Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-19 / 245. szám
1902. október 19. 6 Péntek Mit tanítsanak a jövő gimnáziumában? Mit tanuljon a gyerek a gimnáziumban? így merül fel a kérdés a szülő számára akit érdekel, hogy az iskolareform nyomán, két-három esztendő múlva mire oktatják majd a gyermekét a gimnáziumokban. Milyen legyen az órák aranya, mit meddig, hány esztendeig, melyik osztályban tanítsanak stb. így részleteiben merül fel a kérdés a pedagógus számára, akinek már most tisztán kell látnia, ha azt akarja, hogy két év múlva megalapozott legyen a meg. reformált oktatás. Ezért indultak meg a viták országszerte. Októberben még csak Budapesten és a megyeszékhelyeken, később minden iskola pedagógus-közössége előtt. A cél az, hogy az előkészítés alapos legyen. Már az eddig megtartott ankétok is bizonyítják, hogy a vita alapjául szolgáló tervezet két-három pontja körül mérkőznek leginkább a vélemények. ' 1. Itt van mindjárt az új tantárgy, a „Társadalmi ismeretek” ügye. A tervezet szerint az a feladat, hogy: „A tanulók politikai-világnézeti nevelésének támogatásával segítse elő korunk fő problémáiban a helyes tájékozódást, aktív társadalmi tevékenységre készítse elő a diákokat...” Ennek érdekében a társadalmi fejlődés alaptörvényeiről, állampolgári, jogi, erkölcsi ismeretekről tanulnának a diákok a gimnázium negyedik osztályában, heti három órában. A tervezet azonban nem szentírás. Vannak, akik azt tartják: Jobb lenne, ha a gyerekek ezeket az ismereteket a megfelelő szakórákon, elsősorban a történelem tanulása közben sajátítanák el. Mások viszont éppen ellenkezőleg, azt szeretnék, ha a társadalmi ismeretek óráin a filozófia és a politikai gazdaságtan alapjairól is szó esne, esetleg bizonyos esztétikai alapfogalmakkal is itt ismerkedhetnének meg az érettségi előtt álló tanulók. A helyes megoldást valószínűleg az a felfogás hozza, hogy a társadalmi ismeretek órára szükség van. A történelemben, az irodalomban, a képzőművészetben, a fizikában és a biológiában egyformán előkerülő társadalmi-filozófiai kérdéseket összegezni kell a diákok fejében. Az más kérdés, hogy ennek az új tantárgynak a fundamentumát kell megteremteni ahhoz, hogy a többi ismeretek erre a világnézeti alapra épüljenek. Ha viszony ez a felfogás érvényesül, akkor lehetséges, hogy ez a tantárgy a gimnázium utolsó osztálya helyett valamivel előbbre rukkol heti egy vagy két órában, és már a második osztálytól kezdve tanítják. 2. A tervezet a tananyag egészén belül nagyobb részt biztosít az elmúlt másfél évszázad eseményeinek, mint a középkornak és az ókornak. Közismert jelenség volt az elmúlt években, hogy érettségizett-gyerekek Hitlerről mindösz. sze annyi| tudtak: mázoló volt, vagy a jobbik esetben azt, hogy: náci. A közelmúlt eseményeit, azok lényeges összefüggéseit alig, vagy egyáltalán nem ismertették, nem értették. Ugyanez volt a helyzet az irodalomban is, ahol Heltaí Gáspár meséiről és nyomdájáról többet tudtak, mint Rád nótáról, aki kortársa lehetne — tágabb értelemben — a ma diákjai nak. De semmivel sem volt jobb a helyzet a reáltárgyaknál. A fiziká. ban tízszer annyit tanultak a kihalóban lévő gőzgépekről, mint mondjuk: a televízióról vagy az atomreaktorról. A helyzet az elmúlt években valamelyest javult. Átfogóan azonban csak a készülő reform oldhatja meg ezt a kérdést. Igen ám, de a távolabbi múlt ismereteinek a hiánya, a történelmi összefüggések, a fejlődés menetének elhanyagolása isméi csak antidialektikus gondolkodáshoz vezet. Nehéz munkájuk lesz tehát a szaktanároknak, amíg eldöntik: mit lehet elhagyni a régmúlt történelméből, A helyes megoldás alighanem az lesz, hogy megkeresik egy-egy tudományág ismereteinek legfőbb fejlődési vonalát és ezt a legkiemelkedőbb példákkal igazolják. Ez a módszer abban is segít, hogy a gyerekek ne vesszenek el egy-egy tudományág részleteiben, hanem a fejlődés fő folyamatát ismerjék meg. 