Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-26 / 251. szám
1962. október 26. 5 Péntek „Majorgazdák” a tsz-ben — Tüzelő, háztáji az öregeknek — Szakmát tanul a vak ember (Egy tanácskozás tanulságai: hogyan lehet és kell segíteni az idős tsz-tagokat) fel a termelőszövetkezetek a szociális és kulturális alapot, hogyan gondoskodnak az idős nyugdíjas vagy beteg termelőszövetkezeti tagokról a közös gazdaságokban és milyen hibák vannak még egyes szövetkezetekben, ez foglalkoztatta a megyed tanács egészségügyi osztálya és a Vöröskereszt megyei szervezete által Szarvason október 24-én ren. dezett tapasztalatcsere-értekezlet résztvevőit a beszámoló is, melyet Kugyela Mihályné, a járási tanács szociális előadója tartott S miért éppen Szarvason rendezték ezt a megyei jellegű tapasztalatcsere-értekezletet? Erre választ adott a beszámoló, de az egyik hozzászólás is. — Sok olyan tapasztalatot szereztünk itt — mondotta Vizsnyiczai Jánosné, a békéscsabai vá_ rosi tanács szociális előadója —, amit nálunk is meg lehetne valósítani. A mi termelőszövetkezeteinkben például nem fizetnek havonta rendszeresen segélyt, mint azt a komdorosi Dolgozók vagy az örménykúti Petőfi Tsz-ben teszik. Pedig az idős tsz-tagoknak — a OKTÓBER SS. Békési Bástya: Keresztesek I—n. Békéscsabai Brigád: Az utolsó vacsora. Békéscsabai Szabadság: Házasodni akarunk. Békéscsabai Terv: Aki átmegy a faion. Gyomai Szabadság: A Sas tengeralattjáró. Gyulai Petőfi: Pillantás a hídról. Gyulai Erkel: ördögcsapda. Mezőkovácsházi Vörös Október: Amikor a fák még nagyok voltak. Orosházi Béke: Pirosbetűs hétköznapok. Orosházi Partizán: Lopott boldogság. Sarkadi Petőfi: Carmen Jones. Szarvasi Táncsics: A viharok bolygója. Szeghalmi Ady: Az utolsó vacsora; ta a párnát, hogy fel ne ébreszsze a kislányt. Később megnyugodott, s elszenderedett Az ablak alól hallatszó csoszogásra ébredt. Lizel — így hívtóik Rozié édesanyját — kinyitotta a szemét és felült az ágyon. A lépések zaja megismétlődött, csak ezúttal erősebben. Aztán már tisztán lehetett hallani, amint a veranda végén levő, a kertre néző ablak rámája megcsikordult. Az asszony lélegzetét visszafojtva igyekezett megkülönböztetni a lépések zaját A rémülettől szinte önkívületben ugrott ki az ágyból, s rohant az ajtóhoz, hogy bezárja. De elkésett. Kívülről egy másodperccel hamarabb már benyitották az ajtót. Lizel kővé meredt. Szemét tágra nyitotta, s ajkából, melyet idegességében megharapott, vér szivárgott. — Lizel! — hallatszott egészen halkan kívülről. — Lizchen! Az asszony valamit Máltott,s lába összecsuklott alatta. j ERRŐL SZÓLT | MIRE HASZNÁLJAK sok más segítség mellett — az is jelentős, hogy havonta rendszeresen kapnak pénzt. S A SZARVASI |t5S£zJ vetkezetek többségében mindig megtalálták annak a módját, hogyan lehet segíteni az idős tsztagokat, hogy lehet könnyebbé, szebbé tenni öreg napjaikat. A beszámoló többek között arról is szólt, hogy a járási tanács vb is sokat foglalkozott ezzel. Határozatai nyomán minden termelőszövetkezetben megalakították a szó. ciális bizottságokat, akik gondoskodnak arról, hogy minden idős termelőszövetkezeti taghoz eljusson a segítség. A járás csaknem minden szövetkezetében kapnak háztáji földet, tüzelőt, ingyenes fuvart, kenyérgabona-fejadagot, készpénzt és más segítséget a szövetkezetek idős tagjai. A vezetőség a legtöbb helyen a célnak megfelelően használja fel a szociális és kulturális alapot. A kondorosi Dolgozók Tsz-ben a 240 ezer forint 60 százalékát, az örménykúti Petőfiben a szociális és kulturális alap 65 százalékát fordítják az idős és nyugdíjas tsztagok megsegítésére. Itt a havi 150 forint készpénzsegély mellett az arra rászorulóknak családtagonként is 70—70 forintot adnak. Má. soknak pedig a családi pótlékot kiegészítik az üzemi nagycsaládos dolgozók pótlékának megfelelően. A békésszentandrási November 7 Termelőszövetkezet szociális bizottsága ülésein közösen tárgyalja meg a segítségadás módját. A csabacsűdi Lenin Tsz