Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-18 / 244. szám
M02. október 18. 3 Csütörtök Hogy nagybetűvel írhassák a szót... Több és jobb takarmányt az állattenyésztéshez A nemes, szép emberi egyszerűség költészetével találkoztam a minap... Mit tagadjam: nem fedeztem fel azonnal. Valami rendkívülit, egyedülállót kerestem a gépállomás női adminiszitrációp brigádjának gyűlésén, amelyet az egyik tagjának otthonában tartottak meg. Hiába, gyakran így van ezzel az ember, hiszen a mai forradalmi kor sorozatos nagy győzelmei tévén immár vérünkké vált, hogy figyelő tekintetünket leginkább a magasságok és a nagy távolságok vonzzák... De amikor a meghitt otthonos környezetben az emberség meleg légkörében hallgattam a brigád életéről, munkájáról elhangzó szavakat, tarsolyom lassan megtelt a mindennapi élet apró aranyforgáesaival. És valójában most ismertem meg a brigádot. Megtudhattam, hogy a megalakulás óta elitéit mintegy öt hónap alatt sok oéllcitűzésiük megvalósult s valamennyien emberileg jóval többek lettek. Az eredmények, amelyeket a brigád tagjai az emberré válás útján elértek, számukra különösen sokat jelentenek, mert csak ők tudják igazán, hogy „honnan jöttek”. Mint őszintén elmesélték:, régebben szinte mindennapos volt közöttük a veszekedés, semmiségeken összezördültek, s ha ketten együtt voltak, témájuk leginkább egy harmadik vagy negyedik társuk szapulása volt. Ezért, amikor szép szándékukat kifejezték, a gépállomás központjában dolgozó férfiak megmosolyogták őket, hiszen jól ismerték korábbi rendszeres ellentéteiket. S ezért nem nagyon hitték, hogy ezután másképpen lesz. A hét nő csak ennyit mondott: majd meglátjuk. S mi történt azóta? Túl azon, hogy a szocialista cím elnyerésének egyéb feltété* főit — a tanulást, a társadalmi munkát, a napj teendők minőségi és határidős elvégzését rendszeresen teljesítik —, legboldogftóbb számukra az, hogy a néhány hónap alatt testvérileg öszszeforrtak, és sokoldalúan segitik egymást. Ha például valamelyiküknél torlódás mutatkozik a munkában, a többiek mellé állnak és segítenek pótolni a lemaradást, De nem késik a szükséges emberi támogatás az otthoni gondok, s a lelki problémák orvoslásában sem. örülnek, hogy megszűnt a pletyka, az áskálódás. Ha valaki olykor közülük elveszti a fejét, idegeskedik, mérgelődik, a brigád más tagjai csak ennyit mondanak: „szoc. brigád”. Az illető erre megköszöni a figyelmeztetést. Tehát felnőttek a kritikához is. És ma már az egykor kételkedő férfiak belátják, hogy tévedtek. S a tények is örvendetesen bizonyítják annak a szép mozgalomnak emberformáló erejét, amely mindjobban elterjedt társadalmunkban, s amelynek célja, hogy egyre többen írhassák nagybetűvel a szót: Ember! Sz. Farkas Lajos Megyénk második ötéves tervében többek között célul tűztük ki az állatállomány számának és minőségének növelését is. Jelenleg ugyanis megyénkben az állattenyésztést az alacsony hozam és a magas önköltség jellemzi, kevés száma mellett. A magyar tarka tehenek tejhozama például ezer literrel kevesebb, mint amennyire ez a fajta képes. A sertések hízlalási ideje 14—15 hónap, holott megfelelő takarmányozással 8—10 hónap alatt 106 kilogrammra lehetne hizlalni. A tyúkok tojástermelése az elérhető 130—150 darab helyett évente mindössze 88 darab. Amint látjuk, rendkívül nagyok az előttünk álló feladatok, de megoldhatók megfelelő takarmány biztosításával és az állatok jobb gondozásával. Az állatállomány hozamainak magas önköltségét elsősorban a takarmányozási és a tartási költségek okozzák. Az a baj, hogy nem megfelelő megyeszer te a takarmány mennyisége és minősége, de az összetétele sem. Túlságosan kevés fehérjedús takarmányt termelünk. Nagy hiány van például borsóból, szójából és más magas fehérjetartalmú takarmányokból. I különböző