Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-19 / 245. szám
IMS. október 19. 3 Péntelc Jegyzetek egy KISZ-vezetőségi ülésről Ütök az iskola együk osztályának padijában és hallgatom a KISZ-titkár energikus, lelkes edée tői teli hangját. — Ismertetem a ai&pirendi pontokat — mondja. — Első napirendi pontunk a munkaterv megtárgyalása. Ebben az éviben olyan módszert dolgoztunk ki — folytatja Erasi, a KiSZ-titkár, bogyr az első osztályokat a felsőbb osztályok álapszeirvezetei patronálták. Ez jől bevált, főleg ott. ahol valóban segítettek is a kezdőknek. Második napirend következik; a különböző problémák megbeszélése. Ildte tartozott a megbízólevelesek mtmkájának ellenőrzése is. Minden alapszervezeti titkár felelős azért, hogy tudja, mit és hogyan dolgozik aa a fiat®!, aki megbízólevelet kapott. Szívesen hallanánk:' más középiskolák vezetőségi ülésein hasonlókat. S míg én gondolataimmá! elfoglalva csendben hallgatom Erzsi szavait. szokatlan szó üti meg fülemet. KISZ-terem! Ez igen, régen jártam itt. gondolom, s az iskola már ide fejlődött. S hallom a KiSZ-titkár szavait: — Nagyon kedves volt Kiszély tanár elvtárs, amikor így biztatott: „Hozzuk rendbe, hisz a miénk!” Valóban, ezt meg kell becsülni. És megalakul a lelkes háromtagú csoport, amely vállalja a KISZ- terem rendibe hozását. A harmadik napirendnél a vezetőségválasBtő taggyűlés előkészítésének gonidijait-bajait tárgyalták meg. — Üj vezetőséget kell választani — mondja a mindig komoly, de sokat mosolygó KISZ-titkár. — Állapítsuk meg a felelősöket! — és már hangzanak is a nevek. Szinte mindienki kap feladatot. Eltelt két év a veztőségválasztás óta. De egy biztos: ez a vezetőség valóban sokat tett az ifjúsági mozgalomért. Köszönjük neked kedves Gál Erzsi és nektek kedves közgésekl De azért, ha leérettségizte!?, akkor se feledkezzetek meg a KISZ- ről. Fabulya Balázs városi SISZ politikai munkatárs eoooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo© Új, független afrikai állam: Uganda Uganda! kislányok a függetlenségi zászlóval az új Parlament lépcsőjén, Kampalában. (MTI — Külföldi Képszolgálat) a fumírlemezből készült ládák halmában. „Mindegy — válaszolta Hans —Homann önfeláldozó volt, s ezt a lépést nem lehet kitüntetés nélkül hagyni.” Kis iróniát engedtem meg magamnak, s azt kérdeztem, nem gondolja-e az őrnagy, hogy mindjárt a Vaskeresztre terjeszszük fel Homannt? Hans erre azt felelte: „Érdemrendet nem adunk neki, de elküldjük szabadságra, hadd legyen odahaza egy pár napig”. — És Hans kitartott az álláspontja mellett? — Természetesen. Hatalmában állt — Rendben van. — Aszker felállt. — Egyelőre befejeztük beszélgetésünket A következő nap reggelét a Georg Homannal való beszélgetésre szentelte Aszker. Először égy csomó szokvány-kérdést tett fel, miközben elmélyülten vizsgálgatta a németet. Homann válaszai a legpontosabban megegyeztek azzal, amit Aszker a harmadik zászlóalj elfogott katonáinak és tisztjeinek kihallgatása során megállapított. Homann egyszer sem mondott valótlant, még a legapróbb, semmiségnek látszó ügyekben sem. Pontosan, készségesen, mindenféle mérlegelés és mellébeszélés nélkül válaszolt a kérdésekre. S bár azok alapján, amit Schulztól megtudott, Aszkemak bizalmatlanul kellett volna fogadnia minden szavát, mégis az