Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-04 / 232. szám
mi. október 1 3 Csütörtök Kongresszusi műszak a füzesgyarmatí Vörös Csillag Tsz földjén A füzesgyarmati Vörös Csillag Tewnei őszövetkezet küldöttváiasztö taggyűlésén elhatározták, hogy kongresszusi műszakot szerveznek a földeken. Vállalták, hogy a kalászosokat — összesen csaknem háromezer hold — elvetik október 30-ig, az őszi betakarítást november 7-re, a mélyszántást pedig november 10-re befejezik. A vállalásukhoz hívem úgy szervezték meg az időszerű munkákat, hogy hangyabolyhoz hasonlóan nagy a mozgalom a határban. A Mi saját traktor éjjel-nappal dolgozik. A lánctalpasokra 4—4 traktorost osztottak, így éjjel-nappal, hétköznap, vasárnap sűrűn válthatják egymást. A kukoricaföldeken hatezázan törik a szép sárga csöveket. A cukorrépaföldről naponta 16—18 vagon répát szállítanak. Erre a célra 46 lófogatot mozgósítottak. A füzesgyarmatí Vörös Csillag Tsz minden tagja azon dolgozik, hogy a kongresszus tiszteletére tett vállaláshói minél többet teljesítsen. A vízügyi igazgatóság műszaki vezetői nagyobb segítséget adjanak a gyakorlatban Mostanában nemigen múlik mezőgazdasági jellegű üzemekben, intézményekben értexezlet vagy párttaggyűlés anélkül, hogy szóba ne kerülne a szakemberhiány, s ezzel kapcsolatban az, hogy a dolgozók igyekezzenek továbbfejleszteni tudásukat, szakismereteiket, mert akkor könnyebben megoldódnak a termelési feladatok. A Gyulai Vízügyi Igazgatóság három gyulai munkahelyén dolgozó kom-Bátor emberek Bátornak lenni nemcsak háborúban,' elemi csapásnál, valamilyen szerencsétlenségnél vagy életmentésnél lehet. Vannak, akiknek napi munkájukhoz szükségük van bátorságra, mert éneikül ... Nézzünk csak fel az Orosházi Üveggyár 60 méteres gyárkéményének a tetejére! Három ember dolgozik ott a szédítő magasban. Serényen, mégis valami különös nyugalommal rakják egymásra a téglákat, miközben felsőtestükkel néha-néha előrehajolnak, hogy a kötőanyagot kívülről is eldolgozzák. Ha ilyenkor egy-kéí tégla meglazulna ..; Még elképzelni is irtózatos! De kik azok a bátor emberek? A Budapest Gyárkémény, és Kazánépítő Vállalat dolgozói: Karszt József, Menyhei Ferenc és Mraznyicza József. Reggel a falba épített fokokon mentek fel az állásra, most pedig hamarosan vége a munkaidőnek. Aztán indulnak vissza. Figyelem őket. Alakjuk egyre nő, míg végre leérnek. Naptól és széltől cserzett arcuk mosolyra derül. — Megérkeztünk — mondják a lent várakozó segédmunkásoknak, akik közt ott van Mraznyicza József felesége is. Az asszony láthatóan megkönynyebbül, amint férjét isimét maga előtt látja. Egy brigádban dolgoznak. A segédmunkások a kémény aljában előkészítik az anyagot, amit csiga segítségével a A gépiparnak egyik sajátossága éppen abban van, hogy igen szétágazó szerkezettel rendelkezik, melyben a különböző gépek gyártása és a különböző technológiák alkalmazása sók száz és ezerféle megoldási forma lehetőségét tartalmazza. Ebben az ágazatban tehát különösen fontos az ország adottságai, lehetőségei alapján kiválasztani azokat a gyártási ágakat, illetve termékcsoportokat, melyeknél mind a termék ^műszaki színvonala, mind a termék • gyártási technológiájának és szervezésének műszaki-gazdasági hatékonysága az adott szocialista ország, de az egész szocialista tábor összhatása szempontjából is a legelőnyösebb. Csak ez teszi lehetővé — különösem olyan kis ország számára mint hazánk — az anyagi és szellemi erőforrások összpontosításét, mellyel a