takarmányokat az eddiginél sokkal jobban kell a jövőben hasznosítanunk, s jobban kihasználnunk a takarmányozási lehetőségeket. Például a kukorica és a cukorrépa tarlójának legeltetése is jelentősen enyhítheti a takarmányhiányt, de ezt úgy kell megoldani, hogy egy-egy tábla legeltetése ne hetekig, hanem egy-két napig tartson. Megfelelő számú állat kihajtása mellett ez biztosítható is. A kukoricaszár silózása még nem múlta idejét. Igyekezzünk minél többet tá-•ŐMMHMHIMHHIHtMltMMmomHMIMHimiilttMttlIHHHItimiOMHHtlttMlltlMHHNMMHMHtMtHtMIMMMIMItttMl»« Aratják, csépelik a rizst Jó érzés októberben is cséplőgépet munkában látni, s azt, hogy mellette szaporodnak a rizzsel tele zsákok. Kovács Lajos etető Szujó Piroska kévevágó, s a többiek is szívesen, örömmel csépelnek. Örömük nagyobb lenne, hogyha 20 mázsa körüli termést adna az egész telep, mint amennyit a 20 hold új telep ígér. Annak a termését vetőmagnak jelölték ki, A többi bizony elég gyomos. Balogh György rizsaratók azt mondják, hogy ennek oka a tavaszi nagy szél is, amely kifújta a földből a magot. Miközben mindent megnéztünk a szérűn, beszélgettünk a cséplőszekrényt üzemelő traktor vezetőjével, Gyuricza Lajossal is. Feltűnt, hogy az Autóközlekedési Vállalat egyensapkáját viselte fején. Elmondta, hogy sokáig Pesten volt tehergépikocsivezető, de aztán mint mindenki, aki elkerül a falu. jából, hazavágyott. Nem bánta meg, hogy a pesti teherkocsi helyett, traktort választott a Gyomai Gépállomáson, mert 200 forinttal többet keres, s ráadásul odahaza sokkal cácsóbb a megélhetés. Dávid Imrével, az endrődi Dózsa Tsz főagnonómusával mentünk ki a szövetkezet határába, ahol a rizs utoljáit aratták, csépelték és tisztították. Az idén hatvan holdon termelt rizst az endrődi Dózsa Tsz, s már szeptember 24-én hozzákezdtek az aratáshoz, október 4-én pedig a csépléshez. A termés sajnos nem a legjobb, csak 12 má. zsa holdanként. Dávid Imre ezt azzal indokolja, hogy egyrészt későn tavaszodott, aztán meg a rizs kétharmada régi telepbe került, s bizony alaposan elgyomosodott. A vetés sem sikerült valami jól: ritkán kelt a rizs. Farkas Imre és A gyomot az öreg rosta sem tudja megfelelően kiszedni a rizsből, s emiatt bosszankodik is Balogh Lajos, id. Valuska Mihály és Fekécs Mátyás, akik a rostával dolgoznak a cséplés megkezdése óta. rolni ebből is. Egyébként a silózás biztos módszere a különböző takarmányok tárolásának. A széna egy-két év alatt elveszíti vitamin- és ízanyagainak jó részét, de a gyökérgumós takarmányok is elveszítik tápanyagtartalmuk felét a tél végéig. A silótakarmányok viszont 15 évig is megőrzik tápanyag- és karotintartalmukat. Az elegendő takarmánykészlet biztosításának feltétele az is, hogy teljesen használjuk ki a takarmánytermő területeket, úgy is, hogy az őszi takarmánykeverék helyére május végén már másodnövényt vetünk. Az augusztus és április közt szabadon lévő földjeinkbe vessünk repcét rozzsal és őszi árpával, hogy a juhok és — lazább talajokon — a szarvasmarhák is legelőt nyerjenek az őszi, tél eleji hónapokban. Az állattenyésztés számára nagy kihasználatlan tartalék a legelő. A legelő zöld füvének minden kilogrammjában 2,7 százalék fehérje, vagyis 160 gramm keményítőérték van. Ez fedezi a tehenek és a fejlődő növendékállatok fehérje-igényét. Használjuk ki a legelők öntözésének lehetőségét, mert egy hold öntözött legelőről évente tehenenként 3800—4000 kiló tejet lehet termelni literenként mindöszsze 70—80 filléres takarmányköltséggel. R szemestakarmán» -szükséglet biztosításéra lehetőleg minél nagyobb területen hibrid kukoricát termeljünk. A regi kukoricafajták fehérjetartalma ugyanis csak 7, a martonvásári egyes hibridé pedig 9 .százalékos. Több tízezer holdas kukoricavetés-területen ez a két százaiéit különbség óriási mennyiségű fehérjét