlen esztendőben 1400—1600 órát takarít meg ébrenléte, azaz munkája, szórakozása számára, ami 60—80 napot jelent' Bizony Apróhirdetések Német fordítást, gépírást • vállalok. Baditz Pál, Miskolc, Tass 15. 2082 Két darab használt ablak, bontásból léc és szarufa eladó. Gyula, Komáromi u. 35. 64315 Gyulán, Bem u. 12. számú ház azonnali beköltözéssel eladó. 64346 125-ös Csepel motorkerékpár, tőreik eladó. Gyula, Kossuth tér 27. 64348 Warszawa jó állapotban, sürgősen elfogadható áron eladó. Megtekinthető: Békéscsaba. Tanácsköztársaság útja 46. Csütörtöktől szombatig egész nap. 50962 A V ízes fás i Állami Gazdaság traktorvezetőket vesz fel DT—413, Sz—80 és Super-Zetor gépeire. Jelentkezés: Viaesfás gépműhelyében. x Pezsgőskosarak Szarvasról külföldre A Szarvasi Háziipari Termelőszövetkezet sok ezer kosarat készít külföldre. Angliába és más nyugat-európai országokba kétezer — négy kisebb-nagyobb darabból álló — kutyáskosár-készletet szállítottak a harmadik negyedévben. Nyugat-németországi megrendelésre pezsgőskosarakat fontak a szarvasi szövetkezetben. A három üveg pezsgő szállítására alkalmas, bőrönd alakú kosarakból mintegy négyezret készítettek eddig. Ügy tudják, hogy a pezsgőgyár a kosarakban küldi el karácsonyi ajándékát törzsvevőinek. MARK TWAINT, a humoristát, Walt Whitmant, a költőt, Millert, a drámaírót és így tovább, minden régi és mai amerikai írónagyságot ismer az olvasni szerető ember. Ennek a tengerentúli, nagy országnak irodalmi értékeit ők és a hozzájuk hasonlók képviselik előttünk műveikkel, nem pedig a bestseller-, a ponyva-, a comic’s írócskák, rajzolóeskák. Azonban olyanok ők odaát, emezek közt, mint néhány, a szorgos, okos méhecskék közül a mindent ellepő legyek sokadalmában. Jó, jó, monhatná ellenvetésként valaki, nem kell túlozni a dolgot. Mi, a mi világunkban megszoktuk azt, hogy még a sikeredetlen irodalmi készítményeink is legalább szándékukban jók, műveltető célzatnak és ezért talán túl kényesek is vagyunk. Nem kell olyan éles szemüvegen át nézni az amerikai irodalmat... Rendben van. Ne mi, hanem maguk az amerikaiak mondjanak irodalmukról véleményt. Alig néhány hete hunyt el a Nobel-díjas William Faulkner, akinek haláláról és munkásságáról a magyar sajtó is megemlékezett. Ez a világszerte ismerj érdekes író-egyéniség, aki nyilván nem „tehetségtelenség” címén jutott a Nobel-díjhoz, így vélekedett hazája irodalmáról: — ÍRÓNAK LENNI Amerikában bizonytalan dolog ... Ha a mai amerikai kultúrán múlott volna annak idején, hogy mivé fejlődik tovább az emberiség, még kannibálok sem lennénk... A comic’s-okra, ezekre az üzleti haszonlesés szülte, jellegzetesen silány tartalmú, amerikai képesmagazinokra célozva, (a Szentély című ismert regényét ugyanis comic’-s-ként. képregénnyé torzították) egy tisztelőjének ezeket mondta: 66 óra a Ihatott szülők mellett A két kislány, a hétéves Laura és a hatéves Julié, 6« órán át várta a segítséget halott szülei melleit egy lezuhant repülőgép roncsai között, Kalifornia hegy viaykén. A különleges esemény két kis hőse négy éjszakát töltött a San Bemardíne sivatagban, amíg meg nem mentette őket egy helikopter, amely napokig kereste az eltűnt gépet. nem csekélység. Az amerikai tu dós ágya tulajdonképpen egy nagyobb fürdőkád. A vízbe annyi sót kever, hogy annak fajsúlya megegyezzen az ember testsúlyával, s ezáltal nem merül el. A víz hőmérsékletét automata állandóan 37 Celsius fokon tartja. Alvás idején a kádba csapból állandóan víz folydogál, mivel a csobogás hallatára az ember sokkal jobban pihen. „Végtelen" magnószalagra vett „csobogás” esetén a vízpazarlás megszüntethető. Dr. Cameron szerint az ember agyának csupán egy órai alvásra van szüksége. Azért alszunk többet, mert agyunk nem tud egy óra hosszát egyfolytában pihenni, hanem tovább dolgozik. Ezért álmodunk. A sós vízben való alvás ezzel szemben teljesen meglazítja az izmokat, a csobogás pedig üdítőleg és megnyugtatólag hat az idegrendszerre. Ezért egy-két órai alvás után az ember ugyanúgy érzi magát, mintha nyolc órát pihent volna. (Jugoszláviai Magyar Szó) Laura és Julie Clark szüleikkel együtt a Big Bear tavon nyaralt két hétig. A nagyszerű pihenő végén útnak indultak apjuk kis egymotoros repülőgépével. William R. Clark, egy San Diego-i vállalat igazgatója, maga vezette a repülőgépet. Hogy elérje a tengerpartot, föléje kellett emelkednie a pusztaságot körülölelő hegyláncnak. Az elindulás után fölvette a rádiókapcsolatot a San Diego-i repülőtér megfigyelőtornyával, s bejelentette érkezésének időpontját. Attól a pillanattól kezdve napokig semmit sem tudtak a gépről és utasairól. Nagy területen kutattak utána felderítő gépekkel és négy