Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-19 / 245. szám
r 1962. október 19. Péntek 1 párt helyes politikájának megvalósítása nyomán javult a békéscsabai dolgozók életkörülménye A gazdasági, kulturális és ideológiai munka további feladatait vitatta meg a városi pártértekezlet Csütörtökön Békéscsaba párt alapszervez&teinek küldöttei az Építők Munkácsy Mihály művelődési otthonában egész napos városi pártértekezletet tartottak. Az értekezleten részt vett Orsaí János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága ágit. prop. osztályának munkatársa és Szabó Sándor elv társ, a megyei pártbizottság titkára. A mintegy 200 küldött előtt a városi pártbizottság beszámolóját Such János elvtárs, a városi pártbizottság titkára ismertette. Such elvtárs bevezető szavaiban utalt a közelgő Vili. pártkongresszusra, s a közzétett kongresszusi irányelvek jelentőségére, majd a jelenlegi nemzetközi helyzet ismertetése után számot adott arról, hogy az utóbbi három esztendőben hogyan hajtották végre Békéscsabán a VII. pártkongresszus határozatait. Elmondotta, hogy városunk ipari munkásai az utóbbi években számban és öntudatban sokat fejlődtek, élen jártaik és példát mutattak az elmúlt pártértekezlet által megszabott feladatok végrehajtásában. — A szocialista iparban foglalkoztatottak száma három év alatt 22 százalékkal, a közlekedési dolgozóké pedig 20 százalékkal növekedett — mondotta többek között, majd így folytatta: A munkásosztály vezető szerepének és szocialista öntudata növekedésének fényes bizonyítékai többek között: a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért kifejtett munka, valamint a gazdasági építésben elért sikerek. Városunkban a mezőgazdaság tömeges átszervezésében derekas munkát végezve több mint ezer agitátor vett részt, akiknek zöme ipari munkás volt. Such elvtárs- az egységes paraszti osztály feladatairól szólt ezután, majd elemezte a város különböző társadalmi rétegeinek, az értelmiségnek s a kispolgárságnak a helyzetét, aláhúzva nagy jelentőségüket a szocializmus építésében. Hangsúlyozta, fejlődésünk jelenlegi szakaszában új módon vetődik fel a származás kérdése, ugyanakkor a szövetségi politika tartalmának változása nem jelenti az osztályharc feladását. Az osztályharc három területen tovább folyik: gazdasági, politikai és ideológiai harc formájában. — A három forma — mondotta Such elvtárs — szorosan kapcsolódik egymáshoz s a külső és belső körülmények a társadalom osztályszerkezetének változásától függően egyik vagy másik forma kerül előtérbe. A mai viszonyok között a gazdasági termelőmunka és az ideológiai nevelés áll az osztályharc középpontjában. Ebben a harcban a munkásosztálynak a társadalom valamennyi rétege összefogására kell támaszkodni. Ezt követően a gazdasági épitő-Az elmondottakkal kapcsolatban Such elvtárs ezután jelentette a pártértekezletnek, hogy az utóbbi 3 évben a párt és a kormány ipartelepítési politikája nyomán városunkban is jelentősen megváltozott a beruházási előirányzatok megoszlása. A vidék iparosításának elvei kezdenek realizálódni. 1959-ben alig 19 millió forint volt, 1960-ban már 28 millió, 1961-ben 41 millió, 1962 első félévében pedig 52 millió forint az ipari jellegű beruházás. A beruházások előirányzatának növekedése az előző évekhez képest gyorsnak mondható, de a kivitelezés üteme a feladatokhoz képest lassú, ha figyelembe vesszük, hogy az ötéves terv időszakában közel 500 millió forintos beruházást kell megvalósítanunk az iparfejlesztés érdekében. Ebből a programból másfél év alatt 97 millió forint beruházást valósítottunk meg, tehát a hátralévő 3 és fél év alatt közel 400 milliót kell beruháznunk. Az említettek összegezéseként a következőket moridotta Such elvtárs: — Városunk munkásosztályának helyzetét vizsgálva megállapítható, hogy a beszámoló időszakában jelentősen növekedtek az átlagkeresetek 1960-hoz viszonyítva ez év első felében az építőiparban 4,6 százalékkal, minisztériumi ' iparban 5,4 százalékkal! 