Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-25 / 250. szám

1M2. október 25.

5

0Csütörtök

r%siW%D&

Még mindig egy helyben topog a Pamutssöeő kulturális élete

Mágnás Miska

Almáskamaráson, a Nemzeti mozi tűzi műsorára október 26-tól 28- ig a Mágnás Miska című nagy sikerű magyar filmet. A címszerepet Gábor Miklós alakítja. Ez a filmünk Európa-szerte sok filmszínház műsorán szerepelt már és mindenütt öregbítette a magyar filmgyártás hírnevét.

H csabai Pamutszövő bel- és

külvilága szűk, épületei elavultak, gépi berendezése sem igen elégíti már ki a modern textilgyártás igényeit. Amíg mindezen javítani, változtatni fognak, addig sem állhat meg itt az élet. Megy is minden tovább előre. Jól-e, rosszul-e? Inkább jóL Van itt nem is egy szocialista brigád. Tagjaik úgy dolgoznak, hogy a brigádok a VIII. kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben eddig kivétel nélkül száz százalékon felül teljesítették vállalásukat. Ha életüknek csak ez a része érdekelne bennünket, elégedetten fordulhatnánk vissza a gyárból. Mi azonban arra is kíváncsiak vagyunk, hogy vajon a munkaköpeny levetése után mi van tovább? A tisztálkodáson, étkezésen, pihenésen túl jut-e másra, szórakozásra is valamicske idő? Ha igen, akkor a táncig, italig terjed-e vagy magasabb a mérce? Ilovszky Lajos, a gyár fiatal műszaki dolgozója, a kulturális élet ottani felelős irányítója adat-Hegedűfaragó tsz-tag Kunágotán

Tűhegyi Mihály, a kunágotai Petőfi Tsz tagja szívesen ezermesterkedik szabad idejében. A 48 éves „univerzális parasztember” 18 évvel ezelőtt Stradivárius hegedűről olvasott egy képes újságban.

OKTOBER 25.

Békési Bástya: Keresztesek I—II.

Békéscsabai Brigád: Az utodsé vacsora. Békéscsabai Szabadság: Házasodni akarunk. Békéscsabai Terv: Aki átmegy a falon. Gyomai Szabadság: A sas tengeralattjáró. Gyulai Petőfi: Pillantás a hídról. Mezőkovácsházi Vörös Október: Amikor a fák még nagyok voltak. Orosházi Partizán: Lopott boldogság. Sarkadi Petőfi: Carmen Jones. Szarvasi Táncsics: A viharok bolygója. Szeghalmi Ady: Az utolsó vacsora.

Akkor határozta el, hogy hegedűket fabrikál

Azóta mintegy 40 hegedűt csinált, melyek egy részét eladta ismerőseinek, más részét összetörte, ha nem volt megelégedve velük.

Hegedűit bicskával díszesen kifaragja, s minden darabját — még a vonót is — maga készíti. Jelenleg két hegedűje van készen: az egyik madárcseresznye-fából, szélein virágos girlanddal, hátlapján a szegedi tanácsháza képével kifaragva. Az eddigi legtökéletesebbnek tartott másik hegedűjét 26 fajta fának 65 darabjából állította össze. Megkezdte egy új hegedű készítését is, ennek hátlapjára lakodalmi táncos jelenetet és Vajdáhunyad várát mutató ábrát faragott.

szerűen felsorolja, hogy milyen lehetőségek vannak egy szervezett, magasabb fokú üzemi kulturális életre. Háromezerhatszáz forintot fordíthat évente művelődési célokra. Nem sok, de pénz és tilos másra költeni. Még sportra sem! Ez is valami. A televíziójuk ugyan „hangyás” képet ad és emiatt most nem használják, de lesz új, mondja. Egy kisebb dzsessz-zenekarra való hangszerük is van, de az üzemi fiatalok közül nem akadnak vállalkozók, akik játszanának rajta. Középiskolás diákok járnak be gyakorolni. ígérik, ha megtanulnak, játszanak a gyáriaknak is. (Mennyivel egyszerűbb és célszerűbb lenne házon belül megoldani a zenekarosdit.) Azonban minden tervnek, kulturális elgondolásnak a megvalósításához hiányzik a helyiség — érvel Ilovszky elvtárs. Ami van, az a szaktanfolyamok tanterme, meg építészetileg gyenge is nagyobb rendezvény vagy tánc elviselésére.

ban — mondta Bohlm. — Az isten szerelmére, nem vagyok süket!

— Értettem. Standartenführer úr.

— Az én kocsim?

— Kezdhetjük? — kérdezte Torp.

Bohlm bólintott.

Grubich — hadarva és idegeskedve — elmondta, hogyan történt a lopás. Súlyos következmények várnak a bankra, ha nem kerül elő a pénz. A dolog annyira komoly, hogy neki személyesen kellett Berlinbe telefonálnia Schacht birodalmi miniszterhez, akit szintén igen aggaszt az Ostburgban uralkodó fejetlenség.

A beszélgetés hirtelen megszakadt. Bohlm Standartenführert BerÜn hívta. Utasítást adtak neki, hogy segítsen a Kriponak a bankrablási ügy nyomozásában.

Bohlm a helyére tette a hallgatót, aztán az ügyeletest hívta és utasította: küldjön érte azonnal kocsit.

— Értettem — felelte az ügyeletes.

— Szedje össze telefonon és küldje a bankba az operatív csoportot.

— Már itt van a csoport, és azonnal indul, Standartenführer úr.

— Rendben van. Hol található jelenleg Adolf Torp Sturmführer*?

— Feltételezésem szerint odahaza.

— Keltsék fel azonnal. S készítsék elő a kutyákat is. A vezetőkkel együtt. Gondoskodjon róla, hogy Cézár feltétlenül köztüík legyen.

— Már elment.

Amint befejezte a telefonbeszélgetést, Bohlm sietve öltözni kezdett. Hamarosan már az ablak előtt állt a Mercedes.

Az a helyiség, amelyben a bank legfontosabb páncélszekrényeit őrizték, a föld alatt volt. A nagy» betonpince, amelyet villanylámpák erős fénye világított be minden oldalról, most különös látványt nyújtott. A három páncélszekrény ajtaja tárvanyitva, az ©gyík falon jókora, frissen tört rés tátongott.

A helyiségbe érve, Bohlm Standartenführer egyenesen a nyomozók felé tartott, akik az egyik páncélszekrény körül nézegettek valamit. Valósággal kivált közülük egy jó szabású öltönyt viselő nyúlánk fiatalember: Adolf Torp Sturmführer.

Torp félrevonta a főnököt a fal mellé, s a résre mutatott:

— Alagutat vájtak a földbe — mondta. — Innen mintegy húsz méterre kezdték, a csatornában. Ravaszul kieszelték. A kiásott földet a csatornában folyó vízbe dobták, s az rögtön elmosta.

A bejárat felől lépések zaja és kutyaugatás hallatszott. Megjöttek a nyomvezető kutyák és kísérőik. Az elöl haladó katona — a legjobb vezető — szurokfekete farkaskutyával jött: Cézárral.

Cézár szagot vett, felugatott, s a résbe vetette magát. Utána mentek a többiek is.

... Csaknem két óra telt el. A nyomozók áthaladtak néhány utcán, elhagyták a vasúti csomópont állomását, s már elérték az erdőt. Hajnalodott. Elől még mindig Cézár és vezetője haladt. Mögötte, kissé távolabb még két katona vezette kutyáját. Az erdőben lassabban jutottak előbbre. Cézár fáradtan lihegett. A két másik kutyát már elhagyta az ereje, folyton lefeküdtek. De ugyanilyen kimerültek voltak a vezetőik is.

Bohlm és Torp otthagyták a gépkocsit, amely az erdő széléig hozta őket, s ők is a nyomkutatók után indultak. Hamarosan utolérték a csoportot. Cézár vezetője ekkor hátrafordult.

— Egyre frissebb a nyom — mondta rekedten, nehezen szedve a levegőt. Utolérjük őket...

Nem fejezte be mondatát, mert megbotlott, s elvágódott a földön. Közben kiengedte kezéből a vezetőszíjat.

Bohlm és Torp folytatta az utat. Egyszer csak a katona hangját hallották.

— Idenézzetek — kiáltotta a földre mutatva. — Mit találtam!

IFolytatjuk)

Úgy tervezik, hogy ha felépül,

illetve befejeződik az új 70 személyes, modem étterem, esténként abban tartanak klubdélutánokat, hasonlót. Majd akkor megpróbálkoznak irodalmi kör vagy színpad kialakításával is. Most választanak új könyvtárost. Az üzemi KISZ-szervezet kultúrfelelőse, Miczi Katalin segít nekik, mármint Ilovszky Lajosnak a művelődési munkában, a vezetőség pedig negyedévenként rendszeresen beszámoltatja mindenről. Mi lenne az a „minden”? Hát, hogy minek kellene lennie, minek nem. Összegezve a dolgot, Ilovszky elvtárssal közösen megállapítjuk, hogy a Pamutszövő kulturális életéről a Népújságban közel 1 esztendeje megjelent cikk óta, sem buzog jobban ez az élet. A kultúrfelelős szerint azért, mert „ a régebbiek kiöregedtek”, „nincs még helyiség”, „a csabai színház, a mozik, a rádió, a televízió miatt nem lehet, nem érdemes színjátszócsoportot, irodalmi színpadot, énekkart, vetélkedőt szervezni”. Azonban mint annak idején abban a cikkben, most is csak azt ismételhetjük igazságként, hogy ne is próbálkozzék egyetlen üzem sem olyan kulturális élet teremtésével, amelyik a hivatásos művészet különféle ágaival akar versenyre kelni. Az ilyesmi fából vaskarika és már eleve kudarcra van ítélve. Az „amatőr” zenélés, éneklés, színjátszás, meg a többi, kell, de „csak” arra, hogy a benne részt vevők önmaguk és közvetlen környezetük, dolgozótársaik kulturális érdeklődését ébren tartsák, önmagukat csiszolva, az igazi nagy művészetek jobb megértőivé, mind gyakoribb „fogyasztóivá” legyenek. Abban a cikkben ilyesmiről volt szó és arról, hogy a Pamutszövő kulturális felelősei a gyár kollektívájának ilyen irányú nevelésében tevékenykedjenek, mind több dolgozó érdeklődését fordítsák a művelődés, a kulturált időtöltés felé. Tudtuk, hogy üzemidő alatt mindenki perce drága, de mégis megkértük a főművezetőt, Fekete Jánost és az egyes szövőüzemrész művezetőjét, Novák Andrást, hogy a veszettül csattogó gépek zajából kalauzoljanak hozzánk, ki az udvarra egy-két dolgozót. Mondják el ők maguk, hogy jut-e vagy se idejük munka után szórakozásra? Maga Novák elvtárs jelentkezik első „nyilatkozónak”.

— Meccsre szeretek járni. Kedvelem a televíziót. Járok művezetőképzőre is, ami nem annyira szórakoztató, mint inkább hasznos időtöltés! A kultúránál a fiatalok jöhetnek számításba elsősorban. Családosokat már nehéz elcsalni előadásra, rendezvényre... Sok a vidéki is, akik

munka után rohannak haza.

Miközben a művezető ezeket mondja, már jön az üzemrészből az első, aközül a két dolgozó közül, akiket most idézünk. Pét* rovszki Judit a neve. Kedves, mosolygós szépség. Jár táncolni a Balassiba, a Bameválba. Rendszeres mozi- és színházlátogató. A szerelmes könyveket szereti. Sokat jár a cukiba, de kiállításokra is! Iskolás korában atlétizált. A képes folyóiratok közül a Nők Lapja, az irodalmi lapok közül a Tiszatáj fordul meg a kezében. Mint élete alkalmi velejáróját újságolja:

— Már autóstoppot is csináltam! A szüléimhez igyekeztem Be. rénybe. Annyit hallottam róla, gondoltam, kipróbálom. Meg is ijedtem, mert egy kocsi válóban lefékezett... Majd, ha megjelenik a cikk, tudassák — mondja búcsúzóul. Az ajtóból azonban viszszakiált: — Különben nem kell, köszönöm. ugyanis jár a Népújság.

— Pluhár Jánosné vagyok — mutatkozik be a következő beszélgetőnk. — Van egy négy és fél esztendős kisfiúnk. Vele kell törődnöm, meg aztán mosás, főzés, etetés. A férjem raktáros és még itthon is számol sokszor, annyi a munkája. Meg a motor szerelmese. A szabad idejét ráfordítani. Már 1954 óta dolgozom itt. Egyszer voltam az anyák napján üzemi rendezvényen. Az idén nyáron, házasságunk óta először — Siófokon, üdültünk. Felejthetelen volt!... Esetleg tévét nézünk, moziba járni nem igen jut idő.. Petrovszky Jutka? Ö még szórakozhat. Fiatal és pártában van... De én már?

Valóban csak a lányoké és legényeké a viláig, az üdítő szórakozások öröme? Aki egy-egy mozi vagy színházi előadás után jobban körülnéz a kiözönlő tömegben, megcáfolja ezt, mert rengeteg olyan ismerős házaspárra akad, akiknek több gyerekük van, mint Pluháréknak, a munkájuk sem ke. vesebb és mégis megtalálják a módját, hogy legalább egyszer egy héten mozizzanak, olvassanak, tévézzenek vagy egyéb okos „mulatságban” vegyenek részt.

Kedves Ilovszky élvtárs, mi a véleménye; nem lehetne az üzemi kulturális munkát ama végénél megragadni, hogy türelmesen, rendszeresen megkezdik az üzemi dolgozóknak a meggyőzését a „komplett időtöltés” mikéntjéről és helyességéről, vagyis arról, hogy a munka utáni pihenést, házi munkát, gyermeknevelést egybehangolják a művelődéssel? Vajon nem lenne-e ez az egy helyben topogás korszakának a vége és egy Új, átfogó „üzemi kulturálódás” korszakának a kezdete? Szerintünk meg kellene próbálni.

Huszár Rezső

Középkori pénzt találtak Tótkomlóson

Tótkomlós község egykori települési helyétől ma már néhány kilométerre fekszik. A fa.u ugyanis a törők hódoltság korában a mai Viharsarok Tsz területén, a Száraz ér dé!! partján terült el. amit íz 1959- ben végzett ásatások során 'e'tári leletek bizonyítanak. Temploma a Telek nevű halmon á'latt. e terméskő alapfalait még a múlt század végén kibontották. KiinXőt*e temető volt, amelyből 1959 ben több X. -—XIII. századbeli sirt tártunk fel.

Néhány nappal eze.óct a hajdani falu területén szántás adai'mávu. egy pénzt találtak. Megvizsgi.hsakor kiderült, hogy I. Ferdinand osztrák császár (uralkodott 1527- tcl 1564-ig) ezüst íélta” ér.iát cteite felszínre az eke.

A szépen kidolgozott pénzt a

verde-jegy tanúsága szerint Körmöcbányán verték 1553-ban. Átmérője 3,5 cm. Előlapján Ferdinand D. G. Rom. Ham. Boe. Dak C. Rex köriratban a derékig ábrézo't virágos véribe ö'*özött császár látható, jobb kezében tulipános vegií < i. minypálcával. Kardja markolata .'elett kerek a'jü címerben umagö sas, j-'hb sz í'nya felé néző fejje1 llát lapján Inf. Hispa. Arzlrdvx. -Vjstrie. DVX. BVR. 155? köriratban címer, felette derékig á v á « ' madonna, ki jobb karján ülő gyermeke f<é fordui, baljában pedig '.liomoe végű kormánypálcát tait.

A pénztörténeti (numizmatikai) ;zemoontból is értékes lelet az orosházi Szántó Kovács múzeumba ke-P’t.

If}. Olasz Ernő