helikopterrel, de az akciónak nem volt eredménye. Végül egy reggel az egyik helikopter vezetője rádió útján közölte, hogy megpillantotta az egymotoros gép roncsait. A pilóta, Don Landels még ennyit üzent: „Semmilyen élet jelt sem látok. Mindjárt leszállók”. Néhány perc múlva meglepő üzenet érkezett a repülőtérre: „A két kislány él és-jól érzi magát”. Julie mesélni kezdte, hogyan töltötte el húgával a pusztai éjszakákat. „Csak két liter vizünk volt, meg egy csomag kétszersült. Apa megtanított bennünket, hogy mit csináljunk, ha lezuhanunk. Úgy is viselkedtünk, ahogy mondta, ki sem léptünk a fülkéből, hanem vártuk, hogy valaki megtaláljon bennünket”. Megállapították, hogy a repülőgép ismeretlen okokból 2400 méter magasságból függőlegesen lezuhant. A két kislány valószínűleg azért élte túl a szerencsétlenséget, mert az apa néhány méterre a földtől ki tudta egyenesíteni a gépet. Az apa és az anya szörnyethalt, a kis Laura pedig eltörte a jobb lábát. Julie, aki v apróbb karcolásokkal úszta meg a szerencsétlenséget, nénjének ápolónője lett, betakargatta, etette, itatta és bátorítgatta. Ott kuporogtak a pilótafülkében, alig egy méterre az üléshez szíjazott halott apjuktól. Az utolsó előtti nap alig bírták ki, hogy ne menjenek ki a sivatagba segítséget keresni. Amikor Landels helikoptere leszállt a gép roncsai közelében, Julie kimászott az összehorpadt fülkéből, s gyönge hangon vizet kért nővérének. A pilóta kávét, szendvicset és gyümölcsöt adott nekik. A két gyereket beszállították a San Bernardine-i kórházba. Egész úton egy szót sem szóltak szüléikről, de senki nem is merte megkérdezni őket, hogyan történt a szerencsétlenség. A kórházban is csak egy kívánságuk volt: „Aludni akarunk. Nem is tudjuk, mikor aludtunk utoljára”. — Látja, ez az amerikai kultúra. Már közel a nap, amikor megszűnik nálunk az irodalom és visszatérünk a képíráshoz, s tudatunk utolsó fellobbanásával még ráírjuk Amerika helyére a térképre: Neandervölgyi barlang. EGY INTERJÚ alkalmával, a New York Herald Tribune riporterének ama kérdésére, hogy miből is áll tulajdonképpen az amerikai élet, Faulkner tömören így válaszolt: — Evésből meg egy kis whiskyből. Másra az utóbbi ötvenöt évben nem emlékezem ... Az író hazája kulturális állapotát természetesen erősen karikírozza de éppen ezzel a módszerrel tudja igazán érzékeltetni mindazt, ami az üzleti gondolkodás egyik klasszikus honában a kultúrával, s így az irodalommal is történik. Az emberi értelmet és érzelmet tömegméretekben emelni hivatott művelődés ügye ott minden téren beleütközik az olyan színvonalú vállalkozói szellembe, mely a haszonért az irodalmat is hajlandó prostituálni a legalantasabb emberi szenvedélyek prédájául odadobni. Ehhez pedig kiszolgálókra van szükség, olyan, egyébként nem tehetségtelen írók. ra, akik az ölükbe hulló dollárokért lelkiismeretfurdalás nélkül árylóivá lesznek az igazi, a haladó amerikai irodalomnak. A jövő arrafelé sem az övék, de a kár, amit az „egyszerű amerikaiak” millióinak a fejében okoznak, szinte felbecsülhetetlen. H. R. (A Faulkner-idézeteket az Ország- Világ idei, V. 23. számából, a ..Mozaikok Faulknerről” c. írásból vettük át.) Rejtett helytállások Ipari tanulók — a festőszakmából. — Háztetőn dolgoznak. Fémlemezzel borított hatalmas tető ez, mely egy étkezőhelyiség fölé borul. Két fiatal forgatja az ecsetet már napok óta. Először míniummal mázolták be, aztán fűzőid olajjal „mentek rá”. Feladatuk végénél tartanak. Nemsokára hátat fordítanak művüknek, melyet járókelő nem is láthat, mondhatnám, a maguk gyönyörűségére csinálták, amit csináltak, hiszen sem segéd, sem munkavezető nem mászott fel hozzájuk vagy csak akkor, mikor kiadta a munkát, aztán rájuk bízta az egészet. Ahogy innen, a szomszéd épület egyik ablakából látom, nagyon alapos, lelkiismeretes munkát végeztek. Egyenletes, szép festés, azt meg kell hagyni. A fémlemez és a cseréptetős rész találkozásánál, ahol pedig nagy a kísértés az elnagyolásra. elsietésre, a festékloccsantásra, ott is tiszta, jó munka mutogatja magát. Csak így tovább fiúk és csak így tovább mesterek, segédek, akiknek keze alól olyan tanulók' kerülnek ki, akik a „nyakukon lógás” nélkül is megállják a helyüket, a lentről, a bíráló szemek elől eltakart tetőt is úgy mázolják be, hogy védve van a rozsdásodástól és ráadásul csinos is! És — csak így tovább fiatalok és felnőttek, mindenütt, mindenben! Látatlanul és megdicséretlenül is végezzünk egyénileg, s közösségben alapos, jó, becsületes munkát. Legyen mind általánosabb szokás, hogy nemcsak a kirakatban, nemcsak mások előtt tündöklőnk és vágjuk ki a rezet, hanem önmagunk becsülésére Is elkövetünk mindent. H. R
