Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-18 / 244. szám

1862. október 18. 5 Csütörtök Hol hogyan szór ifjúságunk ? mrnm A gyermeknek a minden­napi munka elvégzése mellett szüksége van szabad idejének egészséges felhasználására. A gyermek szabad idejének helyes megszervezése, illetve a lehetősé­gek biztosítása, hogy azt ésszerűen megszervezhesse, nemcsak a szü­lő, de mindenki feladata, aki az iskolán kívüli nevelés jelentőségét elismeri. A gyermek cselekvésre vágyik, hogy kipróbálja erőit; élet­eleme a játék. Ebben éli ki a ma­ga valóságos életét: ennek az élet­nek csupán kiegészítője a szóra­kozás. Mivel a gyermek életének nagyobb részét az iskoláskorban a családban tölti, a gyermek szóra­koztatásának kérdése a családi ne­velés egyik fontos problémája. A gyermeknek szüksége van szórakozásra és ezt a szülők már a napirend elkészítésekor vegyék fi­gyelembe. A gyermekben éljen az, hogy a kötelező foglalkozások és a szabad idő jól megférnek egy­mással. A tanuló annak tudatá­ban, hogy munkájának becsületes elvégzése után szórakozhat, fel­frissülhet, játszhat barátaival, munkáját nem fogja felületesen végezni, hanem maximális erőki­fejtéssel és lelkesen. Minden esetben követni kell azt az egyetemesen elfogadott igazsá­got, hogy: 1. A gyermek csak akkor szó­rakozzék, ha iskolai munkáját lel­kiismeretesen, maradéktalanul el­végezte, 2. A szabad idő felhasználása is tervszerű legyen és a gyermek számára felüdülést jelentsen a na­pi munka után. A gyermek a játékban oldódik fel, ez jelent számára felfrissülést. Nagy szerepük van az alkotó já­tékoknak, majd a közösen játszott társasjátékoknak, melyeknek már szabályai vannak. A szülők fordít­sanak gondot arra, hogy ne akár­milyen játékot vegyenek és ne azt, ami nekik tetszik, hanem olyat, ami iránt a gyermekük érdeklő­dik, meid előfordult, hogy a gyer­mek hamar megunta azt a játékot, amiért a szülök sok pénzt adtak ki. Nagy nevelési erőt képviselnek a közösségben végzett játékok, mert előkészítik a gyermeket az életre. Az iskolában, a közösség­ben végzett tanulmányok hatásá­ra a tanulók érdeklődési köre ál­landóan bővül. Érdeklődnek az ál­latok, növényeik világa, a külön­féle mechanizmusok iránt, öröm­mel foglalkoznak ilyenekkel. Föl­ébred az alkotási vágy, amelyik abban nyilvánul meg, hogy fúr­nak, 'faragnak, barkácsolnak. Ilyen munkák végzésére adjunk helyet és szerszámokat. Határtalan az öröm, ha a későbbiek folyamán apróbb javítások elvégzését is örömmel vállalják gyermekeink. Mindenki tanúja annak a gyűj­tőszenvedélynek, amely mostaná­ban is él a gyermekeik között. (Bé­lyeg, gyufacimike, szalvéta, rovar, képek stb). Ennek a tevékenység­nek akkor van értéke, ha nem csupán időtöltést jelent, hanem tanít is. A gyermek a családban él, tehát meg kell teremteni számára azt a légkört, amelyben megtalálja az együttlét meghitt szépségeit. Ha ezek hiányoznak, akkor a gyer­mek, ha akármilyen sok játéka van, akárhogyan szépen berende­zett a lakás, nem szeret otthon lenni, mert nem tudja és nem érzi pontosan, hogy mi a teendője oda­haza. Közel hozza egymáshoz a család tagjait, ha felolvasnak egy­másnak és közösen gyönyörköd­nek egy írói alkotás szépségeiben. A család együtt