Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-19 / 219. szám

196Z. szeptember 19. 2 Szerda „Ismét megbecsült ember lettem” Egyenletesen zúgnak a szövő­gépek. Az erős, ütemes zúgás köz­ben a szövőnők néha egy-két szót váltanak egymással. Ök hallják a zúgáson át is a szavakat. Meg­szokták már. Azt is felfogja ér­zékeny fülük, ha valahol hiba van a gépben. Mint most is. — Valami furcsán kattog — ál­lapítja meg magában Kovácsné. — Sándor kell ide, a TMK-s. — Már üzent is érte. Az ám, de hol a Sándor. Kere­sik, a lakatos-műhely egyik el­dugott részében akadnak rá. Al­szik. Csak az erőteljes rázogatás­­ra riad fel. — Na, mi az, mit akartok? — néz értetlenül a körülötte állókra, aztán mint aki észhez tér, feltá­­pászkodik. A vallató tekintetek elől menekülve indul a szerszá­­mos-ládáért, aztán a szövőbe. Megmutatják néki a gépet, s amint lehajol, hogy munkához lásson, egy pillanatra meginog. Majdnem elkapja a mozgó gép karja — Már megint részeg — jegyzik meg a háta mögött, de úgy, hogy ő is hallja. Megborzong. Szégyelli. — Átkozott ital — gondolja, s mint refrént csattogják a zakatoló gépek... az ital... az ital... az ital . — O Egy elrontott élet Igen, az ital a vétke már évek óta. Három évvel ezelőtt ezért dobták ki az üzemből. Felesége, kisfia volt, nem törődött velük. Csavargóit, züllött. Éjszakákat nem aludt, barátok, cimborák vet­ték körül, mikor pénze volt. A család? Valami távoli kép meg­villant néha benne, aztán csak le­gyintett, már minden mindegy. És ivott tovább. A hajnal sokszor az útszéli árokban találta. Aztán a cimborák is elmaradtak, mun­kát sem kapott, míg egyszer, egy józan órájában összetalálkozott régi üzembeli munkatársával. — Gyere vissza hozzánk, így tönkremész. Pedig jó szakmunkás vagy. Próbáld meg még egyszer. S lám, visszafogadták. Ö meg... — Áh ... nem ér ez semmit. Nem megy. — folytatta megkezdett gondolatát, amint bizonytalan mozdulattal meghúzta a csavart a gépen. — Ha végzett, jöjjön be hozzám Sándor — állt meg mellette az üb-titkár. v 0 Segít a közösség Hosszú beszélgetés következett. Az üb-titkár asszony, feleség, édesanya. Mélyen átérezte ennek az embernek a kínlódását. Az csak hallgatott, lehajtott fejjel. Nehéz csönd borult a kis szobára. Szin­te furcsa a zaj után, de ő nem vet­te észre. Fejében ott zsongtak az asszony szavai: a család, a kisfia, aki az övé, az otthon ... Az otthon ... sóhaj szakad fel a mélyről, s aztán felemeli a fejét. — Elmennék én elvonóra, de egy fillérem sincs. Elment. Segítették. Nem volt könnyű, küzdeni kellett egy em­ber megmentéséért. Sikerült. Még a múlt évben történt ez. És ma? Boldogan mutatja kisfia fényképét. — Már itt van nálam. Nézze, 5 az, akit elhagytam az ital miatt. Hát ember voltam én akkor? — kérdi, s mindjárt válaszol is. — Nem! Ma vagyok az, megbecsült ember, és ezt az üzemieknek kö­szönhetem. 0 Nem sikerült K. István is az üzemben dolgo­zott. Esete hasonló Sz. Sándoré­hoz, csakhogy ő nem fogadta el a segítő kezet. Az üzemkovács hajthatatlan maradt. Hiábavaló volt a szép szó, a fegyelmi, a rábeszélés: men­jen elvonókúrára. Nem használt. Aztán egyszer tán megunta az örökös vitákat, vég nélküli beszél­getéseket — ráállt. Már mindenki, a személyzetis, párttitkár, üb-s, igazgató és a munkatársai is na­gyot lélegeztek. — No, mégis si­került, elment az elvonóra — mondták. — Talán belőle is más ember lesz. Ám az öröm nem tartott soká­ig. Másnap megjött. Hetykébben, mint máskor. Most is az ital dol­gozott benne. — Visszajöttem. Nem vállalom. Ha nem tetszik, kilép>ek. Adják ki a munkakönyvemet — állt oda elébük. El is ment. Ma egy másik üzem­ben folytatja régi életét. De fog­lalkoznak vele. Talán sikerül. A szövőben azonban most sem pihennek. 0 A férjein iszik Harminchat év körüli, gömbö­lyű, szökés asszony lép be az iro­dába. Tíz éve dolgozik itt, isme­rik, becsülik munkáját. S az sem új előttük, amit elmond. Férje egy másik üzemben dolgozik. Négy fiú édesapja. S a gyerekek még alig látták másként otthon, mint részegen. Napirenden vannak a veszekedések. Az asszony már na­gyon megtört. Segítséget kért, s kapott. A férj fizetését ő veszi fel. így legalább az anyagi gondok egy részét megkönnyebbítették. De ezzel nem állt helyre a család élete. — Kérem, kötelezzék a férje­met elvonókúrára. Segítsenek így is, ne zülljön szét a család. S az üzem vezetősége, az alko­holizmusellenes bizottság itt is segít. Kapcsolatot teremt a férj munkahelyével, s együttesen ta­lán sikerül is a kis család életét helyrehozni. Egy üzemi alkoholizmusellenes bizottság munkáját mutattuk be. Eredményt is elért, és ha minden üzemben megalakulnak ezek a bi­zottságok és kapcsolatot teremte­nek egymással, együttesen küzde­nek az emberek megmentéséért, még nagyobb siker koronázza majd munkájukat. Kasnyik Judit Egy „tizenkettes” hazugság MHS-tanfolyam Békéscsabán A Magyar Honvédelmi Sport­­szövetség Békés megyei elnöksége a községi, üzemi és hivatali alap­szervezetek elnökei részére egy­hetes bentlakásos tanfolyamot szervezett Szeptember 17-én, dél­előtt nyitották meg a tanfolyamot a Honvédelem Házában. Az egy­hetes tanfolyam alatt szervezeti kérdéseket tárgyalnak meg. Ezen­kívül a fiatalok nevelésével és ok­tatásával kapcsolatos feladatokat, valamint az állami és társadalmi szervekkel való együttműködés Kombiné fehér és tax színekben 135,— Ft-tól 150,— Ft-ig Hálélng különböző fazonokban és színekben 220,— Ft-tól 260,— Ft-ig Gyermek habselyem hálóing csipkediszitéssel 68,— F-töl 80,— Ft-ig KAPHATÓ: Állami áruházakban, szövetkezeti áruházakban és szak­üzletekben. T74 tennivalóit. Ugyancsak részletes tájékoztatást kapnak előadások formájában az alapszervezetek gazdasági ügyintézéséről és ennek módszereiről. Még mindig nem tudja senki pontosan, hogy hány halott fek­szik a romba dőlt iráni falvak házai alatt és a földrengés-súj­tottá terület falvaiban és váro­saiban bibliai szörnyűségű jele­netek játszódnak le. És az orvosok is mintha bib­liai körülmények között dolgoz­nának. A földig rombolt Búin városában az iráni Vöröskereszt egyetlen egészségügyi autója lát­ható s a porrá omlott Dán Isz­­fahánban három egészségügyi katona magára hagyatva harcol a sebesültek életéért és a fenye­gető járvány ellen. Jóddal har­colnak — mert más, jobb fegy­vernek számító gyógyszer nincs. Az iráni kormány hazahívta a külföldön tanuló medikusokat — de a helyzeten ez sem változ­tat, mert nincsenek sokan... A romok között kolera bujkál és orvosért kiált az egész ország... Ebben a szörnyű helyzetben röpítette világgá a Reuter azt a hírt, hogy az iráni kormány visz­­szautasította a Szovjetunió ter­mészetesen nyomban felkínált orvosi segítségét. A hivatalos in­dokolás így szól: „A helyszínen dolgozó orvosi csoportok száma teljesen kielégítő”. A sah szavai ezek, abból az üzenetből, amit az ügyben miniszterelnökéhez intézett... Ez a mondat egykor valószínű­leg bevonul majd az iráni törté­nelembe, mint szinte fantaszti­kus bizonyítéka annak, hogy mi­lyen mélységekbe süllyedhet egy hatalmát féltő és népiétől rettegő kényúr. A tudomány egytől tizenkettő­ig terjedő fokozatokkal méri a földrengések erejét. Tizenkettes még sohasem volt a történelem­ben; azt mondják, a mostani iráni földrengés tízes. Ha a ha­zugságot és álszentséget is így mérnék a szeizmográfok — Irán urának a nyilatkozata tizen­kettes... —ie— Bizonyítványmagyarázat A nyugat-európ»ai közvéle­ményt továbbra is sokat foglal­koztatja az a minősíthetetlen hang, amelyet a bonni kancellár használt a minap a brit minisz­terelnök ellen. Egymást követik a kommentárok. Közülük külö­nösen a Salzburger Nachrichten című osztrák lap bizonyítvány­magyarázata ragadta meg a fi­gyelmünket. Ha lenne az újsá­gok között naívsági vetélkedés, ez a cikk alighanem elvinné leg­alábbis az egyik nagydíjat. Egy­szerűen nem lehet elképzelni, hogy ezt az írást akár egyetlen valamennyire is jól tájékozott olvasó gúnyos mosoly nélkül böngészte volna át. „Kevesen értették meg — ok­tatja ki az értetlen világot a salzburgi lap —, hogy amikor Miért nem bízik Forgács Sanyi Kertész Ádámnak, a párttitkár­nak asztalát öten üljük körül. Itt van az elnök, Putnoki József, For­gács Sanyi, a KISZ-titkár és a megyei KISZ-bizottság egyik ve­zetője. A gyomai Győzelem Ter­melőszövetkezet pártirodájában súlyosan koppannak a szavak, s bár a beszélgetés végén járunk, mégsem megnyugvás, kérdőjel görbül belőlük. — Én most elmegyek katoná­nak. Ha leszerelek, újra termelő­­szövetkezetben dolgozom majd. De ide nem jövök vissza, Józsi bá­tyám. Nem én, soha! Többségükben falusi fiatalok tanultak abban a pesti ip>ari tanuló­­intézetben, ahol Forgács Sanyi szakmát szerzett. Faluról jöttek és a kor, amely akkortájt írta leg­szebb, de egyik legnehezebb feje­zetét, nem ment el nyomtalanul az iskolában sem. Ott forrongott a padok között. Eszmék és főleg ősz. tönök csaptak össze a formálódó, fiatalkorú lelkekben. Sanyi sem tudta még, nem ismerte „betéve” a filozófiát, de a vérében kubikos apja igazsága csörgedezett és nem hagyta a forradalmat. 1957—58- ban, amikor új útjára indult a fa­lu, itt, Pesten a falusi gyerekek körében ellentétek csúcsosodtak. Volt, aki olyan hírrel jött hazulról, hogy gumibottal ker­getik a parasztokat a szö­vetkezetbe, erőszakoskodnak. Sa­nyi is járt itthon. Tudta, hogy nem így van, de szegényeknek érezte az érveit és a vitából bi­zony verekedés is lett nemegyszer. Egy bicskaszúrás a combjában egy egész életen át bizonyítani fogja: verekedett a szövetkezetért. Sanyi szakmát tanult. Kőműves lett belőle. Az ipar jó keresetet biz. tositott volna neki. Ö azonban hű maradt ahhoz, amiért verekedett. A termelőszövetkezetet választot­ta. így tett pontot a vitára. A szövetkezetben kellett a szak­ember, szívesen fogadták. Csak­hogy Sanyi nemcsak szakmát ta­nult. Az ösztönből tudat lett éi mindjárt be is kapcsolódott a moz­galomba. Rövidesen ő lett a szö­vetkezet KISZ-titkára. A Győzelemben alig van 20—25 fiatal, aki KISZ-tag lehet. Mégis 52 tagot számlál az alapszervezet. Ide jöttek más szövetkezetből is, a falusi fiatalok is hozzájuk kap csolódtak és a járási KlSZ-bizott­­ság tanúsága szerint nem is dol­gozik rosszul ez az alapszervezet. Ott vannak mindig, ha társadalmi Adenauer oly vehemensen ellenzi Anglia csatlakozását a nyugat­európai gazdasági közösséghez, tulajdonképpen Macmillan hely­zetét akarja megkönnyíteni. A kancellár pontosan tudja, hogy Macmillan csak akikor lesz ké­pes megnyerni a legközelebbi választásokat, ha a német ellen­kezést legyőzve beviszi országát a Közös Piacba.” Bal kezünkkel megfogjuk a jobb fülünket... Ha a Salzburger Nachrichten gondolatsorát foly­tatnánk, még az is kiderülhetne: a náci légiflotta azért bombázta földig Coventryt, hogy ezzel le­hetőséget adjon az elavult vá­roskép modernizálására és Hit­ler azért lett öngyilkos, hogy ez­zel Churcill helyzetét erősítse... (ha—) munkára hívják őket. Az alapszer­­vezet kasszájában 4 ezer forint van. Rövidesen még vagy 13 ezer­rel szaporodik, ha betakarítják a társadalmi munkában megművelt kukoricát meg a répát. Alig volt olyan vasárnap, amikor ne lettek volna szeretettel ápolt földjükön. A fiatalok eljárnak az oktatásra és ennél is többet, sokkal többet tesznek. Nemrégiben a KISZ-vezetőség fiatal kommunistái értekezletet tartottak, ahová meghívták a párt­titkárt és a tsz-elnököt. Az elnök nem ment el, pedig róla beszéltek. A fiatal kommunisták elmondták, s ha az elnök ott lett volna, akkor személyesen neki is, hogy többet várnak a termelőszövetkezet ve­zetőségétől. Legtöbbet Putnoki elvtárstól, az elnöktől. Ügy érez­ték, többet érdemelnek, mint amit az elnöktől kapnak. Durva és kö­vetkezetlen hozzájuk. Elmondták viszont a párttitkámak, aki egyet­értett velük és ígéretet tett a vál­tozásra. »Változás nem volt. De sorolhatnánk tovább. A pó­­halmi fiatalok kérték a szövetke­zet vezetőségét, biztosítson szá­mukra szórakozási lehetőséget. Ott van a kastély, teremtsenek ott ren­det és legyen belőle ifjúsági ház. — Rendben van — mondta az elnök. — Adunk kőművest, ti meg i

Next

/
Thumbnails
Contents