Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-19 / 245. szám

1962. október 19.

5

Péntek

fl szadi és az usznovlca szebb, mint a nylon!

Délszláv népművészeti hagyományok nyomában Battonyán

Roekó Milos, a battonyai délszláv általános iskola tanára éppen óráról jött. A kultúrotthonban már elmondották, hogy szakavatott, jó vezetője a délszláv tánccsoportnak és nagy kedvvel gyűjti a népi hagyományokat, régi népdalokat és táncokat, történeteket. Ki mástól kérdezhettem volna hát meg, hogy a délszláv népművészet régen gazdag kincseit hogyan őrzik és tartják életben manapság ebben a nagy múltú községben?

Többször hallottam arról, hogy a délszláv lányok és asszonyok valamikor milyen gyönyörű hímzésekkel kápráztatták el a legényeket és egymást is, de aki ezt mesélte, azt is megemlítette, hogy mindez már a múlté, és nem divatos már ez a szép otthoni munka. Alig hittem él. Nem veszhet el egyszerűen az a sok szépség, ami hajdan volt! Vagy már senki sem érti a módját? Nem szállt anyáról leányra a szövés-hímzés tudománya?

Szóval ezek a gondolatok foglalkoztattak, és amikor úgy adódott, hogy Battonyára vitt az utam, jártam a kultúrházban, aztán a délszláv iskolában és ott tettem fel a kérdést Rockó Mólosnak.

— Van még valaki, aki sző,

hímez? Idősebb asszonyok

vagy a fiatalabbak között?

Rockó Milos elgondolkozott. Egy be nem fejezett mozdulattal széttárta karjait és percekig nem válaszolt.

— Ennél fogasabb kérdést nem tehetett volna fel — mondta, majd hirtelen felderült — Tudja mit? Milosev Vidoszávával kellene beszélnie! Itt tanít a mi iskolánkban. Nagy szerelmese a népi kézimunkáknak. Az alsó tagozatban különben ő a kézimunka-szakos. Ha valaki, hát ő tudna mesélni magának.

Az órájára nézett: — Egy óra... Már hazament Elíuttatok érte egy gyereket.

így kezdődött a riport. Negyedóra múlva már meg is ismerhettem a kedves hangú, fehér hajú, már korántsem fiatal tanító nénit, aki — azonnal láttam — nemcsak felületesen és puszta kedvtelésből foglalkozik a népművészeti hagyományokkal.

— Battonyán születtem, és itt tanítok már 13 éve. Azelőtt Alsónánán, Százhalombattán okosítottam a gyerekeket, 1949-ben jöttem haza. Az itteni népművészet érdekli? Nagyon sokat tudnék mesétad, ha van rá ideje.

(Hogyne volna, hiszen azért jöttem. Folytatódik tehát a riport.)

— Jól emlékszem a nagyanyámra. ö még saját szövőszékén szőtte hajszálvékony cérnából a szádit és a csíkozott usznovicát. Nem tudja ugye, mit jelent ez a két szó? Nem nagy dolog: két szőttesfajta. ötven centiméter szélesre szőtték, nagyon aprólékos munkával. Az értékét azzal tudnám legjobban bizonyítani, hogy annak idején, fél évszázaddal ezelőtt akinek 2—3 szádiból vagy usznovicából készített inge volt, az már nagyon módosnak számított. A nők is szerették ezt az anyagot, blúzokat varrtak belőle, és a hímzés, azt elmondani sem lehet! A legdíszesebbeket aranyszállal hímezték. De nagyon szerették a férfiak, a nők is az áttört mintákat és a színes selyemfonállal hímzett ingeket, blúzokat is. Sok mindenre felhasználták még ezt a szép háziszőttest: ágyterítőnek, kisebb térítőknek egyformán mutatós volt.

Volt... ötven, nyolcvan, száz esztendővel ezelőtt. Mert amint később mondja Milosev Vidoszáva — ma már egyetlen házban sem szőnek szádit vagy usznovicát. A szövőszék, ahol még megvan, a padláson szárad, rágja az idő vasfoga. Az a néhány aranynyal, színes selyemmel hímzett blúz vagy ing, ami megmaradt és nem foszlott szét a hosszú évek alatt, most a csabai múzeumban pihen, értékes népművészeti emlékként.

... A tanítás befejeződött. Rockó Milos is bejön a tantestületi szobába, aztán megérkezik Pandurovity György igazgató. Most már négyen élesztgetjük az emlékeket, a hagyományokat. És ahogy így szóba kerül sok minden, megszületik egy újabb gondolat.

— Nem próbálkoztak még azzal, hogy népművészeti szakkört szervezzenek?

szláv asszonyok és népművészeti remekeiket messze földön keresik, de nemcsak keresik, hanem meg is fizetik. Battonyán nem lehetne

megpróbálni?

