Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-26 / 251. szám
1962. október 26. 2 Péntek Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikai tevékenységének fő célja: biztosítani a békés viszonyokat az új társadalom fel építése, a szocialista vi'árrendszer fejlődése számára, erősíteni a népek barátságát, megszabadítani az emberiséget az új világháború rémétől. A Szóvjetüniő, a szocialista közösség országai a világpolitika minden kérdésének megoldásánál következetesen ragaszkodnak ehhez az állásponthoz. A szocialista államok az imperializmussal szembehelyezve a nemzetközi kapcsolatok új típusát, kitartóan és céltudatosán t-édelmezik a szabadság, a nemzeti függetlenség, a szuverenitás elvéit minden ország népének azt a Iehe tőségét, hogy maga döntsön sorsa ■•ól. A szocialista tábor országai a népek hű barátai és szövetségeseiként foglalnak állást a gyarmaturalom és az imperialista hatalmak mesterkedései eilen vívott harcukban. A nehéz műit örökségeként sok bonyolult probléma maradt a fiatal szuverén államokra. Az imperialista körök egyetlen lehetőséget sem mulasztanak el, egyebek között k‘ használják a különböző határkérdéseket és vitákat is. Az amerikai imperializmus csakúgy, mint NATO-, SEATO- és más tömbbeli főezövetségesei, reakciós törekvéseikben különös reményeket fűznek a Kínai Népköztársaság és India meg nem „A népek érdekében, us általános béke nevében99 A Pravda vezércikke a kínai-indiai határincidenssel kapcsolatban oldott határkérdésének kihasználáséhoz. A kínai—indiai határ kérdése — azoknak az időknek az öröksége, amikor az angol gyarmatosítók uralkodtak Indiában. A brit gyarmatosítók saját önkényük szerint rajzolták meg és rajzolták újra Ázsia térképét. A kínai és indiai népre rákényszerítették a hírhedt McMahon-vonalat, amelyet Kína sohasem ismert el. Az imperialista Körök minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy az e vonallá' kapcsolatos határkonfliktusokra építve fegyveres összetűzéseket Idézzenek elő. Az imperialisták azon fáradoznak, hogy valahogy viszályt szítsanak e két nagyhatalom között, valamint hogy megrántsák a Szovjetunió barátságát mind a testvéri Kínával, mind a baráti Indiával. A Szovjetuniót és a Kínai Népköztársaságot régi megbonthatatlan barátság fűzi egymáshoz. E barátság közös cé'okon — a szocia'izmus és a kommunizmus felépítésének céljain — nyugszik. E barátság megingathatatlan alapja: az egytípusú gazdasági bázis, az egytípusú államrendszer, az egységes marxista-leninista ideológia. A Szovjetunió, Kína, a szoci-Kubát nemcsak a fegyverek védik, hanem minden becsületes ember Levelek, táviratok sokaságát kézbesíti a posta. A címzettek: a Kubai Köztársaság nagykövetsége, az Egyesült Államok követsége. A táviratok tartalma egy: „Tiltakozásunkat fejezzük ki az Amerikai Egyesült Államoknak az önök népe ellen elkövetett provokációjáért. Biztosítjuk önöket, hogy harcukban nem hagyjuk magukra, minden segítségre készek vagyunk.” így fogalmazta meg tiltakozását Orosházán a városi tanács vb. Üt. és Épületkarbantartó Üzeme nyolcvanhét dolgozója. „Nem akarunk rokkantakat látni! Nem romokat! Kisírt szeszövegeznek Orosházán, Gyulán, Szarvason, Békéscsabán, Végegyházán, Ecsegfalván, Kaszaperen és a megye minden községében, üzemekben és termelőszövetkezetekben, hivatalokban és iskolákban. Az egyikben együttérzésüket, a másikban gyűlöletüket, l tiltakozásukat fogalmazzák. A levelek, táviratok különböző helyekről( más és más emberektől érkeztek, de tartalmuk egy: tiltakozás az emberi jogok tiprása ellen, szolidaritásvállalás egy szabadságáért hősiesen helytálló nép iránt, ragaszkodás az élethez, a békéhez. aiizmus minden országa egyek az imperializmus ellen, a világbékéért vívott harcban. A szocialista tábor egyesített ereje biztos garancia minden szocialista ország számára az imperialista