Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-18 / 244. szám

-1963. október 18. 2 Csütörtök BIZALOMMAL tünkből az ellentét, újak is jelent. | Búcsú Domsik András eivtárstél "j Mindenki, aki ismerte Domsik András elvtársat, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának munkatársát, hitetlenkedve és megdöb­benéssel fogadta halálának hírét. Néhány napja még itt élt közöttünk, dolgozott. A munkát na­gyon régen, még gyermekkorában kezdte. Pedig szeretett volna akkor is tanulni, de kenyeret kellett keresni. Hosszú évekig dolgo­zott a békéscsabai postán, egyik szervezője, karnagya volt a Pos­tás Zenekarnak. S mint kommunista, nemcsak a hivatali feladatok­ból, a társadalmi munkából is kivette részét. Társadalmi munká­ban látta el évekig a Postás Szakszervezet megyei bizottságának titkári tisztét. Két esztendeje függetlenítették, egy éve a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa mellett m űködő társadalombiztosítási bi­zottság elnöke lett. Közben a szakmaközi bizottságokat is szervez­te, segítette. Aki csak ismerte, szerette. Az emberek bizalommal keresték fel gondjukkal, bajukkal, kértek tőle tanácsot. Mindenkihez szí­vélyes volt. Örök-vidám embernek ismerték, akinek mindig volt jó szava munkatársaihoz, s azokhoz, akikkel munka közben találko­zott. A múlt héten csütörtökön egymás mellett ültünk egy értekez­leten. S most nincs többé, elragadta a kegyetlen halál. Pedig na­gyon szeretett élni, dolgozni és tanulni. Néhány hónap múlva kéz­be vehette volna az átvirrasztott éjszakákkal megérdemelt közgaz­dász-technikusi oklevelet. Mert a tanulásról sohasem mondott le. A halál — hivatása, munkája közben, 43 éves korában ragad­ta el. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa saját halottjának tekinti. De saját halottjuknak tekintik mindazok, akik ismerték és szeret­ték Domsik András elvtársat. P- P. London kontra Washington A fegyverek visszalőhetnek... IJontosan nem lehet lemérni, r mennyivel fejlődnének gyor. Babban a termelőszövetkezetek, ha a gazdák a régi társadalmi viszo­nyaiktól még megmaradt ellenté­teiket egyszeriben átfordítanák a teljes bizalomra, az új alapokon nyugvó bizalomra, mely kizárólag a szövetkezet iránt tanúsított hű-De ha nem is lehet megmérni a bizalom teremtő erejét, következ­tetni előnyeire mindenesetre le­het. Éppen ezeknek az előnyök­nek, felismerése vezeti azokat a szövetkezeteket, ahol nagy gondot fordítanak a gazdák közötti biza­lom mielőbbi megteremtésére, ápolására. Igyekeznek megszüntet, ni a régi osztályrétegződésekbol fakadó ellentéteket, hogy ezáltal olyan energiákat szabadítsanak fel, mélyek az együttműködésben bőven gyümölcsöznek. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy — miután a gazdasági életben sikerült elsöpörni azokat a korlátokat, melyeket a magántu­lajdon és a kisárutermélés emelt a múltban a parasztság különböző rétegei közé —, most azon mun­kálkodunk, hogy az emberek tu­datában, érzéseiben is leomolja­nak ezek a gátak. A VITI. pártkongresszus irány­" elvei ezzel a kérdéssel fog­lalkozva a következőket állapítják meg: „A termelőszövetkezeti mozga­lom győzelme után a szövetkezeti tagok megítélésének fő mércéje a közösség javára végzett munka. A termelőszövetkezeti tagságnak