szórakozhat, együtt dominózhat vagy játszhat társasjátékokat, ahol a szabályok mindenkire egyformán kötelezőek. A családnak vannak közös tervei, amelyeket közösen vitatnak meg: így biztosítják, hogy otthonuk az öröm és a tevékeny boldogság ki­apadhatatlan forrása legyen. A szórakozásihoz egyébként sem kell okvetlenül elmenni hazulról. Ahol több testvér van, ott bizto­sítva van a játszótárs. A rádió, te­levízió, újság és képes hetilapok igen sok család lakásában állan­dó szórakozási lehetőséget kínál­nak és ritka az olyan család is, ahol ne alapozták volna meg az otthoni könyvtárat. Az olvasást meg kell sze­rettetni, megkedveltein! Jó ha a gyermek megszereti az olva­sást, mert a mesék világából bon­takozik ki a társadalom valósá­gos világa. Mindegyik gyermek keresztülesik azon, hogy csak a kalandos, izgalmas eseményeket tartalmazó irodalom érdekli, szin­te a kalandok viláigában élnek és maguk is mindenben azonosulnak hőseikkel. A gyermek ilyenkor szeretne kitörni megszokott köré­igen pozitív lehet a jó barátok hatása gyermekünkre, de csak ak­kor, ha barátait mi magunk is megismerjük. Tegyük lehetővé, hogy a hétegy-egy napján a bará­tok gyűljenek össze a szülők há­zánál, ahol hasznos játékkal töl­tik el idejüket. Kívánatos, hogy a szülők ne hagyják figyelmen kívül azt a segítséget sem, amelyet az úttörő-mozgalom nyújt a nevelés­ben, szórakozásban. A kultúrmiinkában is vegyen részt a tanuló. Tevékeny kultúrmunka viszont nem képzel­hető el a család tevékeny támoga­tása nélkül. A szülőik ma már megértik, hogy gyermekük a tár­sadalmi érintkezés könnyedségét jobban elsajátítja, ha szorgalma­san részt vesz a kulturális célt szolgáló szakkörök foglalkozásain. A szülőnek büszkeség, ha gyerme­ke gyakorlott előadó módján mo­zog az előadáson, de nem szabad túlzott reményeket sem táplálni és túlbecsülni a gyermek mutatkozó képességeit, nehogy csalódást okozzon a korai ítélet. Gyermeke­inket nem szabad visszafogni, hi­szen a szereptanulás, versmondás, az ének, vagy más zeneszám elő­adása útján mutatkozik a készség és növekszik a művészi ízlés. Aki szelet vet... Különös perre készülnek az egyik amerikai kisvárosban, az igazhitű Hillsboroban. A vádlott Bertram Cates, a fiatal tanító. Azért állít­ják bíróság elé, mert az ember származásának darwini elméletét magyarázta tanítványainak, s ezzel vétett a törvény ellen, amely szerint Hillsboroban nyilvános iskolában tilos az ember származá­sát a Bibliával ellentétesen magyarázni... így kezdődik ez az ér­dekfeszítően igzgalmas, drámai jelenetekben bővelkedő, magyarul beszélő amerikai filmt melyet a békéscsabai Brigád mozi vetít 1962. október 18—24-ig. bői, ezeket a benne élő vágyakat elégítheti ki a kirándulás, táboro­zás, az erdőben való barangolás, lepke-, rovar-, virággyűjtés. Ez nemcsak romantikus vágyaiknak egy részét köti le, hanem megis­merik és megszeretik a természet szépségeit is. Mozi. A film nemcsak szóra­koztat, hanem a tudomá­nyos ismeretek terjesztésé­nek, sőt a politikai nevelésnek is számottevő eszköze. Csak olyan filmek megnézését engedjük meg, amelyeknek a cselekményét a gyermek megérti. Igen ajánlatos a film-matinék megtekintése. Min­denkor kapjanak elsőbbséget azok a filmek, amelyek