jelent, S elsősorban a fehérje termelésén kell legyen a jövőben a hangsúly. Ezért igyekezzünk minél több borsót és szóját is termelni, ezeket a növényeket keverékként is vethetjük. Példák százai bizonyítják a keverék-takarmányok etetésének rendkívüli előnyeit, azt, hogy nem ritka a 30—35 százalékos értékesítés sem az ilyen takarmány ból. Természetesen nem elegendő csak megtermelni a takarmányt, hanem igyekeznünk kell azzal gazdaságosan is bánni. Sajnos nálunk leginkább csak februárban kezdődik a takarmánnyal való gazdálkodás, amikor már szinte kiürülnek a górék és a magtárak. Törekedni kell arra, hogy minden szövetkezetben takarmányszabvány alapján történjen az etetés és úgy, hogy megfelelően él legyen osztva a készlet. Természetesen a takarmányra nemcsak akkor kell gondolni, amikor azt etetnünk kell, hanem már a vetésterv készítésekor. Igyekezzünk úgy kihasználni a takarmány termő területeket, hogy ne az állatállorpányt kelljen a takarmánykészlethez igazítani, hanem fordítva. Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem. hogy sok mulasztás tapasztalható a megtermelt takarmányok tárolásánál és megóvásánál. Helyenként szinte huszadrangú feladatnak számít a kazlak tetejezése, a magtárban tárolt gabona forgatása, a magtári kártevők elleni védekezés, pedig a takarmányok megóvása nagymértékben elősegíti az állatállomány áttéleltetését. Gajdács György, járási tanács mg. • oszt. vez. Gyoma Az elnöknek is van cirok és cukorrépa-területe Csak rövid időre látogattuk meg Forgó Imre elvtársat, a csanádapácai Haladás Tsz elnökét, hogy hírül adhassuk: hogyan halad náluk az őszi betakarítás és a vetés. — Most teljes erővel a 460 hold közös és a 240 hold háztáji kukorica törésén dolgozunk — újságolta Forgó elvtárs. A háztáji kukoricának már 90 százalékát letakarítottunk, a közösből pedig 140 holdat. Négy nap óta a fogatok zöme a háztáji területről hordja a szárat, mert a tervezett 500 hold búza egy része abba a földbe kerül, ahol az idén a háztáji kukorica volt. — Vetettek már búzát? — Eddig 120 holdon került földbe a búza. Nehéz a magágykészítés. Ügy határoztunk, hogy a kukoricaföldet nem szántjuk fel, hanem egyszer hosszában, egyszer keresztben megdisztillerezzük, s aztán meggyűrűshengerezzük. így vetettük el a 120 hold őszi árpa és a 20 hold takarmánykeverék egy részét is. — A cukorrépát nem szedik még? — Még csak 28 holdról szedtük fel a termést, ahova árpát vetettünk. A többire ezután kerül sor. Én is megyek majd szedni... — Hogyhogy? — A tavasszal úgy határoztunk, hogy az elnöknek is, az agronómusnak is, a könyvelőknek is és a kocsisoknak is vállalniuk kell egyenként 400 négyszögöl cukorrépát és 400 négyszögöl cirok területet egyelésre, kapálásra és betakarításra. Az 52 nyugdíjas közül is többen vállaltak ilyen területet, úgyhogy 32 hold cukorrépát és 32 hold cirkot tesz ki az, amit a függetlenített vezetők, a fog'atosok és más nem hivatásos növénytermesztők művelték és takarítanak be. — Talán kevés a dolgozó szövetkezeti gazdák száma? — Nem kevés. 265 dolgozó tagunk van. Azért osztottuk el a területet, hogy idejében be legyen fejezve a sok egyelni- és kapálnivaló, mert a 460 hold kukorica, a 80 hold cirok, a 120 hold cukorrépa mellett 65 hold hagymánk is volt, s ráadásul 70 holdon kertészkedünk az idén. Idejében sikerült minden növénynek a munkája. Sajnos mégis nagy a jövedelemkiesés. Például búzából holdanként 5 mázsával, kenderből 52 ezer forint értékűvel termett kevesebb. — Kevesebb jut munkaegységre, mint amennyire számoltak? — Egy kicsit eltúloztuk az egy munkaegységre jutó jövedelem tervezését, s most mintegy tíz forinttal kevesebb, körülbelül 36— 37 forint jut. De ez nem okoz elégedetlenséget a szövetkezeti gazdák körében. Tudják, hogy az időjárás okozta a nagy tervkiesést. — ki —
