Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-05 / 233. szám

196%. október 5. Péntek Miért nem jöttek el...? „Ha a titkár elvtársakat hívják valamilyen megbeszélésre, akkor van értekezlet. De ha a reszort­­felelősök valamelyikének munka­körében akarnak községi vagy városi szintű megbeszélést tar­tani, menten bizonytalanná vá­lik annak lezajlása.” — Ezt állapí­tottuk meg többen a napokban, amikor a békéscsabai városi párt­­bizottság agitációs-propagan­­da osztálya megbeszélésre hívta a város huszonnégy alapszerveze­tének ágit. prop. felelősét. A meg­beszélésen ugyanis mindössze hárman jelentek meg. Kutattuk ennek okát, és a következőkre jöttünk rá. Néhány helyein a titkár elvtárs mindent maga akar elintézni, s ha erre nem futja erejéből, ahe­lyett, hogy támaszkodna a vezető­ség többi tagjára, inkább elvége­­zetlenül hagyja a feladatot. Más helyen merő hanyagságból nem is közli a reszortfelelőssel: X elv­­társ, neked ekkor és ekkor érte­kezletre kell menned, itt a meg­hívód. Megint más helyen rende­sen, ahogy ezt megkövetelik a pártmunka szabályai, megbeszélik a reszortfelelőssel, hogy ide és ide kell menned értekezletre. Itt vi­szont az illető reszortfelelős nem vesz magának annyi fáradságot, hogy el is menjen oda. Felmerül a kérdés: az ilyen ve­zetőségi tagok hogyan értelmezik a demokratikus centralizmust? Hogyan várják el a párttagságtól, hogy a szervezeti szabályzat pont­jainak értelmében mindenki aktí­van részt vállaljon a pártmunká­ban, amikor ők maguk is megfe­ledkeznek a kötelességekről. Mert Itt kötelességekről van sző, ha a feladatok a napi mun­ka mellett nagyobb megterhelést is jelentenek a vezetőségi tagok­nak. De hiszen, amikor a tagság bizalmából bekerültek a vezető­ségbe, önkéntesen vállalták is ezt a nagyobb megterhelést. Mégis, miért fordul elő akkor elég gyak­ran a fentihez hasonló eset? nd] sí Hírek az ENSZ-ből New. York (MTI) Osvaldo Dorticos, a Kubai Köz­társaság elnöke szerdán, magyar idő szerint 20 óra 30 perckor New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés ülésén. Az elnököt útjára elkísérte Raul Roa kubai külügyminiszter is. Dorticos elnök előzetes értesü­lések szerint hétfőn délelőtt mond beszédet az ENSZ közgyűlésén. • felszólalást óriási érdeklődés előzi meg. A hétfői nap másik nagy ese­ménye Algéria ünnepélyes felvé­tele lesz az ENSZ-be. A hétfő dél­utáni közgyűlésen jelen lesz és felszólal majd Ben Bella algériai miniszterelnök, valamint Couve de Murville francia külügyminisz­ter is. * A Dél-Rhodesiában betiltott Zimbabve afrikai népi unió üzene­tet intézett a közgyűlés gyámsági tanácsához. Az üzenet felszólítja a gyámsági tanácsot, gyakoroljon nyomást az angol kormányra an­nak érdekében, hogy függessze fel a jelenlegi alkotmányt. A dél­­rhodesiai fehér kisebbség — han­goztatja az üzenet — nem hajlan­dó semmiféle változtatást hozni, ha csak külső erő nem kényszeríti erre. * Gromiko szovjet külügyminisz­­tet; szerdán New Yorkban vacso­rát adott Osvaldo Dorticos kubai köztársasági elnök tiszteletére Megjelent Raul Roa, a Kubai Köz­társaság külügyminisztere is. (MTI* Ez még a pártmunka régi gya­korlatából származik. Abból az időből, amikor a felsőbb szervek — akármiről is volt szó — min­dent kizárólag a párttitkárral be­széltek meg és elfeledkeztek ar­ról, hogy a „speciális” reszortfel­adatokat a reszortfelelőssel szük­séges meghányni-vetni. Ebből kö­vetkezett aztán az a hibás szem­lélet, hogy ha valamely pártalap­­szervezetben vezetőségről beszél­tünk, csak a titkár neve jutott eszünkbe, az agitációsprúpagan­­distáé, a mezőgazdasági felelősé vagy a gazdasági ügyek intézőjéé soha. Pedig a pártvezetőség nem­csak titkárból áll, hanem az kol­lektív testület, melyet az egész tagság bizalma