derűs életszem­léletet árasztanak, amelyeknek hősei erősek, ügyesek, jókedvűek, szeretik az életet, és arra mutat­nak példát, hogy az erős akarat­tal megvívott harcban elért győ­zelem adja az élet igazi értelmét. A mozi nem a gyermek magán­ügye. Ne nézzen meg a gyermek olyan filmeket, amelyék nyugta­­lanítólag hatnak és értelmi vilá­gát meghaladják. A színház látogatásának le­hetősége kisebb a mozilátogatás­­ná! Tény az, hogy a színházi elő­adás is jellemet formál, mert az ifjúság nemcsak nézi a darabot, hanem itt is azonosítja magát a szereplők egyikéve!. A beszélő és mozgó színészek példáján megta­nulhatja, hogyan kell az emberek között mozogni, viselkedni, szépen beszélni. A rádió hallgatása és a televízió nézése kívánatos, de nem állan­dóan és válogatás nélkül. Mindén érdeklődő ember mindennap talál­hat a műsorban valami nékivalót. Nagyon jó, ha a családnak jár a Rádió Üjság. Ezt nézzék a gyer­mekek és jegyezzék elő az őket érdeklő műsor-számokat. A közös rádióhallgatás nagyon hasznos és magas szinten valósítja meg a csa. Iád harmóniáját a szórakozásban. Tótkomlóson tíz tagú citerazene­­kart alakított idősekből és fia­talokból Kárász Pál, a helyi szlo­vák tannyelvű általános iskola igazgatóhelyettese. A hagyomá­nyos népi hangszereken a falu és környékének mágyar és szlovák Az iskolás gyermeket szabad idejének helyes felhasználásában, szórakozásában tehát a felnőttek, a szülők példamutatásukkal segít­hetik, mintegy megtaníthatják szórakozni. Ha megismertetik ve­le a hasznos szórakozások szépsé­geit, akkor nevelésük eredménye­képpen az iskolát elhagyó fiatalok is azokat a szórakozásokat fogják keresni, ahol a kellemes időtöltés mellett biztosítva lesz kulturális igényeik kielégítése is. Litauszki János Ügy nyitnak be a járási könyv­tárba, akár az otthonukba. Tekin­tetüket végigfuttatják a polcokon, s már tudják is, hogy bent van-e a keresett mű vagy nincs, annyi­ra ismerik, mi hol van. Soczó Klá­ra és Vargyasi Cs. Irén, mindket­ten hunyaiak és mint kollégiumi tanulók, a gyomai gimnázium di­ákjai. Kötelező olvasmányért jöt­tek: Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjéért és Csokonai Do­rottyájáért. Egy éve olvasói a könyvtárnak, illetve, mint máso­dikosok, most lépnek a második esztendőbe. — Ki szerettette meg velünk a könyvet? Még általános iskolás korunkban Tímár László, a hunyai könyvtáros, aki egyben ott, Hu­­nyán a tornatanár is — válaszolják szinte egyszerre, amikor megkér­dezem, majd „panaszkodnak”, hogy nagyon sok a kötelező olvas­mány, holott ők mást is szeretné­nek olvasni. — De amikor kimenőnk van, s olyan az idő, hát kedvenc íróink könyveit forgatjuk. népdalait szólaltatják meg, s úgy tervezik, hogy még az ősszel be­mutatkoznak a községi művelődé­si otthonban nyilvánosan. A cite­­razenekar a tótkomlósi szlovák népi együtest is kíséri majd ven­dégszereplésein. Színháztudományi világkongresszus A soron következő X. színháztu­­dományi világkongresszust 1963. júniusában rendezik Varsóban. A kongresszuson 50 országból mint­egy 200 szerző, rendező, színmű­vész, kritikus és színháztörténész vesz részt. (A „ContemporanuT’-ból) — Melyek lennének azok? — A klasszikusok, aztán az újak, maiak közül nagyon szeretjük