3. A harmadik vitás szakasza a tervezetnek az esztétikai nevelés ügye. A tervezet elvetette azt a gondolatot, hogy külön tantárgyként tanítsák a művészetek esztétikáját. Ehelyett a zenei órákon a zene hallgatására, esztétikájára is oktatják a fiatalokat; a rajzórán képzőművészeti ismeretekre, a festmények, a szobrok értésére. Vitatják azonban, hogy helyes-e a film, a televízió és a rádió, sőt még a foto alapismereteit is a ma. gyár irodalom és a rajzórákon tanítani? Kimutatták a statisztikák, hogy a TV-tulajdonos családoknál a gyerekek jóval több órát töltenek a képernyő előtt, mint könyvvel a kezükben. Sajnálkozás helyett ajánlatosabb Gyermek mikroporózus talpú cipő. Fogy. ár: 71,50—92,70 Ft. Kapható: az állami áruházakban, szövetkezeti áruházakban és szaküzletekben. _ 1569 a gyerekeket-már az iskolában megtanítani arra, hogy tudjanak szelektálni, alapvető esztétikai élvekkel legyenek felvértezve, legyen ízlésük. Csak ez az ízlés ad reményt arra, hogy a könyv iránt is megmaradjon fogékonyságuk. Ez a kétféle besorolás az irodalomba, rajzba nem vezethet eredményre. De változatlanul fennmarad a kérdés: ki tanítsa ezt a tárgyat az iskolában, hiszen erre még nincsenek kiképzett tanárok. (A kezdeti lépésék már megtörténtek, három pedagógusokat képző egyetemen önként vállalt tárgyként tanulhatnak filmesztétikát a jövő tanárai.) A tantervnék azért már most biztosítania kell a megfelelő kereteket, hogy később az új tartalom számára ez a keret ne legyen szoros már a kezdet kezdetén. íme három problémakör, s még igen sok van. Vitatkozni való tehát bőven akad. Most arra van szükség, hogy ezek a viták valódiak legyenek, mindenki most mondja el azt, ami meggyőződése szerint fontos. Nem lenne jó, ha az elkövetkező esztendőkben újabb tantervi reformokra, vitákra lenne szükség, csali azért, mert most nem voltunk elég alaposak, körül, tekintőék. Bernáth László ŐSBEMUTATÓ — Igen, ősbemutatót rendezek: Ságodi—Fülöp—Bakos Majd az utánpótlás nmű zenés víg játékát r mondja vliszlai István, aki a főiskola elvégzése után négy évig rendezett Kaposváron, három évig Szolnokon, és ez az első évadja Békéscsabán, a Jókai Színházban. — A darab a fiatalok életéről szól, elsősorban fiataloknak, de tévedés ne essék: mindenki számára jó szórakozás lesz. Mi a mondanivalója? Körülbelül az, hogy a tanulás és a sport nem zárja ki egymást, és az ember igazi életcéljára, hivatására is könynyeben fél tud készülni, ha sportol, egészséges, friss és tettre kész. — A célom az volt, hogy igényes előadást produkáljunk. Érdekes szituációk, jó dalszövegek és nagyon tehetséges muzsika jellemzik a Majd az utánpótlást. Ehhez még azt kell hozzátennem, hogy Boross István, a koreográfus — véleményem szerint — remekelt. — Megemlítenék még valamit, ami különösképpen új lesz ezen az előadáson: mindenféle olcsó megoldásnak hadat üzentünk. Mosoly legyen inkább, nem akarunk mindenáron harsány kacagást provokálni, a mosoly viszont igaz, őszinte humorból fakadjon. A művészek megértették a szándékaimat, és támogattak. így sikerült — és remélem, ezt a közönség is megérzi majd —, hogy megkerestük a darab mélyebb gondolatait, és ezekre irányítjuk a figyelmet. Persze hangulat, hangulat és harmadszor is hangulat, zenés vígjátéknál ez is döntő. — Összegezve: most is kiderült, hogy zenés vígjátékot játszani nem is olyan könnyű. Nagyon öszszetett műfaj ez, könnyen elcsábíthat rendezőt, színészt olyan területekre, ahol már nem sokat kereshet a művész. Ez a műfaj is megkívánja az alázatot. És még valamit: egyféleképpen gondolkozó, egy stílusban játszó együttest. — Hogy mindezt mennyire valósítottuk meg, az a ma esti premieren dől el. S. E. Megvalósul a húszmilliós rekonstrukciós terv a Vízgépészeti Vállalat gyulai gyáregységében Sokáig kérdéses volt, mi lesz a Vízgépészeti Vállalat sorsa, hisz egy időben mint zajos üzemet, ki akarták telepíteni Gyuláról. Ezt az elképzelést a