állított az élre, s benne egyforma jog és kötelesség illet valamennyi elvtársat. Az a fő hiba, hogy ez még má­ig sem jutott el minden egyes vezetőségi tag tudatáig. De ebben ludasok a felsőbb pártszervezetek is, amelyek reszortfelelősei nem aktivizálják kellőképpen az al­sóbb szervek hozzájuk tartozó reszortfelelőseit. Márpedig amikor a pártmunka társadalmasítása mind több kommunistát és pár­­tonkívülit kapcsol be az egyes konkrét tennivalók végrehajtásá­ba, ez elengedhetetlen feladat. v. d. ^ „nemzetközi munkamegosz­tás” problémáival még né­hány évvel ezelőtt is legfeljebb csak a közgazdasági szakkönyvek lapjain találkozott az érdeklődő olvasó. Ma központi helyet foglal­nak el az ENSZ és más nemzet­közi szervezetek vitáiban. És nem­csak politikusok, tudósok, gya­korlati szakemberek ezrei foglal­koznak velük keleten és nyugaton egyaránt, hanem a fágszélesebb tömegek érdeklődésének is hom­lokterébe került. Az ok egyszerű: a világban végbement hatalmas társadalmi változások, a szocialis­ta világrendszer létrejötte és a gyarmati rendszer szétesése ön­magukban is előtérbe tolták a nemzetek, sőt társadalmi rendsze­rek közötti gazdasági kapcsolatok problémáit. A szocializmus világ­­rendszerré válásával megszületett az új típusú szocialista munka­­megosztás, amely az emberiség történetében eddig ismeretlen, a teljes egyenlőségen alapuló gazda­sági kapcsolatokat alakított ki országok között, ahol az erősebb nemcsak hogy nem nyomja el és zsákmányolja ki a gyengébbet, hanem minden erejével segíti an­nak megerősítését. A gyarmati rendszer romjain létrejött új, fia­tal államok törekvései pedig gaz­dasági önállóságuk kivívásánál beleütköznek a hagyományos im­perialista munkamegosztás kere­teibe, amely a világot alig tucatnyi, iparilag igen fejlett országra és az emberiség többségét tömörítő gaz­daságilag és politikailag egyaránt függő helyzetben lévő területre osztotta, mely utóbbi a gazdag or­szágok agrár-nyersanyagszállító „függvénye” volt. Emellett azért is előtérbe kerülte^ a nemzetközi munkamegosztás kérdései, mert hat nyugat-európai tőkésorszag monopolistái az utolsó években zárt gazdasági csoportosulást, nemzetközi ,állammonapolista szer­vezetet, ún. közös piacot alakítot­tak ki, amely súlyosan veszélyez­teti a nemzetek közötti normális gazdasági kapcsolatok jövőbeni fejlődését. \ nemzetközi munkamegosz­" tás konkrét kérdéseinek elemzése a közgazdaságtudomány legbonyolultabb feladatai közé tartozik' nemcsak sokrétűségük és igen szoros társadalmi-politikai összefüggéseik miatt, hanem azért t is, mert éppen ez utóbbiakkal kap-Schirra kapitány kitűnően viselte el az űrutazás fáradalmait Honolulu (MTI) Szerdán a Kearsarge repülőgép­anyahajó fedélzetére emelték a Sigma—7 űrhajót, amelyben Wal­ter Schirra, az amerikai tengeré­szet kapitánya 9 óra és 13 perc alatt hatszor kerülte meg a földet. A legfrissebb hírek szérint a re­­pülőgépanyahajón az orvosok megvizsgálták az űrhajóst, s meg­állapították, „olyan erős, mint egy medve”. Schirra kitűnően érzi magát, s kijelentette: „Oly boldog vagyok, mint egy pacsirta”. Utazá­sa alatt egy kiló nyolcvan dekát fogyott az űrhajós. Kepnedy elnök az űrutazás si­keresbefejezése után beszélgetést folytatott Schirrával, aki ekkor még az űrkabinban tartózkodott. Az elnök gratulált neki, s útját „ragyogó teljesítménynek” nevez­te. Kennedy végül kijelentette, re­méli, hamarosan találkozik Schir­rával. Schirra űrrepülése folyt le eddig, a legsimábban az amerikai kísérletek között, csak az első for­dulat idején okozott némi zavard az űröltözék túlmelegedése, amit azonban sikerült megszüntetni. Glenn és Carpenter amerikai űr­»-**-*♦♦ ♦ < hajósok útja során sokkal több zavar volt. Az űrhajózási hivatal vezetői közölték, hogy a program követ­kező lépése jövőre egy 24 órás. 18 fordulatos űrutazás lesz. Schirra a Kearsarge repülőgép­­anyahajón három és fél órás orvo­si vizsgálat után megvacsorázott, majd aludni tért kabinjában, ame­lyet különben rendszerint egy ten­gernagy használ. Az űrhajós elő­reláthatólag két vagy három na­pig marad a hajó fedélzetén, ahol további orvosi vizsgálatoknak ve­tik alá, s itt számol be árszakér­tőknek utazása tapasztalatairól is. A jelentések szerint Schirra, aki az utazás 9 órájából 99 percet „szabad repülésben”, vagyis az űrhajó térbeli helyzetét stabilizáló berendezéseik kikapcsolásával tett meg, az üzemanyag nyolcvan szá­zalékát megtakarította. A kísérlet egyik fő célja éppen az volt, hogy az üzemanyag-takarékosság mód­jait megállapítsa, mivel a jövőre tervezett 24-órás űrrepülést a je­lenlegi méretű amerikai űrhajó­val csak akkor tudják végrehaj­tani, ha biztosítani lehet az üzem­anyagfogyasztás korlátozását. Az újabb amerikai űrkísérletről a hírügynökségek jelentése szerint az egész világsajtó vezető helyen számolt be. A párizsi lapok első oldalon számoltak be útjáról, vi­szont Londonban csak szerényebb helyet kaptak az újságokban. A szovjet lapok többsége közölte az űrhajós fényképét is. Érdekes megemlíteni, hogy New Yorkban az újságok csak az első oldal alján számoltak be Schirra repüléséről: a nap fő szenzációja a kazánrob­banás volt, amely egy telefon-cég épületében 21 embert ölt meg. (AFP—AP—Reuter), (MTI) Kekkemen és felesége Moszkvába érkezett Moszkva (TASZSZ) Hruscsov szovjet miniszterelnök személyes meghívására csütörtö- Kön reggel megérkezett Moszkva-Kétfajta munkamegosztás — a tények tükrében csolatban a tőkés politikai propa­ganda mindent elkövet a valósá­gos helyzet meghamisítására. Különösen nagymértékű t ez a törekvés a fejlett és gazdaságilag elmaradott tőkésországok kapcso­latait illetően. A nyugati propa­ganda „az imperializmus megszű­néséről” és a „kapcsolatok új kor­szakáról” beszél. A statisztikai adatok azonban azt bizonyítják, hogy a volt gyarmati és függő or­szágok törekvései gazdasági ön­állóságuk erősítésére állandóan beleütköznek a monopóliumok erőfeszítéseibe a hagyományos im­perialista munkamegosztás fenn­tartására. Az ENSZ legutóbbi, 1962 nyarán kiadott világgazdasági helyzetje­lentéséből kitűnik, hogy a gazda­ságilag gyengén fejlett országok minden igyekezete ellenére 1950— 60 közötti részesedésük a tőkés­világ gyáriparának termeléséből csak 2 százalékkal, 15 százalékról 17 százalékra emelkedett, s kész­­árukivitelük aránya a tőkésvilág Készáru-exportjában lényegében alig változott. Az egy lakosra szá­mított gyáripari termelés és kivi­tel pedig csökkent. Tovább nőtt-e tekintetben a szakadék a „gazda­gok és szegények” között. Ezek az országok továbbra is elsősorban nyersanyagokat és élelmiszereket exportálnak a fejlett tőkésorszá­gokba, ami gazdaságukat változat­lanul nagymértékben függővé te­szi a világpiaci áringadozásoktól. Jellemző, hogy míg 1950—60 kö­zött a . tőkés világkereskedelem terjedelme 63 százalékkal nőtt, a gazdaságilag gyengén fejlett or­szágok kivitele csak 38 százalék­kal emelkedett, s minden egyes tonna kivitt árucikkért 12 száza­lékkal kevesebb iparcikket kap­nak, mint 1950-ben. Csupán ez a tény évenként több százmillió dől lárnyi többletnyereséghez juttat ja a leghatalmasabb imperialista monopóliumokat. Szovjet közgaz­dászok 20 milliárd dollárra becsü­lik azt az összeget, amely profitok formájában évenként a fejlett tő­késországokba áramlik a gazdasá­gilag elmaradott területekről. Ez a gyengén fejlett országok egyévi nemzeti jövedelmének 1/6 részével egyenlő, s nagyobb, mint amit évente azok beruházásokra fordí­tanak. Ilyen tehát a tőkés nemzetkö­zi munkamegosztás