a korábbi rétegeződés szerint való megosztása csak kárt okoz, mert táplálja a volt szegényparasztok, középparasztok és kulákok, a „ré­gi” és „új” tagok közötti bizal­matlanság maradványait, akadá­lyozza a szövetkezeti parasztság egységbe kovácsolódását.” E sorok igazát az életben nap mint nap tapasztaljuk és arra is bizonyságot kapunk, hogy nem kevés türelmet és erőfeszítést igé­nyel ez a harc. Nehéz az egykori cselédnek, de a másik oldalnak sem könnyebb. Még ma is gyakran hallani az ellenkezést. „Nem le­szek én egyelvű azzal, akinél bé­res voltam'’ — mondja az egyik; „Az a volt agrárproletár nem tud megbocsátani, ahhoz egy új nem­zedék kell...” — mondja a má­sik. S nehogy elfogyjon az éle-Zsebtolvajok „Közös Piaca" A Scotland Yard hivatalos folyó­irata örömmel állapítja meg leg­utolsó számában, hogy a zsebtolva­jok jelenlegi generációja nem na­gyon ért a „mesterségéhez”. A szakértők véleménye szerint aj fiatal tolvajok között csupán né­hány „tehetség” akad, aki munká­jába „új színt, új ötletet tud1 bele­vinni”. de a többségnek igen kor­látozottak az adottságai, hiányos a technikai képzettsége. Szerencsére, folytatja nem kis szarkazmussal a brit rendőrség köz­­löhye, az Európai Közös Piac a tol­vajok módszerének tökéletesítését is magával fogja hozni. „Az egyre szorosabbá váló kap­csolatok Európa országai és a brit szigetek között az alvilág kapcsola­tát is szorosabbra fűzik. Feltehető, hogy a zsebtolvajok tehetségtelen­­sége ha többet nem is, de a közép­szerű színvonalat el fogja érni.” Az angal rendőrség komoly szervezet, de azt nem várta volna senki sem, hogy ilyen gondosan foglalkozzon aa Európai Közös Pi­ac várható kihatásáról a betörök és gengszterek világában. Még akkor sem. ha figyelembe vesszük, hogy a tanulmány megállapítja, nem a tolvajok vannak a rendőrség miatt, hanem fordítva. íSz. U) keznek! Nemreg egyik termelőszö­vetkezetben valaki kifogásolta a gyűlésen, hogy nem tesznek kü­lönbséget a régi és az új ta­gok között. Olyan gazdát tettek mezőőrnek, aki nemrég lépett a szövetkezetbe és középparaszt vol t... A régi keletű és új ellentétek, s ezek alapján keletkezett bizalmatlanság akadályt gördít a fejlődés elé, nehezíti azoknak az irányelveknek a megvalósulását, melyek a parasztság egyesült al­kotóerejének teljes kibontakozta­tását tűzik ki célul. Pedig nagy szükség van minden alkotóerő fel­tárására. A parasztság legsajáto­sabb érdeke, hogy a még létező el­­lenszenvező érzéseket mielőbb fel. váltsa a bizalom érzése. Ez termé­szetesen nem megy végbe máról holnapra. A józan ész, a logika megütközik az érzelemmel. A vér­ben -benne van a régi érzés, szo­kás. A büszkeség és a sértett ön­érzet még tüzel, de a fejekben, s a szívben már ott van a közös mun­ka alapján egyre erősödő bizalom is. Kérdés, megelégedjünk-e csak annyival, hogy időt hagyunk az időnek vagy tehetünk ennél töb­bet is. Okos dolog-e „tartani a frontot”, ahogy egyik gazda meg­jegyezte, az új nemzedékre bízni a dolgot vagy már a mai nemze­dék, beleértve az idősebbeket is, sikeresen kibontakoztathatják a szoros együttműködési készséget? Az bizonyos, a makacs, régi ke­letű sértődöttség, a bizalmatlanság egymás iránt nem hoz a paraszt­ság konyhájára semmit, csak visz onnan. A magántulajdon