bizottsága pedig részletes tervet dolgozott ki egész évre a szociális alap felhasználására. T~ r tsz-tagok megbe-AZ IDOS I ggüiége tükröződött Ladnyik Mihály, a kondorosa Dói. gőzök Tsz elnökének hozzászólás á. ban is, aki ismertette az általuk rendezett öregek napja kedves epizódjait, s emellett beszámolt arról is, hogy milyen munkalehetőségeket biztosítanak az öregeknek. — Foglalkozunk virágmagter. mesztéssel, ahol kizárólag idősek dolgozhatnak — mondotta — és megszerveztük az úgynevezett „majorgazda” funkciót is. Ezek a majorgazdák idős tsz-tagok, akik brigádszállásókon, üzemegységekben vigyáznak a rendre, takarékosságra, és óvják a közös vagyont. A számítások bebizonyították, hogy jelentős anyagi megtakarítást eredményezett a majorgazdák beállítása s az erre kifizetett munkaegység sokszorosan megtérült. Ilyen munkakörben 12 idős szövetkezeti tagot foglalkoztatunk. A TAPASZTALATCSEREértekezlet részvevői más járásból is elmondottak jó példákat. Nagyszénáson, a Dózsa Termelőszövetkezet seprukötőüzem létesítését tervezi. Ezért egy vak termelőszövetkezeti tagot háromhónapos tan. folyamra küldött Szombathelyre, hogy elsajátítsa a szakmát. A szeghalmi járásban a tbc-ből gyógyultakkal is fokozottabb gonddal törődnek. Megfelelő munkakörülményeket biztosítanak nekik. 1 A BESZÁMOLÓ [ bizonyították, hogy számos lehetőség van a termelőszövetkezeten belül az idősek segítésére, megbecsülésére, csak a hozzáálláson múlik és azon, hogy a termelőszövetkezetek vezetői többet gondoljanak arra, amit az egyik hozzászóló igen találóan jegyzett meg: „Az idő azok felett is elszáll, akik nem gondolnak az öregekre, pedig amilyen megbecsülést adnak most ők az időseknek, mást nem várhatnak majd az utánuk következő generációtól maguknak sem.’’ Kasnyik Judit ban úgy állapodtak meg: ebben a házban nem mutatkoznak. Hiszen Lange családja mór megkaphatta az értesítést Herbert haláláról. Igaz, Herbert bízott a feleségében, aki ha kell, tud hallgatni. De még ha beleegyezik is ebbe Lizel, a ház könynyen csapdává válhat, hiszen ott van az ötéves Rozié is. Egy óvatlan szót ejt a kislány az utcán, az üzletben vagy a szomszédok előtt, s Aszker és Lange máris a kémelháritók kezére jut. De olyan dolog történt, amivel nem számoltak előre. Rpülőgépük, amely addig a többivel kötelékben haladt, a bombázás idején kivált a rajból, s az állomás irányába repült. A közelben egy erdő volt. Aszker és Lange — ahogy tervezték is — az erdő felett kiugrott az ejtőernyővel. Sikeresen értek földet, gyorsan megtalálták egymást, s a teherszállító ejtőernyőt a bőröndökkel. Az ejtőernyőket nyomban elásták. is el volt zárva az út: szögesdrótkerítés húzódott az erdő széle mentén, a kerítés mögött pedig valami fal látszott. Egy hatalmas kerülőt kellett tenni, több órát gyalogolni, míg végre a cél közelébe értek. Hajnal felé járt az idő. Az állomástól már csak száz lépés választotta el őket, amikor egy katonai őr bukkant fel előttük. — Az engedélyt! — követelte. Aszker és Lange megállt. — A vonathoz megyünk — szólalt meg Aszker. — Katonák vagyunk, az állomásra igyekszünk. — Az engedélyt! — ismételte makacsul az őr. — Hallgass ide — mondta neki haragosan Lange —, ne légy bolond. Honnan lenne nekünk engedélyünk? Attól az ütegtől vagyunk, amelyik itt állomásozik mögöttünk, az erdőszélen. Megyünk a vonathoz, nézd meg, itt vannak a csomagjaink. Vi— Herbert! — suttogta, s aztán elvesztette az eszméletét. Herbert Lange gyorsan bent termett, s felemelte a feleségét a földről. * Rendkívüli körülmények kényszerítették Aszkert, hogy Lange házába menjen. Még Moszkvád Most már csak az állomásra kellett eljutni, hogy megvárják a kelet felől érkező reggeli vonatot, s a kiszállók közé vegyülve elhagyják ezt a környéket. Aszker és Lange az erdő széle felé indult. De kiderült, hogy az a rész a légvédelmi ágyúk lőállása. Jobbra kanyarodtak, de ott gvázz magadra — fogta szigorúbbra a hangját Lange —, mert én hazafelé utazom, és ha lekésem a