a pettyes sorozatot, a csíkos soroza­tot, Fehér Klára, Gergely Márta, Szabó Magda, Thúry Zsuzsa regé­nyeit. Nagyon tetszett Petinszká­­ja: Lángol a tenger és Lev Kaszil­­nak Az egyetlen szerep és a Hó­királynő című regénye. Az „interjú” után a folyóiratáll­ványhoz lépnek: nézelődnek, ol­vasgatnak. Látom: a Nők Lapja, a Film Színház Muzsika s az Élet és Irodalom melegszik meg leg­jobban a kezükben. — Általában mit visznek, mit olvasnak a fiatalok? — fordulok a könyvtároshoz. Pillanatig sem vesződik a válasszal, hiszen jól is­meri a „népét”: — A kötelező olvasmányokat mindenképpen viszik és azonkívül ami csak nekik való. Ahogy ha­ladnak a 18 éves kor felé, persze egyre jobban olvassák a szerelmes regényeket is. A fiúk sok techni­kai vonatkozású könyvet kölcsö­nöznek ... Közben a két kis gimnazista abbahagyja az olvasást, fogják a Dorottyát, s a Csongor és Tündét, s indulnaik kifelé. Köszönés köz­ben az ajtónál visszafordulnak, s mintegy kiegészítésül mondják: — Tímár Máté írásait is sze­retjük! Teljesen megértem őket: nem­csak ízesen ír, hanem kicsit földi­jük is, hiszen endrődi „gyerek”. H. R. Problémák Vannak problémák mindenütt. Kisebbek, nagyobbak — de van­nak, és ha tagadnánk ezeket, az sémiképpen sem lenne előre, jobb­ra mozdító cselekedet. A problé­mák, a megoldásra váró kérdések az orosházi kommunista pedagó­gusok nemrég tartott küldöttvá­­lasztő taggyűlésén is szóba kerül­tek. Egyet ragadunk ki közülük. Az orosházi pedagógusok szak­mai képzése nem teljesen megol­dott. Nincs meg a szükséges össz­hang a szakmai és a politikai kép­zés között, sőt: az önképzés egyé­ni formái sem hódítanak még úgy, ahogy kellene. Ezt a problémát el­sőnek a beszámoló említette. Nem is maradt válasz nélkül, mert hoz­zászólásaikban többen kitértek rá. Általában a kommunisták példa­­mutatásának jelentőségét hangsú­lyozták, és nem fukarkodtak a bí­ráló szóval. Említették, hogy az is­kolai pártcsoportok sokat tehetné­nek, hogy a továbbképzések szín­vonala javuljon, és egyáltalán: sokkal szervezettebb legyen, mint eddig. Politikailag és szakmailag magas képzettségű pedagógusok nélkül az oktatási reform, melynek fő célja a szocialista Iskola meg­teremtése: nem valósulhat meg maradéktalanul. Akik a szakmai, politikai képzés jelentőségét ezzel aláhúzva bizonygatták, kitűnőre „vizsgáztak” korunk ismeretéből, a korszerű pedagógiai gyakorlat és az Iskolareform elválaszthatat­­lanságának felismeréséből. A prob­léma megoldása azután a dolgok részkérdése, bár legfontosabb ol­dala. Az orosházi kommunista pe­dagógusok értekezletén nem fe­­csérlődött az idő általánosságokra, így aztán erre is gondoltak, és el is mondták véleményüket. Amikor többen a kommunista öntudatra hivatkoztak, jól tették, és világo­san zárták le a kérdést: „Minden­ki érzi, mit kell pótolnia!” Ez így igaz, hiszen a pedagógia tudomá­nya is állandóan fejlődik, és ki szeretné, ha egyszer azt mondanák rá: „Eljárt felette az Idő...” És ezt minden bizonnyal egyetlen eset­ben sem az illető életkorára érte­nék... Citerazenekar alakult Tótkomlóson A „kötelező" és a „nem kötelező" Két diáklány véleménye az olvasásról a gyomai könyvtárban S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents