Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-26 / 251. szám
1962 október 26. 4 Péntek FÉNYT VISZNEK A FÉNYTELENEK Ottalom utakon döcög velünk a kis Fiat, a DÁV gépkocsija. Hűségesen követi az út fordulóit — tudja a járást Megismerni jöttem. Beszelni olyan munkásokkal, akik a pusztán dolgoznak, melegben, hidegben, hóban, sárban. A villanyosok két vezetőbeosztású embere, Tréfli Károly építési osztályvezető és Mocsári Zoltán építésvezető kísér. Nélkülük sohasem találnék a munkásokra, akik állandóan vándorolnak, s a pusztába vesző daru is csak közelről látszik erősnek, valamirevalónak. Ä gyulai Aranykalász Termelőszövetkezethez a Föidesi-brdgád segítségével megy majd a fény. Ök az úttörők, akik a tartóoszlopokat állítják léniába, végtelenbe futó vonalba. Elöljáróban el kell mondanom a Földesi-brigádról, hegy a szocialista cím elnyeréséért fáradoznak. Ezt követően ülik bemutatnom is őket A brigádvezető, Földesi Sándor segédmunkásként kezdte a pályafutását a DÁV-nál, később tanult és így lett szakmunkás, valamint a nevéről elnevezett brigád vezetője. Havonta 1500 forintot keres. Győrfi Sándor még űj ember a vállalatnál. Békési kosárfonó volt, ahol kétezer forintnál is többet kapott kézhez. A gyomrára panaszkodva azonban az orvos eltiltotta az ülőmunkától. így lett villanyszerelő segédmunkás. Havi keresete 900 forint Bakos János negyedmagúval él ugyanennyiből. Minden vágya, hogy szakmunkás legyen, de ehhez a még hiányzó VII. és VIII. általánost kell pótolni. A brigád tagjai még Domokos András és Csüllög Ferenc, akik szintén új emberek, és este ha lefekszenek, azt álmondják, hogy talán nem is olyan sokára szakmunkások lesznek. El kell mondanom azt Is, hogy a brigádhoz nem tartozó, de itt dolgozó Kondorosi Mihály gépkocsivezető és Telek Ambrus darukezelő, ugyancsak segédmunkások voltak. Ma már jól kereső szakemberek. Még első olvasásra se mondja az olvasó, hogy felesleges az előbbi száraz felsorolás. Nézzék csak meg jobban és rájönnek: sorsok ezek, tőmondatokban. Egyébként ez jellemző rájuk, mert magába visszatérő görbe a problémájuk, és amit ezután leírók, már csak jellemük kiegészítője. o Róluk beszélve maradjunk nyugodtan a 900 forintos keresetnél és a szocialista brigád cím elnyeréséért való serénykedésüknél. Ami a pénzt illeti — nem sok. Inkább talán kevés, még akkor is, ha hozzászámítjuk a kiszállásért dukáló napi 29 forintot. Nem merném azt sem leírni, hogy nem panaszkodnak. Dehogynem. Kerestek már többet is, csakhogy a modern gépekkel együtt szűkítették a normát is. Könnyebb a munkájuk, segítenek a gépek, gyorsabban haladnak és az egyenleg 900 forint. Viszont máshol jobban lehetne keresni. Életerős, a munkától nem félő emberek. Miért nem mennek máshová? Azért, mert szakmunkások szeretnének lenni. Biztos és jó kenyérkeresethez jutni. Ehhez viszont bizortyos tanfolyamok elvégzése és a nyolc általános iskola elvégzése szükséges. Az előbbi menne simán, az utóbbival baj van, mert esti tagozatra — állandóan vidéken vannak — nem mehetnek. Kérésük az, hogy találjanak a felsőbb szervek lehetőséget az iskola levelező úton való elvégzéséhez. (E kívánságuk itteni tolmácsolása a legtöbb, amit az újságíró érdeikükben megtehet.) o Pusztában élő, dolgozó emberek, akiket madarak csodálnak, akik az energiát viszik a termelőgépeknek, akik a szocializmus egyik legkézzelfoghatóbb vívmányáért, a villamosításért fáradoznak— jogosan kívánnak szocialista brigád lenni. Jól dolgoznak. így nyilatkoztak róluk a velem levő vezetők. Igyekvő, szorgalmas emberek. Esténként, ha fáradtan pihenni térnek, a tanyasi szobában rádiót hallgatnak, felolvasnak, beszélgetnek — kulturálódnak. így van benne a vállalásukban is. De nincs benne a leglényegesebb, hogy Földesiék még többek akarnák lenni. Igen, tanulni, szakmát szerezni. Ehhez úgy ragaszkodnak, olyan görcsösen, hogy még a 900 forintos jövedelemről is megfeledkeznek. Mondhatják, hogy azért van mindez, mert többet akarnak keresni? Hát persze. Elsősorban ezért. De azért is, hogy egész emberek legyenek, Most mindegy, hogy vesszük. Egyéni vagy köNEM KÖTELEZŐ, DE HASZNOS! Vasúti és távolsági autóbusz-menetjegyét UTASBALESETBIZTOSÍTÁSSAL KÉRJE! néhány fillérért ruha- és poggyászkár, valamint baleset esetén 50 000 forintig terjedő kártérítést nyújt az Állami biztosító 574 A Csongrád megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Hódmezővásárhely gépészmérnököt és gépésztechnikust keres felvételre. Felvételre jelentkezés írásban vagy személyesen a vállalat személyzeti osztályán. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. 53473 zösségi erő adja a vágyat. A kettő lassan elválaszthatatlan lesz nálunk. A szocialista brigád cím elnyeréséért állított követelmények között ez nem található, mert nem tudták, hogy ilyen is kell. Ez kell! Bizonyítsa az állítást a riport további része. o Békés megyében már csak egy falu van, ahol nem ég (a villany: Újszalonta. A Fiat ide vitt bennünket, ahol Zsibrita Mátyás brigádja dolgozik, a szocialista cím kétszeri birtokosa, és a harmadik megszerzése előtt álló. Hogy ezt elérjék, vállalták: jóval a határidő előtt, november 7-én kigyullad a fény Űjszalontán. A brigád tagjai: Orodán János, Szász István, Enyedi Lajos, Miké, Antal, Kovács István és a vezetőjük is, majdnem mind segédmunkások voltak. Szász Istvánnak meg bakójában a sok könyv, hogy esténként tanulgasson a lámpafénynél. (A sors paradoxa, hogy a villanyosok csak otthon láthatnak igazi fénvt.) ök jól élnek. Magabiztosan kúsznak fel a karók teteiére. és veszélyes munkájuk mellett is tudják, hogy az emberek fényt áhxtó tekintete elismerően simogatja őket. Fáradtak, tanultak sokat. amíg eljutottak idáig, de most már megnyugodtak. © Hazafelé suhan a kis F*iat. Elhaladtunk az emberek mellett. Csak addig álltunk meg, amíg — éppenhogy összeismerkedtünk. Az arcok máris elmosódnak. Az ember újakat lát, új élményeket szerez. A pusztai munkások sóvárgása azonban itt maradt, mert nemcsak az övéké ez, hanem az egész társadalomé. Többek akarunk lenni. Többek is leszünk, Kiss Máté A kémelhárftók odaszaladtak. A katona egy fényes fehér kötél földből kiálló ágát vizsgálta már akkor. Néhány perc múlva három ejtőernyőt ástak ki a közelben a földből. * Az óvóhely zsúfolásig tömve volt. A késő éjszakai légiriadó egyenesen az ágyból zavarta ide a lakókat. Csendesen beszélgettek az emberek. De a robbanásoknál — amikor a falak és a boltíves mennyezet megremegtek, s az apró, hosszú zsinóron függő lámpa himbálózni kezdett — egy időre mindenki elhallgatott. Megnyílt Békéscsabán a híradástechnikai és a háztartási készülékek kiállítása Tegnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor nyílt meg Békéscsabán a fegyveres erők klubjának színháztermében a híradástechnikai és a háztartási készülékek kiállítása. A kiállítás és bemutató, amelyet a Budapesti RÁVILL Vállalat és a Békés megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat rendezett, igen látványos. Az érdeklődők a legújabb típusú rádió- és televíziós készülékeket láthatják, megtekinthetik a még újdonságnak számító Alba Regia televíziós készüléket. A kiállításon kamerát is elhelyeztek, így a látogatók televízióban is láthatják magukat. Az Ipari Műszergyár félautomata lemezjátszót állított ki, amelynek stereofonikus változata térhatású hangot, zenét közvetít. A kiállításon sok, második műszakot könnyítő háztartási készüléket mutatnak be. Működés közben láthatják a látogatók a Komet elektromos háztartási robotgépet, amely egyaránt alkalmas húsdarálásra, tésztakeverésre, őrlésre, szeletelésre, passzírozásra, krém- és turmix-ital készítésére. Ugyancsak működés közben látható a mosógép és facsaró. A bemutatón a gyárak szakemberei hasznos tanácsokkal látják el az érdeklődőket. A kiállítás október 30-ig tekinthető meg, délelőtt 9 órától este 8 óráig. t Bartók-emléktáblát avattak Vésztőn A Békés megyj