átka veri még ezzel is azokat, akiket amúgy is megkínzott már a „farkastör­vény”, amikor kizsákmányolókra és kizsákmányoütakra, szegények-Szanaa (MTI) Az AP jelentése szerint Szala! jemeni miniszterelnök kedden a főváros környékén katonai be­rendezéseket szemlélt meg, majd útjáról visszatérve rövid rádió­­nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy Jement újabb agresszió fe­nyegeti, de a három hete megszü­letett köztársaság elég erős, hogy bármilyen agresszort visszaverjen. Észak- és Kelet-Jemenben a köz­­társasági csapatok megtörték a monarchisták minden ellenállását — mondotta. A Reuter arról tájékoztat, hogy Mohamed Nouman közigazgatás­­ügyi miniszter Anglia felelősségé­ről nyilatkozott. Rámutatott, hogy Anglia Jemen első számú ellensé­ge, veszélyesebb Szaud királynál és a trónkövetelő Hasszán herceg­nél. A gyarmatosítók erőfeszítései azonban kudarcra vannak kárhoz­tatva, nem kényszeríthetnek Je­menre senkit. Anglia jobban ten­né, ha a saját ügyeivel törődnék és hagyná, • hogy a jemeni nép építse hazáját — mondotta. Adeni megfigyelők szerint jeme­ni részről ez volt a legközvetle­nebb és legélesebb angolellenes bírálat. Washington Az AP washingtoni jelentése azt mutatja, hogy az Egyesült Ál­lamok még most is vonakodik, vár Jemen elismerésével. Lincoln White, a külügyminisztérium szó­vivője sajtóértekezleten közölte, hogy „még nem szereztek kellő áttekintést a helyzetről” és ezért nem tudnak dönteni. A jemeni kormány nem hivatalo­­| sau már több ízben is jelezte, szí­ré és gazdagokra darabolta a tár­sadalmat. Akik belátták, hogy az eltűnt társadalomhoz való ragasz­kodás embertelenség és szégyen, akik belátták, hogy ez a mai tár­sadalom, a szocializmus nyújt em_ berj életet és szabadságot, akik belátják ezt és őszintén a szocia­lizmus mellé állnak, tekintet nél­kül előző viszonyaikra, bizalmat érdemelnek, mint ahogyan bizal­mat és megbecsülést érdemelnek azok a tömegek is, melyek vállal­ták az új társadalom kialakításá- Iban az előőrs szerepét. A megértés és a bizalomkere­** sés útján gyorsabban lehet haladni, s a legyorsabban és a legbiztonságosabban a közös mun. ka alapján születik meg ez a biza­lom. Azokban a termelőszövetke­zetekben. ahol jól gazdálkodnak, ott már most alig találni régi rétegeződésből eredő bizalmatlan­ságot. Tele padlással a fejük fe­lett nyíltabb szívvel barátkoznak, forrnak össze a gazdák csoportjai. Ahol viszont gyenge, nem egysé­ges a vezetés, bizonytalan a ter­melés, ott bűnbakot keresnek és leginkább találnak is, a volt kö­zépparasztok a volt agrárproletá­roknál, amazok meg emezeknél. A „régiek” az „újaknál” és viszont Történetesen az egyik községben bizonyos volt nagygazdákat okol­tak a sikertelenségekért, s csak akkor derült ki, hogy nemcsak hogy kulákok nem voltak a meg­nevezettek, de éppen a legdolgo­sabb gazdákról van szó, amikor az is kiderült, hogy éppen azok bizalmatlankodtak, akik a legke­vesebbet dolgoztak a közösségben. Nem ilyen utakon, hanem a kö­zös és hasznos erőfeszítések alap­ján születik a bizalom, erősödik a szocialista parasztság egysége, hí­vesen látná, ha az Egyesült Álla­mok diplomáciaiig elismerné. Jemen szeretné elérni, hogy az Néhány nappal ezelőtt Roswell Gilpatrick amerikai