reakció merényletei el'en. Amikor négy évvel ezelőtt, 1958-ban a csangkajsekista klikk az amerikai szo'dátesEkáva' összeesküdve provokációs hercehurcát rendezett a Tajvani öbölben, a szovjet kormány figyelmeztette azokat, akik szeretnek játszani a tűzzel, és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az imperializmus mesterkedései ellem vívott harcban teljes mértékben a testvéri nagy Kína oldalán ál'. Ezt a figye'mez tetőst alátámasztotta Hruscsov szovjet kormányfő 1962. július 2-1 rádió, és televíziós nyilatkozatában. A szovjet emberek nagy megelégedésére szolgál a Szovjetunió és India együttműködésének fejlődése, örömmel töltenek e! bennünket az indiai nép sikerei, megértjük nehézségeit, és készek vagyunk fejleszteni az együttműködést, segítséget nyújtani a gyarmati iga alól felszabadult ország gazdaságának és kultúrájának fellendítésében. A szovjet emberek sokra értékelik a szuverén India hozzájárulását ahhoz a harchoz, amely a békéért és a nemzetközi biztonságért, a gyarmati rendszer és az imperialista katonai tömbök eHen folyik. A szovjet embereket csakúgy, mint az egész békeszerető közvéleményt nyugtalanítja az indiai—kínai határon végbemenő események fejlődése, különösen az utóbbi Időben, amikor fegyveres összetűzésekig jutott a dolog. Az események ilyen alakulása nem felel meg a Kína és India között fennálló kapcsolatok szellemének, ellenkezik a két állam nemzeti érdekeivel. Kína és India kapcsolatainak kiéleződése csak a két állam közös ellenségének — a nemzetközi imperializmusnak — kedvez. A szovjet kormány és a szovjet nép mindenkor azt az álláspontot K képviselte, hogy békés eszközökkel, tárgyalások útján oldják meg ezt a határvitát.. Minden bókeezerető erő ennek az álláspontnak a híve. Nem kétséges, hogy a béköszerető erők megelégedéssel fogadják a kínai kormány űj lépését, amely az Indiával fennálló vita békés megoldását cé'ozza. Ilyen lépés a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata. „Az semmi esetre sem képzelhető el — hangzik a nyilatkozat — hogy a kínai — indiai határ kérdését katonai erővel kell megoldani. Kína és India — e két nagy ázsiai ország — nagymértékben felelős Ázsia és a vi'ág békéjéért. Mindkét ország kezdeményezője volt a békés együttélés őt elvének és részt vett a bandungi értekezleten. Bár Kína és India viszonya jelenleg rendkívül feszült, mindazonáltal nincs a'apja annak, hagy feladjuk a békés együtté'és öt elvét és a band'ungi értekezlet szellemét.'’ A kínai kormány a kínai—indiai határkérdés megoldása végett tárgyalásokat javasol. Kifejezte azt a reményét, hogy az indiai kormány egyetért e javaslattal, s mindkét fél tiszteletben tartja majd a kínai— indiai határ teljes hosszúságában, a két fél tényleges ellenőrzése alatt álló vona'at és az összeütközési lehetőségek elkerülése végett visszavonja fegyveres erőit e vonaltól húsz—húsz kilométerre. A kínai kormány úgy véli, hogy a Rét fé! számára megfelelő Időben meg kell tartani Kína és India miniszterelnökének találkozóját. A kínai kormány felhívta az feldiai kormányt, hogy tettekkel válaszoljon javaslataira, s kérte az ázsiai és afrikai országok kormányait, tegyenek erőfeszítéseket e javaslatok megvalósítása érdekében. A kínai kormány felszólított minden békeszerető országot és népet, tegyenek erőfeszítéseket Kína és India barátságának, az ázsiai és afrikai szolidaritásnak és a világbékének az elősegítésére. A két nagy ázsiai hatalom kon fliktusának kirobbanása nemcsak az imperializmus, hanem India W- zonyos belső reakciós köreinek érdekelt Is szolgálja, azoknak a köröknek az érdekeit, amelyek sorsukat szorosan hozzáfűzték a külföldi tőkéhez, az indiai néppel ellenségesen szembenálló imperialista erőkhöz. A határvita békés megöl dása érdekében India haladó erői fokozzák erőfeszítéseiket. Számain: kell azzal, hogy a helyzet kiéleződése esetén — ami most fennáll — még egyes haladó személyiségek is engedhetnek a nacionalista befolyásnak, soviniszta álláspontra kerülhetnek. A békeharc kérdésében, a vitás nemzetközi kérdések megoldásánál azonban elfogadhatatlan az ilyen álláspont. E téren internacionalista magatartásra, olyan cselekedetekre van szükség, amelyek nem az ellenségeskedés szítását és a konfliktus kiéleződését szolgálják, hanem a tárgyalások útján való békés megoldást. Magától értetődik, hogy az államok kapcsolataiban támadhatnak félreértések, de a józan ész megköveteli, hogy megnyilvánuljon mindkét fél óhaja a viták rendezésére és n^ diktáljanak előzetes feltételeket. A szovjet emberek a kínai kormány nyilatkozatában annak a megnyilvánulását látják, hogy a kínai kormányt őszintén nyugtalanítja az Indiához fűződő viszony alakulása és véget kíván vetni a konfliktusnak. Véleményünk szerint a kínai kormány javaslatai építő jellegűek. E javaslatok anélkül, hogy kárt okoznának a felek presztízsének, elfogadható a'apul szolgálnak a tárgyalások megkezdéséhez és a vitás kérdések békés rendezéséhez, figyelembe véve min'd a Kínai Népköztársaság, mind India érdekelt. A kínai—indiai határkérdés baráti megoldása ismét megmutatná a békés együttélés és a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködése elveinek nagy erejét. Ez erősítené a kínai és az indiai nép hagyományos barátságát, nagymértékben hozzájárulna Ázsiában és az égés® világon a nemzetközi biztonság megszilárdításához, újabb csapást mérne az imperializmus és a gyarmati rendszer erőire, az Egyesült Államok agresszív köreinek mesterkedésére, amely körök az utóbbi időben veszélyes kalandba bocsátkoztak nemcsak Kuba és a szocialista államok, hanem minden békeszerető erő ellen is. (MTI) Az előzetes tervek és a jövő évi feladatok termelőszövetkezeteinkben mek helyett örömkönnyekre vágyunk!” — írják Bucsáról. Nem a háborús pánik váltotta ki ezeket az őszinte szavakat. Nem. A béke, az élet szeretete, jövőnk féltése adta a tollat kézbe. Építeni akarnak új házakat, létrehozni új gyárakat, szépíteni a községeket, az otthont, az országot, nevelni a gyermekeket. Ezeket a gondolatokat rögzítették papírra Gyomán a Dózsa és a Győzelem Tsz tagjai, a földművesszövetkezet dolgozói, a Mezőkovácsházi Gépállomás traktorosai, az Építőipari Ktsz kőművesei, asztalosai, a baromfikeltető állomás, a járási tanács dolgozói. Rokonszenvüket és együttérzésüket fejezték ki távirataikban Orosházán az üveggyár, az Élelrniszer- és Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a 8. sz. AKÖV, a Faipari Vállalat, a gépállomás, a földművesszövetkezetek ötezer és a ruhagyár 520 dolgozója, az Üj Élet Termelőszövetkezet, a cipész, a vas- és fémipari ktsz, a háziipari szövetkezet tagjai, s Végegyházán a földművesszövetkezet és a községi tanács dolgozói. „Felháborodással értesültünk, hogy az önök kormánya újabb agresszív lépésre szánta magát. Játék ez a tűzzel, amelyet nem engedhetünk meg. Mi békében kívánunk élni, követeljük, szüntessék be a Kuba elleni agressziót!” — írják táviratukban Szeghalomról a Halaspusztai Állami Gazdaság dolgozói. S egyszerre két táviratot H megye második ötéves terve a mezőgazdaság feladatait a lehetőségek mélyreható elemzése alapján szabja meg. Mégis hangsúlyozni kell, hogy a célkitűzések megvalósításához minden termelőszövetkezeti gazda becsületes helytállására, az adottságok teljes kihasználására van szükség. Az eddigi gazdálkodási eredmények azt mutatják, hogy a megye termelőszövetkezeteinek többségében az állam által nyújtott támogatás megfelelően párosul a tagok szorgalmas munkájával, a hozzáértő vezetéssel, a helyi lehetőségek kihasználásával, s így biztosítva van a feladatok teljesítése. Hasonló következtetést lehet levonni a tsz-ek 1963. évi előzetes tervkészítési munkájának tapasztalataiból is. Az előzetes terveket az elmúlt hetekben készítették el a termelőszövetkezetek. E tervekben a tsz-ek nagyobb része igen körültekintően a helyi viszonyok és a népgazdasági igények összehangolásával irányozta elő a jövő évi termelési célkitűzéseket. flz e'múit évekhez viszonyítva sokat javult a termelőszövetkezetekben a vezetés színvonala és ennek természetes következményeként a tervezés módszere is. Mind több és több tsz tervében érvényesülnek azok az irányelvek, amelyek gyakorlati megvalósítása feltétlen a jobb gazdálkodási eredményhez vezet. Első helyen kell említést tenni arról, hogy a növénytermelési és állattenyésztési hozamok tervszámait már sokkal megalapozottabban alakítják ki, mint az eddigiek során. Elemzik a ténylegesen elért több évi átlagokat és a termeléstechnikai eljárások fejlődését figyelembe véve a termésátlagok reális növelését szervezik. Nagy gondot fordítanak a termelési szerkezet egyszerűsítésére, igyekeznek csökkenteni a növénytermelési és állattartási ágazatok számát. Nem célszerű ugyanis sokféle ágazattal foglalkozni, mert az csak az erők szétforgácsolását idézi elő és semmiféle előnynyel nem jár. I szakmai vezetés színvonalának emelkedését mutatja, hogy a tervekben újabb, jelentős lépést tesznek termelőszövetkezeteink a arányainak kialakítására, nevezetesen a növénytermelés és állattenyésztés közötti összhang biztosítására. Alapvetően fontos követelmény ez, hiszen a gazdaság töretlen fejlődése csak az állatállomány növeléséhez szükséges takarmány biztosítása útján lehetséges, viszont a növénytermelési hozamokat főképpen a nagyobb állatállomány által termelt több szervestrágyával lehet növelni. Az előzőekből kiindulva határozottan állíthatjuk, hogy az ötéves terv megvalósításának kulcskérdése — a kenyérgabona átlagtermésének megfelelő növelése mellett — a takarmánybázis gyors ütemű növelése. A termelőszövetkezeti gazdaságok jövedelmének növekedése is elsősorban attól függ, hogy mennyivel termelnek több takarmányt, tehát tudják-e az állatállományt az eddigieknél gyorsabb ütemben növelni. A tsz-ek többségében ezt jól tudják, ezért már az előzetes tervek készítése során nagyon alaposan számba veszik, hogy milyen intézkedéseket kell tenniök a takarmánybázis növelése érdekében. R legegyszerűbb az volna, hogy megnövelnék a takarmánytermő területet. Erre azonban korlátozottak a lehetőségek, mivel a jelenlegi termésátlagok mellett a kenyérgabonát az ország ellátása, az ipari növényeket pedig az ipar nyersanyaggal való ellátása meghatározott területen kell termelni. Ennek ellenére kellő körültekintéssel minden termelőszövetkezetben meg lehet találni annak a módját, hogy miképpen növeljék a takarmányalapot. Vannak olyan tsz-ek, ahol az öntözéses termelés növelésével, vagy az eddig nem termelési célra hasznosított területek (felesleges, vagy túl széles dűlőutak, tanyahelyek, indokolatlanul nagy területű szétszórt szérűk stb.) felszántásával és bevetésével igyekeznek enyhíteni a takarmányhiányt. Igen határozottan kell rátérniük a termelőszövetkezeteknek a jövőben a rét- és legelőgazdálkodás megjavítására. Már több tsz tervében találhatók erre vonatkozóan előirányzatok, de ez még távolról sem kielégítő. Jelentősen csökkentené a takarmánygondokat, ha minden tsz nagyobb figyelmet fordítana a rétek és a legelők megfelelő kezelésére. R tsz-ek egy részében már most jól megfontolják, hogy a részesedésként kiadásra kerülő takarmányból a háztáji gazdaságban valóban több hízott sertést, baromfit, tojást és egyéb terméket állítanak-e elő a tagok. Igyekeznek elkerülni azt, hogy a háztáji gazdaságok takarmánymérlegében jelentős többlet, a közös gazdaság mérlegében viszont jelentős hiány mutatkozzék. A békésszentandrási Rákóczi Tsz eljárása nagyon helyeselhető: ugyanis mezőgazdasági termelés legfőbb | végett