volt az érzése, hogy ez az ember talpig becsületes. Aszker óvatosan az élelmiszerraktárban történtekre terelte a kihallgatás menetét. Ügy tartotta: a tűzesetről való beszélgetés komoly próbakő lesz Homann számára. Ha valami kémszervezet megbízásából jött, akkor minden igyekezetével ki kell emelnie, fel kell nagyítania a maga szerepét a tűz oltásában, hogy a továbbiakban, a soron kívüli szabadságának és az otthoni látogatásnak megalapozott indoka legyen. De Homann pontosan ellenkezőleg viselkedett. Kijelentette, »hogy semmi különösebbet nem tett, s tulajdonképpen nem sóik alapja volt az ő kitüntetésének. — Hogyhogy? .— csodálkozott Aszker. Homann vállat rántott. — Én magam sem tudom felfogni, miért történt az egész. Sok minden nem egészen érthető, őrnagy elvtárs. Itt van például, hogy egy hónappal ezelőtt megmentettem a századparancsnok életét. — Homann elmosolyodott, hangjából melegség áradt. — Volt nálunk egy Schulz nevű hadnagy. Becsületes fiú, a nácikat nem valami nagyon kedveli, a katonákhoz igazságos ... Egyszer úgy adódott, hogy én mentettem meg az életét. Ütközet volt, mi éppen visszavonultunk. A gazdasági, kulturális és ideológiai munka további feladatait vitatta meg a városi pártértekezlet hatalommal való visszaéléssel, az önteltséggel és a kritikátlansággal szemben. A kommunistát az erkölcsi tisztaság, az egyszerűség és szerénység, a társadalmi és magánéletben egyaránt kell, hogy jellemezze. Ez nagyon fontos a párt tömegkapcsolatának további szélesítése szempontjából. Kádermunkánkban a jövőben is ezekre az elvekre kell támaszkodnunk. Bátran elmondhatjuk, hogy városi viszonylatban sok ilyen káderrel rendelkezünk. A pártszervezetek előtt álló feladatokra vonatkozóan a pártbizottság határozati javaslatot bocsátott a pártértekezlet elé, melyet a küldöttek vita után egyhangúlag elfogadtak. (Folytatás a 2. oldalról) s kimutatta, hogy milyen területen szükséges javítani a szövetkezeti munkában, az árubőség mindleljesebb kibontakoztatásának érdekében. Majd a város kulturális fejlődéséről szólva hangsúlyozta: — A városban egy tanácsi és négy üzemi kultúrotthon szolgálja a dolgozók többirányú kulturális fejlődését. Legszélesebb skálájú tevékenységet fejt ki a Balassi kultúrotthon, amelynek vezetését az utóbbi években sikerült megjavítani. Kiváló teljesítményt ért el a Balassi táncegyüttes, amely külföldön is ismert, legutóbb Olaszországban 14 nemzet versenyében első díjat nyert. A színház tartalmi és formai tevékenysége az utóbbi időben javult, műsortervében egyre inkább kifejezésre jut — a szórakoztatás mellett — a népművelés, a tudatformálás. A meglévő fejlődés ellenére a műsorterv még mindig kívánnivalót hagy maga után. A beszámoló utolsó részében Such elvtárs a párt és tömegszervezetek tennivalóiról szólt, melyet a nagy, országos feladatok, a második ötéves terv végrehajtása és ebből fakadóan a helyi, a város sajátos helyzetéből adódó feladatok határoznak meg. A gazdasági természetű tennivalók mellett pártunk fontos feladatának tekinti az emberek közötti kapcsolatok új szabályainak, a szocialista erkölcsi normáknak a meghonosítását — mondotta, majd így folytatta: — A kommunistákat jellemző erkölcsi tulajdonságok: a társadalom javára végzett lelkiismeretes munka, a közügyek iránti szenvedélyes érdeklődés, a kérlelhetetlenség a társadalom és az egyes emberek kárába elkövetett visszaélésekkel, az önzéssel, a becstelenséggel. a karrierizmussal, a Schulz és én egymás mellett álltunk, amikor a közelben akna vágódott le. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy magammal együtt a földre rántottam a hadnagyot is. S abban a pillanatban akkora robbanás reszkettette meg a levegőt, hogy majdnem kiszakadt a dobhártyánk. Később, amikor magunkhoz tértünk, Schulz sírni kezdett. Igen megindult, elérzékenyült jelentést írt az esetről a parancsnokságnak. Azt gondolja, hogy szóltak hozzám egy szót is érte? Azt se mondták, hogy fapapucs. — Most pedig szabadság is, meg elismerő szavak is? — Pontosan! És még egy: mielőtt elutaztam a szabadságra, odamentem Schulz hadnagyhoz. Tudja nekem úgy tűnt... hogyan is fejezzem ki magam.... hogy ő sincs teljesen tisztában ezzel az egész esettel vagy a fene tudja... — Régóta ismeri Hans őrnagyot? — Nem értem a kérdést. — Szóval... Hans őrnagy valamiért talán kedveli magát? — Ugyan! — Homan elnevette magát. — Gondolom, hogy a raktárban keletkezett tűzeset előtt azt sem tudta, hogy egyáltalán létezem. * Három hét telt el azóta, hogy Aszker visszajött a frontról, s Likov tábornokkal beszélt. Likov most ismét Kerimov őrnagy jelentését hallgatta. (Folytatjuk) A hozzászólók a revíziós bizottság jelentésével együtt, melyet Pribolyszki György elvtárs mondott el, vitatták meg a beszámolót. Elsőnek Pál Zoltán elvtárs, a MÁV városi pártbizottságának titkára lépett az emelvényre. Hangsúlyozta többek között, hogy | iparosodó városunk nagyobb fel-1 adatok elé állítja a közlekedés dolgozóit is. Ezt bizonyítja, hogy 1938 egész évéhez képest 1962 első félévében három százalékkal többet kellett szállítani. Az állomás átépítése, a vágánycserék, sok esetbén nehézségeket gördítenek a vasutas dolgozók elé. Ez gyakran kisebb-nagyobb összezördülést szül a vállalatok és a MÁV-forga. lom között. Törekedni fogunk arra — mondotta Pál elvtárs —, hogy a nagyobb szállítóvállalatok pártszervezeteivel olyan kapcsolatot alakítsunk ki, amelyek segítségével jobb együttműködést biztosíthatunk egymás között. Szombati András elvtárs, a Kötöttárugyár igazgatója, a gyár ez évi veszteségének okairól beszélt. Elmondotta, hogy a több mint hárommillió forintos veszteség a külkereskedelem növekvő igényeinek, a tömérdek gyártmányrendelésnek a következménye. Az üzemben azonban átszervezés van folyamatban, amelynek eredményei máris mutatkoznak. A dolgozók a kongreszszusi verseny kapcsán hétrőlhétre csökkentik az első félévből maradt hiányt. Az egyik üzemrész munkásai a múlt héten megbeszélést tartottak és vállalták, hogy példás munkájukkal megszerzik a szocialista üzemrész elnevezést. Dr. Szekeres Béla, a híd. és vízműépítési technikum kollégiumának igazgatója, a középiskolák pártszervezetének titkára, a fokozódó szakikáderszükséglet kielégítésének iskolákra háruló feladatairól szólt. Ezt követően Szabó Mihály elvtárs, a felvonógyár főmérnöke beszélt a műszaki színvonal emelésével összefüggő kérdésekről. Két dolog akadályozza ezt — mondotta —, egyrészt sok helyen még mindig félnek az újtól, s csak kismértékben támaszkodnak a dolgozok kezdeményezéseire, újításaira. Másrészt aránytalanságok vannak a tanácsi, s