A kérdés természetesen nyitva marad, illetve a lezárása annyi, hogy meg lehetne, de meg is kellene próbálni. Azit is, hogy valami kis helytörténeti múzeumot összehozzanak. Takács László, a gimnázium tanára már három éve gyűjti az anyagot, de rendszerezésre, kiállításra nincs helyiség a községben.

— Lenne, és nem is kellene szebb, impozánsabb, mint a volt Korona szálló kupolaterme... Csakhogy abban talán már tíz éve, hogy bútorraktár van. A környéken párját ritkította ez a terem, fényes bálák színhelye volt s most — bútorraktár. Nem jól van ez

így.

Lóm, hová jutottunk: a népművészeti emlékektől a volt Korona szálló kupolaterméig, ahol — például — múzeumot is be lehetne rendezni;

A kultúrházban biztosan örömmel fogadnák, sőt segítenék is.

Nem gondoltak erre. Pedig — nevek röpködnek a levegőben — az idős hímzőasszonyok közül sokan szívesen vennék. El is járnának örömmel. Ekkor jut eszébe Rockó Mólosnak, hogy hallotta: Magyarcsanádon már háziipari szövetkezetei is alakítottak a dél-1

— Tudja, az a baj — mondják mind a hárman —, hogy nincs aki '1 kezdje. A népművészeti szakkör vagy a múzeum dolgát. De ha elkezdi is, nem kap elég támogatást.

Merjük hinni, hogy azért mégsem így van egészen. Az viszont biztos, hogy nem így lesz. De jó is lenne!...

Sass Ervin

Elnökségi ülés a TIT-ben

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei elnöksége 1962. október 20-án, szombaton délelőtt 9 órakor rendkívüli elnökségi ülést tart a TIT békéscsabai klubjában. Az elnökségi ülésen — többek között — meg-Különös dolog: a kutya megérzi, hogy az ember meg akarja ölni.

— Mit bámulsz folyton rám! Nézz másfelé! — kiáltott rá a kutyára és a puska agyával az állat pofájába sújtott. A kutya felüvöltött, összecsavarodott, de sötétbarna, élénk szemével továbbra is őt nézte.

— Feküdj!

De ez sem segített. Tekintete állandóan követte s ez felbőszítette, kihozta a sodrából. Szidta magát, amiért nem képes szétverni pajtásának koponyáját. Bosszantotta, hogy ilyen gyengének bizonyult. Senkit sem vigasztal az effajta beismerés, még akkor sem, ha az ember teljesen egyedül van. Még erősebben rácsapott a kutyára, az ismét felvonított, de szemét mégsem vette le az emberről. Semmi sem használt.

Eltette a puskát. Várhat, persze, még néhány órát, akár holnapig is. Már tegnap megpróbálta Maggit lelőni. Ám a ravaszon nyugvó ujja felmondta a szolgálatot.

Tudta, hogy meg kell tennie. Ezzel biztosítja saját életét és a kutyafogatét is.

Senki sem bírja ki élelem nélkül hét napnál tovább.

Hét nap és hét éjjel feküdt a hálózsákban. Olykor elszunyókált. Kellemes érzés volt álmában megfeledkezni éhségéről, de annál szörnyűbb volt az ébredés, tudva azt, hogy megint fekhet órák hosszat. Nem volt mire gondolnia; tulajdonképpen

egyetlen téma foglalkoztatta:

vitatják a TIT sarkadi járási szervezetének munkáját az 1962/63-as népművelési évad előkészítésében. A járási szervezet terveit, tevékenységét Bessenyei István járási TIT-titkár ismerteti.

élelem nélkül ő is meg kutyái is minden nappal, minden órával gyengébbek lesznek. Lehet, hogy odáig fajul az egész dolog, hogy nem lesz ereje ahhoz az utolsó három mérföldhöz, amely a legközelebbi teleptől elválasztotta. Amíg ez be nem következik, fel kell áldoznia az egyik kutyát.

Odakint nappal volt. Amikor kinyitotta a kunyhó ajtaját, hogy néhány lécet törjön ki a korlátból, két méternél meszszebb nem látott a hóviharban. Visszatért a házba, apróra törte a léceket és begyújtott. A kunyhóban egyre melegebb lett és Maggi is egyre közelebb kúszott hozzá. Fülét lekonyította, farkát csóválta. így szokott a kutya rendszerint ennivalóért, egy kis gyengédségért vagy az életéért könyörögni.

Megsimogatta a buksi fejét: — Szegénykém!

Nem szaladt oda hozzá, mint azelőtt. Csupán a fejét a térdére fektette s lentről nézett fel rá. Ellökte magától a kutyát.

— Fuss, Maggi! Nincs más kiút. Nincs szükségem olyan kutyára, amely gondolkodik. Itt csak a durva erőt becsülik. A gyengének meg kell halnia, hogy az erősebb élhessen. Ilyen már itt a törvény, szegény kis Maggim!

Beesteledett. Aludt. A kutyák

Pillantás a hídról

Arthur Miller nagy sikerű drámájának filmváltozata komoly művészi igénnyel készült alkotás. Sydney hűmet rendező és a kiváló színészek törekvése sikerrel járt, a Pillantás a hídról a vásznon is megőrzi az eredeti mű sodrását, feszültségét■ cselekményének a görög tragédiákra emlékeztető szigorú belső logikáját és a mondanivaló összetettségét egyaránt. 1962. október 18—24-ig a békéscsabai Szabadság mozi mutatja be.

Minden hónapban

változatos kultúrműsor várja a közönséget a csabai Balassi művelődési otthonban

Sokan hiszik azok közül a csabaiak közül, akik méig nem jártak a Balassi művelődési otthonban, hogy ott csak ötórai teák vannak, semmi több. A tájékozatlanságból eredő hiedelem eloszlatása céljából megkértük a művelődési otthon vezetőségét, ismertesse, hogy például eb ben a hónapban mi volt ég mi szerepel még a programban.

A hónap első felében az általános Iskolák felső tagozata részére Ifjúsági klubdélelőttöt tartottak, szellemi totóval és filmvetítéssel. Nem feledkeztek meg az óvodásokról és a kisiskolásokról sem. Nekik való kérdésekből kérdezz—felelek játék és

felkeltették. Egyikük talált a szán alatt egy régi csontot, a többiek pedig éhesen vonítottak.

Felült, de nem bújt ki a hálózsákból. A hirtelen mozdulattól szíve hevesen kalapálni kezdett. Rákiáltott a kutyákra s azok elcsendesedtek.

„Nem, ez így nem mehet tovább — gondolta. — Túlságosan sokáig vártam.”

Meggyújtott egy sztearingyertyát és a puskájáért nyúlt.

Végezni minél hamarabb! A lövéstől szinte megsiketült.

Magához húzta a kutyát, Megremegett: Pol volt! Az

egyik legerősebb, legostobább kutyája!

— Átkozott bestia! — suttogta. — Rájöttél a dologra? S helycserét csináltál? Ügy látszik, hogy az intelligencia még itt a világ végén, ebben a kalyibában is jelent valamit.

— Szegény kis Pol, nagyszerű kutyus voltál! Maggi meg becsapott minket!

Evés után elég erőt érzett magában és útnak indult. De hamarosan elfáradt. Besötétedett és már alig vonszolta magát. Megbotlott valamiben és elesett. Nem akarózott felállnia. Felült és a hó kezdte betemetni. Túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy félelmet érezzen.

A kutyák elmentek a szánegyéb szórakozás vo't. Filmvetítéssel egybekötött előadást is tartottak az ifjúsági ismeretterjesztő sorozat keretében, A mai Afrika címmel. A Nagy drámák filmen sorozatban Shakespeare Julius Caesar című drámájának filmváltozatát láthatták az érdeklődők. A Szülők' akadémiája előadássorozatában az öröklődés és környezet című előadás került sorra. A hónap második felében új műsorszámokkal és előadásokkal ismétlődik az Ifjúsági klubdélelőtt, a Mesedélelőtt, az Ismeretterjesztő-sorozat és kiegészítésként a KPVDSZ Napsugár Bábszínház előadása szerepel.

nal. Észrevette, mert Maggi makacsul ellenállt és nem akart a többiekkel tartani Vinnyogott, majd ugatott, de végül is magukkal vonszolták.

Késő este, s teljesen sötét van. Vajon ki bökdösi a hátát? Maggi? Karmaival marta a testét, tépte a ruháját.

— Nyughass! — kiáltott rá. De a kutya ismét rárontott és a hátára fordította. Kúszni kezdett utána, hogy elkapja. Álmossága elmúlt, de gyenge és sír kétségbeesésében, a kimerültségtől.

— No megállj csak! —I suttogja. — Megállj ...

Vajon meddig tartott ez az út? Milyen messzire értek? Pár kilométert tettek meg vagy csak néhány száz métert? Ekkor érezte, hogy megbotlott valamiben. A szán volt. A többi kutya is itt feküdt.

Négykézláb mászott be a kunyhóba.

Nemsokára már jóleső meleg volt odabenn és kávé illata terjengett a levegőben.

— Maggi! — mondta. — Ügy rémlik, hogy eszembe jutott valami. Tegnap volt csak vagy egy másik életemben vagy csak álmodtam az egészet? Jól tetted, hogy cseréltél Pollal. Jó, hogy többet tudtál nálam. Gyere ide, Maggi! — De Maggi dühösen morgott a csont fölött s fogait vicsorította gazdájára. — Helyes, kicsikém! — jegyezte meg az ember. — Ismét megszokott napok köszöntenek rank.

Fordította: Sárközi Gyula