ránk szakosított termékek gyártásában a termelékenység világviszonylatban is megfelelően magas fokát lehet elérni. Ezt természetesen csak úgy érhetjük el, ha a KGST keretében biztosított kölcsönös előnyök alapján saját igényeink többi — nem ránk szakosított — tételeit kooperációban tudjuk megkapni a többi saooiahsta országokból. csörlő húz fel. A falra csak szakmunkás mehet. —Nem olyan veszélyes ez, mint amilyennek látszik, csak ne legyen tériszonya az embernek — mondja bemutatkozás után Menyhei Ferenc, aki a legfiatalabb közöttük. Aztán hozzáfűzi: — Persze először szokatlan volt... Kiderül aztán, hogy még csak 27 éves, de már tíz új kémény építésében vett részt. Mraznyicza József 20, Karszt József pedig már 30 új gyárkéményt épített, melyek között 100 méter magas is volt. — Mi a legnehezebb ebben a munkában? — kérdezem és arra gondolok, hogy azért mégiscsak a szédítő magasságról beszélnek majd. De ehelyett szinte egyszerre válaszolják: — A bitó emelése. Aztán mutatják azt a faalkotmányt, amely kimagaslik a kémény tetején. Ezen van a csiga. Építés közben ketten emelik feljebb és feljebb. Egyszerre csak fél méterrel... Hát ez a nehéz. A többi? A kémény tetejére felmenni azokon az ácskapocsnál alig valamivel nagyobb fokokon? ... Csak legyintenek: — Ha 40 méter magasra érünk, akkor egy kicsit szuszogunk ... Aztán már nem sok van hátra ... Közben Horváth Károly művezető is odaérkezik a brigádhoz. Idősebb, sok tapasztalattal rendel, kező szakember. Már nem is emlékszik hogy hány gyárkémény építése fémjelzi dolgos életét. De szinte mindegyiket ismeri az or-A termelés szakosítása így a " gépiparban lehetővé teszi, hogy a gyártás elsősorban ott kerüljön megszervezésre, ahol a gazdasági előfeltételek már biztosítva vannak, illetve — új termék esetén — olyan országokban, ahol ezek az anyagi előfeltételek a leggazdaságosabban teremthetők meg. Számunkra természetesen főleg azokban a gyártmányokban fontos a szakosítás, amelyeket csak a termelés összpontosításával lehet világviszonylatban is gazdaságos nagyságú sorozatiban gyártani. A szakosítás igen fontos, de nagyon figyelmes és körültekintő munkát kíván. Igen fontos a beruházások összehangolása, nehogy indokolatlanul párhuzamos és így az adott ország kisebb igényei miatt ki nem használt teljesítőképességű üzenek jöjjenek létre. A beruházások ott jöjjenek létre, ahol legjobban szolgálják az egész szocialista tábor érdekét. Az elfogadott gyártásszakosítási ajánlások megvalósításához hosszabb időszak, néhány év szükséges. Meg kell szervezni az új gyártmányok termelését, esetleg új kapacitást kell létrehozni a megnöveszágban. Ha a születésüknél nem is, de a karbantartásuknál, javításuknál ott volt. — Nagyon pontos munkát kell végeznünk, ez a titka a mi mesterségünknek — mondja mosolyogva, amikor látja, hogy meglepődöm rövid „önéletrajzán'’. Aztán részletes magyarázatba kezd, melyből néhány adatot feljegyzők. Így tudom meg, hogy az üveggyár kéményének az átmérője a talapzatnál 5 méter 60 centi, a legmagasabb ponton pedig 2 méter 80 centi. A falvastagság lent 1 méter felül 21 centiméter. Szinte művészet számba .megy ez a munka. És amint megtudom, a fokozatos átmenetben egy centiméter eltérés nem lehet. Még a belső samottozásban sem. Látom, az egész kémény egy hatalmas betontömbön nyugszik. Meg is kérdezem, hogy miért szükséges ez? Horváth Károly rövid számolást végez: — Körülbelül 8 ezer mázsa súlyt kell megtartania — mondja aztán. Az üveggyár két kéménye