'tanácsi iparban 10 százalékkal volt magasabb az átlagkereset: Az ossz kifizetett bér 1962-ben 21 százalékkal, 63 736 000 forinttal lesz magasabb, mint 1960-ban volt. A jövedelemnövekedés 30 százaléka átlagbér-növekedésből 70 százaléka foglalkoztatottság-növekedésből származik. A dolgozók jövedelmét emelte a nyereségrészesedés összege is, amely ugyan az előző évekhez képest csökkent, azonban a kifizetett bérhez viszonyítva még mindig 4—5 százalék között mozog. A. párt helyes politikájának megvalósítása nyomán egyre jobbak a dolgozók életkörülményei. A családoknál növekszik a keresők száma, az üzemekben javul a munkásellátás, és még sok minden történik a jólét fokozása érdekében. A megelégedettség érzését azonban nemcsak az elfogyasztott élelmiszer vagy a ruha kelti az emberekben, hanem mindaz, ami körülöttünk történik. Vajon nem teszi-e szebbé és gazdagabbá, tartalmasabbá a békéscsabai dolgozók életkörülményeit az a tény, hogy a Horthyék átal elhanyagolt városunk nap mint nap új színfolttal gazdagszik. A vízvezeték, a neonvilágítás, a szép, modern fürdőmedence, az új járdák.. kövesutak, a felújított házak és még sok minden az emberért van. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindez jelentős milliókba kerül. Biztató jelenség, hogy a város lakossága mind nagyobb számban társadalmi munkával is segíti, gyorsítja saját „szűkebb hazája’’ építését, szépítését. Ezt követően azokról a nehézségekről beszélt, amelyeket a piaci .árak ingadozásai okoznak a kis fizetésű és nagycsaládos tjolgozpknáj, s amjt a.^ngresszusi irányelvekben jelzett életszinvonalnövekedéssel párhuzamban a termelőszövetkezetek fokozódó árubősége szüntet majd meg. Ezzel kapcsolatban Such elvtárs elemezte a város szövetkezeteinek helyzetét, (Folytatás a 3. oldalon) E helyről is elismerésünket fejezzük ki azoknak az eivtársaknak. akik a szövetkezeti tagokkal vállvetve, erőt és fáradságot nem kímélve, kivették részüket e nagy forradalmi feladat végrehajtásából. Jelentős szerepük van városunk munkásainak a termelőszövetkezetek megszilárdításában is és sok szép példa bizonyítja, hogy szívükön viselik a szövetkezetek ügyét. II szocialista muakavers.enyben elért eredmények is hűen tükrözik a városunk ipari munkásságának öntudatában és erkölcsi fejlődésében végbement változást. Ez idő szerint Békéscsabán az élenjárók közül 1882 dolgozó kiváló oklevéllel, 1004 dolgozó kiváló dolgozó jelvénnyel, 291 kormánykitüntetéssel rendelkezik. A kongresszusi versenybe újabb tömegek kapcsolódtak be. Jelenleg több mint tízezer dolgozó versenyez, a versenyvállalasok forintértéke meghaladja a 16 millió forintot. A szocialista versenyen belül kiemelkedő szerepe van a szocialista brigádmozgalomnak, amely nem egyszerű termelési mozgalom. Kifejezi a munkásosztály szocialista tudatosságát, vezető szerepét, a szocialista munka, a szocialista életforma és erkölcs kialakításában. Városunkban jelenleg 72 szocialista címet elnyert brigád van. 616 taggal, a cím elnyeréséért pedig 248 csoport versenyzik 2931 fővel. A szocialista verseny eme új formája egészségesen fejlődik. és Mfaráiis munka eredményeiről számolt be, amelyet a VII. kongresszus óta elértünk Békéscsabán. — Városunkban — mondotta — 1959 óta 2608-cal nőtt az iparban foglalkoztatottak száma, szocialista iparunk 1962 első félévében 12 628 főt foglalkoztatott. Jelentősen növekedett a foglalkoztatottság az építőiparban. a konzerviparban, vasiparban, némileg csökkent a téglagyáraikban, a malomiparban és a Baromfifeldolgozó Vállalatnál. A hároméves tervidőszakban városi szinten mintegy 33 százalékkal nőtt az ipari termelés. Az évi átlagos növekedés 11 százalékos volt, ilyen módon a város ipari fejlődésének üteme megközelítette az országos szintet. A második ötéves terv első évében, a termelés növekedésének üteme — az előző évekhez viszonyítva — csökkent, mert 1961-ben mindössze 3,4 százalékos növekedést értünk el. A termelékenység alakulásának értékeléséből azt látjuk j hogy üzemeink a VII. kongresszus határozatának megfelelően általában a kétharmad és egyharmad arányt igyekeznek betartani. Azonban az elért eredménnyel korántsem lehetünk megelégedve, mivel a hároméves terv időszakában a termelékenység növelésében a követelményektől elmaradtunk. A második ötéves terv első évében lényeges javulás történt, Ha azonban külön vizsgáljuk a vállalatokat, kitűnik, hogy a fejlődés nem egyöntetű. A Kötöttárugyárban a termelés növekedésének 71 százalékát létszámemeléssel és 29 százalékát termelékenységgel érték el, ami teljesen ellentétes a VII. pártkongresszus idevonatkozó határozataival. Véleményünk szerint a terrnelékenység ilyen alakulását az 1961. évi profil-rendezésen kívül a vállalatnál bekövetkezett szervezetlenség, a vezetésnél tapasztalható kapkodás eredményezte. Gazdasági tevékenységünk vezérlő elve: a gazdaságosság fokozása, az önköltség csökkentése A vállalatok gazdálkodása, alaprentabilitása kedvezően alakult. Az építőiparral együtt 1959-ben elért 138 562 000 fprint tiszta nyereséggel szemben 1961-ben 153 millió 228 ezer forint nyereséget fizettek be vállalataink, ami 9,5 százalékos eredményjavulást jelent. Meg kell jegyezni, hogy az 1959 óta elért pozitív eredményekkel még nem merítettük ki lehetőségeinket az önköltségcsökkentés és rentabilitás javítása terén. Egészségtelen jelenség, hogy vállalataink évek óta az első félévben általában lemaradnak és rendszerint csak a második félévben pótolják az elmaradást. Ez döntően szervezetlenségre, a tervezés hiányosságaira, az irányítás nem körültekintő voltára vezethető vissza. Hiba, hogy pártszervezeteink, de a városi párt vb ipari osztálya sem tudott ered-j ményesen fellépni az említett hibákkal szemben. 23 — Georg Homann Gefreiter becsülettel szolgált, szerény és bátor volt. Egyáltalán nem azért mondom ezt, mert Homann egyízben megmentette az életemet... Hanem azért, mert így követeli az igazság. — Mindig az igazság érzése irányítja önt? — vetette közbe Aszker. — Azt hiszem, igen. — Én viszont kételkedem ebben. — Az őrnagy úr kételkedik? — Schulz zavartan tárta szét a karját. — Meg kell mondanom, soha nem vettem észre, hogy esetleg részrehajlással illethetnek valamiért vagy... — Emlékezzék csak vissza arra az esetre ott az élelmiszerraktárban, amikor Homann volt őrségben. Emlékszik? — Még mindig nem értem az őrnagy urat. — Rendben van, majd segítek, hogy megértsen. Mondja, azon az éjszakán Homann valóban olyan nagy hőstettet vitt -Céghez? Schulz zavarba jött. — Beszéljen csak, beszéljen! — Nem értem az őrnagy urat. — Na nézze: egy perccel ezelőtt jelentette ki, hogy volt egy eset, amikor Homann megmentette a parancsnoka, vagyis az ön életét. így van? — Igen. — No és a hőstettet érdeme szerint méltányolták? Kitüntették Homannt? — Nem. — Schulz elhallgatott, kezdett derengeni előtte, hová akar kilyukadni a szovjet tiszt, — Nem, őrnagy úr, az eset nyomtalanul maradt. — S ugyanakkor, amikor a raktárban keletkezett az a jelentéktelen kis tűz, ön azonnal igyekezett jelentést küldeni Homann hősiességéről. — Ez nem én voltam, őrnagy úr. — Nem ön? — Aszker érezte, hogy verítékcseppek ülnek a homlokára. — Hogyan értelmezzem ezt, hogy nem ön volt? Igazat beszéljen! -— "Igen. nem én voltam. A javaslatot természetesen én tettem, mint Homann századparancsnoka, de nem a magam jószántából. Utasítást kaptam rá. — Kitől? — Hans őrnagytól. — Ki ez a Hans őrnagy? — A zászlóaljparancsmok. — Beszéljen erről egy kissé részletesebben. — Azt követően, hogy a tüzet eloltotta és a riadalom alábbhagyott, magamhoz hivattam Homannt. Mindenről részletesen kikérdeztem és megdicsértem. Ö azt mondta erre, hogy semmi kü_ lönöset nem csinált. Ténylegesen tulajdonképpen semmiféle ve. széllyel nem is fenyegetett a tűz. A fal mellett egymás tetejére rakott ládák égtek. A falak, a padló és a mennyezet, mind csupa földből és kőből állt. a tűz nem tehetett bennük semmiféle kárt. Még a fal festése sem olaj, hanem mész volt. Abban a helyiségben nem volt sem több láda, sem élelem, semmi a világon, ami tüzet foghatott volna. Egyszóval, ha elégnek a ládák, hamu lett volna belőlük, s az ügy befejeződik. Én ezek után minden további nélkül elengedtem Homannt. De csakhamar csengett a telefon. Hans őrnagy hívott. A tűzesetről érdeklődött. Én jelentettem, amit elmondtam most itt. Hans erre azt mondta: „Homann hősiesen viselkedett, meg kell jutalmazni.” Miért? — kérdeztem vissza s megmagyaráztam, hogy égy kis jelentéktelen tűz keletkezett