e terű lete a gyakorlatban, s ezeket a tendenciákat az ún. Európai Gaz dasági Közösség (a \Közös Piac) tevékenysége nemcsak, hogy nem küszöböli ki, hanem tovább erő­síti, a Közös Piachoz tartozás to­vábbra is a gyarmati jellegű gaz­dasági szerkezet fenntartását je­lenti. Ezeknek továbbra is kakaót, arahiszt és más hasonló kultúrá­kat kell termelniük az európai gazdaság számára. Ami pedig az iparcikkeket illeti, ezek az orszá­gok nem alkalmazhatnak védővá­mokat fiatal, fejlődő iparuk védel­mére (közismert pl. hogy a nyu­gat-európai országok és az USA a kapitalizmus fejlődésének ko­rábbi szakaszaiban magas vá­mokkal védték a fiatal, gyenge hazai ipart), azt jelenti, hogy a vámokkal nem terhelt olcsó euró­pai áruk tönkreteszik a hazai ipart. Az imperialista hatalmak megértik, hogy az iparosítás az új államok önálló gazdasági fejlődé­sének alapja és erősíti független­ségüket. A Közös Piac szervezői éppen ezért mindent megtesznek az önálló ipari fejlődés, a saját nemzeti ipar kialakulásának meg­akadályozása érdekében. Az impe­rialisták a Közös Piac segítségével el akarják árasztani áruikkal a gyarmati és függő országokat. A szocialista államok közötti munkamegosztás fejlődésének már eddigi eredményei is egészen más képet mutatnak. A KGST kereté­ben tervszerűen szervezett szocia­lista munkamegosztás egész tar­talmával világosan tükrözi az új életet építő népek között fennálló igazi barátság és egyenjogúság vi­szonyait. A munkamegosztás a mi rendszerünkben előrehaladásunk ütemének meggj orsítását, a fel­merülő gazdasági nehézségek si­keres leküzdését szolgálja. Arra ba Urho Kekkonen finn köztársa­sági elnök és felesége. A finn ven­dégek két hetet töltenek a Feke­te-tengernél. ♦ »♦ ♦♦♦«-»♦ »! ♦ « • »■« Irányul, hogy megszüntesse a gazdasági szakadékot az ipari or­szágok és a korábban elmaradott országok között. Ennek nyomán míg — mint láttuk — a tőkés vi­lágon a fejlett és elmaradott or­szágok közötti szakadék tovább nőtt, addig a szocialista országok között az elmaradottabb országok gyorsabb fejlődése eredményeként csökkentek a színvonalkülönbsé­gek. 1Y| íg pl. 1950j-ben az egy főre számított ipari termelés Bulgáriában csak 19, Romániában pedig csak 27 százalékát tette ki a csehszlovákiainak, adpig 1960- ban a megfelelő számok 33, illetve 38 voltak. Míg Magyarország kivi­telében a gépek aránya 1950-ben csak 23 százalék, Lengyelországé­ban 12 százalék, Romániáéban 1 százalék voltak, Bulgária pedig nem exportált gépeket, addig a megfelelő számok 1960-ban 38 szá­zalék, 28 százalék, 12 százalék, Bulgária esetében pedig 13 száza­lék. A szocialista országok a munka­­megosztás alacsonyabb lépcsőfo­kait. maguk mögött hagyva jelen­tős erőfeszítéseket tettek a tervek összehangolására, s a kooperáció­nak, specializációnak kialakításá­ra. Több példa van már közös be­ruházásokra, közös objektumok építésére stb. Elég csak utalni ez­zel kapcsolatban a Barátság Olaj­vezetéké. a Duna-deltában épülő hatalmas cellulóze-kombinátra stb. Nyilvánvaló, hogy ha lehetősé­geinket az eddiginél teljesebben használjuk ki és megvalósítjuk a KGST legutóbbi tanácskozásai so­rán kitűzött célokat, fejlődésünk lényegesen gyorsabb lesz. s köze­lebb jutunk közös célunk, az egy­séges szocialista világgazdaság fel­építéséhez. A szocialista nemzetközi mun­kamegosztás elmélyítésére anyuié különböző intézkedések, mint pl. a tervek és különösen be­ruházási programok koordinálása, a külkereskedelmi gépezet jobb összehangolása stb. már a legköze­lebbi jövőben erősítik majd a KGST szervezetéhez és ezen túl az egész szocialista közösséghez ‘artozó országok gazdaságát és nemzetgazdaságai közötti kölcsö­nös kapcsolatokat. Dr. Simái Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents