Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-24 / 249. szám

1982. október 24. 2 Szerda Tczylor tábornok bosszúsan távozik Egy esztendővel ezelőtt járta be a világsajtót a hír: Taylor tábor­nok, Kennedy katonai tanácsadó­ja „nagy jelentőségű szemleútra” Dél-Vietnamba utazott. A "prob­léma, amelynek megoldásában se­gédkeznie kellett, a Vietkong né­ven ismert dél-vietnámi partizán­sereg tevékenysége volt, amely alaposan megkeserítette NgoDinh Diem diktátor és amerikai támo­gatói életét. Taylor akkor az el­nök és az amerikai Nemzetvédel­terek, szám szerint 145 darab be­vetése és a Washington által a partizánok megsemmisítésére köl­tött napi másfél millió dollár elle­nére a Vietkong erősebb, mint va­laha. ... Egyedül a saigoni amerikai katonai misszió személyzete mint­egy háromezer főből áll. Ezek je­lentős része a „dzsungelháború specialistája”. Egyik vezetőjük például az a Lionel C. McCarr Egy a 145 helikopterből mi Tanács számára vaskos jelen­tést készített. Eszerint a dél-viet­nami helyzet „rendkívül súlyos”, és ő a maga részéről maximális támogatást javasol a Vietkong felszámolására. Ekkor csillant meg először a maga leplezetlenül meztelen bru­talitásában a közvetlen amerikai katonai beavatkozás Damoklesz­­kardja. 145 helikopter Ismétlem, azóta eltelt egy esz­tendő. Közben Taylor nagyot lé­pett előre a legfelsőbb amerikai katonai hierarchia létráján: őlett a vezérkari főnökök egyesített bi­zottságának elnöke. Amit akkor javasolt Kennedynek, maradékta­lanul megvalósult: az Egyesült Államok hadserege minden kön­törfalazás nélkül, immár harcol­va avatkozott be a fülledt dél­vietnami dzsungelháborúba és Diem diktátor számára már nem is árad, hanem zúdul a washing­toni Pentagon támogatása. S most — úgy látszik Maxwell D. Taylor generális módszeres elme — kerek egy évvel első dél-vietnami 'útja után, a tábornok ismét megláto­gatta Saigont. Minden titkolózás ellenére a hírügynökségek szem­füles tudósítói kiszivárogtatták, hogy Taylor enyhén szólva elé­gedetlen volt azzal a „fejlődéssel”, amelyet tizenkét hónap óta ta­pasztalt. A helyzet mérlege ugyanis tö­mören a következő: a hatalmasra duzzasztott dél-vietnami hadsereg, tízezer aktívan harcoló amerikai katona, a legmodernebb sugárhaj­tású amerikai repülőgépek, a Pentagon által „dzsungelháború­ra kiválóan alkalmasnak talált' különleges csapatszállító helikop­tábomok, aki megfigyelőként ta­nulmányozta annak idején a ma­lájföldi partizánok elleni brit ir­tóhadjáratokat és aki többek kö­zött a Fülöp-szigeteken is hason­ló gyakorlatot szerzett. Mi a tit­ka annak, hogy ilyen irdatlan anyagi fölény és ennyi „szakérte­lem” ellenére Taylor tábornoknak most azt kellett tapasztalnia, hogy a Vietlkong sebezhetetlenmek bizonyult? Monsieur Clos elmondja... Válaszul hadd idézzék egy nyu­gati riportert a sok közül. A Fi­garo című jobboldali francia lap munkatársa így ír: „Már Saigon­ban elmondták nekem, hogy min­denütt ott van a Vietkong, Magam akartam meggyőződni erről. Ko­csit szereztem és nyolcnapos uta­zást tettem Kokinkina nyugati ré­szén, Dél-Vietnam rizsespadlásán. Áthaladtam Ben Tre, Can Pho, Soc Trang és Bac Lieu tartomá­nyokon. Minden rothadóban van. Katonai síkon a helyzet közepes, politikai síkon katasztrofális. Mindenütt azt javasolták, négy óra után ne hagyjam el lakóhe­lyemet, katonai gépkocsik közelé­be ne menjek, mert bármelyik pillanatban sortűz dördülhet a dzsungelból. Amikor az V-ös szá­mú katonai körzet egyik tisztjétől megkérdeztem, hány Vietkong­­katonával állnak szemben, azt vá­laszolta, ezt nehéz megmondani. A Vietkong ugyanis egyetlen éj­szaka alatt bármely körzetben férfiak ezreit képes mozgósítani, és ugyanezek néhány órával ké­sőbb egy-egy fontos akció végre­hajtása után már békés parasztok­ként dolgoznak a rizsföldeken.” Ha Monsieur Closnak nem is ez a szándéka, mégis megmagyaráz­Egyuttműködási tárgyalások a Magyar és a Lengyel Tudományos Akadémia között Varsó (MTI) A varsói kultúra és tudomány palotájában megkezdődtek a Ma­gyar és a Lengyel Tudományos Akadémia közötti együttműködési tárgyalások. A tárgyalások során kidolgozzák egyrészt a két tudo­mányos intézmény közötti hosszú lejáratú tudományos együttműkö­dési megállapodást, másrészt pe­dig az együttműködés 1963—64. évre szóló munkatervét. za a partizánok sebezhet.etlensé­génak titkát: a Vietkong — maga a dél-vietnami nép! Mr. Sullyt kiutasítják Francois Sully, a Newsweek cí­mű amerikai magazin tudósítója megírt néhány tényt Ngo Dihn Diem országlásáról. Elmondotta olvasóinak, hogy ennek a miszti­kus, humortalan és kegyetlen em­bernek fogalma sincs arról, arni előkelő palotája falain kívül tör­ténik. Elmoíjdotta, hogy gyáva bi­zalmatlansága mindössze két em­berrel szemben oldódik fel: test­vérével Ngo Dinh Nu-vai, vala­mint annak feleségével szemben. Nhu asszony korlátlan hatalom Dél-Vietnamban, politikai dönté­seket hoz, haragja a szó fizikai értelmében halálos lehet. Azt is elmondotta Sully, hogy ami Dél- Vietnamban történik, az volta­képpen a Ngo Dinh-család ural­ma. Az elnök említett testvérén kívül a másik testvér katolikus püspök, a rezsim szellemi táma­sza. Közeli rokon a hírhedt Mat- Vu, a politikai rendőrség főnöke, a hadügyminiszter, a belügymi­niszter, a londoni nagykövet és természetesen a washingtoni nagykövet. Sully megállapította: ez politikai háború, amit csak fegyverekkel nem lehet megnyer­ni. Amerikának ragaszkodnia kel­lene ahhoz, hogy Diem megrefor­málja rettenetes rendszerét, ha már amerikai fiúk kockáztatják itt életüket, és ha már napi más­fél millió dollárt küldenek az itte­ni háborúra. Az eredmény: Francois Sullyt a napokban kiutasították Dél-Vi­­etnámból. ' A fülledt dél-vietnami dzsun­­gelekben amerikai rohamsisakok tüfijiek fel, fölöttük amerikai csa­patszállító gépek és helikopterek húanak el, de Taylor tábornok fe­jét értetlenül csóválva, haragosan távozik ismét: a Vietkong él, har­col és erősödik. Harmat Endre 21 — Akkor — Aszker elgondol­kozott, magához húzta a kihall­gatási jegyzőkönyveket tartal­mazó dossziét, majd határozot­tan felnézett Lilkovra: — akkor nem marad más hátra, mint el­fogadni az én tervemet. — Én is erre a gondolatra haj­lok — felelte a tábornok. — A maga terve mellett szól az a kö­rülmény, hogy Németországnak azon a környékén erős az antifa­siszta földalatti mozgalom... De különben még alaposabban át kell gondolni ezt az egészet. Megtárgyalom még másokkal is. Később folytatjuk ezt a beszél­getésit. Majd szólok. Reggel pe­dig küldje ide hozzám Langet. Megjött az engedély: Herbert Lange részt vehet az akcióban. Aszker ekkor beszélt először KOMMENTÁR Vigyázat, kuruzsló! A doktor ezredesnek tituláltait­­ta magát, kitüntetésekkel a mel­lén érkezett, s a hátsó ajtón, csí­kos rabruhában távozott. A szépszívű, londoni illetőségű Victor Lionheart (oroszlánszí­vű) Richardsonról ugyanis ki­derült, hogy közönséges csaló, nincs orvosi diplomája. Mégpedig — Katangában de­rült ki róla, s ez adja most ke­zünkbe a tollat. Nem mintha ki­fogásunk lenne azellen, hogy lefogtak egy kisstílű szélhámost, dutyiba csuktak egy veszedelmes kuruzslót. Éppen ellenkezőleg, szeretnénk, ha a bűnüldöző szer­vek ugyanilyen erélyesen és következetesen lépnének fel más csalókkal szemben is. Itt van mindjárt Moise Csőm­be, katangai „elnök”, akiről most ismét kiderült, hogy a bolondját járatja a világgal. Ádoula kon­gói miniszterelnök bejelentette, hogy Csőmbe katonasága több­ször megsértette kettőjük koráb­bi tűzszüneti megállapodását. Persze, ez nem az első eset, amikor Csőmbe megsért valamit. Az ENSZ illetékes megbízottjá­nak, Gardinernek pontos adatai vannak arról, hogyan fejleszti tovább hadseregét a kaitangai „fenegyerek” — minden ENSZ- határozat felrúgásával. Oroszlánszívű Richardson ki­csiben csinálta azt, amit Csőmbe nagyban. S ha már álorvosról van szó: Kongó bajait csak úgy lehet meggyógyítani, ha végre megszabadítják legveszedelme­sebb kuruzslójától. Ben Bella levele a Kubában tanuló algériai hadiárvákhoz Húsz algiériai hadiárva tanul jelenleg Kubában a foi'radalmi kormány ösztöndíjasaként. A képen: a fiatalok olvassák Ben Bella levelét a „Revoiu cion” nevű napilapban. (MTI Külföldi Képszolgálat) mindenről nyíltan a némettel. Lange izgatott volt. — Ez igaz lenne? Maga hisz ne­kem? — mondotta Aszkemak akadozó, elcsukló hangon. — Fe­leljen, uram... — Nyugodtan szólíthait élv­­társnak. — Felperzseltük a szovjet vá­rosok és falvaik ezreit, honfitár­sainak a vére patakokban öm­lik miattunk, maga meg... ilyen baráti... — Német bomba oltotta ki a nővérem életét. A tábornok, aki­vel beszélt, egyetlen fiát vesz­tette el a háborúban. — Rendelkezzék velem bármi­ben — felelte rá gyorsan Lange. — Csak mondja meg, mindenre kérem, ami szent: teljesen meg­bízik-e bennem vagy ... hogyan is fejezzem ki magamat... csak eszköz leszek? Nem, nem, kész vagyok bármilyen szerepre. Vég­eredményben ez nem is olyan fontos. Egyesegyedül az ered­mény fontos: hasznos lehetek valamiben, és ha egy kicsit is, segítek eltemetni a nácizmust. — Az életemet bízom magára, Lange elvtárs! — mondta Asz­ker. — Köszönöm. — Lange hirte­len felállt. — Köszönöm, bará­tom. — összeráncolta a homlo­kát, s ujjával a szívére muta­tott: — Ha tudná, mi megy vég­be most itt. Attól félek, nem marad a helyén ez a vén szívem. * Aszker ismét Likov tábornok szobájában ül. Őszre fordult az idő. Az ab­lakból nedvesen csillogó házte­tőket látni. Kontúrjaik — mint valami tükörben — kirajzolód­nak a tér vizes aszfaltján is. Szürke az ég, a föld. Egyhangú ez az őszi világ. Hideg és nyo­masztó. Vagy talán csak Aszker­­nak tűnik ez így? Hiszen ez az utolsó napja Moszkvában, a hazai földön. Éjszaka repülőre ülnek. Oda, a front mögé, a tá­voli Ostburgba szállnak. Nagy előkészítő munkának ér­tek a végére. Még felsorolni is nehéz, mi mindent kellett elvé­gezni ehhez. Itt van például Asz­ker és Lange ejtőernyős ugrásá­nak előkészítése. Háztömbről háztömbre, utcáról utcára kellett alaposan tanulmányozni Ostbur­­got — térképekről, különböző más anyagokból, Herbert részle­tes elbeszéléséből. Beleélni ma­gukat azoknak az egészen más embereknek a szerepébe, akik­nek álcázzák majd magukat ott a front mögött, és sok-sok más egyéb ügy... A rádió adó-vevő kezelése, üzembe helyezése, javí­tása, a rádióadás gyakorlása, az adások helyének és idejének, gyakoriságának gyors változta­tása, hogy az ellenség minél ne­hezebben határozhassa meg az adás helyét és ne egykönnyen foghassa fel az éterbe küldött titkos szöveget. S a fasiszta iro­dalomnak az a halmaza, újsá­gok, folyóiratok, bulletinek, je­lentések, amelyeket mind át kel­lett böngészni, hogy „otthon le-

Next

/
Thumbnails
Contents