versenyben épült. A kongresszus tiszteletére vállalták, hogy augusztus 20-ra befejezik. így is történt. Azóta már a harmadik van soron. És ha az időjárás nem szól bele. akkor november 7-én ezt is átadják. A kongresszus tiszteletére .. . Mert a gyárkéményépítők nemcsak bátor, hanem szavukat tartó emberek is. Ez a munka alakította, for. málta őket ilyenné. pásztor Béla kedett szükségletek legyártásához. Az elprofilírozott termékek gyártását csak akkor lehet beszüntetni, ha a feszabadult kapacitás kihasználását már biztosítani tudják. A gépipar gyártásszakosítás és kooperálás további munkálatait a KGST legutóbbi ülésén hozott határozatok és az azt követő szervezeti intézkedések meg fogják gyorsítani. A munkák során kidolgozzák a legfontosabb gépipari termékfajták gyártási és szükségleti adatait az egész szocialista tábor vonatkozásában. Ezek a számítások lehetővé teszik a mélyebb elemzést, a szakosítás különböző változatai hatékonyságának kidolgozásához. Az országok így reálisan rögzíthetik — a fizetési mérlegek alakulása figyelembe vételévél — a rájuk szakosított termékek távlati gyártási programját és a kooperációban importáló termékek igényeit . fc^éindezen és egyéb más intézkedések alapján szervezeti úton is biztosítva lesz a szocialista gazdálkodás adta lehetőségek minden eddiginél jobb kihasználása a gépipar fejlesztése és a népgazdaság, a szocialista tábor össz-érdeke szempontjából. Szőnyi Péter munistáinak küldöttválasztó taggyűlésén is sok helyet foglalt el ez a kérdés a beszámolóban és a hozzászólásokban is. Kovács elvtárs, az igazgatóság pártonkívüli főkönyvelője hozzászólásában azt fejtegette, hogy lassú a közgazdászok képzése, de akiket érdekel a gazdálkodási rész- és összeredmények elemzésének módszere, hiába keresnek, nem találnak ilyen tárgyú szakkönyvet. Szerinte nagy szükség lenne közgazdászokra a szerteágazó feladatokkal foglalkozó vízügyi igazgatóságon is, hogy az egyes munkaterületeken is elemzésre kerülhetnének a költségalakulások. Most ugyanis az a gyakorlat, hogy az együttes értékelés homályban hagyja: milyen költségráfordítással dolgoztak az egyes munkahelyeken. Oláh elvtárs, a gyulai szakaszmérnökség technikusa kifogásolta, hogy az igazgatóságnál túl sok a papírmunka. Ráadásul ebben az évben szeptember 10-ig mintegy éter ügydarab érkezett a szakaszmérnökségre, köztük háromszázhatvan utasítás és rendelet. Ezek jó részét élőszóval is elmondhatták volna az igazgatóság műszaki vezetői, hiszen a szakaszmérnökség az igazgatóság épületében működik. Podraczki elvtárs, szakaszmérnök, a párt kongresszusi irányelveire hivatkozva beszélt a jobb munkaszervezés fontosságáról. Amint elmondotta, az igazgatóságon nem megfelelő a munkaszervezés, az öntözőtelepek kivitelezésének irányítása. Ö nagyra értékeli, hogy az igazgatóság vezető mérnökei országosan elismerésre méltó tudományos témák kidolgozásán is dolgoznak, de ezek nem minden esetben — gyakran egyáltalán nem — segítik elő azt, hogy az igazgatóság a várakozásnak megfelelően teljesítse sokirányú feladatát. Az a látszat, hogy az igazgatóság műszaki szakembereit annyira lefoglalják a tudományos munkák, hogy nem érnek rá kimenni a gyakorlat színhelyére, hogy ott segítséget adjanak a kivitelezést irányító szakembereknek. Végül idézzük Jámbor elvtársnak, egy fiatal technikusnak a hozzászólását: Az igazgatóság műszaki vezetői gyakrabban látogassanak ki a munkaterületre, ne elégedjenek meg azzal, hogy valaminek a kivitelezését