Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-16 / 217. szám
196*. szeptember 16. 4 Vasárnap Százöt éve született a rakétakutatás atyja: Ciolkovszkij 1895-ben lépett fel a rakéta-kutatás „színpadán”, és a korszerű rakétatechnika elméletének kidolgozását is ettél az időponttól számítjuk. Számtalan olyan elgondolás származik tőle, mely nélkül a rakéta-űrhajót ma már elképzelni sem tudjuk. Különösképpen hogy a szovjet hatalom 1917 után Ciolkovszkij és tanítványai számára minden lehetőséget megadott a kísérleteik megkezdésére, folytatására. E kísérletek sikereiről, Ciolkovszkij tudományos munkásságáról joggal állapíthatjuk meg, hogy azok a ma méltán két, korszaknyitó elgondolása vált maradandóvá: az egyik, a rakéták meghajtására szolgáló folyékony hajtóanyag szükségessége, a másik pedig a rakéták lépcsőzésének elve. Amikor — szinte fantasztikusnak számító — kísérleteivel kezdett foglalkozni, Ciolkovszkijt is elérte a felfedezők sorsa: nem figyeltek fel rá, nem is vették túlságosan komolyan. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy felismerjék Ciolkovszkij tudományos munkásságának óriási jelentőségét Ennek fényes bizonysága, világhírű szovjet rakétakutatás, űrhajózás alapjait vetették meg. 1857-ben született, tehát pontosan 105 esztendővel ezelőtt a Rjazany kormányzóság Izsevszk nevű falujában. Apja erdész volt, de már ő is szívesen foglalkozott technikai kérdésekkel, kedvelt szórakozása különféle mechanikai eszközök készítése volt. Apja műhelyében szerette meg az ifjú Ciolkovszkij a kísérletezést, nyílt meg érdeklődése a mechanika iránt. Később Moszkvában diákoskodott, diákévei alatt kedvenc tárgyai a matematika, fizika, csillagászat, a hőtan és különleges érdeklődéssel figyeli a repülés terén elért eredményeket. Ha életútját pontosan követjük, világosan megállapítható, hogy alkotó tudományos munkásságának kezdetéül 1880-at kell megjelölnünk. Ekkor kerül Borovóba, mint számtan-, mértan- és fizikatanár- és itt rögzíti először írásban addigi kísérleteit. Később Kalugában dolgozik, itteni munkássága már világszerte ismertté teszi a nevét, a moszkvai Természettudományi Társulat is tagjai sorába választja, tudományos terveit azonban megvalósíthatatlánnak bélyegzik, és semmiféle anyagi támogatásban nem részesül. Csalódását a még elmélyültebb tudományos kutatással enyhíti, meg nem értve is lázasan tevékenykedik. Könyveket ír: igazságszomja és mérhetetlen humanitása Távol a Földtől című tudományos-fantasztikus regényében is fennen csillog. Élete alkonyán éri meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, és azt a nagyszerű érzést, hogy tudományos munkásságát a szovjet hatalom bőkezűen támogatja. Űjult erővel lát munkához, kidolgozza a többlépcsős rakéta elvét, és a világűrben keringő űrállomásokra vonatkozó elgondolását. 1935.- szeptember 15-én halt meg. Halála előtt néhány nappal a szovjet hatalomra hagyta örökségül egész élete munkáját. Ezt írta végrendeletében: „A repülésre, a rakétarepülésre és a bolygók közti közlekedésre vonatkozó minden munkámat átadom a Bolsevik Pártnak és a szovjet hatalomnak, az emberi kultúra fejlődését biztosító igazi vezetőknek. Meggyőződésem, hogy ők ezt a munkát sikerrel fogják befejezni”. Reményének megvalósulását már eddig is ragyogóan bizonyították a Föld körül keringő szovjet űrhajósok: Gagarin, Tyitov, Nyikolájev és Popovics és bizonyítják majd az őket követő nagyszerű, újabb hősök is. (S) Darázsfészek A csehszlovák filmgyártás egyik új alkotása a Darázsfészek. Története 1950-ben játszódik és a külföldi kémszolgálat ügynökeinek tevékenységét leplezi le. A csehszlovákok mesterei a kém- és bűnügyi filmeknek, ez a mostani is méltán keltheti fel az ilyen filmet kedvelők érdeklődését. (Kaszaperen, a Dózsa Filmszínház játssza szeptember 15—16-ig.) Útban a zseb-tv felé Még a közelmúltban is a Szőni japán cég félvezetős táska tvkészüléke volt a legkisebb a világon. Súlya kb. 3,7 kg. Mérete: 11,2x19,6x18,8 cm. Képcsövének átmérője 12,7 cm. A Szoni-cég rekordját azonban most megdöntötte a Micubiszi cég. Kis tv-vevőkészülékének súlya mindössze 2,8 kg. Mérete 11x15x16,5 cm. Képernyője 15 cm-es. Ezt á készülékét nemcsak a városi világítási hálózatba kapcsolva, hanem 12 voltos Szeptember li6-án este fél 8 órakor Csongrádon Bartos—Báró ti: MINDENT A MAMAÉRT szárazelemes teleppel is lehet üzemeltetni. Már a közeljövőben láthatóan nemcsak zsebrádióval, hanem zseb-tv-vel is fognak kirándulni a turisták. SZEPTEMBER 16. Békési Bástya: Nevessünk. Békéscsabai Brigád: Az elveszett paradicsom. Békéscsabai Szabadság: A viharok bolygója. Békéscsabai Terv: Két szoba, összkomfort. Gyomai Szabadság: Egy asszony meg a lánya. Gyulai Petőfi: Carunen Jones. Gyulai Erkel: Dollárpapa. Mezőkovácsházi Vörös Október: Húsz évre egymástól. Orosházi Béke: Eltűnt egy asszony. Orosházi Partizán. A nagyváros örömei. Sarkadi Petőfi: A nagy érettségi. Szarvasi Táncsics: A világ minden aranya. Szeghalmi Ady: A szép amerikai. Terefere a próbaterem sarkában Stefanik Irén A város várta őket, és szeretettel fogadta. Akik egy kicsit is szeretik a színházat, azok tudják azt is, hogy hazajöttek. Stefanik Irén négy év után, Romváry Gizi és Szoboszíay Sándor pedig két év után. Egyben azonban megegyeznek: mindhárman Egerből jöttek, és most, a próbák izgalma közepette keresünk egy alkalmas sakkot, ahová még a rendező szeme sem lát el, és kedvünkre beszélgethetünk. Tereferélünk is énről, arról, az elmúlt évadok sikereiről, gondolataikról, és legszívesebben, legtöbb meleg szóval arról, hogy hazajöttek. Valóban hazajöttek, és nem lehet kikefűlni: örömmel jöttek, — Sok szép színházi élményem van Egerből — Stefanik Irén ezzel kezdi. — Nem, ne akarja, hogy mind felsoroljam, csaik kettőt, jó? Két Shakeepeare-dlarabot, a Sok hűhó semmiért az egyik, és a Makrancos hölgy a másik. Jaj, majdnem elfelejtettem: Ciritescu Szarkafészek című drámájáról feltétlen írjon. Vandát alakítottam benne, a sorsa ellen bátran lázadó bojárlányt... Izgalmas feladat volt. És most, Békéscsabán? — Négy évig voltam távol. Ennek a négy évnek az eredményét szeretném itthon tovább építeni, le hjet, hogy meglepetés lesz, de az operettet már nem szeretem annyira, mint régen... Első bemutatkozásom is a Pygmalion Lizije lese. Csak még egy szót, gyerekek — kéri Romváryt és Szoboszlayt —, nagyon szívemből és nagyon őszintén: minél több Időt töU el az ember ezen a pállyán, annál jobban megérzi és megérti, hogy gyönyörű hivatás ez, viszont teljes odaadást követei. Régi igazság, enéllkül nincs művészet, nincs siker.:. Romváry Gizi és Szob ősz lay Sándor együtt mentek és együtt is érkeztek vissza Békéscsabára. Bocsánat az udvariatlanságért, Szobosz layt kérdem először. Mondd, Sanylkám, mi volt szá módira az elmúlt, Egerben töltött két esztendő legnagyobb eseménye? Rámnéz, aztán csak ennyit mond: — Megnősülteim. — Gratulálok, ha késve is. — Köszönöm. Kérlek, most már átadom a szót a feleségemnek. Romváry Gizi szőkén, vidám kedvvel és sokat gazdagodva érkezett haza. Néhány perccel ezelőtt még próbált, .és most, ahogy beszél, mintha az új zenés darab egyik szép száma zsongana körülötte, de aztán „kilép” a szerepből, és mesél Szoboszlay Sándor Egerről, az egri élményekről, egri évekről. — Az Őri muri Rozikájával 'kezdtem. Édes, drága szerep... Aztán a Tűzijáték, a Lampionok ünnepe... Azt mondták, sikerem volt. Tudja, két szezon alatt mennyit lehet fejlődni? Ügy érzem, hoztam magammal Egedből, és sokkal többet tudok adni a közönségnek, mint akkor, amikor elkerültünk innen... Még valamit, ugye, megírja? Ügy tűnik, mintha nem Is mentem volna el Csabáról. Es még valamit: olyan jó itthon... Itt kapcsolódik be a toreferébe újra a férj, Szoboez-lay Sándor. — Igen, hazajöttünk... Csodálkozni fogsz: szinte hihetetlen, hogy két év alatt mennyit változott ez a város... Szebb, városiasabb, kicsit felnőtt a rangjához» Es a színház? Nektek már fel sem tűnik ugye, hogy a régi. szűk kis előcsarnok kitágult, modern ruhát öltött, megszépült?... Nekünk ez új. és öröm. Egészen azért nem szakadtunk e! innen. Jólesett hallani, olvasni a csabai kollégák sikereiről, egy-egy nagy bemutatóról. Egerben már valóságos szállóige volt: Nem igaz, hogy a csabai színház gyenge Mi sem dicsekedhetünk túlságosan. . . Egymásra nézünk, látja, hogy kérdez a tekintetem. — Ne félj, senki sem sértődik Romváry Gizi meg ezért. Valóban így volt. Különben haJlom, hogy akadnak még, akik legyintenek, ha a csabai színházról van sző. (Nem itthon, ezó se rólal) Ideje lenne már felszámolni ezt. A három hazatérő művész össeemosolyog. Nem mondják, de világos, mire gondolnak: Ez rajtunk is múlik! Ezzel zárul a terefere. Az ügyelő bejelenti a próba folytatását, és ez ellen nincs apelláta. Köszönöm, köszönjük, viszontlátásra, a premiereken! Sass Ervin