vonatot, megvárlak, amíg leváltanak az őrségből, s úgy ellátom a bajodat, hogy a tulajdon szülőanyád sem ismer rád. (Folytatjuk) Egy házasság története A román filmgyártás új alkotása az Egy házasság története című film. Horea Popescu rendező munkája, forgatókönyvét Paul Everack írta. A kezdő képsorokban egy szőke fiatalasszonyt látunk, aki éppen kitekint egy repülőgép kerek ablakán a mélyben elsuhanó tájra, azután a mellette hordágyon fekvő, csukott szemű, bekötött fejű férfire fordul a tekintete. Majd a fehérköpenyes orvosra néz; aki a beteg mellett ül. Az orvos megnyugtatóan int, a fiatalasszony felsóhajt és elgondolkozva tekint maga elé. Gondolataiban leperegnek az elmúlt év eseményei... (A dombiratost Hunyadi mozi játssza október 27-től 28-ig.) = RÁDIÓ- ÉS TV-FIGYELŐ E Ki mit tud? Hiába kérem, ami siker, az si- i kér! A Ki mit tud? sikeres műsorötlet volt, és a VIT előtti nemes vetélkedést — nyugodtan mondhatjuk — száz és százezrek (lehet hogy milliók?) szurkolták végig. Olyan volt ez a játék, mint egy vérbeli futballmeccs, klasszikusok születtek, és a közönség szívébe zárta a legjobbakat, legkedveseb. beket. Emlékszünk még a Füttyös. re? Az ennivaló Gézengúzokra? Vagy a paródista Angyalra? No, ugye!... így történt, hogy okt. 20-án 5 órakor izgalmamat leplezve ültem a képernyő elé, s alig vártam, hogy megjelenjen a három bűvös szó: Ki — Mit — Tud? Mondhatom, sok meglepetésben volt részem, és éppen ezért — ünneprontás ide, 1 ünneprontás oda —, már most ösz. szegzem: csalódtam. Nem kívánok itt részletes bírálatba bocsátkozni, inkább pontokba szedem csalódásom okait. 4 A tavaszi-nyári műsorok ' vezetőjét, Horváth Győzőt megkedveltük, bár néha-néha mesterkélt, és eléggé naiv „bemondásokkal” igyekezett operálni. A két új játékvezető, Tamási Eszter és Pethes István azonban az ötletességre és közvetlenségre való törekvésben valahol túllőtt a célon, és ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor az is kiderül, hogy nem is voltak ötletesek, hiszen a legtöbb szereplőtől jószerével csak azt kérdezgették unosuntálán, hogy tud-e táncolni (!?) Hiba volt még az is, hogy játékvezetésük a szereplők közötti érthető versengést letompította, a zsűri régebbi fontos szerepét anynyira lecsökkentették, hogy az értékelést nem is vettük túlságosan komolyan. O A szereplők és a műsorszá^ mok osszeválogatása gyenge volt. A sok népi tánc (a vásárhelyiektől eltekintve, milyen gyengék!) valósággal eluralkodott ezen az estén, és a többi műsorszám színvonala is jóval alacsonyabb volt minden eddiginél. Egyedül talán Mlinárik József szavalata^ és a Dévai harmonika-duó képviselt megfelelő szintet. Félreértés ne essék, nem várunk az induló fiataloktól olyan produkciókat, melyek már a hivatásos művészek nívóját is elérik. Szó sincs erről, de a tavaszi Ki mit tud? szereplők által képviselt szint elérése, sőt túlszárnyalása — mint követelmény — mindenképpen indokolt O Az olyan technikai hibák is ” megszűnhetnének már, hogy az utolsónak szereplő zenekar értékelését csak jóval később, a hírek feolvasásakor közlik. (Különben ez is aláhúzza, hogy a neves művészekből álló zsűri munkáját ezen az első őszi Ki mit tud? játékon alaposan háttérbe szorították.) A tavaszi nagy siker — kötelez. Színvonalban, játékvezetében, zsűrizésben és minden másban jobbat, érdekesebbet vár a közönség. Reméljük, a következő forduló már jobban sikerül. És még egyet. Az is nagyon csökkenti az érdeklődést, a verseny izgalmát, hogy sem szereplő, sem néző nem tudja, miért is versenyeznek tulajdonképpen ezek a fiatalok? Nem lehetett volna előre megmondani, hogy a győztes — mond. juk — Szocsiba megy két hétre, vagy a lengyel Tátrába? Mert ugyebár, az is jó, ha tudjuk, mire megy a Játék amellett, hogy a nyilvános szereplés lehetősége már önmagában is hatalmas élmény, nem mindennapi lehetőség. Sass Ervin műsora Október 26-óm este 7 órakor MAJD AZ UTÁNPÓTLÁS Katona- és szelvénybérlet. Október 26-án este fél 8 órakor Kazaperen: PYGMALION