rábízták aszakaszmérnökségre, ne várják meg, amíg azok jelentik a munka befejezését, hanem minél többször ellenőrizzenek is, mert akkor nem fordul elő, ami most Szeregyházán, hogy kétszáz kubikosnak kell helyrehozni az elrontott gépi munkát. Természetesen nem a gyakorlati munka ellenőrzésének teljes elhanyagolása és a papírmunka jellemzi a vízügyi igazgatóság műszaki vezetőit, mint ahogyan a felsorolásoknak ez az összegyűjtött csókra tünteti fel őket. Jórészt a műszaki vezetők érdeme, hogy az igazgatóság tavaly a 36,5 millió forintos tervet 42 millióra teljesítette, hogy az Ország vízügyi igázgatóságainak versenyében a gyulai második helyezést ért el. Ebben az évben sok időt elvett a tervteljesítésből az árvízveszély elleni védekezés és a túlságosan hosszúra nyúlt tél. Ennek ellenére nemigen maradnak adósok a tervteljesítéssel, sőt a körösladányi öntözőfürt jövő évre tervezett bővítését — 3 200 000 forint értékű munkát — még ez évben megvalósítják. A műszaki vezetők érdeme is, hogy erre az évre tervezett 21 800 hold helyett 32 000 holdat öntöztek a nagyüzemi gazdaságok az igazgatóság működési területén. Van érdemük bőven. mégis helyes, hogy a taggyűlésen bírálták a műszaki vezetők mulasztásait. Az igazgatóságnak szinte ugrásszerűen megnőtt a feladata, árvíz- és belvízvédelmi kötelezettségei mellett szinte kivitelező vállalattá léptette elő a sok öntözőtelep- és műtárgy-igény. Megfelelő számú tapasztalt szakember hiányában a munkálatok jó részét a híd- és vízműépítési technikumban frissen végzett fiatalok irányítják. Helyes, ha ezeket a fiatal technikusokat önállóságra akarják szoktatni, de annyira azért ne hagyják magukra, hogy elrontsák a csatornák lejtését, mint egyiket-másikat a gyomai Üj Élet Tsz-ben. A szakemberképzésnek az is egyik fontos módja, hogy az idősebb, nagy tudással és sok gyakorlattal redelkező mérnökök és technikusok segítik, tanítják fiatal kollégáikat kint a gyakorlatban és nem a papíron kiküldött utasításokkal. Menjenek csak ki nyugodtan az igazgatóság műszaki vezetői a területre irányítani, segíteni, mert a fiatalok nem önállóságuk megcsorbításaként fogadják ezt tőlük, hanem köszönettel. Kukk Imre A búzatermesztés agrotechnikájáról rendeztek ankétot Vizes fáson Szerdáin a Vizesfási Állami Gazdaságban nagyszabású búzatermesztési tanácskozást rendezett a Hazafias Népfront és a sarkad i járási tanács. Ebben a gazdaságban ugyanis — amely megyénkben a legszéisőségesebb és legaszályosabb talaj- és éghajlati viszonyokkal rendelkezik — az utóbbi években megkétszereződött a búza termésátlaga. A hasonló körülményeik között gazdálkodó környékbeli termelőszövetkezetekből negyven elnök és mezőgazdász tanulmányozta a vizesfási módszereiket. A sarkad! járási tanács főagronómusának szakmai előadása után Farkas Imre. a gazdaság főmezögazidásza mondotta el, hogy Vizesfáson mit hogyan csinálnak. Hangsúlyozta a főmezőgazdász, hogy náluk a mélyművelésre, az időben v^ló vetésre és a kiváló magágykészítésire fordítják a leg nagyobb gondot. Alapműtrágyaként ősszel szuperfoszfátot, káli- és pétisót adnak. Ebben az évben a rendkívüli szárazságra való tekintettel szántás előtt megöntözik a búzaföldeket. Mannesman,n-féle öntözőberendezéssel 35—40 milliméter esőt permeteznek a kemény földire s így fele önköltséggel készül a jó vetőágy. A korábbi vetések mér szépen zöktellnek. A vendégek kint a földeken nézték meg a vizesfásiak agrotechnikai munkáját, e sok hasznos tapasztalattal tértek haza. i