hadügyminisz­ter-helyettes befejezte bonni tár­gyalásait és hazautazott Washing­tonba. Útjának eredményeivel határo­zottan elégedett volt a miniszterhe­lyettes. Táskájában olyan szerződést vitt. amely 1,2 milliárd dollár érték­ben amerikai fegyver-megrendelé­seket tartalmazott a Bundeswehr, a nyugatnémet hadsereg részére. Az amerikai „nagy-sajtó” egyértelmű­en „sikernek” nevezte Gilpatrick útját. amerikaiak ne támogassák Szaud-' Arábiát és a trónkövetelő Hasszán herceget. ni lapok kígyót-békát kiáltottak Gilpatriokra ée az Egyesült Álla­mokra. az az angol harag, amelyet eddig Is csak a legnagyobb diplo­máciai ügyeskedés tudott valahogy a felszín alatt tartani — most vül­­kánszerűen magasra tört. Jellegzetesen kapitalista viszály­ról van szó: fegyvereladások körüli konkurrencia-harcról. „Ideje lenne végre — kiált most-már leplezetlen dühvei a brit gazdasági körök egyik szócsöve, a Sunday Telegraph — hogy minőségüknek megfelelően kezeljék az angol fegyvereket és szembeszálljanak a NATO-ra és Bonnra nehezedő amerikai nyomás­sal.” A Time című tekintélyes ame­rikai hetilap pedig kaján „tájéko­zatlansággal” így ír: „Úgy tűnik, mintha nézeteltérések merültek vol­na fel a NATO és a Bundeswehr fegyverellátásának forrásai kö­rül” ... A brit bosszankodás akkor kezdő­dött, amikor Bonn a sokkal korsze­rűbb angol ajánlatok ellenére nagy tételt rendelt az újjászervezett Luft­waffe (a hitleri légierő neve. A szerk.) számára, a már abban az időben elavultnak tekintett F—84- es amerikai harci gépekből. Aztán sorozatosan jöttek az- eddig nagy­­nehezen eltitkolt, de most napvilág­ra került összetűzések. Bgy esztendővel később London lelkesen és az üzlet biztos remé­nyében ajánlotta fel Bonnak a Lan­­cashireben előállított ' vadonatúj tan-kmodelljét. — de a nyugatnémet kormány megköszönte a szíves fi­gyelmet — aztán amerikai M,— 48- as tankokat rendelt... 1959-ben következett be az együk legnagyobb összecsapás. Anglia Lightning típusú léglökéses vadász­gépei állottak szemben az Egyesült Államok Lockheed F—104 G típusú gépeivel. A rendelést — 780 millió dollár értékben!!! — az amerikaiak kapták meg. Amikor két hónappal ezelőtt Ame­rika Sergeant típusú rakétái ismét ..kiütéssel” győztek az angol Blue Water felett a bonni szorítóban, Angliában megtört a hallgatás jege. Stephen Hastings konzervatív kép­viselő felállt a parlamentben és el­mondta: a nyugatnémet döntés mi­att Anglia „százmillió fontot dobott ki az ablakon”. Ahányszor valami­lyen fegyverfajtában megelőzzük az amerikaiakat — tette hozzá Has­tings — megjelennek Washington emberei, és fenyegetésekkel . meg­győzik Bonnt vagy a NATO-ilie­­tékeseket, várják meg az ő gyárt­mányuk elkészülését.” Gilpatrick elégedett. Anglia dü­hös — Bonn pedig kedélyesen dör­zsölheti a kezét. Hiszen pontosan az történik, ami a két világháború kö­zött: a két legnagyobb nyugati ha­talom verseng a revansvágyó Bun­deswehr felfegyverzéséért. Harmatit Endre ségre és a közösségben végzett munHára támaszkodik. data. Boda Zoltán Ugyanakkor a legnagyobb londo-Szalal és Nouman nyilatkozata Újabb agresszió fenyegeti Jement Szanaa: A királyi palota, szétrombolása előtt. A felvétel a forrad lom első óráiban készült. (MTI Külföldi Képszolgálat)

Next

/
Thumbnails
Contents