vállalat megsínylette, mert néhány év alatt visszafejlődött. Létszáma és termelése átmenetileg csökkent. Pedig ez az üzem 33 millió forintos tervet valósít meg, méghozzá olyan fontos területen, mint a népgazdaságunkban egyre lényegesebbé váló vízgazdálkodás. Ügy tudjuk — erről tájékoztatott Szögi Antal elvtárs, a gyár részlegvezetője is —, hogy ma már nem emelnek akadályt az üzem fejlődésének útjába Ezért kerülhet újra napirendre a csaknem húszmilliós rekonstrukciós terv, amely Gyula város e fontos üzemét modernizálja, termelési kapacitását, munkáslétszámát lényegesen növeli. — Már a részlettervek készítése is folyamatban van — tájékoztat Szögi elvtárs. Az építkezések első ütemeként a forgácsoló- és szerelőműhelyek épülnek fel. Ezek az építkezések nem zavarják a termelést, mert szabad területen kezdjük él, az üzem fezaki szárnyán, míg a telek keleti oldalára a szerelőcsarnokot építjük fel. Hosszú, folyamatos munkát jelent ez az óriási méretű építkezés. Körülbelül 1968-ra fejeződik be, amikor is1 megépül a Béke sugárúti gyárigazgatósági épület, benne szociális és egészségügyi létesítményekkel. Sajnos, az üzem jelenleg mostoha körülmények között dolgozik. Legnagyobb probléma, hogy az emberek többsége ki van téve az időjárás viszontagságainak, hisz csaknem 50—60 munkás állandóan a szabad ég alatt dolgozik, télen, nyáron. Ha esik, akkor áznak, ha csikorog, akkor fáznak. Nincs szerelőműhely, amely alatt nagyobb munkadarabokat, négy-hat gépegységes úszóműveket szerelhetnének, festhetnének. Ez a régi probléma — amely az építkezésekkel megoldódik — komolyan érezteti hatását a termelőmunkában, különösen télen és tavasszal. Ez év elején, a hoszszú tél miatt lemaradtak a tervükkel is. Igaz, most a harmadik negyedév végén 107 százalékra állnak. A 62-es évtől már nem félnek, de a jövő év? Ha rossz lesz a tavasz, ha hosszú lesz a tél, az első negyedévet lehetetlen teljesíteni. Ebben az időszakban még több lesz a nagyobb testek szerelése. Csak úszóműből — amelyeket csak kinn szerelhetnek össze — kilenc darabot kell készíteni, közöttük több hatgépegységes óriásokat, amelyeknek már a tavaszszál termeindök kell Egy-egy ilyen úszómű másodpercenként 3 ezer liter vizet képes továbbítani a mindig szomjas földnek. Ezekre tehát nagy szükség lesz. Ezeknek a munkáknak — körülbelül hétmillió forint értékű — csaknem 70 százaléka a nagy diófa alatt készül el. De hogy lehet itt termelni a januári 20 fokos hidegben? Bizony csak nehezen, hisz az emberek keze odafagy a vashoz. A melegruha és a védőital nem pótolja a szerelőcsarnokot. Ezért örülünk — mondja Szögi elvtárs —, hogy végre elérhető közelségbe került a terv, amely reméljük a közeljövőben megvalósul. Míg beszélgettünk, végigjártuk az üzemet. Megnéztük a nagy diófát is, amely alatt most egy dereglye pihen, rajta szorgoskodó munkásokkal. A megbámult falevelek egyenként szálldogálnak rá, de később az eső, majd a hópelyhek teszik ugyanezt. No persze az üzem nem nézte tétlenül a munkások harcát az időjárással. Saját erőből egymás után építette a szétszedhető, fedett csarnokokat, hozzáragasztva a régi épületekhez. Mind több és több munkás kerülhetett tető alá, de ez még nem oldja meg a problémát. Ezek az emberek csak akkor kerülnek megfelelő körülmények közé, ha már a nagy diófa helyén állni fog a szerelőcsarnok. (K—k) CE 35-49 CE 35—49. Ez a rendszáma annak a Trabant gépkocsinak, mely kedden délután 2 óra 10 perckor, Szeghalmon, a Bocskai utcai öreg kúttól nem messze parkírozott, miközben tulajdonosa a helybeli törpevízmű egyik közkútjáról egy gumislauh segítségével mosta az említett járművet. A tulajdonos ebben a műveletben meglehetősen nagy gyakorlatot árult el. A kút benyomó karját szakszerűen lekötözte, a gumislauhot a kút torkába nyomta és az ily módon nyert vízzel végezte az említett műveletet. Nem volna ez különös és említésre méltó, ha nem lenne tilos ily módon kocsit mosni.