Vésztőn múzeumi napot rendezett szerdán a gyű. lai Erkel Ferenc Múzeum. Délután a község főterén Bartók Béla tiszteletére állított emléktáblát lepleztek le, annak megörökítésére, hogy ebben az ősi faluban gyűjtött népdalokat 1906-ban és a rákövetkező években a nagy zeneköltő. Az avatón a helyi Bartók Béla általános iskola énekkara előadta Bartók: Levél az otthoniakhoz című művét és népdalcsokrot énekelt a zeneszerző vésztői gyűjtéséből. Az emléktáblát a községi tanács megkoszorúzta. Ezután a községi tanácsháza nagytermében | Derkovits Gúla és Dési Huber István műveit bemutató képkiállítás nyílt, melyet Koszta Rozália festőművésznő, a Magyar- Képzőművészek Szövetsége Békés megyei munkacsoportjának vezetője ismertetett. Este a községi művelődési otthonban zenés Bartók-emlékünnepséget rendeztek, melyen dr. Dankó Imre, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója előadást tartott Bartók Béla vésztői gyűjtőmunkájáról. A műsorban többek között Bartók-gyűjtésű népdalokat énekelt a vésztői énekkar. A Népújság és az üzemi lapok szerkesztőinek találkozója Csütörtökön délelőtt Békéscsaba üzemi és termelőszövetkezeti újságjainak szerkesztői megbeszélésre gyűlték egybe a Népújság szerkesztőségében. Az eszmecserén megvitatták az üzemi lapok szerkesztésének kérdéseit. A lapszerkesztők kifejezték azt az óhajukat, hogy a jövőben hathatósabban segítse munkájukat mind a Síri csend lett. S csak ekkor lehetett hallani, hogy a távoli sarokban egy kisgyermek szipog. A kislány öt év körüli volt. Az anya ölében feküdt. Az asszony szeméből a bánat, megtörtség látszott. Szája szögletén is két keserű vonás húzódott alá. — Aludj, Rozié, aludj — ringatta az asszony a gyereket. — Mindjárt vége lesz, s akkor megyünk haza. A közelben ülő, nagy szarukeretes szemüveget viselő mamácska közelebb hajolt, megigazította a kislányon a plédet, aztán kutatni kezdett a táskájában, s egy olcsó fajta, apró kis csomagolt cukorkát húzott elő onnan. Rozié felé nyújtotta. A kislány a fejét rázta, behunyta a szemét. — Vedd el no, — mondta a mamácska, s közelebb tolta hozzá a cukorkát. — Hiszen, ha a felnőttek adják, a jó gyereknek el kell fogadnia. •— Vedd el Rozié, — súgta neki az anyja. A mamácska egy mélyet sóhajtott, s könnyet törölt ki lopva a szeméből. „Szerencsétlen aszszGiny! — mondta magában. — Pedig micsoda szép család volt ez! De a férjét elvitték katonának, s éppen most jött róla a levél gyászkeretes borítékban.” A mamácska gyengéden átölelte, s magához vonta az asszonyt. — így ni, most jó — mondta városi pártbizottság ágit. prop. osztálya, mind pedig (elsősorban szakmai vonalon) a Népújság szerkesztősége. A vita eredményeként több fontos pontban állapodtak meg egymással az üzemi lapszerkésztők és a Népújság szerkesztősége, amelyek megvalósulása mindkét részről hasznosabbá teszi a szerkesztőd munkát. alig hallhatóan, amikor az aszszony az oldalához dőlt. — Próbáljon meg szunyókálni egyet, kedves. — Jó, Frau Streiber. — Aludjon csak, szegénykéin* — suttogta a mamácska. — Aludjon... Frau Streiber, Rozié és az édesanyja hajnalban mentek fel az óvóhelyről. Nem messze laktak onnan, Ostburg keleti szélén. Frau Streibernek volt egy kis háza, amely még az ura után maradt rá. Csaknem húsz esztendeig kuporgatták, rakták össze a maguktól megvont filléreket, hogy megvehessek a házat. Ugyanilyen házacskája volt Rozié édesanyjának is, csak valamivel távolabb. A mamácska elkísérte a fiatalasszonyt meg a gyereket egészen a kapuig, aztán visszament. Az asszony gyorsan levetkőztette a kis Roziét és ágyba fektette. Aztán ő maga is lefeküdt. De nem jött álom a szemére. Túlságosan fáradt, kimerült volt. Idegei a pattanásig feszültek. Az asszony hanyatt feküdt, szemét szorosan, erőszakoltan lehúnyva. Gyorsan és mély lélegzettel szedte a levegőt. Aztán még tovább gyorsult a légzése, rövid, szaggatott lett. A párnába fúrta a fejét és zokogni kezdett Sokáig sírt. Szájához szorítot-
