Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-16 / 242. szám
IKS. október 16. 5 Kedd Néptelenedés Ez Is Kovácsháza arcképéhez tartozik. A természet növesztette fák szinte eltakarják a templomot. Túlnövik! Az ajtók kilincsei rozsdásak, az ndvar pedig valóban az őszt jelképezi: a faleveleket senki sem zavarja lábnyomaival. Mondják is: kevesen járnak már ide segítséget kérni, inkább oda mennek szembe — a tanácshoz. Ilyenek, s mind ilyenebbek lesznek a kovácsháziak: jobban szeretik a kézzelfogható támogatást. Sehogy sem vág össze a két kép. Egy modern autóbusz-végállomás, s egy korhadt pad. Mi sem bontottuk volna* meg a harmóniát — ha a valóságban is nem így lenne: a tér sarkán nagyvárosi stílusban váróépítmény, az elhanyagolt téren pedig roggyant hátú padok. Kerülik is a kovácsháziak! Mert mégiscsak furcsa az őszt illusztráló padokon bizonytalanul ülni, s közben „várost” látni... Apróságok, de mégis a falu arcképét mutatják ezek az érdekességek, A nagy egésznek éppen olyan részei, mint az új iskolák, a hatalmas kultúrpalota a fürdő és a termelőszövetkezetek magasodó épületei. Ezek az apróságok is jelzik a fejlődést, s mutatják a tennivalót is. Sokan tartják, hogy a községben semmi érdekes nincs, csak utcák és házak. Meg, hogy mind egyforma. A megörökített pillanatok is bizonyítják, hogy nem minden falu ugyanaz. Ezek nagyon is megyénk déli járási székhelyének, Mezőkovácsházának sajátos „vonalai”. Utcai idill A világért sem szeretnénk megbántani a két asszonyt — bár, azt hiszem egyikük még hajadon/De valamit mégis: amíg mi jártuk az utcát, s kerestük a lencse elé valót, ők ugyancsak rótták az utcákat. Ez valóban nemcsak mezőkovácsházi kép. Ugye ismerős a csabaiaknak is meg a más helységbelieknek is. De mégis Kovácsházán készült. Varga József bácsi a 63 évével őriz egy kerékpárt, szemben, az utca másik oldalán pedig, fiatal legénykék — ránk nevetnek, s a kerékpárt a fához támasztják... No, csak jöjjön a rendőr... Nem is a mi dolgunk, hogy megkérdeztük volna őket: miért nem tetszenek inkább valahol munkát keresni? Jobban élne úgy a család. Nem a mi dolgunk, annyit mégis sejtünk, hogy Kovácsházán is többet lehetne törődni a cigány lakossággal. Hasznos ez a cigánycsaládoknak is, meg a falunak is. Varga Tibor Foto: Kocziszky László Nemrég kapott a kovácsházi mentőállomás új mentő-kocsit. Eddig egy gépkocsival siettek a bajba jutottak megmentésére, e hónap elsejétől már kétszeres a gyorsaság. Kár, hogy keveset tudtunk meg a mentőállomáp vezetőnőjétől. Valamilyen rendelet köti még mindigj hogy a sajtónak bármiről is nyilatkozhasson. Pedig emberszerető szolgálataikért sokszor megérdemelnének néhány nyilvános szót. Meg is szegjük a szabályt. Sok-sók ember kívánságát tolmácsoljuk a kovácsházi mentőknek, akik a csabaiak után a legnagyobb területen végzik munkájukat: köszönet áldozatkészségükért. Ellentét a főtéren Tovább korszerűsítik a szeghalmi iárási TBC-íntézetet — Megkezdik a gimnázium Október 13-án tárgyalta az 1963. évi járási költségvetést és a községfejlesztési tervet Szeghalmon a járási tanácsülés. Kurucz József pénzügyi osztályvezető beszámolója foglalkozik az elmúlt években tapasztalható fejlődéssel és az 1962. évi eredményekkel is. Eszerint 1958-ban öszszesen 22 440 200 forintot fordítottak állami költségvetésből a járás fejlesztésére, 1962-ben pedig már 38 milliónál több volt az előirányzott összeg. Ebből jutott a járási TBC-intézet bővítésére, korszerűsítésére is. A régi kályhák helyett az idén már központi fűtéses, meleg szobákban lehetnek a betegek. A járási szociális otthon lakóinak is kényelmesebbé tették az otthonukat. Újjáépítették és korszerűsítették, s erre a költségvetésből 800 000 forintot fordított a tanács. A szociális otthon korszerűsítése és bővítése összesen másfél millió forintba került eddig. Száztízezer forintos költséggel tatarozták az idén a szeghalmi leánydiákotthont, mely már több évtizede igen elhanyagolt állapotban volt. Elkészült a vésztő—körösújfalui bekötőút is, melyre 1,5 millió forintot fordítottak. A járás községeinek fejlesztésére 1963-ban 40 000 forintot fordítanak az állami költségvetésből. Továbbfejlesztik a járási TBC-intézetet, s erre 250 000 forintot terveztek. Jövőre többet törődnek Szeghalmon és Vésztőn a hidak felújításával. A tervben hárommillió forintot szántak erre, öt-Téli plüss férfizoknikat gyártanak a Gyulai Harisnyagyárban A Budapesti Harismyagyár gyulai telepén plüss, beiül bolyhos gyapjú, kívül sima pamut férfizóknik kötését kezdték meg. A meleg zoknikat főleg bányászoknak és téli munkát végzőknek készítik. Az utolsó negyedévben egyelőre 18 ezer párat kötnek, s majd a jövő év első negyedében gyártják nagyobb mennyiségben, főleg szovjetunióbeli megrendelésre. A telelőn megrövidíti az életet „A telefon negrövidíti az életet”. — Erre a megállapításira jutottak az amerikai orvosok beható vizsgálatok alapján. Azt tanulmányozták, hogy különböző napszakokban és éjnék idején milyen hatással van a telefoncsengés az embert testre és lélekre. Vizsgálataik során az alábbi főbb következtetésekre jutottak: a telefoncsengés megszakítja az emésztési folyamatot; előidézi a véredények görcsös összehúzódását, tehát megakadályozza a normális vérkeringést és idővel szívbántalmakat okozhat. Az idegrendszert is károsan megterheli. Megítélésük szerint a telefon átlagosan három évvel megrövidíti az ember életét. építését Körösladányban — százezret pedig az iskolák rendbehozására, bővítésére. Igen hasznos és fontos a tanulóképzés, melyre az állami költségvetésből 564 500 forintot terveztek be. Ebből 104 ipari és 152 mezőgazdasági tanulót képeznek 1963- ban. Különös gonddal foglalkoznak a termelőszövetkezetekkel szerződést kötött tanulók képzésére. A jövő évben megkezdik az idén létesített gimnázium új helyiségeinek építését Körösladányban. Az építkezésre a községfejlesztési alapból biztosították a szükséges összeget. A járás nét községének községfejlesztési őszszege meghaladja a hétmilliót, s a tervezés kiterjed a társadalmi munka szervezésére is. összesen 354 600 forint értékű társadalmi munkát terveztek be a községek az 1963-as évre. K. J. Az udvariasság nem minden Általában véve szeretőn a pincéreket, s ezért nemigen „tűztem" még össze velük, még akkor sem, ha valamit túl sokára hoztak vagy ha túlságosan ingerülten intettek türelemre. Szeretem és megértem őket. hogy a sok különböző természetű vendég kiszolgálása közben az ö idegük feszítésének is van határa, és időnként „bepörögnek”. Most sem akarom én bántani az endrődi földművesszövetkezet éttermének udvarias és nyájas beszédű étekhordóját, csak éppen kiöntöm azt, ami október 9-én dél óta a bögyömben van. Átutazók és nem előfizetéses kosztosok lévén, az étlapot kértük a pincértől 12 óra 10 perckor. Ehelyett rántott levest és sertéspörköltet ajánlott. Az utóbbi még csak hagyján, de a leves, nincs valami más? — kérdeztük. — Nincs kérem, csak ezt tudom ajánlani. — Lehetetlen, hogy csak egy levesfajta készült. Kérdezze meg a szakácsokat vagy hozza az étlapot. — Nem tudok étlapot hozni, mert most írják. Egy ideig dévánkoztunk, de mivel az idő is, a gyomrunk is sürgetett bennünket, elszántan kértük a rántott levest, aztán a pincér nyomban hozta a sertéspörköltet. A makaróni elég rendes adag volt, de a hús. az csak három darabka zsíros falatból állt. Egyik kollégám dühösen széjjelnézett, s meglátta, hogy a terem másik vége felé már ott osztogatják az étlapot. Szerzett egyet, amelyen húsleves is szerepelt, hétféle készétellel együtt, a sertés- és a marhapörkölt négyféle körettel. Dühös kollégám székelygulyást kért, s még dühösebb lett, inert hidegen kapta. A pincér vállat vont, s azt mondta: Én ajánlottam a sertéspörköltet, mert az friss főzésű (!?) Azóta sem értjük, miért nem tudta 12 óra 15 perckor sem. hogy milyen ételek készültek a konyhán, s miért 5,40 forintos előfizetéses menüvel akart bennünket mindenáron „jóltartani” Egyébként udvarias volt, de az még nem minden. —ki—