a minisztériumi ipar, valamint a város és a vidék között a mérnökök dotációjának tekintetében. Ezen már ideje lenne változtatni. Javasolta, a városi pártbizottság foglalkozzon behatóbban a műszaki értelmiséggel úgy is, hogy biztosítson helyiséget az egyesületének. Továbbá javasolta, a termelés növelése érdekében hassanak oda, hogy a fontosabb üzemek fokozottan áttérjenek a három műszakra. Ez nagyobb beruházás nélkül megvalósítható, csupán szervezés kérdése az egyes üzemeken belül és a közlekedés megjavításának a vonalán is. Gyurkovics elvtársnak, a Malomipari- és Terményforgalmi Vállalat párttitkárának szavai után dr. Pusztai Fere-nc ofv^rs, a megyei tanács tervosztálya. laST vezetője ismertette röviden a város beruházási programját. A 200 milliós beruházás mellett újszerű feladat jut osztályrészünkül: a pesti üzemek közül kiválogatni az áttelepítendő, s a mi üzemeink profiljának megfelelő egységeket és „lehozni” azokat Békéscsabára. Vasas Pál elvtárs, V. kerületi párttitkár, a lakóterületi pártcsoportok munkájának fontosságát elemezte. Majd Kovács Ferenc elvtárs, a városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője beszélt a termelőszövetkezetek további erősítésének feladatairól. Ezután Gyurkó Pál, a megyei rendőrkapitányság helyettes vezetője szólalt fel. Gyurkó elvtárs megállapította: akadnak még olyan elvtársak párton belül, akik nem tesznek meg mindent azért, hogy minden helyzetben megvédjék a párt politikáját. Utalt azokra a fordulókra amelyekben jelentkeznek a vitás kérdések. Példákat sorolt fel a hibás nézetek tarthatatlanságára. Utána Vántus Imréné, a IV. sz. általános iskola igazgatója szólt a pedagógusok felelősségéről a kommunista erkölcs, a materialista világnézet terjesztésében. Hangsúlyozta, a pedagógusok munkáját nehezíti az a sok értelmetlen szervezés, melyet rájuk bíznak egy-egy , .bűvészelőadás” kapcsán vagy más hasonló, a neveléssel egyáltalán nem összefüggő dolgok megoldásában. Elmondotta, hogy egy-egy pedagógusra 10 vagy még ennél is több ilyen feladat hárul és kérte, hogy ezen változtassanak. Felszólalása után Drienyovszki János, az Építőipari Vállalat igazgatója beszélt az építőipar fejlődéséről, majd az értekezlet elnöke bejelentette, hogy 12 táviratban üdvözölték a város dolgozói a pártértekezletet. Megható jelenet követte Kovács Pál elvtársnak, a városi tanács elnökének a felszólalását. A mindenki által szeretett Pali bácsi, miután megtette hozzászólását a beszámolóhoz, bejelentette, hogy a növekvő feladatokkal, melyek az ötéves terv végrehajtása során a tanácsra hárulnak, előrehaladott korára tekintettel már nem tud megbirkózni. Ezért kéri, hogy a közelgő tanácsválasztásokon ne jelöljék már őt. Szabó Sándor és Such János elvtársak a küldöttek nagy tapsa közben ölelték meg Pali bácsit, aki az elmúlt öt esztendőben oly sokat tett a város fejlődéséért. Több hozzászólás következett még ezután. Felszólalt a vitában Orsai János elvtárs is, a Központi Bizottság ágit. prop. osztályának munkatársa. A küldöttértekezlet — mint az elnök megálapította — egyhangúlag elfogadta a beszámolót, a revíziós bizottság jelentését és a további feladatokat megjelölő határozati javaslatot. Végül a pártértekezlet küldöttei titkos szavazással újjáválasztották a városi pártbizottságot.
